Észak-Magyarország, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-04 / 133. szám
1988. június 4., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 13 Ki mit tud?-on jártunk... ... és sok tehetséges fiatalt fedeztünk fel. Erről tanúskodtak a zsűri elnökének szavai is: „Egy-két produkciót leszámítva nagyon színvonalas verseny számokkal találkozhattunk.” így a megengedettnél több, összesen 15 jelentkező jutott tovább a megyei döntőből az országos válogatóra, amely nemrég zajlott le Budapesten. Itt dőlt el, hogy végül is ki kerül a televízió kamerája elé. Összeállításunk „pillanatfelvételei” által szeretnénk megismertetni olvasóinkat a legjobbakkal. Emellett az is vezérel, hogy valamelyest segítséget nyújtsunk az amatőr mozgalom tagjainak. Hiszen mindnyájan tudjuk, hogy a tehetség — sajnos! — önmagában kevés. A kibontakozáshoz, a későbbi sikerekhez még sok minden kell. Barna Gyula Miért szeret annyira énekelni a cigányember? — teszem fel a kérdést Barna Gyulának, aki a megyei döntőn cigánynóta-éneklés- sel nyerte meg a zsűri tetszését. — A cigánycsaládok, főleg a régi időkben, a falu szélén éltek. Pénzük nem volt, így nem is nagyon mentek sehová. Együtt töltötték az időt, s szinte a nó- tázás volt az egyetlen szórakozási lehetőségük. Huszonhat éves, Mezőcsá- ton él. Nyolcéves kora óta énekel, nagyapja első prímás volt Tiszacsegén. 1981- ben szerepelt a Magyar Rádió Kirakodóvásár című műsorában. Legnagyobb megtiszteltetésének azt tartja, hogy a miskolci cigánybálban a prímásverseny győztesei, Oláh Viktor és Sala- sovics Dezső kísérték. — Magamtól készültem fel a versenyre. A dalokat felveszem magnóra, s két-háBARNA GYULA: „Életem utolsó nagy lehetősége” romszori meghallgatás után már el is tudom( énekelni őket. Kisfiam kétesztendős, s már ő is szereti a cigánynótákat. Igaz, énekelni még nem tudja őket, de az ujjaival nagyon ügyesen pattogtatja a ritmust. Élete utolsó nagy lehetőségének tartja a mostani Ki mit tud?-ot. „Tovább kell jutni — mondja —, mert a következőkor már túl leszek a harmincon.” TÜZVIRAG EGYÜTTES: Hoztam magammal a múltam Hoztam magammal a múltam, hoztam elétek bizonyságul sorsunk a bizonyság — közös sors, táncoló sors egyetlen emberi élet milliárdókra tépve kicsi lépésekkel, jélve bekínylódni magunkat a nagy egészbe. Ezzel a verssel (részlet) kezdte cigányfolklór-műso- rát a becskedi Tűzvirág együttes, melynek vezetője Bandor Zoltánné, akinek három fia és lánya is szerepelt az összeállításban. — Hét éve alakult meg falunkban a cigányklub, melyhez szorosan kapcsolódik a Tűzvirág együttes működése. Jelenleg huszonhármán vagyunk, a legkisebbektől az idősebbekig. Arra törekszünk, hogy az eredeti szokásokat, a szülőktől, nagyszülőktől tanult dalokat, táncokat népszerűsítsük. Mindig hétvégeken próbálunk, mivel a férfiak nagy része a fővárosban dolgozik. A versi szerzője Bandor Zoltánné 29 éves lánya, Setét Jánosné, aki két gyermekével együtt még a szülői házban él. — Amikor az együttes elkezdte működését, úgy gondoltam, hogy megpróbálom színesebbé tenni saját verseimmel a műsort. Jelenleg én vezetem a cigányklubot, ahol több foglalkozást is tartok gyerekeknek. Nagyon szeretik a verseket... Sikeresen szerepeltek országos cigánytalálkozókon és tánctáborokon is. A Ki mit tud? kiírása szerint harminc év a felső korhatár. Ha csoportos produkcióról van szó, akkor a résztvevők átlagéletkora a mérvadó. A Tűzvirág együttesnek hetvenéves tagja is van, így iskolás korú is akad bőven. — Sok jóra rá lehet nevelni itt a gyerekeket — mondja az együttes vezetője. — Csak azokat viszem magammal, akik rendesen járnak inkolába és nincs velük probléma. Alz utazás nagy élményt jelent számukra, Azt szoktam nekik mondani: tisztességetekre, becsületetekre váljék minden mozdulatotok. LEITNER CSABANE: „Az élet volt a felkészítőin" Az apa, — aki munkája .miatt családjától távol él —, megdöbbenve veszi tudomásul, hogy nyolc hónapos gyermeke nem lát. Fájdalmas felismerését titkolva felesége előtt, megkéri pesti orvos barátját, hogy vizsgálja meg a vak gyermeket— altit testi erősödésre hivatkozva egy vidéki szanatóriumban helyeztek el. Mire pár nap múlva megérkeznek, a. gyermek már lát, s gügyögve nyúl a csillogó szemüveg után. „Mióta tudod?” — kérdi a férj feleségétől. S mi is lehetne a válasz' erre egy édesanyától: „Az első perctől kezdve. Csak kímélni akartalak.” Röviden így szól áz az elbeszélés, amelyet egy sajószemtpéteri fiatalasszony olyan átéléssel adott elő, hogy a szakmabeliek is megirigyelhették volna. Leitner Csabáné Kazincbarcikán dolgozik, a Bülkkaijai Bányaüzem jogügyi osztályán. Három fiúgyermek édesanyja. — Másfél évtizede ismerem Móra Ferenc Szülők című elbeszélését, s egyszer már szerepeltem is vele. Ez, az első gyermekem születése után történt, de nem sok sikerrel jártam. Akkor félretettem az anyagot. Közben megszületett a középső, és a legkisebb fiam is, akiről négynapos korában kiderült, hogy nem lát. Még a szülőotthonban voltam, amikor az egyik nap reggelén műteni vitték. Csak este hat körül hozták vissza... addigra elapadt .a tejeim. Az operáció sikerült, azóta sincs semmi probléma a szemével. Közönség előtt — a műtét óta — most mondtam el először ezt a prózát... — Az előadás kicsit hosszúra sikerült; hat perc helyett tizenegy lett belőle. Ha elhagynék valamit, úgy érzem, megszakadna a mondanivaló fonala. A zsűrielnök azt tanácsolta, fia el tudom mondani úgy, hogy az csak hat percnek tűnik, akkor ne nyúljak hozzá ... A megyei döntőn ez sikerült. Kovács Krisztina és a kedvenc, Dorisz KOVÁCS KRISZTINA: „Vágyán a foválbjstss és egy jó zsugora” Nagycsoportos óvodás korában figyeltek fel kézügyességére. Szépen rajzolt ... így zongorista lett belőle. A furcsa kapcsolatra az illetékes, Kovács Krisztina ad feleletet. — Amikor édesanyámnak azt tanácsolták, hogy érdemes lenne külön is foglalkozni velem, ő megkereste egyik zongoratanár ismerősét, aki el is vállalta tanításomat. Hetedikes voltam, amikor előfelvételt nyertem a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába, ahol jelenleg harmadéves vagyok. Szaktanárom Kiss Zsuzsa zongoraművész. Zenei általános iskolás korában kétszer is első helyen végzett a zongora szakosok országos versenyén. Még csak 7. osztályos volt, amikor az első éves szakközép- iskolások között úgy lett második az országos erőpróbán, hogy első díjat nem adott ki a zsűri. Hétköznapokon háromnégy, hétvégeken pedig öthat órát szokott gyakorolni, — tudom meg a 17 éves kazincbarcikai lánytól, aki virtuóz játékával kápráztatta el a közönséget, — na meg a zsűrit. Kevés szabadidejét leginkább kétéves, Dorisz nevű kutyájával tölti, aki nagy zenebarát. Az andalító darabok alatt nyugodtan szunyókálj a gyors, hangos számokat viszont nem kedveli. — A továbbjutás mellett az a legnagyobb vágyam, hogy az országos válogatón legyen egy jó zongora. Reméljük, a további siker nem ezen fog múlni. RONTÖ CSABA—PACZÓK ZSOLT: Hol tanultatok meg breakelni? — teszem fel a kérdést Rontó Csabának és Paczók Zsoltnak, akik tettetett értetlenséggel néznék rám. — Amit csinálunk nem break, hanem electric jazz dance, azaz elektromos dzsessz- tánc — kapom a feleletet. S hogy mennyiben különbözik a kettő egymástól, azt is hamar megtudom a tizenhat év körüli mezőkövesdi fiatalemberektől. Míg a break- ben „földre tenyéréivé is végeznek manővereket”, addig az utóbbi műfajban csak állva „remegnek”. Ettől „electric”. A fiúk először külön-külön adták be nevezésüket a kerületi selejtezőre, később meggondolták magukat, és összehoztak egy közös számot. Gondolták, a megyei döntőig eljutnak vele ... jelenleg az országos válogatónál tartanak. Naponta két órát gyakorolnak a mezőkövesdi művelődési ház színpadán. Sikerüket az is igazolja, hogy meghívást nyertek a Miskolci Nyár égjük júniusi rendezvényére. — Mégis, honnan lestétek el a táncelemeket? — faggatom őket tovább. — Én tizenháromszor, Csaba pedig tizennégyszer látta a moziban a Break című filmet — feleli iPaczók Zsolt. Rontó Csaba és Paczók Zsolt AEQUITAS EGYÜTTES: „Ahol a jog már nem segíthet” Honnan a különös elnevezés? — teszem fel a kérdést az együttes vezetőjének, Zödi Zsoltnak. — A kifejezéssel egyetemi tanulmányaink során a római jogban találkoztunk. Aequitas, azaz méltányosság. Ott alkalmazzák, ahol a jog már nem tud segítséget nyújtani. Ezzel a kifejezéssel szerettük volna kifejezni, hogy jogi egyetemisták vagyunk. Az együttes baráti körnek indult, később egyetemi klubokban is felléptek. Többnyire kortárs magyar költők verseit adják elő megzenésített formában, de klasszikusok is szerepelnek műsoraikon. Tavaly a Kaláka folk- fesztiválon ©lnyerték a Kaláka együttes különdí- ját: egy 3 literes whiskyt. A dicsőség jele nem sokáig tartott... A megyei döntőn egy ezerforintos vásárlási utalványt kaptak a továbbjutásért. Ezen húrokat vesznek a hangszerekre. Az együttes tagjai: Zombor Irén — cselló, Zombor Ferenc — fuvola, Stefán Tamás — gitár, mandolin, Fazekas István — ének és Ződi Zsolt — ének, gitár. Összeállította: Czoborczy Bence
