Észak-Magyarország, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-11 / 111. szám
1988. május 11., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Izgatásért a bíróság előtt Á sértődött rímfaragó röpcédulái o Özd, Szabolcs-köz 1 b. A négyszintes épület egyik földszinti lakásának ajtaját alacsony, barna arcú férfi nyitja ki. Elmondom, mi járatban vagyok. Kristály Gyula tétovázik, keze fejét végighúzza a homlokán, majd dönt. Beljebb tessékel. Helyet foglalunk a nappaliban. Vendéglátóm idegzetét láthatóan megviselték az elmúlt hónapok eseményei. A bajt persze önmagának köszönheti. Ö gyártotta és helyezte el röpcéduláit Miskolcon és Ózdon, amelyek miatt három hónapig előzetes letartóztatásban volt, majd a bíróság háromévi, fegyházban letöltendő szabadság- vesztésre ítélte. A röpcédulázó most sündisznóállást foglal cl: egyszerre támad és védekezik. — Mi az, hogy izgatás — hadarja. — Én egyszerű ember vagyok. Egész életemben tanultam, dolgoztam, fejlesztettem magam. Múltak az évek, s bennem egyre több keserűség gyűlt össze. Az ítélet kihirdetése után néhány nappal kegyelmi kérvényt fogalmazott, s az Elnöki Tanácshoz nyújtotta be. Éppen ahhoz a testülethez, amelynek tagjait, vezetőit minősíthetetlen és idézhetetlen jelzőkkel ruházta fel. A kérelemre hamar megérkezett a válasz. Az Elnöki Tanács levelének hangneme udvarias, de elutasító. Megírják: az ügyben a Borsod Megyei Bíróság hirdeti ki a jogerős ítéletet. — Én általában versben mondtam el a véleményemet — vált a beszélgetés fonalán Kristály Gyula. — Egy idő után magam is meglepődtem, milyen járatos lettem a rímfaragásban. A börtönben sem mondtam le erről a szenvedélyemről. Megmutathatom néhány költeményemet? Ezekben már szó sincs a politikáról. Eelpattan, majd néhány percnyi kutatás után papírlapokkal tér vissza a másik szobából. A „költemények'’ egy martinászról, a tavaszról, a nyárról, és az őszről íródtak. Kínrím követ kínrímet, nincs ritmus, nincs egyetlen figyelemre méltó gondolat. Amíg olvasok, házigazdám olyan izgatottan várakozik, mint egy gyerek, amikor szüleinek megmutatja élete első rigmusait. Nem tartom magamban a véleményemet. A röpcédulázó kényelmetlenül feszeng a fotelban, majd hirtelen kiböki : — írok én még jobb verseket is. Egyszer csak kialakul. 0 Rossz verset írni, csikorgó rímeket faragni persze még nem bűn. Kristály Gyula azonban nemcsak a formát vétette el, hanem alapvetően tévedésbe esett a tartalmat tekintve is. Röpcéduláiban és irományaiban támadta alkotmányos rendünket, becsmérelte a munkásőrség, a rendőrség tagjait, megkérdőjelezte barátsági és szövetségi kapcsolatainkat. Arról sem feledkezett meg, hogy hátteret biztosítson magának. A rímfaragás szüneteiben kitalált egy szervezetet. A nem létező alakulatot a hangzatos „Szabad Ifjúsági Alakulat" névre keresztelte, s még híradót is koholt a szervezet életéről. Olvassuk csak össze a kezdőbetűket: SZIA. Vajon mire asszociálhattak a betűszó láttán a röpcédulákkal „megtisztelt” ózdiak, miskolciak? Az Ózd Városi Bíróságon a közelmúltban nyílt tárgyaláson tárták fel az állam elleni bűncselekmény részleteit. Az Özd Városi Ügyészség képviselője indítványában elmondotta, Kristály Gyula a hatvanas években az MSZMP tagja volt. Idővel azonban fokozatosan szembekerült környezetével, az egyes hivatalokkal, majd szembehelyezkedett társadalmi rendszerünkkel. (Erre elsősorban személyes sérelmei miatt került sor. Második feleségét ugyanis sikkasztás vádjával felelősségre vonták. Az asszony a büntetőeljárás alatt öngyilkos lett. A gyanúsított minden követ megmozgatott, minden létező társadalmi és politikai szervet megkeresett, hogy feleségét tisztázza. Az események nem az ő elképzeléseinek megfelelően alakultak, mire ő egy hivatalos helyiségben az asztalra csapta párttagkönyvét.) 1986 utolsó hónapjaira már a szocialista társadalmi rendszer tudatos ellenzőjévé vált, s elhatározta, hogy véleményét mások számára is kifejezésre juttatja. Célja az volt — szögezi le a vádirat —, hogy a Magyar Népköz- társaság alkotmányos rendje, társadalmi, politikai berendezkedése, szövetségi, barátsági és egyéb nemzetközi kapcsolatai ellen, illetve ezekhez kapcsolódva a kommunisták, a politikai és az állami élet vezetői ellen gyűlöletet szítson. Szándékainak megvalósítására elsősorban a fizikai dolgozókat és a fiatalokat kívánta megnyerni. Ennek érdekében 1986 végétől 1987 októberéig prózai, vagy rímes formában szerkesztett irományokat fogalmazott. A röpcédulákat saját írógépén, indigó segítségével készítette el. Írásaiban kivétel nélkül társadalmi rendszerünk ideológiai és politikai alapjait támadta. A kormányprogrammal szemben aktív ellenállásra hívott fel. A röpcédulákat részben postán juttatta el a címzettekhez, nagyobbrészt azonban magánlakások levelesládáiba maga helyezte el. 6 Miből táplálkozott az ellenséges indulat? — 1986 márciusában vonultam nyugdíjba — mondta a tárgyaláson Kristály Gyula. — ötezerkétszáz forintot kaptam a nyugdíjintézettől, a feleségem — időközben harmadszor is megnősültem — négyezer forintot keresett. Mivel több szakmám van, könnyen elhelyezkedtem egy négyezer forintos állásba. Mégsem élhettünk úgy, ahogyan korábban megszoktuk. Nagyon bántott, hogy negyvenhárom évet ledolgoztam ennek a rendszernek, mégis alacsonyabb szinten éltem, mint előzőleg. Romlott a politikai helyzet is. 1986 őszén már széltében-hosszában beszéltek az ÓKÜ szanálásáról. A Munkásőr című versemet, annak első változatát ekkor fogalmaztam. A költemény valóban elég durva hangot üt meg. Később: — Az ózdi röpcédulázást a Grósz-konmány megalakulása, az új miniszterelnök 1987 nyarán elmondott expozéja után határoztam el. Így akartam jobbítani a sorsunkon. De hatással volt rám az is, hogy a televízióban láttam egy filmet Finnországról, ahol előrébb tartanak, mint mi. Én a valuta- árfolyamokról állapítottam meg, hogy például Csehszlovákia, vagy Finnország fejlettebb nálunk. Szerintem Jugoszlávia a legfejlettebb szocialista állam. Egyébként azért is folytattam a versírást, mert egy idő után magam is meglepődtem, milyen jól megy. — A „versek” azonban uszítottak, áradt belőlük a gyűlölködés, sértették a jó ízlést. o — Teljes egészében megbántam — mondta Kristály Gyula az utolsó szó jogán —, amit tettem. Rájöttem, hogy nem kellett volna. Én mindig jót akartam ennek a népnek, főleg az ózdi dolgozó népnek. Mindent megbántam. Kérem, "ne ítéljenek szabadságvesztésre, én a börtönben nem tudok élni. A bíróság a vádlottat nagy nyilvánosság előtt folytatólagosan elkövetett izgatás bűntettében mondta ki bűnösnek, s ezért őt — mint már írtuk — 3 évi fegyházbüntetésre ítélte, s 4 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A büntetőtanács az ítélet meghozatalakor egyebek között mérlegelte, hogy a vádlott bűncselekményét feszült gazdasági és politikai légkörben követte el. Röpcéduláinak gyermeteg jelszavain és rímein sokan mosolyogtak, mások felháborodtak. A gyűlölet szítására alkalmas felhívások azonban — bizonyíthatóan 234 röpcéduláról van szó — olyan időszakban jutottak el az ózdi és miskolci emberekhez, amikor a kibontakozás érdekében számtalan gazdasági feladatot kell egyszerre megoldanunk, s a biztosabb holnap érdekében vállalni kell az életszínvonal ideiglenes csökkenését. 0 Állítjuk: olvasóink többsége bízik abban, hogy valóban sorsfordító időket élünk, s gazdaságban, politikában elkövetett hibák után előre mozdul az ország szekere. Az álláspontok, a vélemények ütköztetése ma már a nyilvánosság előtt zajlik, és soha nem kapott még olyan szabad utat a bírálat, mint napjainkban. A gondolat és a bírálat szabadsága azonban nem jelentheti azt, hogy ennek ürügyén bárki az alkotmányos rend aláásására, társadalmunk megzavarására törekedjék. A vita nem lehet parttalan, s a személyes sértődöttségből fakadó ellenséges indulatok már nem kaphatnak zöld utat. A röpcédulákkal Kristály Gyula nem érte el céliát, inkább önmagát hozta lehetetlen helyzetbe. Az ellenséges, uszító röplapokat a világ egyetlen országában sem tűrik, nem méltányolják. Gyártásuk, terjesztésük minden államban büntetendő cselekménynek számít. Nálunk is. Udvardy József A Miskolci Közterület-fenntartó Vállalat fő feladatai közé tartozik a megyeszékhelyen keletkező hulladék és szemét összegyűjtése, elszállítása, a hatáskörükbe bevont utcák, utak, terek tisztántartása. Ma már azonban csak ebből aligha tudnának megélni. Számos kiegészítő tevékenységet végeznek, s újabb és újabb felkutatására ösztönzi őket az élet, a gazdasági kényszer. Egyik ilyen a Miskolc környéki és még távolabbi borsodi települések hulladékának összegyűjtése, elszállítása. Mindenki jól jár Terjeszkednek a kizlerület-iennlartók — A vállalat első alkalommal még 1982-ben, az üdülőterületté nyilvánított Bükkszentkereszt bevonásával lépett ki a hulladékgyűjtéssel Miskolcról — mondja Farkas György igazgató. — Ma ott tartunk, hogy 16 kistelepülésen is mi gyűjtjük össze a kommunális hulladékot, szállítjuk be Miskolcra, vagy helyezzük el a községek által kialakított szeméttelepeken. Nem kis meny- nyiségről, havi 4000 köbméter szemétről van szó. A laikusnak sem nehéz elképzelnie, hogy eddig ez a nagy mennyiségű szemét hová került. S azt sem, hogy hová kerül a többi, több száz olyan község szemete, ahová a városgazdálkodási vállalat, vagy a költségvetési üzem nem jut el. Nyilván a falu- szélekre, a szőlőkbe, dűlőkbe vezető utak menti árkokba, horhosokba, megfertőzve a környezetet. Néhány községben ugyan megoldották a szemétszállítást úgy, hogy vásároltak egy „kukásautót”. De mi van akkor, ha ez elromlik? Egy ilyen speciális jármű beszerzése pedig mintegy 1,4 millió forintba kerül manapság. — Nem magunk mellett akarok beszélni — folytatja Farkas György —, de a legbiztosabb az, ha velünk társulnak a községek. Mi megfelelő járműp>ai'kkal és javítókapacitással rendelkezünk. Ha kell. segítünk is, Ernődre például mi szállítottuk ki a lakosságnak a kukákat. De vállalkozunk például a szeméttelep kialakítására is, ha a község ezt igényli, s a szükséges engedélyeket beszerzik. Az együttműködésre máris számos helyen tapasztalunk szándékot. Június 1-től például mi gyűjtjük össze a szemetet Szikszón és Alsóvadászon is. El tudunk képzelni olyan helyzetet, hogy az egész Hernád-völgyre kiterjesztenénk működésünket, beleértve Encset is. Annál is inkább, mivel a megyei tanács támogatásával ebben az évben Gesztelynél megkezdődik egy regionális szemétlerakóhely építése, a mi kivitelezésünkben. Fentebb már említettük, hogy a „vidéki” szemét tetemes része a „vad" lerakóhelyekre kerül. Mindenki jól jár, ha ezt a jövőben a miskolci közterület-fenntartók gyűjtik össze. A település megszabadul egy óriási gondtól, nyomasztó kötelezettségtől, a szakvállalat pedig plusz árbevételhez jut. (Tavaly a 16 Miskolc környéki munkahely 5 milliót hozott számukra!) Ezeket feszegetve Farkas György szóba hoz még egy másik, talán tízezreket érintő témát: — A miskolci zártkertekről és kertszövetkezetekről van szó — mondja. — Jelenleg e területen egyszerűen borzalmas állapotok uralkodnak. Amerre csak megyünk a város környékén, illegális szemétlerakóhelyek csúfítják és veszélyeztetik a környezetet, összesen talán ha három kertszövetkezettel van szerződésünk. A többiek tagjai a kommunális hulladékot helyben lerakják, vagy ami még rosszabb, behozzák saját autóval a városba. Ezt tudván és látván, a városi tanács segítséget adott konténerek kihelyezéséhez. Mivel azonban a kertszövetkezeteknél nem túl nagy az érdeklődés, már készül az új miskolci köztisztasági tanácsi rendelet, amely várhatóan szeptemberben kerül a testület elé, s elfogadása után kötelező érvényű lesz majd a zártkertekre, kertszövetkezetekre is. Ott gondolkodnak helyesen, ahol ennek már most elébe mennek, s megkeresnek bennünket, mint tette például a Kohász Kertszövetkezet. A kommunális hulladék összegyűjtése, elhelyezése, megsemmisítése évről évre nyomasztóbb gondokkal nehezedik ránk. Nemcsak Miskolcon. hanem az egész megyében. S ki tudja még, mikor épülhet meg a sokat emlegetett szemétégető mű. Ám addig is, minél sürgősebben mindenütt lépni kell, s ebben a miskolci szakvállalat partnere a településeknek. Kár, hogy ezek száma ma még a kéttucatnyit sem éri el... Nyikcs Imre Illegális szemétlerakóhely Miskolc mellett. (Fojtán László felvétele) Mégsem épül gázbetongyár • •■■■ . . ■ ■ \ Meghiúsult a harmadik hazai gázbetongyár építésének a terve. A gyárat Oroszlány határában akarták létrehozni, ám az öt ipari vállalatból álló gazdasági társaság a megváltozott gazdasági körülmények között nem tudta előteremteni a beruházás fedezetét, az egy- milliárd forintos bankhitel mellé szükséges 500 millió forintot. A gazdasági és környezet- védelmi szempontból egyaránt fontos létesítmény megépítésének ötletét a 80- as évek elején kezdték szorgalmazni Komárom megyében. Kísérletek igazolták ugyanis, hogy az Oroszlányi Hőerőműnél keletkező pernyéből olcsón, jó minőségű falazóblokkot lehet készíteni. Egy széles körű felmérés pedig azzal az eredménnyel zárult, hogy a más célra nem hasznosított, és megfelelő kezelés nélkül környezetszennyező melléktermékből készülő építőanyag iráni élénk lesz a kereslet a dunántúli megyékben. Az 1985- ben megalakult gazdasági társaság igazgató tanácsa ezekre alapozva bízott abban. hogy bankhitellel és önerőből elő tudja teremteni a másfél milliárd forintos beruházás fedezetét. Ez év elején, az előkészítés utolsó szakaszában azonban kiderült, hogy a tagvállalatok fejlesztési forrásainak beszűkülése miatt erre nem képesek. Ekkor — végső megoldásként — részvény- társaságot kívántak alapítani, ám a felkeresett 30 észak-dunántúli egység többsége nem kívánt társulni a gyár felépítésére. A gazdasági társaság igazgató tanácsa ezt követően szűnt meg, s ez vezetett a harmadik hazai gázbetongyár felépítésének meghiúsulásához. (MTI)
