Észak-Magyarország, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-12 / 112. szám

1988. május 12., csütörtök ESZAK-MAGYAKUKípíAG d Üzleti fogásuk a nívó FÉG-jelenlét Miskolcon Idézet egy olvasói levélből: „Mint annyi másnak, nekem is nagyon sok gondot, bosszúságot okoztak az évek során a szolgáltatás különböző terüle­tein dolgozó vállalatok felelőtlenségei. Nem érkezik meg a szerelő, amikor­ra ígéri, másnapra újra elromlik a készülék, kinézik az ember zsebéből a borravalót, de minek is soroljam, hiszen mindenki előtt ismeretesek ezek a dolgok. Most azért ragadtam tollat, hogy elmondjam, felfedeztem Miskolcon egy olyan kis javító céget, amelynek az emberei egészen máshogy viselked­nek. Időben érkezett a fiatalember, gyorsan, pontosan dolgozott, még olyan hibát is felfedezett a gázkészülékemen, amiről nem tudtunk, de később na­gyobb gondot «okozott volna. Volt nála alkatrész (!), számlát adott a mun­káról és sem borravalót, sem ajándékot nem fogadott el. Egy eldugott kis közben, az MSZB tér 12. szám alatt, a Törpe söröző alatt dolgoznak ezek a szerelők, a Fegyver- és Gázkészülékgyár alkalmazottai." Árnyas fák alatt, egykori lakóépületben alakult meg másfél évvel ezelőtt a FÉG Gázkészülék-javító és Szol­gáltató Leányvállalatának miskolci kirendeltsége. Raj­tuk kívül még kilenc váJ fosban működik kirendelt­ség, szerte az országban. A miskolci csapatban tizenket- ten dolgoznak, és van egy- egy körzetszerelőjük Eger­ben és Pásztón. — Értékesítési nehézségei voltak a FÉG-nek, amikor létrehozta a javító-szolgálta­tó leányvállalatot. Jól számí­tott, mert az eladási gon­dok azóta megszűntek. Je­lenleg sajnos, az őszi nagy felvásárlási láz következmé­nyeként nincs elég vízmele­gítő és kevés van a cirko- gejzír műszercsaládból is. Kell még egy kis idő, amíg „utoléri” magát a gyár — mondja Forrai János kiren­deltségvezető. — Mivel foglalkozik a ki- rendeltség? — Garanciális és fizető javításokat végzünk márka­szerviz jelleggel. Emellett kivitelezést is, a tervezéstől a beüzemelésig, egyéni meg­rendelőknek és közületeknek. Mi szereljük a Vestale (fran­cia licenc) nagyipari kazá­nokat az épületegyüttesek­ben. Jelenleg a Komlóstetőn szerelünk ilyen kazánt egy hatvanlakásos panelházba. Az anyagmentes árbevétellel mérjük teljesítményünket, ta­valy négymillió forintot „sze­reltünk össze”. A rezsink alacsony, a szerelők egyedül, legfeljebb kettesben járnak, egyetlen improduktív alkal­mazottunk van, a könyvelő­nőnk, aki nemcsak könyvel, hanem az ügyfelekkel is fog­lalkozik, takarít... — Megismerték már mar gukat Észak-Magyarországon, van elég munkájuk? — A hívásokra általában még aznap, legfeljebb más­nap kimegyünk. Ez az ügy­félnek is jó, nekünk is. A fűtési idényben természete­sen több a munkánk, ezért szeretnénk, ha már most hozzáláthatnánk a nyári kar­bantartásokhoz, mert néha az alkatrész beszerzése is időt Vesz igénybe, és ha hideg van, a várakozás kellemet­lenné válhat. — A Tigáz is hasonló munkákat végez, ö a konku­rens vállalat? — Szó sincs konkurenciá-' ról, mi tizennégyen nem konkurálhatunk a több száz szerelőt foglalkoztató válla­lattal. A Tigáz a partnerünk, karbantartási szerződésünk van vele. Egyébként mi, PÉG-esek mind a Tigáz-nál dolgoztunk azelőtt. A gépészmérnök kirendelt­ségvezető nagyon örül, ami­kor elmondom, egy olvasónk jó munkájukra hívta fel a figyelmet. — Amikor a kirendeltsé­gek megalakultak, mint em­lítettem, a FÉG-termékek népszerűsítése volt a cél. Népszerűsíteni pedig csak ki­fogástalan munkával lehet. A nívóból továbbra sem enge­dünk. Szerelőink jól keres­nek, mindannyian jól kere­sünk, de ezért minőséggel tartozunk. Szép formájú németjuhász­kutya, a Rexi vakkant vagy kettőt, amikor kifelé jövök. Örzőkutya, az anyagot, al­katrészeket őrzi mindeddig sikeresen itt, az avasi kocs­mák tövében. L. Gy. Küldötteink a pártértekezletre — Az én fejemben is az forog, mint ami az alapszervezeti gyűléseken is elhangzott: leginkább a főmunkaidő becsülete visz- szaállításának kérdése, — ezzel kezdte beszélgeté­sünket Kiss Imréné, a SZÉV Szerencsi Csokolá­dégyárának csoportvezető­je. Kissné nagyon meglepő­dött, mikor tudomást szer­zett arról, hogy őt válasz­tották meg küldöttnek a pártértekezletre, ahol még két másik küldöttel kép­viseli a Szerencs és von­záskörzetének több, mint háromezer párttagját. Iz­gatottan készül az ese­ményre a kétgyermekes családanya. Egyébként 1974-től dolgozik a csoko­ládégyárban, s tizenhárom évvel ezelőtt lépett be a pártba. Tagja a városi pártbizottságnak és a vá­rosi párt-végrehajtóbizott­ságnak is. — Tudja, nálunk a vál­lalatnál nem túl magas a bérszínvonal. Ezért az em­berek más foglalatosságot is keresnek, mert muszáj, a megélhetésük miatt. Energiájuk nagy része így nem a cégnél, hanem má­sutt (is) befektetődik. Ezért mondom, hogy job­ban érdekeltté kéne tenni az embereket a munkahe­lyükön, hogy fő céljaikat itt érjék el, hogy tudásu­kat leginkább itt kamatoz­tassák. — A másik fontos és sajnálatos dolog, hogy nem minden párttagnak olyan a kiállása a párt politiká­ja mellett, mint kellene. A fiatalok, úgy veszem észre, — tisztelet a kivé­telnek — nem szívesen vállalják a nehézségeket. Ügy érzem, következete­sebbnek kell lenni a gaz­daságban, a pártmunká­ban. És ami nagyon lénye­ges: az ellenőrzésben. Mert sok jó határozat született már, de hogy ezék a gya­korlatban hogyan valósul­tak meg...' Én egyetértek azzal, hogy nem fejeket kell venni, de aki hibát követ el. annak legyen megfelelő következménye is. Taggyűléseken is el­hangzott: ne a „feljebb buktatás” legyen a jellem­ző ilyen esetekben. Ha szót kapna Kiss Im­réné, ezekről beszélne. Meg arról, hogy egy-egy funk­cióba kerülésnél ne a sta­tisztikai elvek érvényesül­jenek, hanem a rátermett­ség, a hozzáértés legyen a mérvadó. Mint mondotta, bízik abban, hogy ezen a jelentős értekezleten na­gyon őszinték, nyíltak lesznek a küldöttek. — Nagyon jó érzés, hogy rám is esett a választás, őszintén örültem ennek. Munkatársaim azóta is mondogatják: no, majd be­számolsz nekünk mindar­ról, hogy mi történt! Biz­tos vagyok benne: lesz mi­ről beszélni. (mészáros) Csokicsata Edelényben Győzött a közérdek Edelényben, egy régi, jellegzetes paraszt- házban nyolcvan asszony szorgoskodik nap mint nap. Keverik a csokoládémasszát, te­rítik egyforma lapokra, szeletelik, márto- gatják, csomagolják a finomságokat. A vá­rosban járva hallottuk, hogy még száz asz- szonyt tudnának foglalkoztatni, — ami eb­ben a térségiben fontos lenne — ha az üze­met bővülhetnék, de bizonyos érdekeket sértettek az előzetes tervek, így a bonsod- sziráki Bartók Béla Termelőszövetkezet — a cég üzemelteti az Arany Csoki GT-t — vezetősége lemondott a fejlesztésről. * Bolya Pétert, a termelőszövetkezet elnö­két azért kerestük, hogy a bizonytalan hí­rekre, megválaszolatlan kérdéseikre feleletet kapjunk. — Mielőtt ezekre a dolgokra válaszolnék — mondta az elnök, — kicsit régebbre kell visszanyúlnunk a történet megértéséhez. A szövetkezetben már hagyomány, hogy olyan helyeken teremt munkalehetőséget, ahol munkaerő van. de munkahely nincs a kör­nyéken. Tizenhét évvel ezelőtt ilyen okok miatt telepítettünk csokoládécsomagoló üzemet Zilizre. Ott az asszonyok nem tud­tak elhelyezkedni, s a család rovására ment volna, ha örökösen utazgatnak, öt évvel ezelőtt ezt a szerződésünket felbontották, mert nem volt jövedelmező az édesipari vállalatnak. Mi viszont a foglalkoztatáspo­litika miatt fontosnak tartottuk ezt folytat­ni. Az is segítette a vezetést, hogy a tag­ságunk erősített bennünket a döntésben. — Hogyan került Edelénybe az üzem? — A budapesti Csemege Édesipari Vál­lalat régi partnerünk, ahová műanyag cso­magolóeszközöket gyártunk és szállítunk. Megkerestük a vállalat vezetőit, akik azon­nal segítettek, s gazdasági társulást alapí­tottunk. Edelényben ,két hónap alatt rend- behoztuk a jelenlegi üzem épületét, beindí­tottuk az úgynevezett kézi desszert gyártá­sát. Nyolcvan asszonynak lett munkája. Eleinte nehéz volt az új munkafolyamato­kat megtanulni, beleszökni, de az elmúlt évben már szép eredményt értek el, negy­venmillió forint volt a termelési érték. — Miért akarnak az igényes, ízletes ké­zi desszertek helyett most gépit gyártani? — Ennek két oka van. Az egyik, hogy a magyar piacról hiányzik az olcsó szeletes áru, a másik, hogy az elmúlt években sem lett jobb a nők foglalkoztatási helyzete a környéken és szeretnénk munkát adni újabb 80—100 asszonynak. A piackutatás nem a mi dolgunk, hanem a GT társunké, így biz­tosak lehetünk abban, ha ők azt mondják erre a termékre szükség van, az nem marad a nyakunkon. — Ügy tűnik az önök terveit a helyi ér­dekek megakadályozták, elodázták,,de biza­kodó mondataiból úgy gondoljuk, mégis fel­épül az új üzem. — Így igaz. Amikor elkészítettük a ta­nulmányterveket, azt hittük, nem lesz gond. A GT társtól kapjuk a gépet, mi biztosít­juk az épületet, az infrastruktúrát és a me­gyei tanács 9 millió forinttal segíti a pályá­zatunkat. Mint utóbb kiderült, terveink vá­rosrendezési szempontból akadályba ütköz­tek, de ennél is nagyobb gondunk volt, hogy a lakók egy része kifogásolta, nagy lesz a zaj. ha az üzem beindul. Ezeket az érveket figyelembe vettük, mert nem akar­tunk konfliktust senkivel. A tanács közben kijelölt egy másik helyet az üzemnek, de ott tízmillióval többe .került volna a beru­házás, nem beszélve arról, hogy a raktáro­zást is nehezebb lett volna megoldanunk két helyen. Maradt tehát a régi hely, és a tervezők olyan műszaki feltételeik megte­remtését vállalták, amelynek révén a zaj­szint minimális lesz, a szociális létesítmé­nyeket a lakóktól legtávolabbi pontra épít­jük, csak két műszakban dolgozunk, s az áruszállítást 20 óráig befejezzük. Ezt a ter­vet a falugyűlés megvitatta és négy ellen- szavazattal elfogadta. A végrehajtó bizott­ság és a tanácsülés is jóváhagyta. — A huzavona után mikor kezdődik az építkezés és a gyártás? — Felgyorsítottuk a tervezést. Májusban elkezdjük a beruházást, és optimális eset­ben ősszel indul a gyártás. A 25 millió fo­rintos beruházás befejezésével, 140 asz- szonynak adunk munkát a két üzemben, és úgy tervezzük, hogy a termelési érték el­éri majd a százmillió forintot. Az nagy előny — ezért ás ragaszkodtunk az eredeti elképzelésünkhöz —, hogy egy udvaron lesz a két üzem, így a dolgozókat átcsoportosít­hatjuk arra a területre, ahol legnagyobb a szükség. Nem kell hangsúlyoznom, hiszen mindenki tudja, hogy az asszonyok 40 szá­zaléka mindig távol van, vagy gyermekgon­dozási szabadságon, vagy táppénzen, így nagy szükség van a jó szervezésre. * Kovács Lajos, az üzemvezető helyettese, gyártásvezető cukrász: — Nagyon sok a megrendelésünk, május­ban 160 mázsát kell gyártanunk, két új termékünkből, a Nariból és a Kókiból. de konyakos meggy is készül. Normában dol­goznak az asszonyok. A mártóknak 45 ki­logrammot kell elkészíteniük, a szeletelők­nek, vágóknak, kenőknek 60 lapot, mintegy 90 kilogrammot feldolgozniuk. Ha beindul az új üzemrész, könnyebb lesz, hiszen oda csoportosíthatjuk a dolgozókat, amelyik termékből több a megrendelés. Tárkány Istvánná szeleteli a már elkészí­tett lapokat: — Indulástól itt dolgozom, azelőtt csak otthon voltam. Az itt keresett 3—4000 fo­rint besegít a családi kasszába és nem is kell sehová utazgatnom. Gyuricsek Andrásné keze nem pihent ad­dig sem, amíg beszélgettünk. Mártogatta az egyforma darabokat a csokoládémasszába: — Nagy segítség ez mindannyiunknak. Én itt lakom a szomszédban, olyan a mun­karend. hogy az otthoniak sem szenvednek hiányt, a jószágot is ellátom, s a 4000 fo­rint sokat jelent. Burinda Klára és Kovács Bálintné a leg­ügyesebb csomagolok. Másfél normát telje­sítenek egy műszak alatt, boszorkányos gyorsasággal jár a kezük. -Régi dolgozók, s megéri bejárni nekik Színből illetve Szög- ligetről. A környéken gyakran .mondják az asszonyok, hogy ők is szívesen jönnének, ha kellene a munkájuk ... Orosz R. Erika Fotó: Dobos Klára Szeletelik a csokilapokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom