Észak-Magyarország, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-16 / 143. szám

1988. június 16., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Vattakabátban dolgoznak A szerződést kötött ter­meltetőktől, közte a me­gyénkben lévő harsányt tsz- ből és a Szerencsi Állami Gazdaságból folyamatosan érkezik az étkezési zöldborsó a Miskolci Hűtőházba. A programozott vetéssel meg­határozták a beérés idejét, s így most ütemesen érkezik a szem a feldolgozó sorokra, ahol azonnal munkába veszik azokat, s gyorsfagyasztással tartósítják a legkorábbi éré­sű terményt. Ebből a hazai és külföldi piacon egyképpen keresett élelmiszerből a hű­tőház a tervek szerint mint­egy 80—100 tonnát tartósít. Megkezdték egy másik ter­mény, a hazánkban kevésbé ismert, de külföldön annál nagyobb keresletnek örvendő brokkoli gyorsfagyasztását is. Ezt a növényt Szabolcsból szállítják, s 'nagyobb meny- nyiségben Svédországba ex­portálják. Gyártósoron van még az egres is, amelyet Szabolcsból és a Hajdúságból szállítanak nagyobb mennyiségben, de már a borsodi termelőktől is érkeznek a tételek. A hűtő­ház a szezont ezzel kezdte, de most már egyre többféle zöld­ség feldolgozását végzi pár­huzamosan. Noha a munka dandárja még nem érkezett el, a folya­matos érés és szállítás miatt már három műszakban dol­goznak a hűtőházban mind a feldolgozó soroknál, mind a raktárakban, ahol vattaka­bátban raktározzák a kész­terméket. Mert itt téli hideg uralkodik — a kinti, júniusi meleggel szemben. A hűtőház felkészült a kö­vetkező zöldség- és gyümölcs- félék fogadására is, mert az elkövetkező hetekben újabb termények érnek be és ke­rülnek feldolgozásra. Vegyipari megállapodás A Chemolimpex Külkeres­kedelmi Vállalat keretmeg­állapodást írt alá az Union Explosivos Rio Tinto spa­nyol vegyipari nagyvállalat­tal. A megállapodás értelmé­ben a kereskedelmi kapcso­latokon kívül fejleszteni kí­vánják az ipari és a mű­szaki együttműködést a nö­vényvédő szerek, a műanya­gok és az ipari robbanó­anyagok területén. A Rio Tinto nagyvállalat mezőgazdasági vegyipari ter­mékeket, növényvédő szere­ket, polimereket és műanya­gokat gyárt, s a vállalat egyben az egyik legnagyobb spanyol kőolajfeldolgozó. Saját kutatóintézettel és bá­nyával is rendelkezik. Több mint 90 vállalatot foglal ma­gába, 11 országban vannak irodái, a Szovjetunióban pe­dig a Szojuzchimexporttal közös vállalata működik. A most aláírt megállapo­dás szervesen illeszkedik a Chemolimpex hosszú távú üzleti stratégiájába, melynek célja, hogy a fejlett tőkés országok nagyvállalataival közösen minél több magyar vegyipari termék számára szerezzen külföldi piacot. (MTI) • Akik gyakran megfor­dulnak az esti miskolci ut­cákon. tapasztalhatják: a közvilágítás a város legtöbb pontján nem éppen a leg­megfelelőbb. Az ÉMÁSZ Vállalat Miskolci Üzemigaz­gatóságának dolgozói a na­pokban hozzákezdtek egy korszerűsítéshez, melynek keretében az elkövetkezendő hetekben, hónapokban több mint kétezer, a mai köve­telményeknek megfelelő új, úgynevezett nátriumlámpa­testekkel váltják ki a ha­gyományos világítótesteket. A munkálatok értéke meg­haladja a 10 millió forintot. A képen: a szerelők a Baj- csy-Zsilinszky utcában cse­rélik a világítótesteket. Fotó: Fojtán C sipkedje marját mér­nök úr! — hangzik a biztatás a lemara­dónak, aki történetesen egy hatalmas répatábla rc- ményteleniil hosszú sorá­ban kapára támaszkodva törölgeti a homlokát, és szomorúan nézi a mellette szinte szaladva elhaladt) kapásokat. A fenti epizód bármely szövetkezet, állami gazda­ság határában történhet, behelyettesithetö szereplők­kel, úgymint tanár úr, doktor úr. osztályvezető kartárs, elnök elvtárs, stb„ stb. Mert ma mindenki vállalkozik, mindenki tar­tani akarja megszokott életvitelét, sőt, ha lehet, akkor pluszmunkával sze­retne kivenni még többet a ..bőség kosarából”. N\em is lehet ezt a már-már életformává emelt látás-fu­tást elítélni, hiszen min­denféle jogi és egyéb sza­bályzók lehetővé teszik, hogy mindenki dolgozhat bérelt földön, szakcsoport­ban, kisvállalkozásban, gmk-ban. És ami vonzó: a mezőgazdaságban e kisegí­tő tevékenységet bizonyos határokon belül nem is adóztatják. Vállal is ki-ki ereje szerint, vagy még azon felül is. Divat felpörgetni életrit­musunkat. A főállás után szalad a Trabant, a Lada gazdája, élezteti a kapát, vagy szedi össze a csalá­dot, ismerősöket, hogy ha csak három-négy órára is, de kapálja a babot, kötöz­ze a szőlőt, gyomlálja a hagyma földjét, tgy megy ez hétről hétre, hónapról hónapra. Ma már talán senki nem gondolkodik azon, ki hogyan kezdte a bérelt földet vállalni, a bérleti szerződés készült el hamarabb, vagy a kapa- élezés. Egyszer majd pszi­chológusok megírják, ki­mutatják a következmé­nyeit, tudományos értekez­leteken rávilágítanak e fur­csa fizetéskiegészítés hát­rányára, némelyeknél elő­nyére is. Mert azért az anyagi hasznon felül iga­zán egészséges egy kis tor­na, és itt van például a napozás. A könyvelésen — bérelszámoláson sápadók­nak meg valóságos áldás, hogy pecsenyepirosra sül­het a hátuk, és ha a hét­fői panasznapon felszisz- szennek munkahelyükön, akkor még sajnálni is le­het, miként a főnök elv­társ véres kardként körül­hordozott. hólyagos tenye­rét. Mennyire jó ez nekünk? Meddig éri meg időben idegi-fizikai pluszterhelés­ben végezni, végeztetni ezt a munkát? Vajon hol. van az a pont, ahol a kétségte­lenül több termékben rea­lizálódott vállalkozás nem megy annak a munkának a rovására, ami azért még­iscsak az eredeti foglalko­zása valakinek. Jó ez ne­künk, hogy szőlőt csak bor formájában látott emberek sarlóval kiállítanak a bé­relt területre metszeni? Mert erre is volt már pél­da... Hogy tud dolgozni nyu­godtan hétvégeken az a vezető, aki több ezer hek­táros gazdaságát kénytelen magára hagyni, mert a szőlőben éppen hajtásválo­gatás a soros munka? Mi jár a fejében a gyári dol­gozónak, amikor tudja, a hétfői napot ugyanolyan fáradtan, unottan kell kez­deni, mint ahogy azt pén­teken otthagyta. Mert hisz’ akkor meg a vállalt mun­ka idegesítette, hogy mire kiér a bab, uborka, lencse, és még ki tudja milyen, soha nem ismert növény vigasztalanul hatalmas táb­lájára, addigra elered az eső, vagy nem végezte el a gépi munkát a gazdaság, holott éppen akkorra szer­vezte a rokonokat, cserél­tette a gyerek hétvégi ügyeletét egy más időpont­ra. Vajon miért nem elegen­dő a szakmában eltöltött munkaidő, és az érte járó bér? Miért nem vesszük észre — noha látjuk —, hogy egyes országokban már a heti harminchat órát is sokallják? Megengedjük magunknak azt a Iluxust, hogy a pályaelhagyó peda­gógus azért béreljen gépe­ket, hogy lakását befejez­hesse. Vagy a kétdiplo­más mérnök kazánkezelő­tanfolyam után hátat for­dítson 19—20 évi tanulásá­nak csak azért, hogy fél­éves átképzés után eredeti foglalkozása munkabérének háromszorosát megkeresse, és volt pályatársai szemé­be nevessen, azoknak a szemébe, akik tiszta naiv- sággal elhivatottságot érez­nek munkájuk iránt, és akik szintén naivan még valami csodában remény­kednek megszállottságuk, szakmaszeretetük anyagi elismerését illetően, miköz­ben lemaradnak a javak szerzésében, és ez anyagias világ szemében akár sze­gény bolondoknak is néz­hetik őket. Bckecsi Szabó László Erőgépek és autók Nemcsak a saját, erdőgaz­dasági gépeit, a tsz-ek me­zőgazdasági berendezéseit, hanem a lakosság személy- gépkocsijainak javítását is vállalja és elvégzi a Borso­di Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság pálházi gépjár­műjavító és szervizállo­mása. A több, mint 13 millió fo­rintos költséggel létesített javítóállomás elsősorban a zempléni körzetben dolgozó erdőgazdasági gépek javítá­sára létesült. Nagyszámú erőgép, különböző szállító- eszközök, különböző erdő- művelő és fakitermelő gépek dolgoznak ezen a vidéken, amelyeket javításra távol levő javítóüzemekbe kellett szállítani, ami hosszadalmas, lassú és költséges is volt. Ennek a gondnak megoldá­sára létesítették a pálházi javítót a mintegy 400 négy­zetméter alapterületű üzem­csarnokban. A Mezőpanel- elemekből a helyszínen ösz- szeszerelt csarnokban kap­tak helyet a különböző rész­legek. A javító- és szervizállo­más kapacitását olyanra ter­vezték és méretezték, hogy az erdőgazdasági gépek mel­lett el tudja látni a környék­beli tsz-ek motoros berende­zéseinek javítását is. Be gondoltak a lakosságra is, az egyre több személygép­kocsira. Ennek javítása, vizsgáztatása eddig gondot okozott. Most itt évente mintegy 400 személygépkocsi javítását és vizsgára történő előkészítését és vizsgáztatá­sát tudják vállalni, ami igen jelentős lakossági szolgálta­tás megyénknek ebben a térségében. Kassáról is jönnek r r Hírt adtunk arról, hogy június 12-től csaknem ezer diák kell útra az ország más tájaira, hogy bekapcsolódva az építőtábori mozgalomba, két hetet munkával, s emel­lett némi szórakozással tölt­sön el. Lesznek, akik itt. Borsod megyében töltik el ezt a két hetet, tudhattuk meg tegnap délelőtt a Mis­kolc Városi KISZ-bizottság sajtótájékoztatóján. Ónod és Miskolc a két helyszín, aho­vá jelentkezhettek városunk diákjai. Ónodon már negyedik éve dolgoznak a táborozok, szak­emberek irányításával. Fel­táró árkok ásása, a kikerült leletek tisztítása, leltárbavé- tele a feladatuk. Ez a második év, hogy Miskolc belterületén környe­zetvédő építőtáborozók mun­kálkodnak. a Városgondnok­ság megbízásából. A tájé­koztatón Heinemann Pál. a Városgondnokság munkatár­sa, állandó táborvezetőségi tag beszélt az itteni felada­tokról: — Négy héten át csongrá­di, kassai (cseretáborozás keretében 20 miskolci diák dolgozik így Kassa mellett a közeljövőben) és miskolci di­ákokat láthatnak majd szer­te a városban. A játszótéri felszereléseket festik a Szentpéteri kaputól kiindul­va Diósgyőr felé, valamint az avasi lakótelep szivárgó vizeit összegyűjtő csatorna Nádas-réti szakaszát tisztít­ják az üledéktől. Szórakozási lehetőségei is lesznek a táborozóknak, tud­hattuk meg Ajtayné Szege­di Máriától, a városi KISZ- bizottság munkatársától. — Míg Ónodon elég szű- kek a helyi lehetőségek, ad­dig a környezetvédő táboro­zok ingyenes strandjegyre, ingyenes buszbérletre, stúdi­ós és sportprogramokra is számíthatnak, de a Miskolci Nyár rendezvényeire is eljut­hatnak. Mindkét tábor részt­vevői egy 200 kilométeres buszkiránduláson vehetnek részt. melynek útvonalát maguk dönthetik el. n. zs. A reklamációk nyomában A minőséget keresgélve A Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság vizsgálatai sze­rint, a hazai fogyasztási cik­kek minősége összességében nem javult, sőt esetenként romlott. Ez a pazarlás sajá­tos formáját is jelenti. Az egyébként is drágán előállí­tott. a szükségesnél több anyagot, energiát tartalmazó termékek használati értéke, élettartama a lehetségesnél kisebb. Az összetettebb, ár­nyaltabb kép szerint egészen szűk körben tapasztalható ja­vulás (forróvíz-tároló, televí­ziós készülékek, luxus jelle­gű kozmetikumok, divatcik­kek). A fogyasztás nagyobb részét képviselő napi fo­gyasztási cikkek lényeges tulajdonságai érdemben nem változtak, a hagyományos építőanyag, a hús, a szén. a brikett minősége pedig több­nyire romlott. Esetenként furcsa helyze­tek alakulnak ki. Növekszik pl. a lakossági reklamációk száma, a szén, a brikett rossz minősége miatt, miközben az illetékesek mossák kezeiket: a fűtőanyag megfelel az elő­írásoknak. A panaszokra részben magyarázat az ösz- szetételváltozás: kevesebb a jó minőségű külföldi szén és a brikett. A dorogi, a tata­bányai, a várpalotai és a me­cseki brikettek átlagos fűtő- értéke éppen csak eléri a szabványelöirások alsó hatá­rát. s messze elmarad a jog­gal elvárható középértéktől. A brikettgyárak azonban nem a középarányos, hanem a mi­nimális fűtőérték elérésében érdekeltek. A minőségi ta­núsítványok gyakran hami­sak. az osztályba sorolások sok termékfélénél nem felel­nek meg a szabvány előírá­sainak. Az ellenőrök által meg­vizsgált szekrénysorok 25 százaléka, a kárpitozott bú­torok 11 százaléka, az egyéb bútorok 63 százaléka nem fe­lelt meg az osztályba sorolás követelményeinek. A hibák ismétlődnek: színeltérés, szennyeződés, karcosság pon­tatlan szerelés, az élfóliák hibás ragasztása stb. A hibák és a hibás minő­ségtanúsítások gyakorisága azonban igen eltérő. A KERMI szakemberei 1986. II. fél évben a megvizsgált bú­torok 10 százalékát, 1987. I. fél évben 70 (!) százalékát találták hibás besorolású­nak. A húsüzemek minőségi manipulációival, a húsok „megfaragásával” az ellen­őrök gyakorta találkoztak. Az ellenőr lehet szigorú és következetes, a bolt viszont kiszolgáltatott helyzetben van. s többnyire átveszi az árut. A húsüzemek hibáinak, rossz minősítésének következ­ményeit,— olykor súlycson- kítással. túlszámolással meg­toldva — áthárítja a vevőkre. A kereskedelemnek e pasz- sziv átvevő és áthárító sze­repe a Tüzép-telepekre, a bú­torboltokra. sőt a többi szak­mára is kiterjed, és a ter­melői áremelésekkel szem­beni érdektelenségben szin­tén megnyilvánul. Mi fo­gyasztók. a folyamat szenve­dő alanyai viszont nem rit­kán termelői, munkavállalói minőségben másoknak „tör- lesztünk." A bűvös kör áttö­rését döntően az érdekeltség és a felelősségérvényesítés hiánya akadályozza. Mintha beletörődtünk vol­na a kialakult helyzetbe. A népi ellenőrök mindenütt — a húsipart kivéve — azt ta­pasztalták, hogy a rosszUUÍ- nőségű termékek gyártását, forgalomba hozását, a minő­ség hamis tanúsítását, a vá­sárlók hiányos, vagy elmu­lasztott tájékoztatását nem követi felelősségre vonás. De még- a hibás termékek forgalomból való kitiltását sem. A KERMI által kezde­ményezett büntető ügyekben az eljárást az illetékesek megszüntették, gazdasági bír. ság kiszabására pedig indo­kolt esetben sem kerül sor. A termékek minőségének alakulását normális gazda­sági körülmények között per­sze nem a hatósági előírások, adminisztratív eszközök, ha­nem a gazdasági, piaci vi­szonyok határozzák meg. Csakhogy igazi piac nálunk nincs. Az ellátás alacsony színvonalú és hiányos. A fo­gyasztási javak egyenletes és javuló minőségét pedig csak a kínálat túlsúlya, a vásárlók megnyeréséért, pénzéért folyó széles körű verseny kénysze­rítheti ki. Jelenleg a kínála­ti piac pozitív hatása ott sem érvényesül megfelelően, ahol ennek feltételei létrejöttek. A szabályozók hatására a termelők nagy része az ex­portot részesíti előnyben. A fő feladat tehát a kíná­lati piac építése, az érde­keltségi és felelősségi viszo- nyok fejlesztése, a Közpon- ti Népi Ellenőrzési Bizottság szükségesnek tartja az irá­nyítási és ellenőrzési mód­szerek. szervezetek korszerű­sítését is. így a minőségeid lenőrzés párhuzamosságainak csökkentését, az ellenőrző szervezeteknél az összeférhet tetlen hatósági és vállalkot zási tevékenységek szétvá4 lasztását. Nélkülözhetetlen továbbá, hogy az állami éá társadalmi szervek össze­hangolt együttműködésével, a szabvány- és tanúsítási elő­írások következetes számon­kérésével erősödjön a fo­gyasztók érdekvédelme. K. .1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom