Észak-Magyarország, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-12 / 112. szám

1988. május 12., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG ? Egy játszma az ötödiktől, két pont a negyediktől „Egységes csapatunk megfelelt a várakozásnak” Amikor egy évvel ezelőtt befejeződött a küzdelem az első osztályú asztalitenisz csapatbajnokságban, Hrabovszki I.ászlő, edző tömören így fogalmazta meg véleményét: — „Értékes az 5. hely, de ha jövőre esetleg hatodikok leszünk, az talán többet fog érni”. Nos, egy év eltelt, s a Borsodi Építők Volán férfi gárdája a táblázat 6. helyén végzett. Mit mond most a szakvezető? Válasza meglepő: — „Csalódott vagyok”. A két nyilatkozat nincs szinkronban egymással, s az olva­sóban joggal támad kétség. Érdemes tehát magyarázattal szolgálni. Az. asztaloknál nyolcán - tízen püfölik a labdát. Hra- bovszki éppen adminisztrál, de gyorsain végez, s máris beszélgethetünk. — Ha jól emlékszem, a küzdelmek indulása előtt a 6. hely elérését célozták meg. A várakozásnak meg­felelt az együttes, s ön mégis csalódott... Elmon­daná, miért a hiányérzet? — Eredetileg vallóban a hatodik helyre pályáztunk, csak közben úgy alakultak a dolgok, hogy nem lett vol­na elérhetetlen a 4. hely sem. — Igen, igen, kezdem ér­teni a titok nyitját, csak hadd jegyezzem meg: a sportban nincs helye a mi lett volna, ha...— jellegű találgatásoknak, feltételezé­seknek. — Osztom a véleményét, mégis képzelje bele magát a írni helyünkbe. Egyetlen játszmái!) választ el 'ben­nünket az 5. helyezett Ceg­lédtől, s mindössze két pont a 4. helyen végzett Ganz- MÁVAG-tól! S alapvetően ne­vetséges hiba miatt nincs a zsebünkben a hiányzó két pont. — Mire gondol? — A késésre ... ősszel a Ganz-MÁVAG elleni össze­csapásra nem értünk oda idő­ben, így a fiúk képtelenék voltak beütni magukat. Mi­re bemelegedtek, fontos ta­lálkozók úsztak el. Kikap­tunk 13-12-ire ... Ezen mú­lott a jobb szereplés. — Már elnézést, de papí­ron több csapatot jobbnak tartanak a BÉV SC-nél, s most mégis az elszalasztott lehetőség miatt kesereg... — Igaza van, nem vita­tom, hogy az előzetes esély- latolgatások során bennün­ket a 'mezőny végére sorol­tak. Papíron valóban jobb tőlünk a Ganz-MÁVAG, hi­szen Aranyosit, Szosznyákot és Lőrinczit vonultatja fel, de jobb a Cegléd is, mert rendelkezik Harczival és Bertával. Sőt, az újonc Kis­kunfélegyházának is volt „kirakatembere”, Kaiser és Kársai révén. A gyakorlat olykor mégis cáfolja az el­méletet. Mi egységes csa­patként küzdöttük végig a bajnokságot, ez pedig erőt, hitet kölcsönöz a sportolók­nak. — Minek tulajdonítja mindezt? — A korábbi években csak két ember vállalhatta fel a terhek jelentős részét. Az idén Bénák és Báthory mel­lé felsorakozott Gulyás is, márpedig, ha egy csapatban három, esetenként négy em­berrel is biztosan lehet elő­re tervezni, az nagyon sokat jelent. A mieink több eset­ben egyszerre játszottak jól, megbízhatóan, s erre régóta nem vdlt példa. — A bajnokságnak öt em­berrel vágott neki az együt­tes, ' de kezdetben jobbára Laczkó szerepelt, Molnár nem jutott szóhoz. Később fordult a kocka. Miért vál­toztatott? — Molnár leszerelését kö­vetően tért vissza hozzánk, katonai szolgálata alatt alig tudott edzeni, idő kellett, amíg utolérte önmagát. Lacz- kót bravúrokra is képes já­tékosnak tartom, Molnár vi­szont gyengébbektől nem szenved vereséget! Ennek a csapatnak most erre volt szüksége. Amikor Molnár bekerült az ötösfogatba, bi­zonyított, s eredményeivel nem okozott csalódást. — A csere nem ásta alá a csapategységet? — Semmiképpen. Termé­szetesen feszültségforrást je­lentett, de ezt fel kellett vállalni. Ebben a sportágban egyébként is roppant egy­szerű kimutatni az eredmé­nyességet, illetve eredmény­telenséget. A tények árul­kodnak ... — Mi adott tartást a csa­pat tagjainak, mitől lettek magabiztosabbak? — Az nagyon sokat szá­mít, hogy jól kijönnek egy­mással, összetartó kollektí­vát alkotnak. Az is nyomott a latban, hogy Gulyás játé­ka, formája stabilizálódott, s ez megnyugtatta a többie­ket. — Igaz is, Gulyás! Mitől táltosodon meg, hiszen az aligha feltételezhető, hogy most mindent másképpen csinál, edz és él, mint a ko­rábbi években? — Korábban kizárólag csak droppolt, ezáltal kiszol­gáltatottá vált. Az idén ed­zések sorát pörgette végig, támadóbbá vált, színes lett a játéka, szélesebb reperto­árból válogathatott. Egyik- másik mérkőzésen főszereplő tudott lenni, s nem árulok el azzal titkot: további ja­vulására számítok. Csipeget­te a sikermorzsákat, ez meg­hozta az önbizalmát, s nem remegett a keze, ha asztal­hoz kellett állni. Még most sem egy oroszlán, de már „harap”. Igazi csapatember­ré vált, s az egyéni ranglis­tán is 15 (!) helyet lépett elő­re. Laczkót kivéve egyéb­ként valamennyi játékosunk javított ranglista-helyezésén. Az edző azt is elmondta, hogy Báthory cs Bénák kereken GO—60, Gulyás 48, Molnár 45, Laczkó 33, András pedig 18 százalékos teljesítményt nyújtott a bajnoki találkozókon. Csapata legfőbb jellemzőjeként az egyseget és a kiegyensú­lyozottságot említette. Jóleső érzéssel nyugtázta, hogy pat- rónusuk, a BAÉV mindenben remek partner, megfelelően segíti őket. Tavaly a Duna Kupa kapcsán kifestették a ter­müket és az öltözőket, s az év elején megoldották az után- pótláscdző kérdést is. Kriston Béla lett a „kicsik” mestere, s noha fél év alatt nem lehet csodát tenni, az tény: csak négy fővárosi szakosztály került eléjük az összesített pont­versenyben a MOATSZ Kupán. Arról is szót váltottunk, mit hozhat a jövő? Hrabovszki a legfontosabbnak az értékek megőrzését tartja. Bénák szerződése lejárt, őt és másokat is szívesen látnának egy­két egyesületnél. A versenyfutás megkezdődött, de a „pályá­zók” között természetesen ott van a BÉV SC is. Azt nagyon könnyű megjósolni, hogyha ez a csapat együtt marad, még sok örömet szerezhet a sportág borsodi—miskolci híveinek. Ila együtt marad ... Doros László TOTÓSAROK, 20. HÉT-ív - A.;'--.-;a; • • ■ Az Eszak-Magyarország tippjei 1. BÉKÉSCSABA—Ü. DÓZSA. A hazai pontvesztést idegenben kell helyrehozniuk a lila-fehéreknek. 2. HALADÁS—MTK-VM. A Hun­gária körúti kisiklást követően a kék-fehérek fejreállítják a papír­formát. 3. VÁCI IZZÓ—TATABÁNYA. A bányászok otthon 4-0-ra kaptak ki, most következik a visszavágás. 4. B. DORTMUND—B. LEVER­KUSEN. Egymás mögött állnak a táblázaton, minden eredmény elkép­zelhető. 5. BAYERN MÜNCHEN—STUTT­GART. Az őszi 0-3 „bosszú” után kiált, de a müncheniek mostanában mintha szándékosan megtréfálná,1k a totózókat... 6. MANNHEIM—B. UERDINGEN. Két gyenge csapat összecsapása ál­talában döntetlent ígér. 7. MEPPEN—OSNABRÜCK. A vendégek a tavasszal teljesen le­eresztették és középcsapattá degra­dálták magúidat. 8. FREIBURG—ST. PAULI. Ott­hon jó eredményeket ér el a Frei­burg, de a St. Pauli a .veszélybe ke­rült feljutás miatt nagy erőket moz­gósít a siker érdekében. 9. COMO—MILAN. A papírforma abszolút döntetlent ígér, de talán érdemes a tippek közé a 2-est is odaírni. 10. PISA—TORINO. A pisai gár­da a hajrára veszélybe került, kér­dés. képes-e a gólszerzésre? 11. BARI—CREMONESE. A Barit otthon érte már néhány kellemet­len meglepetés. Ez most is előfor­dulhat, 12. CATANZARO—LAZIO. Itt az alkalom, hogy valamelyik feljutás­ra pályázó lépéselőnybe kerüljön! 13. GENOA—ATALANTA. Hiába cserélt edzőt a Genoa, nem megy a csapatnak. Nyerni ezúttal sem tud­nak. 4-1. RÁBA ETO—BP. HONVÉD. A kispestiek sikeres menetelését a rapszodikus győriek képtelenek lesz­nek megállítani, mert védelmük könnyen sebezhető. 2 ____ 2____ 2 1 X 2 1 X 2 X X 1 2 1 X 2 1 X 2 1 1 2 X 2 2____ 2____ 2 s port CSELGÁNCS. Az NSZK- beli Travensburgban nagy­szabású nemzetközi versenyt rendeztek. Az eseményen öt országból lílO-an léptek ta­tamira, köztük a Miskolci VSC judósai is. A vasutasok a férfiak mezőnyében Raj- dos és Velti révén két első helyezést értek el, Orosz má­sodik, Pásztor pedig harma­dik lett. A nőknél Máté a második helyet szerezte meg. TOBORZOT hirdet a DVTK A-kategóriás tájfutó szak­osztálya 10—14 éves fiúk és leányok részére. Gyülekezés; május 16-án, hétfőn 15 óra 30-kor a Majális-parki au­tóbusz-végállomás váróter­mében. A jelentkezők mele­gítőt és tornacipőt vigyenek magukkal. Putnoki sikerek Rimaszombaton Dénes Judit lovával az akadály fölött. A győzelem napja alkal­mából nagyszabású meghí­vásos lovaglóversenyt ren­deztek a csehszlovákiai Ri­maszombaton. A viadalon részt vettek a putnoki Egyet­értés Mgtsz lovasai. A jó ta­lajú, kellemes környezetben épített pályák jól szolgálták az országos díjugrató baj­nokságra való felkészülést. A kétfordulós Nagydíjért foly­tatott küzdelemben kiegyen­súlyozott lovaglással Dénes Judit diadalmaskodott Ban­di nyergében, míg Mylorddal a bronzérmét szerezte meg. Mindkét lóval hibapont nél­kül teljesítette a távot. Menyhárt Brigitta az első nap után még a második helyen állt, de elegendő volt egy apró hiba, hogy lecsúsz- szon a dobogóról. A stafétaugratásban ugyan­csak Dénes szerezte meg a győzelmet Mylordon, Magas Gáborral az oldalán, aki az elmúlt héten kisebb műté­ten átesett Irakot lovagolta. A szerencseugratásban az egyre javuló formát mutató Irak kitűnő idővel segítette Magast a második helyre. A megyei tanács vb if­júsági és sportosztályán jár­va sokszor hallom: a társa­dalmi alapokon álló és te­vékenykedő szakszövetségek „hatalom nélküli testületek és tulajdonképpen nem sok mindent tudnak tenni az adott sportág ügyeinek elő­mozdítása érdekében”. Az aktívák jelentős részének ez a véleménye. Igen ám, de az évek során ezen a területen is bebizo­nyosodott, hogy a múltbeli beidegződésekkel ma már nem lehet eredményesen dolgozni. Az osztály vezető­je mondta nemrégen la­punkban: „A minden szem­pontból rátermett és alkal­mas személyek keresése fo­lyik. Arra törekszünk, hogy a szakszövetségek vezérka­rát fokozatosan felfrissít­sük és olyanokat állítsunk az elnöki, főtitkári posztra, akik képesek az újszerű gondolkodásmódra, vezetés­re, egyszóval megfelelnek a mai kor követelményeinek.” * — Hogyan került a me­gyei ökölvívó-szövetség élé­re? — kérdeztem Révai Lászlótól. — Személyes kapcsolat út­ján, felkérésre. Mondhatom azt is, hogy kiszemeltek. — Korábban volt kapcso­lata a sportággal? — Nagyon régen igen. Gyöngyösön katonáskodtam, akkoriban ott eredményes ökölvívóélet zajlott. Közel­ről szemlélhettem, hogy a bunyósok milyen sokat és keményen dolgoznak. Meg­szerettem ezt a műfajt és azóta is kedvelem. — Ügy gondolom, hogy ajánlólevélként mindez édes­kevés ... — Egyetértek. Dr. Szá- deczki Zoltánt, az osztály vezetőjét és Ács Gyulát, a szövetség főtitkárát régóta ismerem. Rám esett a vá­lasztásuk. Talán „meg is puhítottak”, no meg ben­nem is volt hajlandóság. Éreztem és érzem ma is: tudok segíteni. — Mi a ,,civil" foglalko­zása? — A Kisvárdai Szeszipari Vállalat bocsi kereskedelmi kirendeltségének vezetője vagyok. Ha úgy tetszik, gaz­dasági vezető. — Vagyis felelős beosz­tást tölt be. Van mozgáste­re, nyilván kiterjedt az is­meretségi és baráti köre ... — Értem a célzást. Szó sze­rint úgy van, ahogyan mond­ja. De nincs ebben semmi különös. Soroljam, hogy kik állnak az országos szakszö­vetségek élén? Miniszterhe­lyettesek, vezérigazgatók, elnökök... Olyanok, akik szeretik a sportot, tudnak és akarnak vele foglalkozni. „Kicsiben” én is ilyen va­gyok. — Ért a szövetségi mun­kához? — Jó kérdés. Egyértelmű­en felelhetek: még nem. — Akkor ... — A szakma a szakembe­rekre tartozik. A főtitkárra, a hozzáértő elnökségi tagok­ra. őket hagyni kell dol­gozni. Az ökölvívó-szövet­ségben tevékenykedők tud­ják mit kell tenniük, ha munkájukba beleavatkoz­nék, csak ártanék az ügy­nek. Ez persze nem jelenti azt, hogy „fél szemmel” nem figyelek rájuk és azt sem engedhetem, hogy azt csináljanak, amit csak akar­nak. Gyakran konzultálunk, döntéseinket közösen hoz­zuk meg, a felelősséget azonban végső soron nekem kell vállalnom. — Mi a konkrét feladata? — A feltételrendszer biz­tosítása, a gazdasági háttér fokozatos erősítése, a kap­csolattartás, a szponzorok felkutatása. — Ismerik már önt az egyesületeknél, az országos szövetségnél? — A borsodi ökölvívó szakosztályt foglalkoztató klubokkal megismerkedtem, tisztában vagyok örömeik­kel és gondjaikkal, sikere­ikkel és nehézségeikkel. A MÖSZ-képviselők dolgában még nem mondhatom ezt. Mentségemre: januárban kaptam megbízatásomat. — Az az érzésem, hogy a „pénzcsinálásban” kell az élen járnia ... — A sport ma már üzlet, ezt senki nem tagadja. Harc folyik a szponzorokért, a tehetős vállalatokért, üze­mekért, szövetkezetekért. Mi ebben a csatában jól állunk. Ács Gyula főtitkár­ral és Vilk Lajos propagan­dafelelőssel több verseny gazdasági alapját előterem­tettük, sőt hirdetések, mű­sorfüzetek révén még arra is futotta az erőnkből, hogy a klubok segítségére sies­sünk. Más megyékben sorra szűnnek meg a szakosztá­lyok, maradnak el verse­nyek. Nálunk nem. — Például? — A szemünk láttára iz­mosodik a Borsodi Bányász, a Mezőkövesdi Munkás, a Miskolci Kinizsi, a Sajóbá- bonyi Vegyész. Az egyesü­letek kihelyezett tagozatokat működtetnek több iskolá­ban, legutóbb a 24-est szer­veztük be. Mozgolódnak En- csen, Perkupán és több kö­zépfokú intézetben. Megren­deztük a megyei bajnok­ságokat, a diákolimpiát, több bemutatót, újra kiír­juk a Felszabadulási Kupát, augusztus 20-án megyék kö­zötti meccset szervezünk, besegítünk a kövesdieknek a Matyó Kupába és így to­vább. És — ígérhetem — ez csak a kezdet! Hogyan tovább? Erről Ács Gyula és Vilk Lajos beszélt: — Erőteljes lépéseket te­szünk az ökölvívás népsze­rűsítése érdekében, támoga­tást nyújtunk a szakosztá­lyoknak ahhoz, hogy külföl­di testvérkapcsolatokat épít­senek ki, szorgalmazni fog­juk, hogy Borsod és Mis­kolc rangos nemzetközi ese­ményeket kapjon, szakmai és anyagi segítséget akarunk adni a sportág megyei mű­velőinek, végül: tovább ku- tatjuk-bővítjük a szponzo­raink körét. Azért, hogy több pénzből gazdálkodhas­sunk és többet tehessünk a sportágért! Kolodzey Tamás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom