Észak-Magyarország, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-04 / 133. szám
1988. június 4., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 li Hüfádfe politika Clips iS!,i»íSpfei";3slí (-1 -) A közelmúltban szervezte meg az Észak-magyarországi Innovációs Centrum (Park) Rt. országos innovációs konferenciáját. Az ország minden tájáról ideérkezett vendégek számára hasznosnak tűnt összefoglalni az innovációs tevékenységben előttünk járó nyugat-európai országok néhány tapasztalatát. A beszámoló alapját egy széles körű vizsgálat publikált anyaga (Innovation Policies. An International Perspective, Ed. by G. Sweeney, Frances Pinter Publishers Ltd - London, 1985.- 206. p.) képezte. Az elemzés 9 országra (Franciaország, NSZK, Hollandia, Egyesült Királyság, Kanada, Írország, Belgium, Svédország és Ausztria) terjedt ki. Sokáig világszerte nem ismerték fel, hogy az innovációs politikának milyen nagy jelentősége van a távlati makrogazdasági problémák megoldásában. Ügy tekintettek az innovációs politikára, mint az országok tudománypolitikájáról a ‘60-as években lefolytatott vita melléktermékére. Sokan úgy kezelték az innovációs politikát, mint a . szabadpiaci mechanizmus 'és az állami beavatkozás ideológiája közötti vita másodlagos vonulatát. Valójában az innovációs politika sokkal komplexebb problémakör, mint ahogy az megjelent a szabadpiac és az állami beavatkozás filozófiájában. Az innovációs politika mindenekelőtt annak az illúziónak az eloszlatását jelenti, hogy az állami szektort csak a bürokrácia, a magánvállalkozásokat pedig csak az egészséges verseny jellemzi. Nem az állami vagy a magánjelleg a lényeg, hanem a gazdasági aktorok tényleges szabadságának foka, a versenykényszer intenzitása, a kockázatvállalás tere, a társadalmi környezet milyensége, a központ és a periféria közötti kapcsolatok jellege. Ugyanis ezek határozzák meg az állami szektor és a magánvállalkozások tényleges működését. A reális megközelítés eloszlatja azt a másik illúziót is, miszerint az állami szektornak egyetlen feladata, hogy biztosítsa a gazdaság lehető legjobb funkcionálását, és eközben megszünteti az összes torzulásokat anélkül, hogy más, esetenként nagyobb aránytalanságokat hozna létre. A helyes* állami innovációs politika támaszkodik a gazdasági aktorok gondolkodásának és a gazdasági intézményrendszer működésének logikájára. A gazdasági aktorok viselkedését csak úgy érthetjük meg, ha az ő szemükkel látjuk a különböző kérdéseket. A gazdasági intézmények működésére pedig az jellemző, hogy önérdekeiket követik, ennek során kialakítják saját belső nyelvezetüket, kultúrájukat, és igyekeznek kifelé a lehető legjobb színben megjelenni. A gazdasági intézményen belül az emberek és az intézmény kapcsolata rendkívül sokrétű, egymást kölcsönösen meghatározó, és a belső viták ellenére rendszerint kifelé egységben lépnek fel. Minden innovációs politika egy konkrét innovációs felfogásra, szemléletre támaszkodik. Így például azonosulhat az ún. lineáris szemlélettel, amely szerint az Csaknem 700 ezer köbméter faanyag feldolgozása húzódott át tavalyról az idei évre a Kelet-szlovákiai Erdőgazdaság területén. Elemi kár pusztított a vidéken! Közép-Szepesség erdeiben ezért már az év legelső napjaiban megkezdték a harcot a károk felszámolására. Legintenzívebben persze a három legrosszabb helyzetben lévő erdészetnél: Stara Voda, Szomolnok és Sveolár környékén dolgoznak, ahoinnováció a kutatás, fejlesztés, gyártás és értékesítés egymásra következő láncolatában realizálódik. Mivel a tényleges helyzet egészen más, szükségszerűen kialakult a valóságot jobban megközelítő más innovációs szemlélet is. így például az a felfogás, mely szerint az innováció különböző szerepeket játszó személyek együttműködésének következménye. A mindennapi életben önálló szerepet játszik a feltaláló, a vállalkozó, a szervező, az informátor és a szponzor. Szerencsés esetben ugyanaz a személy eljátszhat különböző szerepeket, de inkább az a jellemző, hogy' e szerepeket különböző személyek teljesítik. E tény fel nem ismerése súlyos kudarcokat okoz az innovációs folyamatokban. A nemzetközi tapasztalatok arra is figyelmeztetnek, hogy teljesen hibás úgy felfogni az innovációt, mint valami olyan meggyőző eszmét, amely azonnali megvilágosodást jelent az egyének számára. Ez az új ötlet feltalálójával gyakran előfordul, de az új ötlet megvalósítása egy lassú tanulási, meggyőzési folyamat, amely számos akadály leküzdése révén válik a társadalmi élet elfogadott jelenségévé. Egyébként a sikeres innovációk története azt mutatja, hogy gyakran a személyes vagy szakmai életükben jelentős törést szenvedett emberek kiemelkedő szerepet játszanak egy-egy újdonság bevezetésében, és széles körű elterjesztésében. Adott ötlet megvalósítására fanatikusan eltökélt egyének, kis létszámú csoportok, akik a radikális szellemi újdonságok szerzői, gyakran hosszú évek alatt teljesen új szakmai nyelvet alakítanak ki, amelyet csak maguk értenek. Mind az újdonság, mind az új nyelv elterjesztéséhez kivételes elkötelezettség szükséges. Egy-egy nagy jelentőségű innováció elterjedése azonban nemcsak a fanatikusan eltökélt újítóktól, hanem a befogadó társadalmi-gazdasági közeg általános kulturáltságától is függ. Ez utóbbi az adott ország általános vezetési színvonalában és oktatási rendszerének fejlettségében fejeződik ki. Az itt felvázolt összefüggések fényében a kilenc nyugat-európai ország tapasztalatai azt mutatják hogy eddig a nemzeti innovációs politikák inkább alibi megoldásoknak tekinthetők, amelyek a különböző kormányzati szervek tényleges ellenállását leplezik a vá más erdészetekről is jön a segítség: Revúcáról, Jászóról, Svidnyikről.' Homonná- ról és V ranóról érkeznek a munkások, gépek és lovasfogatok. Magát a munkát heti ütemezésekre bontva végzik, s külön gondot fordítanak a szú elleni védelemnek: hagyományos és feromoncsap- dákat helyeztek ki, s feldolgozzák a termelés utáni hulladékot. Egyidejűleg fokozták tevékenységüket a biológusok: megszervezték a szükséges változtatásokkal szemben. A részletesebb elemzés céljából három fontos területet indokolt kiemelni : A) Az innovátorok támogatása 1. A nemzeti innovációs politikák megvalósításához eddig leggyakrabban a pénzügyi támogatás közvetlen formáit alkalmazták, amikor siker esetén a támogatást vissza kellett téríteni a támogatott vállalkozás árbevételéből. Az ilyen pénzügyi támogatások nagysága azonban rendszerint az adott ország bruttó társadalmi termékének legfeljebb néhány ezred részét tette ki. Ez a szerény támogatás általában olyan negatív reakciókat váltott ki, amelyek csökkentették a kormányzati támogatás hatásfokát: a) Elsősorban a nagyvállalatok igyekeztek megszerezni a pénzügyi támogatást olyan kisebb jelentőségű innovációs programjaik finanszírozásához, amelyeket ők maguk egyébként nem támogattak intenziven. A nagyvállalatok különösen hajlamosak voltak erre, ha a kormányzati támogatás elosztása egyetlen központi alapból történt. A tapasztalatok szerint a hatás szempontjából sokkal fontosabb volt az a mód, ahogy a közvetlen pénzügyi támogatást elosztották (központosítva vagy decentralizálva), mintsem a támogatás összegének nagysága. b) Ha központilag olyan vállalatot támogattak pénzügyileg, amely a piacon monopolista pozícióban volt, akkor a támogatás elbátortalanította az aktív' versenytársakat. c) Végül, ha a pénzügyi támogatást kisebb összegekre osztották fel, akkor a szokásos pénzügyi finanszírozó hálózat a támogatás tényét ürügynek használta ahhoz, hogy ne vállalja az innovációval együttjáró kockázatot. így a pénzügyi támogatás megakadályozta a sokkal jelentősebb egyéb források áramlását az innovációk felé. A kisméretű állami pénzügyi támogatás miatt a vállalatok elvesztették a sokkal jelentősebb forrásokból eredő kockázati finanszírozás lehetőségeit. 2. Az innovátorok támogatásának másik módja a közvetett pénzügyi segítség- nyújtás rendszere volt, amely különösen Franciaországban tett nagy jelentőségre szert. Ezt mutatja az a tény, hogy az elmúlt időszákban a kutatási kiadások növekményének mintegy egynegyedét adócsökkentésből finanszírozták. Ennek a megoldásnak is vannak bizonyos hátrányai. Például a kutatást a vállalatok egy része sokkal fontosabbnak tartja a versenyképesség szempontjából, mint azt a tényt, hogy a kutatási összegek 25 százalékát visszatéríti az állami költségvetés. Jelenleg a legtöbb országban az adótörvények már annyira bonyolultak, hogy csak a legnagyobb vállalatok képesek adószakértőket figyelőszolgálatot, s rendszeresen előrejelzők a rajzást. A levegőszennyezés által leginkább sújtott Közép- Szepességben a Slovair repülőgépei is állandó készenlétben vannak. A talaj kémhatásának javítására a sved- lári erdészet területén me- szezést hajtanak végre, s bórvegyülettel permeteznek Igló és Podolin környékén. A károsult területek megtisztítása persze csak egyik része a munkának. Az igafoglalkoztatni, akik a megbízók számára ki tudják használni az adószabályok előnyeit. Végül, az adócsökkentés formájában nyújtott közvetett támogatás legfőbb hibája az, hogy a tapasztalatok szerint sokkal inkább megmozgatja a főkönyvelők' fantáziáját, mintsem a tudósokét és a feltalálókét. 3. Az innovátorok közvetett támogatásával kapcsolatos a kockázati töke intézménye. Ez a pénzügyi konstrukció a ’60-as években jött létre az Egyesült Államokban a vietnami háborúhoz szükséges katonai megrendelések finanszírozási formájaként. Ennek semmi köze nem volt a vállalkozáshoz, hiszen a nagyvállalatok számára biztos piacot jelentő szerződésekről volt szó. A vietnami háború befejezése után, áttérve a polgári termelésre, az anyagilag megerősödött kockázati tőkeintézmények kezdtek részt venni az új mikroelektronikai termékek és biotechnológiai eljárások első piacra hozatalában rejlő haszon lefölözésében. A kockázati tőke ilyen működését az tette lehetővé, hogy a sikeres vállalkozásba ideiglenesen befektetett tőke visszaszerezhető volt jelentős haszonnal a cég tőkepiaci értékesítése révén. . 4. Végül, az innovátorok számára jelentős támogatást jelentett az a rendszer, amelynek keretében közvetlen kapcsolatok jöttek létre a tőketulajdonosok és a vállalkozók között. E kapcsolatok két fő formája alakult ki: a) Az innovációs vállalkozás esetleges veszteségei levonhatók az adóköteles jövedelemből. b) Léteznek az ún. részvételi megtakarítások, vagyis olyan pénzforrások, amelyeket a megtakarító személyek közvetlenül hitelként nyújtanak a különböző vállalkozásoknak annak fejében, hogy a kölcsön visszatérítése a vállalkozás eredményeitől függően történik. A megtakarító személyek túlzott kockázataik enyhítésére olyan pénzügyi garanciaalapot is működtetnek, amely a vállalkozások csődje esetében részben megtéríti a befektető veszteségeit. B) Az innovációhoz szükséges műszaki kultúra fejlesztése A gyakorlati tapasztalatok szerint a jelenlegi műszaki fejlődésben az információ felhasználásának módja (know-how) legalább olyan fontos része az innovációnak, mint maga az új információ. Azonban sem az információ, sem a know-how nem maradhat egy szűk szakértői réteg kizárólagos tulajdona, hanem az aktív népesség lehető legszélesebb körének kell azokat hozzáférhetővé tenni, mert ez képezi az új technika társadalmi méretű elsajátításának . előfeltételét. Dr. Nagy Aladár az NIME Marxizmus—Leninizmus . Intézet igazgatója (Folytatjuk) zi feladatot a veszélyeztetett területek újraerdősítése jelenti, melynek révén a légszennyeződésnek ellenálló erdők borítják majd a környéket. Ez azonban már messze nemcsak ,az erdészeken múlik kizárólag. Ők — bár mindent megtesznek, ami rajtuk múlik — a rájuk háruló feladatokat aligha győzik egyedül. Közép- Szepesség bajba jutott vidéke tehát minden segítőkész kezet örömmel fogad ... Fordította: Hubai Miklós Tallózás a Vychodoslovenske Noviny-ban Nem elég megtermelni a tejet, minél nagyobb feldolgozottsággal kell eladni! Fotó: Fojtán László Megújuló mezőgazdaságunkért Elöadas Szerencsen Az MSZMP Szerencs Városi Bizottsága és a TIT Szerencs Városi Szervezete előadást szervezett a város vonzáskörzetének szakemberei részére, amelynek egyetlen és kimeríthetetlen témája volt: a magyar mező- gazdaság fejlődésének lehetősége és alkalmazkodása a világgazdasághoz. Az előadó dr. Sípos Aladár akadémikus, a Világgazdasági Kutató Intézet Magyar Tagozatának igazgatója volt. A szakember őszinte és közvetlen előadásában együít aggódott a város vonzáskörzetének szakembereivel mezőgazdaságunkért: a súlyosan terhelt élelmiszergazdaság, az alig-alig megújuló termelőeszközök, a csökkenő mező- gazdasági jövedelmek, az anyagi érdekeltség kisebb érvényesülése .miatt. Szomorú tényként állapította meg, hogy az alaptevékenység a mezőgazdaságban leértékelődött, a kiegészítő tevékenység került előtérbe. Példaként említette, hogy húst termelni a mező- gazdasági üzemek nagy részében már szinte ráfizetéses, és a jelenlegi szabályzók miatt félő, hogy húshiány lesz a következő években, nemhogy exportálni tudnánk. Ezt szerencsére felismerte a mezőgazdasági tárca is, és létrehozott egy bizottságot, amely a megfelelő agrárpolitika kidolgozására hivatott. A professzor szerint a kiindulási ailap az volt, hogy egyáltalán, milyen szerepet szán a párt és a kormány a gazdasági életben az élelmiszergazdaságnak. Hogy a mezőgazdaság és az élelmiszeripar azt exportálja, amit gazdaságosan képes előállítani, vagy mindent, amit csak tud. A kivitelről elmondta, hogy 1982. és 1986. között a világpiacon például a húsárak csökkenése miatt hazánk mintegy 700 millió dollárt veszített, és aggodalomra ad okot a közös gazdaságokban is tapasztalható állatállomány-csökkenés. Ugyancsak gond a növény- termesztés növekedő hozamaival ellentétes folyamat, a minőség romlása. (Például kenyérgabona.) Dr. Sípos Aladár szólt a kivezető útról is, amelyet egy reformcsomag keretében dolgozott ki a tárca által kijelölt bizottság. A szakember szerint az állami támogatást fokozatosan meg kell szüntetni, mivel a piaci hatások nem érnek el a vállalatokhoz. Változtatni kell az árrendszeren, és olyan bérrendszert kell alkalmazni, melybe beleférnek a mező- gazdasági árak, a szolgáltatások és az élelmiszereket is kedvező áron meg tudjuk venni. Kívánalom, hogy az árrendszer tükrözze az önköltséget, a jövedelmezőséget, ,a személyi jövedelemparitást, és a személyi jövedelemadót. Az akadémikus szerint az lenne helyes, ha a mezőgazdaságban mindössze kétféle adó lenne: a személyi jövedelemadó, és a földadó. Reformra szorul a föld értékelése (az aranykoronát el kell felejteni), visz- sza keill szerezni a föld becsületét, a gazdaságok jobb munkája miatt nem szabad elvonni a nagyobb jövedelmet. Ki kell szélesíteni a mezőgazdasági üzemek részére is az önálló exportjogot, alanyi jogon. Növelni az üzemekben előállított termékek feldolgozottsági szintjét, a monopolhelyzetben lévő élelmiszeripari vállalatokkal szemben, és vállalni a legkülönfélébb vállalkozási formákat a mezőgazdaságban, akár egy kis csoportról, akár kisszövetkezetről, részvénytársaság, vagy korlátolt felelősségű társaság munkájában valló részvételről van szó. B. Sz. L. Televíziós siker Forrói kis matematikusok Beszámoltunk róla, hogy a Magyar Televízió Kör- mönfontoló matematikai vetélkedőjének csapatversenye elsöprő borsodi sikert hozott, hiszen az első öt helyezést borsodi iskolák szerezték meg. Tudósításunkban azonban csak az első három helyezett iskola neve szerepelt, ezért jogosak a forrói általános iskola 5. és 6. osztályos tanulóinak szemrehányó sorai, amelyben azt kifogásolják, hogy az ő 4. és 5. helyezésüket külön nem említettük meg. Utólag korrigáljuk mulasztásunkat, és hírül adjuk: a Körm’öníonto- ló országos matematikai verseny csapatversenyének 4. és 5. helyezését 16 ötödikes és 19 hatodikos forrói pajtás szerezte meg, akiknek szívből gratulálunk és további sikereket kívánunk nemcsak a matematika tanulásához.
