Észak-Magyarország, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-09 / 109. szám

1988. május 9., hétfő

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5

Miskolc szépítése a cél

A számvetés szándékával tekintették át a napokban a Hazafias Népfront Miskolc Városi Bizottsága mellett működő környezet- és természetvédelmi munkabizottság tagjai az ez évben folyamatban levő és még elvégzendő feladataikat.

Eddigi tevékenységük közül a Kulturált városi környezetért! akció meghirdetése kiemelkedő szerepet kapott. A március elején közzétett felhívásra április végéig kilenc kategóriában nevezhettek be a családi házas, lakótelepi övezetek lakói, valamint üzemek és köz- intézmények — ezzel vállalva, hogy az átlagosnál fokozottabb figyelmet fordítanak környezetük tisztaságára, rendezettségére. A versenybe 73-an, 85 objektummal

neveztek be, s ezek a számok a tavalyi évhez képest az érdeklődés visszaesését mutatják, bár néhány kategóriában ennek megvan a konkrét oka. Az egyik felszólaló ugyanis szóvá tette,

hogy a társasházak kategóriájában sokan azért nem adták be a nevezésüket, mert adóhivatalnokoknak vélték a versenyt értékelő bizottság tagjait. Igencsak nagy visszaesés történt a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat lakóházainak benevezésénél, melynek egyelőre ismeretlenek az okai. A tavalyi, százon felüli nevezéssel szemben, ebben az évben kettő érkezett a versenybe. Többen pályáztak azonban a művelődési és egészségügyi intézmények, valamint az ipari és mezőgazdasági üzemek kategóriájában. Az értékelő bizottságok a közeljövőben végzik el első, szúrópróbaszerű vizsgálataikat, s júniusra várható a verseny értékelése.

Folyamatban van az avasi arborétum és gyűjteményeskert, (ahol immár 200 ezer forint értékű növény kapott helyet), a perecesi bányászpark, a tapolcai erdei tornapálya kialakítása, az Avas III-as ütemének fásítása, és a várost övező erdők védelme. Ebben az évben az előzőektől eltérően szervezik meg a madarak és fák napját az általános iskolákban. A tanítás nélküli munkanapot a természetben, erdei kirándulásokon töltik el majd a tanulók, ahol a biológiatanárok vezetésével növényekkel és állatokkal ismerkednek meg. A környezetvédelmi világnapot sem központi, hanem lakóterületi, munkahelyi rendezvények fogják ez évben jellemezni.

A bizottság ülésén gyakoriak a vissza-visszatérő témák. így nem először esett szó a görömbölyi patakot évek óta csúfító, csaknem két teherautónyi gumiabroncsról (ami állítólag egy évekkel ezelőtti crossverseny maradéka), valamint arról, hogy sokan nem tudják, ha nagyobb használati tárgyaiktól akarnak megválni (ágy, asztal, stb.), elég egy telefon a Városgondnokság ügyeletére, hogy elszállítsák.

N. Zs.

Újhelyi ítélet

Fájer után rablás

Az ördög bibliájával napjainkban sem veszélytelen barátságot kötni.

A huszonhárom éves sátoraljaújhelyi vádlott — nevét családjára, fiatal korára és büntetlen előéletére való tekintettel nem közöljük — tavaly november 12-én fölvette a fizetését. Délután Sárospatakra utazott, mert az egyik ismerőse aznapra ígérte adóssága kifizetését. Ütfaa esett azonban a pataki 6-os számú italbolt, amelyet nem került el a vádlott. (Másnap reggel már ugyancsak átkozta ezért a sorsát.) A kocsmában néhány férfi kártyázott. A vádlott előbb csak klbicelt, majd beállt a fájerozók közé. A délután estébe hajlott, majd eljött a záróra ideje. Este nyolc órára a vádlott elveszítette a teljes fizetését, mind a háromezer forintot. Otthon terhes felesége várta. A sértettel együtt indultaik el Végardó felé. A vádlott az úton többször is kérte a sértettet — az nyerte el tőle valamennyi pénzét — adjon kölcsön neki, mert üres kézzel nem .mehet haza. A Dobó Ferenc utcában a vádlott elhatározta, nem kérleli hiába tovább a sértettet, hanem erőszákkal visszaszerzi píénzét. Egy sötétebfo útszakaszon nagy erővel állón vágta kártyadiimboráját. A férfi a földre esett. A vádlott ekkor kiemelte a zsebéből a háromezer forintot és autóstoppal Újhelyibe utazott. A kártyaoimbora természetesen följelentette őt, s a vádlottat már másnap őrizetbe vette a rendőrség, sőt a bűncselekménnyel visz- szaszerzett fizetését is lefoglalták.

A vádlott a bíróságon beismerő vallomást tett, s nemcsak színlelte, hogy őszintén megbánta bűncselekményét. A Sátoraljaújhelyi Városi Bíróság dr. Soós László vezette bünte- tőtanáosa a vádlottat rablás bűntette miatt marasztalta el, s ezért őt 2 évi és 4 hónapi börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte, s 2 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától.

Az ügy — fellebbezés után a közelmúltban a Borsod Megyei Bíróság büntetőtanácsa elé került, A fellebb- vliteli tanács 1 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre mérsékelte a vádlott büntetését. A másodfokú bíróság többek között megállapította: az elsőfokú bíróság helyesen foglalt állást, amikor a vádlottal szemben Végrehajtandó szabadságvesztés büntetést szabott ki. A mindaddig kifogástalan életvitelű vádlott azonban szerencsétlen körülmények között — kártyajátékon—a teljes fizetését elveszítette. Bűncselekményét feldúlt állapotban követte el, miután hiába próbálta meg kölcsönként visszaszerezni elveszített pénzét. A másod- fdkú bíróság mérlegelve az enyhítő és súlyosbító körülményeket, a büntetés mérséklése mellett döntött.

Az ítélet jogerős, végrehajtható.

*

Megjegyzésünk: a tiltott szerencsejáték űzése, jelen esetben a fájerozás szabály- sértésnek minősül. A vádlott és a sértett egyaránt játszott, mégpedig nagy ősz- szegben. A vádlott bíróság elé került, a sértettel szemben a helyi tanács illetékes a szabálysértési eljárás megindítására. Arról, hogy ez megtörténlt-e nincs tudomásunk.

(udvardy)

Észak-Európából jönnek...

4

... felfedezni Észak-Magyarországot

Svéd vendégünk a budapesti Hilton Szállóban elém teszi a Smálandposten című újság egyik példányát. Egy rajzos hirdetést láthatunk benne, amely felhívja olvasói figyelmét arra, hogy „Ungersk Festival”-t rendeznek az egyik skandináviai városban. Ahogy már ilyenkor történik, a hívogató szövegből nem marad ki a jó enni- és innivaló. Hortobágyi palacsinta, kolozsvári töltött káposzta és az egri bikavér íze-zama- ta hívogatja a svédeket. Ake Eskilsson svéd üzletember mutatja a hirdetést, és hozzáteszi :

— Ügy tapasztalom, hogy egyre nagyobb az érdeklődés honfitársaim körében a magyarországi utazások iránt. Ezért gondoltam arra, hogy fel lehetne lendíteni a Magyarországra irányuló idegenforgalmat. Számtalan olyan tényező van, ami emellett szól. Kezdjük az időjárással. Itt Önöknél több á napfényes a órák száma, mint nálunk. Svédországban ritka az erős napfény. Éz már olyan körülmény, ami miatt szívesen jönnek az emberek Magyarországra. Található itt azonban néhány olyan vidék, táj, nevezetesség, amelyet a mi turistáink még kevéssé ismernek. Észak-Magyarországot érdemes közelebbről megismerni. Múlt év végén jártam először Miskolcon és Edelényben, azóta mór hét alkalommal voltam itt. Nekem elsősorban az edelényi kastély tetszik, úgy vélem, hogy ezt érdemes felújítani és ötcsillagos szállóvá átalakítani. Már többször tárgyaltunk erről Edelény vezetőivel és azokkal a magyar! partnereinkkel, akik részt vehetnének a gyakorlati megvalósításban. Jártak itt már különböző svéd szakemberek, megvizsgálták az épület állagát és véleményük szerint érdemes foglalkozni a kastéllyal. Azt szeretném, ha ide rendszeresen jönnének nemcsak Észak-Európából, hanem az Egyesült Államokból, Kanadából és Japánból is azok a turisták, akik szeretik a kényelmet és a romantikát. Észak-Magyar- ország sok különleges látnivalót ígér, gondolok itt az aggteleki barlangra, amely nem mindennapi látványosság, a nemzeti parkra, Tokajra, Sárospatakra és más nevezetességekre.

— Mikor lesz valóság a sokféle tervből;

— Elképzeléseinket több lépcsőben óhajtjuk megvalósítani. Addig is, amíg az edelényi kastély szálloda lesz, addig is jöhetEdelényböl ugyancsak könnyen elérhető, rangos műemlékünk, a boldvai református temp lom

nek rendszeresen turisták Skandináviából. Hamarosan megjelennek hirdetéseink a svéd lapokban és nyocnapos kirándulást ajánlunk turistáinknak Észak-Magyaror- szágra. Tárgyaltunk a Borsod Volán szakembereivel. A vendégek repülőgépen; érkeznek a magyar fővárosba, innen pedig a Borsod Volán és Kurt Johansson üzlettársam autóbuszaival folytatják útjukat. A programot úgy állítottuk össze, hogy minél többet lássanak Észak-Magyarország nevezetességeiből. Remélem, hogy már az idén sok turista érkezik és a számuk fokozatosan növekedik.

Jönnek tehát a vendégek, Észak-Európa meg akarja ismerni Magyarországot, Miskolc, Tokaj, Edelény, Sárospatak és Aggtelek nyilván előzékeny házigazda lesz.

Molnár Károly

Hajnali rigóének

Először még álomnak tűnt az egész. De a mellettem levő kisrádióban felerősödő zene, a bemondónő hangja tudatosította: vége az éjszakának. Mégis, olyan hihetetlen volt az erkélyajtó üvegtábláin át kristálytisztán ismétlődő rigóének. Talán mert más zaj nem törte még át a csendet. A hajnali pirkadatban egyetlen rigó dalolt, a harmadik, vagy negyedik szomszéd valamelyik fenyőjének csúcsán. Jól ismertem a környéket, nem volt nehéz odaképzelnem a madarat. Lehunyt szemem mögül szinte láttam, amint sárga csőre közül magasra ível, majd elhallgat, választ var a dallam.

Mennyire szerettem mindig a rigók tündöklőén tiszta trilláit! Az alkonyatot és estét búcsúztató, a napfelkeltét köszöntő éneküket. Milyen sivár gyerekkorom lehetett volna nélkülük. Hány tavaszom és hány nyaram lett volna kevesebb, szegényebb és szürkébb. Barátaim jutottak eszembe: Béla, Jóska, Feri, Laci, Sanyi... Akik ugyanúgy szerették a Várhegy, a Bányabükk, a Tapolcarét rigóit, mint én, s akik valahol most talán ugyanígy gyönyörködnek egy rigó énekében. Milyen sokszor meglestük, s napközben a bokrok alatt bujkálva hányszor kergettük őket, miközben a ránk bízott kecskék vígan kószáltak szanaszét a domboldalban. Csak l'üttyentenünk kellett nekik, s mint a hűséges kutya, hozzánk sietett bármelyik, nem féltünk, hogy elvesznek.

Így aztán kedvünkre játszhattunk, riasztgathattuk a földön ugrándozó fekete- és szünke rigókat a mogyoró- és sombokrok alatt. S ha már meguntuk, azon versenyeztünk, ki látja meg hamarább a magasból a szülői ház tetejét a régi Diósgyőr piroscserepes vityillói közül. Mert nyoma sem volt még akkor a városközpont betonerődítéseinek, a mai kolosszusoknak. Helyükön

ugyanolyan apró, takaros házikók bújtak meg tarka összevisszaságban, mint még most is a Kőkertben, vagy a majláthi részen. Elláttunk egészen a Szegényházig, sőt a bánya halnájáig.

Akkoriban ebben a bányában dolgozott apám. Oda járt siktába nap mint nap, majd tért haza, hátán az elmaradhatatlan, magavarrta hátizsákkal, szénnel megrakva. Micsoda szép szén volt! Hogyan tudott fényleni! Kézzel

válogatta a bányában, a legszebb színtiszta szén közül, s mikor otthon baltával hasítottuk, szinte fekete tükörnek nézhette bárki, sajnáltuk a tűzre rakni. Az évi járandóságot pedig évről évre eladtuk, hogy legyen pénzünk élni.

Az enyém és barátaimé volt a Szinva másik oldala, a szőlőhegy is. Ha a vár fölött meguntuk, átmentünk oda. Ott volt még csak sok madárféle! Mint sok más diósgyőrinek, apámnak is volt egy kis szőlője, a majláthi sorompó környékén. Mindaddig, amíg csak el nem adta, mert egyedül nem bírta már művelni, mi fiúk pedig — noha négyen voltunk — nemigen értékeltük, húgom pedig kicsi is, gyenge is volt hozzá. De amíg megvolt, akadt benne munka bőven, járni kellett oda is cseresznyét, szilvát, barackot szedni, kapálni, szüretelni. Csak a metszést és a permetezést nem bízta másra apám, bár legtöbbször még rézgálicot. sem kapott a di- rekttermő ... Ismertem az oda vezető utat a Pecérvölgy felöl is. En inkább erről szerettem felmenni, mert itt vezetett az út kereszt- apámékhoz, Erenyőbe. S míg oda kijutottam, útközben harmincféle madarat is megszámolhattam, még olyan ritkábban láthatókat is, mint a sárgarigó, a zöldzsolna, a búbos banka. Utóbbit többnyire már kint a legelőn, a szőlőkön túlhaladva, az ere- nyősi oldalon. Hol voltak még akkor a mai víkendhá- zak, a bánya, a MIK központja?! Legelő, vastagtörzsű bükkök és tölgyek, tehéncsorda volt a helyükön. Egy időben még bika is, amitől jobban féltünk, mint a fűztől, s alig vártuk, hogy leérjünk a perecesi vasúthoz. Amin szinte sosem "ültünk, mert nem volt rá pénzünk, noha nem került sokba. Igaz, én egyszer mégis vonattal utaztam, ráadásul ingyen, mert éppen mozdonyvezető keresztapám irányította a pöfögő, gyors gőzöst Perecesről a Vasgyárba. Imitt-amott van már csak nyoma a vasútnak, a perece- siek, erenyősiek ma a 6-os busszal közlekednek.

Világunk később a Bükk

felé tágult, Lillafüred irányába. A világ számomra ma is legszebb darabját én bódiszilvál árulván ismertem meg. a Palotaszálló parkjában. De ha gyümölcs nem volt, erre jártunk el gombázás, málnázás idején is nagyanyámékkal, szüleimmel. Vagy még korábban, tavasszal virágért, s hány kilométeren át cipeltük a hátunkon a málnát is, nem magunknak persze, hanem ugyancsak árusítani. Sokszor már sötétben, mert akkor még nem engedte szedni az erdészet, s ha elkaptak valakit, le kellett adni. No de minket ki kapott volna el?! Ki ismerte úgy az erdei rejtekutakat, mint az én drága nagyanyám, vagy nagynénim? Velük nem féltünk a Tekenősben, vagy a Gáradna fölötti málnásokban, mert mindenkinél jobban ráéreztek, ha erdész járt a közelben, s máris huhogott a megbeszélt bagolyhang. Mi meg lelapultunk a földre, s vártunk félórákat, órákat, hogy folytathassuk a málnaszedés aprólékos munkáját. Aminek végzésében alapelvünk volt, hogy egy szemet sem ettünk meg soha, mert ha megkóstoljuk, nehéz lett volna abbahagyni, nem telt volna meg a veder. Ha nem találtunk eleget, kint aludtunk a rengetegben. Hányszor kapott el

bennünket zivatar, vagy láttunk olyan tündöklőén csillagos eget, amilyennel csak a mesékben találkozik az emberfia! Milyen, soha nem felejthető éjszakák öleltek engem akkoriban magukhoz! Ilyeneket később akkor élhettem át, amikor barátaimmal együtt jártam a Bük- köt, a Csanyiktól Bánkútig, Nagymezőtől Répáshutáig, szombat délutántól vasárnap estig, hol egy szénakazalban, hol elhagyott kunyhókban aludva. Még később pedig már szervezett formában a diósgyőri vasas turistákkal. Közülük is milyen sokan nem élnek, hányuk nevét őrzi már a hárskúti emléktábla. De akik mindig eszembe jutnak, ha néha-néha kikerülök a Bükkbe, holdfényes éjszakákon bőgő szarvasokat lesni, gombát, virágot szedni, vagy csak kirándulni egyet a családdal, főzni, sütni egy jót, mint a többi kocaturista.

Hajnali rigóének. Hallgatom gyerekkorom kedvencét. S csak fújja, fújja magányosan messzire szálló dalát, mintha csak ez az egy rigó létezne. S lám mégis mennyire bizakodóak a trillák, milyen vidáman várják a napfelkeltét, a lombok közül párját is előcsalogató meleg napfényt.

Nyikcs Imre