Észak-Magyarország, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-10 / 110. szám

1988. május 10, kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 A„bezárkózás” veszélyei Általános, mindennapos tapasztalatunk, de a közvc- iemcny-kutatás felmérései is bizonyítják, hogy a la­kosságot elsősorban a gazdasággal összefüggő kérdé­sek foglalkoztatják. A mai gazdasági helyzetünket az emberek kritikusan vizsgálják, érthetően elsősorban saját helyzetükön érzik és élik meg a gondokat. Ez a saját belső és elsődlegesen gazdasághoz kötődő szem­lélet a káderképző tanfolyamok iránti érdeklődésen is tetten érhető, ugyanakkor nincs összhang az ideológia megújulásának igenlése és az ilyen jellegű korszerű tematikájú tanfolyamokra való jelentkezés között sem. Hasonlóan csökkenő az érdeklődés a nemzetközi kér­dések iránt, holott a gazdaság, az ország külpolitiká­jának nyitottságáról beszélünk, s ezt tapasztaljuk a gyakorlatban is. Értem és megértem ezt a gondolkodást. Ugyanak­kor a világban zajló jelen­tős folyamatok iránti csök­kent figyelemnek elgondol­kodtató hátrányai lehetnek. Mire gondolok? A fő nem­zetközi tendenciáktól nem tudjuk függetleníteni ma­gunkat sem a gazdaság problémáinak megoldásá­ban, sem társadalmi folya­mataink kezelésében. Ha nem veszünk tudomást a világról, később — ha már jobban fordul ismét kifelé is a figyelem — jelentős lesz a lemaradás, az akkor már ü.j jelenségek megér­tése pedig nehezen követ­hető. Lehetőségeinket nem­csak a belső objektív és szubjektív feltételrendszer határozza meg, hanem a külső kedvező vagy ked­vezőtlen, előre vivő, vagy hátráltató - hatások, ame­lyek a világ valamennyi országának mozgásterét de­terminálják. Nézzük tehát röviden azokat a — megítélésem szerint — fontos nemzet­közi folyamatokat, ame­lyek figyelmet érdemel­nek! 1. Az emberi civilizáció fennmaradása szempontjá­ból alapvető kérdés a nuk­leáris világkatasztrófa el­kerülése. Ennél grandiózu- sabb és veszélyesebb globá­lis probléma nem létezik. A szovjet új külpolitikai gondolkodás és az ezzel összefüggő felismerések és kezdeményezések alapján ma egyre több felelős ál­lamférfi és politikus isme­ri fel a másik oldalon i$, hogy ha kölcsönösen)! új szándék és bizalom van, akkor a fegyverkezés ve­szélyeit is fokozatosan el lehet hárítani. A leszerelé­sért folytatott küzdelem­ben frontáttörés követke­zett be a közepes hatótá­volságú rakéták felszámo­lásáról szóló döntéssel. A rendszeressé vált és tartal­mában átfogó problémákat felölelő szovjet—amerikai tárgyalások további ered­ményekkel kecsegtetnek. Ezek közül kétségtelenül az egyik legfontosabb a nagy távolságú nukleáris rakéták és atomtöltetek 50 százalé­kos csökkentéséről szoló megállapodás előkészítése. A szovjet—amerikai tár­gyalások lehetővé teszik, hogy a regionális konflik­tusok megoldása irányá­ban is előrelépés történ­jen. A két nagyhatalom vi­szonya kedvezően hat az európai biztonság és együttműködés kérdéseire is. A tartalmi együttműkö­dés és ennek kereteket biz­tosító intézményrendszer az elmúlt években tovább mélyült és szélesedett, s remény van arra, hogy a jelenlegi bécsi utótalál­kozó újabb lépésekkel vi­szi előre kontinensünk alapvető problémáinak megoldását, a biztonságos és együttműködő Európa megteremtését. 2. Minden országot érin­tő folyamat a világgazda­sági korszakváltás, vagy más elnevezéssel a világ- gazdaság megújítása. A legutóbbi 130 évben 25—30 évenként, megduplázódott a világ országainak együttes termelése. A jelenleg zaj­ló gazdasági korszakvál­tás kiterjed a gazdaság struktúrájának átrendező­désére (iparágak eltűnnek, újak jelennek meg), a strukturális egyensúlyta­lanság problémáira (lásd az Interakció Tanács kez­deményezéseit), a világ- gazdaság működési mecha­nizmusának újragondolásá­ra. Felöleli a nemzetközi kereskedelem átrendeződé­sét: az árak, a protekcio­nizmus, az adósságproblé­ma, a költségvetési és kül­kereskedelmi deficitek kér­déskörét. (Ma a legnagyobb költségvetési és külkeres­kedelmi deficittel az USA rendelkezik, amely az egész világgazdaság műkö­désében az egyik súlyos zavaró tényező, ugyanak­kor a legnagyobb tőkehite­lezővé lépett elő Japán!) A korszakváltás éppen ezért összefügg egy új nemzetközi pénzügyi rend­szer megteremtésének a szükségességével is, ame­lyet a fejlődő világ orszá­gai, a szocialista országok mellett a kapitalista orszá­gok többsége is igényel. Ez utóbbiak közül Franciaor­, szág tartozik a kezdemé­' nyezök közé, és ma már a felvetéstől az USA sem zárkózik el. 3. A tudományos-techni­kai forradalom korunkban zajló második szakasza nem fér meg az országha­tárok között, s időben je­lentősen felgyorsult folya­matokat indított el. Ezek­nek vannak az emberiség számára óriási lehetőségek­kel kecsegtető irányai. A biotechnológiában rejlő le­hetőségek világtörténelmi fordulatot hordoznak az ember és a természet kö­zötti kapcsolatokban egy­részt az élelmezés, más­részt az egészségügy terü­letén. Elég ha a génsebé­szetre, az antitestekre gon­dolok. Sokan az ebben rej­lő lehetőségekből a jövő század vezető iparágát ol­vassák ki. A félvezetőkre, a miniatürizálásra, a chi- pek világára épülő mikro­elektronika a számítógépek forradalmasítását tette le­hetővé, s mindez a totális automatizálást, vezérlést kínálja fel a gazdaság szá­mára. Ez tette lehetségessé az információ hihetetlen méretű adattárolását, s az erre épülő „információs társadalom” megjelenését. A változás kiterjed az energia- és nyersanyaggaz­dálkodásra, új típusú, hő­álló anyagok megjelenésé­re, a világűrtechnika és a haditechnika új elemeire stb. A tudományos-technikai robbanásból adódóan olyan társadalmi-gazdasági kö­vetkezményeknek lehetünk szemtanúi, mint pl. az új tudományos-technikai nem­zetközi erőviszonyok (a csúcstechnológiával rém delkező országok rangso­rának változásai), új szer­vezési formák (tudomá­nyos-technikai parkok százszámra történő megje­lenése), a gazdaságpolitika elméleti alapjainak felül­vizsgálata, vagy a világke­reskedelmi protekcionizmus felerősödése. Persze e forradalmi le­hetőségek komoly veszélye­ket is magukban rejtenek. Csupán utalni szeretnék arra, hogy egyre nagyobb hatást kifejtő rendszereket működtetünk romló álla­potú bioszférában, a bio­technológia, az atomener­gia csak akkor segíti az emberiséget, ha sikerül az ember ellenőrzése alatt „lombikban” tartani. A gyors folyamat által kivál­tott világméretű gazdasági átrendeződés a nemzetkö­zi biztonsági rendszert is kikezdte, amelyek kezelé­se a jelenlegi nemzetközi szervezetek keretei között aligha megoldható. 4. A fent vázolt jelensé­gek átvezetnek bennünket a globális problémák vilá­gába. Úgy is, hogy a gló­buszt érintő alapvető kér­déseknek azok is részét képezik, s amelyekhez azonban hozzá tartoznak a világ népességének alaku­lásával, a világ élelmezé­sével, egészségügyi problé­máinak megoldásával, a természeti erőforrások ki­merülésével és az ökológiai problémák megoldásával kapcsolatos kérdések. Mindezekkel együtt az em­beriség történelmi forduló­ponthoz érkezett: olyan kü­lönböző problémák óriási méretű összefonódottságá- ról van szó, amelyek tehát az egész világot átfogják. Lényegesen nagyobbak, bo­nyolultabbak és nehezeb­bek, mint amilyenekkel az emberiség korábbi törté­nete során szembekerült. Egyaránt érintik a gazdag és szegény, kis és nagy, fej­lődő, kapitalista és szocia­lista országokat. Kezelé­sük és megoldásuk is csak globális alapon lehetséges: széles nemzetközi egyet­értéssel és szervezett nem­zetközi együttműködéssel. A világérintkezés jelenlegi szakaszát a kölcsönös füg­gőség és egymásrautaltság egyre növekvő tendenciája jellemzi. Azért is tartom fontos­nak e nemzetközi folyamat felemlítését, mert közgon­dolkodásunk és a mai nemzettudatunk nem ész­lelte a globalizáció folya­matát a maga adekvát for­máiban, s a globális tudat még ma sem elég fejlett hazánkban. 5. A nemzetközi folyama­tok alakulása, a szocializ­mus jövője szempontjából rendkívül fontos a szocia­lista országok többségében kibontakozóban levő meg­újulási folyamat, amely a Szovjetunión kívül Kíná­ban, Bulgáriában, Lengyel- országban, Jugoszláviában, Csehszlovákiában, de bizo­nyos értelemben Vietnam­ban, és természetesen ha­zánkban is végbemegy. Itt nemcsak a gazdaság műkö­désének és irányításának reformjáról van szó, ha­nem a politikai rendszer és az ideológia, az egész szocializmusfelfogás kor­szerűsítéséről. Nyilvánvaló, hogy ez a folyamat magá­ban hordoz közös eleme­ket és a történelmi sajátos­ságokra épülő önálló arcu­latot is. Ez utóbbiból adó­dik a reformok intenzitá­sának, mélységének az el­térése. 6. A világ közel kétszáz országának többségét a fejlődő országok alkotják. Napjainkban őket olyan sajátos problémák sújtják, mint —■ a remélt felzárkó­zás helyett — a lemaradás a fejlődésben, éhezés több tucat országban, az eladó­sodás óriási méretei és kö­vetkezményei, a különböző regionális kónfliktusok megoldásának elhúzódása, az egyes egységszervezetek válsága, illetve néhány or­szág esetében a gyors rea­gálási készségből adódó di­namikus gazdasági fejlő­dés (főleg a csendes-óceá­ni térségben). Ugyanakkor a nemzetközi politikában nem hagyható figyelmen kívül a több mint száz or­szágot tömörítő el nem kö­telezett mozgalom növek­vő nemzetközi szerepe, ön­álló politikai tényezőként történő megerősödése — a heterogén összetétel és a belső viták ellenére. 7. Végül a „világ dolgai­nak” alakulásában figye­lemre méltóak a nemzet­közi munkás- és kommu­nista mozgalom új jelensé­gei. Ezek két — szerintem — fontos aspektusát sze­retném említeni. Az egyik a kapitalista országok kom­munista pártjainak útkere­sése: a társadalom fejlő­désének lehetséges alterna­tívái, a szövetségesek újra­gondolása, a szocializmus­hoz eljutás lehetséges vál­tozatai. E vívódás nem egy esetben a pártok belső válságával (pl. spanyol) és^ tömegbefolyásuk csökkené­sével jár együtt (a legtöbb esetben). Ugyanakkor az „eurokommunizmus” több jel szerint elveszíti talaját, s növekszik a kommunista pártok nemzetközi szolida­ritása. A másik új mozzanat, hogy — több évtizedes szembenállás vagy egymás mellett élés után — fel­erősödőben van a szociál­demokrata és kommunista pártok közötti közvetlen párbeszéd, sőt közös kez­deményezés is. Az előzőre egyedülállóan kiemelkedő példa az SZKP meghívásá­ra és rendezésében lebo­nyolított kötetlen találkozó és vita, az utóbbiak közül néhányban a magyar párt is kezdeményező szerepet vállalt. Még eljön az idő, amikor a munkásmozga­lom két szárnya egymásra talál? Ügy gondolom, hogy ezek a fő folyamatok, kibonta­kozóban lévő jelenségek nemcsak a nemzetközi kér­dések iránt tudatosan érdeklődők számára lehetnek érdekesek, de a mindennapi gondokkal küszködő em­ber közgondolkodásában is helyet kell, hogy kapjanak. Hiszen csak a sok tekintetben mindinkább egységes világban lehet elhelyezni hazánkat, s benne az érte és egyéni boldogulásért cselekvő, alkotó embert. Bezár­kózásunk — még ha az átmeneti is — csökkenti a vi­lág élvonalához való felzárkózásunk esélyeit, ugyan­akkor a „világban” való gondolkodás, a nemzetközi lehetőségek és korlátok számba vétele teszi csak le­hetővé a megfelelő igazodást, reagálást, a cselekvési mozgások kialakítását. Dr. Vancza János Tokaji csendélet Lacié József felv. Teriiletgazdálkodás magasabb fokon Az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium az irányítás korszerűsítése so­rán szervezetét is átalakí­totta. Az egyik leglényege­sebb változás az, hogy a te­lepülésfejlesztés iránti erős társadalmi igénynek meg­felelően létrehozta a telepü­lésfejlesztési és kommunális ellátási főosztályt. Ennek legfontosabb feladatairól és jelenlegi munkáiról Laczkó László főosztályvezető tájé­koztatta az MTI munkatár­sát. A főosztály fontos felada­ta, hogy teremtse meg a te­lepüléseken fellelhető sza­bad területekkel való terv­szerű gazdálkodás feltétele­it. Eddig a tanácsok ötlet­szerűen gazdálkodtak ezek­kel a területekkel, s a ren­dezési tervek alapján ho­zott döntéseik sem lehettek I kellően megalapozva, mert a telkek értéke, valamint a telekhasználati és igénybe­vételi díjak nem értékará­nyosak. A területhasználat költsége nem ösztönöz arra, hogy például az üzemek ne vegyenek igénybe az indo­koltnál nagyobb telket. Ha­sonlóképpen célszerűtlen, hogy a helyes ösztönzés hi­ányában raktárakat telepí­tenek a település értékes belterületére. Ezért a mi­nisztérium most arra vállal­kozott, hogy kidolgozza a településen belüli telekér­ték-kataszter összeállításá­nak módszerét, s ezt a helyi tanácsok rendelkezésére bo­csátja. Ebben egyebek kö­zött a telek fekvése, infra­strukturális ellátottsága, a település fejlesztésében ter­vezett szerepe és sok más feltétel szerint határozhat­ják meg az adott terület va­lós értékét, . amely a terü­letgazdálkodás alapja lehet. A főosztály előreláthatóan az év végére dolgozza ki ezeket a javaslatokat. A területgazdálkodás so­kat vitatott kérdésében, a zárt kertek felhasználásá­ban is az eddiginél éssze­rűbb rend megteremtésére törekszik a főosztály. A je­lenlegi alapvető ellentmon­dás az, hogy sok helyen nem a rendeltetésének megfelelő mezőgazdasági művelésre, hanem üdülési célra hasz­nálják a zárt kertet, s ezzel a környezetet is károsítják. Másutt a mezőgazdasági fel­használást korlátozza a je­lenlegi szabályozás, mert csak kis alapterületű szer- számoskamra vagy egyéb létesítmény építését engedi. Az elképzelés az, hogy a minisztérium a tájegységek helyi adottságaihoz és a használat céljához igazodó új szabályozást dolgoz ki, amely a zsúfolt beépítési te­rületeken szigorú követelmé­nyeket határoz meg; ahol azonban nem feltétlenül szükséges, ott nem korlátoz­za az építmények méreteit. Megoldást keres a főosz­tály a településrendezési ter­vek egyszerűsítésére, s ezzel a tanácsok tervezési kiadá­sainak csökkentésére. Ezért kísérleti korszerűsítési ter­vet dolgoznak ki a három alapvető településtípusra — a kis lélekszámú és alig fej­lődő településre, a községre és a városra —, s ennek társadalmi, szakmai vitája után alakítják ki a végle­ges, egyszerűsített megoldá­sokat. Jelentős feladatra vállal­kozott a főosztály azzal, hogy megvizsgálja az ország különböző térségeit, miként befolyásolják fejlődését a világgazdaság jelenlegi és várható változásainak hatá­sai. Feldolgozzák a hátrá­nyos hatások megszüntetésé­re kínálkozó gazdaságos megoldásokat, mint például az adókedvezménnyel segí­tett ipartelepítés, a magas képzettségű munkaerő elhe­lyezését szolgáló lakásépít­kezés lehetőségeit. Más te­rületeken pedig a világgaz­dasági változások kedvező hatásainak kihasználására dolgoznak ki alternatív ja­vaslatokat. A kommunális szolgálta­tások fejlesztésében a szak­emberek meggyőződése sze­rint a 90-es években létkér­déssé válik az országban a háztartási hulladék és egyéb szemét kezelése, tárolása, megsemmisítése. Ezért a fő­osztály feltárja, hogy a kö­vetkező években milyen tér­ségekben várható kritikus helyzet kialakulása. Ennek megfelelően átfogó progra­mot készít a megoldásokra, a szemétkezelés fejlesztésére, újabb lerakóhelyek és meg­semmisítő művek létesítésé­re. A tervek szerint még ez év második felében elké­szül ez a program.

Next

/
Oldalképek
Tartalom