Észak-Magyarország, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-05 / 106. szám

1988. május 5., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 sport Csak röviden... CSELGÁNCS. Nagyszabású nemzetközi csapatversenyre került sor Párizsban. Az eseményen tatamira lépett a Miskolci VSC együttese is. Mint Braskó Péter vezető edzőtől megtudtuk, a vas­utasok a házigazdáktól a döntőben kikaptak, de má­sodik helyezésük így is min­den elismerést megérdemel. TÖMEGSPORT. Dédesta- polcsányban 1800 méteres távon rendeztek tömegsport­versenyt. Az eseményen 72- en álltak rajthoz. A győz­tesek, nők: Szaniszló, Kiss, Lukácsné. Férfiak: Kassai, József, Harsányi, Bartók, Goór, dr. Kiss, Kazimir. A francia—svéd mérkőzés dönt Magyarország—Írország 3-1 (2-0) A cél előtt A Csorba-telepi ta­von megrendexett Ö- tipusú maratoni ka­jak-kenu versenyen Györlfy Gábor (Ole­fin SC) ax MK—1. út­törő fiú H. korcsopor­tos, 2000 méteres ver­senyen a gyöxtes Kaxsimér {ugyancsak Olefin SC) mögött másodiknak érkeiett célba. Fotó: juhász Szinte üresen kongó lelá­tók előtt léptek pályára a Népstadionban az olimpiai válogatottak. A magyarok léptek fel támadólag, de ak­cióik könnyen kiismerhető- .nek bizonyultak, hiányzott belőlük az ötlet, a rafinéria és a gyorsaság. Az első lö­vést a 21. (!) percben Zsi- borásnak kellett hárítania, igaz, csaik másodszorra kapa­rintotta meg a labdát. Vá­laszként Katona lövése ke­rült mellé, majd a 26. perc­ben Melis labdája csattant a felső lécen. A 27. percben Fodor indította Melist, aki a kifutó kapus mellett 14 méterről gurított a jobb al­só sarokba, 1-0. A 32. perc­ben nőtt az előny. Katona ügyes csellel játszotta ma­gát. tisztára a 16-oson belül, aztán 12 méterről, ballal la­posan lőtt a bal sarokba, 2-0. A vendégek csatárjátéka tel­jesen meddőnek bizonyult, jobbára a mieink kezdemé­nyeztek, de a sóik hiba, a pontatlanságok sorozata ala­posan lerontotta a színvona­lat. A fordulást követően sem nyűgözte le a maroknyi ér­deklődőt a találkozó. Kocogó, öreguras tempóban csordo­gált a mérkőzés, elképesztő h'ibaszázalék tette abszolút élvezhetetlenné. Az írek mo­noton egyhangúsággal „da­ráltak", mentek előre gépie­sen, de lövéseik célt tévesz­tettek — már amennyiben eljutottak a támadások be­fejezéséig. Rendkívül unal­masan teltek a percek, mint­ha amolyan szükséges rossz­ként könyvelte volna el mind a két csapat a 90 per­cet. A lépegetős futball va­lószínűleg nem népszerűsí­tette a sportágat, ilyen csap­nivaló teljesítménnyel ugyanis aligha lehet híveket szerezni. A 75. percben Ru- bold bemutatta, hogyan le­het elügyetlenkedni egy ab­szolút gólszerzési lehetőséget, aztán Lakatos kísérletezett lövésekkel, majd inkább a gyepszőnyegen való sorozatos heverészést választotta — akkor is elesett, ha senki nem ért hozzá. A 86. perc­ben váratlanul szépítettek az írek. Perry lépett ki a védők közül és 17 méterről laposan lőtt a magyar kapu bal alsó sarkába, 2-1 (Zsi- borás csak szemével követ­te a labda útját, erősen ben­ne volt a gólban.) A hazai portás ügyetlenkedését a be­fejezés előtt lekopirozta ír kollégája is, aki alaposan el­nézte Rubold 28 méteres lö­vését és ,a labda a jobb sa­rokban kötött ki. 3-1. Az ilyen találkozókra mondják: jobb minél gyor­sabban elfelejteni. Az ered­ményt elkönyvelik a statisz­tikusok. ami pedig olimpiai együttesünk sorsát illeti, az a franciák kezében van. Ha legyőzik Párizsban a své­deket, akkor megnyílik az út Szöul felé. Minden más eredmény Svédországnak kedvez ... Magyarország—lzland 3-0 (1-0) ban — szurkolótábor egy­Izland válogatottja kicsit ráijesztett a magyarokra, szerencsénkre a 2. percben lőtt góljukat az izraeli já­tékvezető les címén érvény­telenítette, Meglepetésre a vendégek mutatták többet, gyorsabbnak és energüku- sabbnak bizonyultak a ma­gyaroknál. Pintér kétszer is durva közbeavatkozással „je­leskedett", ami azért keltett visszatetszést, mert barátsá­gos összecsapásokon nemigen szokás a kakaskodás. Az iz­landiak nem húztak élőfalat kapujuk elé, amint megsze­rezték a labdát, azonnal töb­ben igyekeztek felfejlődni a társakhoz. Nem alakult ki fo­lyamatos játék, a mieink előtt adódott egy-két gólszer­zési lehetőség, ezek azonban befejezetlenek maradtak. A félidő hajrájában együtte­sünk vezetésre tett szert, ek­kor Vincze L szabadrúgás­ból volt eredményes, 1-0. A szünet után jottányit sem emelkedett a mérkőzés színvonala. Egy-két kemé­nyebb ütközés után a ma­gyarok azonnal „erősküdni" kezdtek, kár, hogy ilyesmi­ben jártak az élen. A 62. percben a vendégek kapusa újabb hatalmas hibát vétett, s ezzel „segítette" a magyar előny növelését. Pintér saját térfeléről hosszan elörevágta a labdát, egy védő és a ka­pus érkezett, egymást zavar­ták, a labda a nem túl nagy meggyőződésből a támadást kísérő Sallai elé került, aki közelről helyezett a kapu jobb oldalába, 2-0. Ezt kö­vetően Bognár szabadrúgá­sai riogatták Baldurssont, de igazi veszély nem keletke­zett. A maroknyi — lehettek talán 3000-en a Népstadion­mast szórakoztatta, igaz. a pályán történtek nem kötöt­ték le a fig3'elmüket. Volt időnk újólag eltűnődni azon: mi szükség van az efféle válogatott találkozókra? Kí­sérletezni úgy is lehet, hogy az edzőtáborban, zárit kapuk mellett, egymás ellen ját­szik a bő keret. Akkor csak a szakvezetés leli gyönyö­rűségét a látottakban, má­sokat megkímélnek ettől. A csetlés-botlás, a szánalmas vergődés láttán azon is ér­demes töprengeni: honi lab­darúgásunk útja vajon med­dig vezethet még lefelé? ... Legközelebb Dánia ellen, majd Ausztriával szemben lesz mód a lesújtó vélemény cáfolására. A befejezés előtt újabb védelmi hibából Ko­vács K. állította be a vég­eredményt, 3-0. TOTÓSAROK, 19. HÉT flz Észak-Magyarország tippjei 1. SIÖFOK—HALADÁS. Hazai környezetben nem teketóriázik a si­ófoki együttes, a szombathelyiek mély kútban vannak. 2. DMVSC—RÁBA ETO. Nagyon kellene a két pont a kiesés ellen harcoló debrecenieknek, de a győ­rieket képtelenség előre kiszámítani. 3. MTK-VM—VASAS. A kék-fe­hérek az esélyesebbek, de az an­gyalföldiek mindenre képesek. 4. FC KÖLN—W. BREMEN. Az egyik pont megszerzésére képes a bajnoki cím várományosa, erős a védelme. 5. KARLSRUHE—NÜRNBERG. Veszélybe sodródott a hazai társa­ság, sikere mégsem vehető biztosra. 6. HANNOVER—MÖNCHEN- GLADBACH. A tavasszal teljesen leeresztett a Mönchengladbach, még­sem írjuk le. 7. ST. PAULI—S. KICKERS. Még nem szenvedett vereséget hazai környezetben a St. Pauli. Ennek is eljön egyszer az ideje ... 8. BLAU WEISS—DARMSTADT. Hazai környezetben általában jól szerepel a Blau Weiss. 9. SAARBRÜCKEN—DÜSSEL­DORF. A vendégek az osztályozós helyért hajtanak, ,a hazaiaknak a kiesés elkerülése a céljuk. 10. CESENA—INTER. A milánói­aknak az előlkelő helyezés, a kupa­szereplés kiharcolása a céljuk, akár nyerhetnek is. 11. MILAN—JUVENTUS. Abszo­lút esélyes a Milan, de az ördög nem alszik. 12. TORINO—ROMA. A hazaiak­nak csak győzelem esetén lehet esé­lyük az első öt közé kerülésre. 13. CREMONESE—BOLOGNA. A pontosztozkodás tűnik a legvalószí­nűbb eredménynek, +1. B. UERDINGEN—B. MÜN­CHEN. Idegenben nem megy valami fényesen a bajoroknak, esetleg egy pontot elcsíphetnék. 1 __ 2 X 1 1 2 X 1 2 X 1 2 X 2 1 X 1 2 2 r 1 X 1 1 Megkapaszkodik-e a I. Papp J. SE? A legkevesebb gólt rúgták — Csak háromszor nyertek Sétáltam a Honvéd Papp József SE Szentpéteri kapui sporttelepe felé. Közben nyolc-tíz esztendővel ezelőt­ti emlékeimben kutattam . . . ... azt hiszem, hogy a he- jőcsabai pályán történt. Már nem volt sok hátra az NB II. Keleti csoportjának küz­delmeiből. A honvédeknek jól futott a szekér, a játé­kosügynökök egymás kezé­ből vették ki a kilincset. Hol az egyik, hol a másik futballistáért kopogtattak. Az ügyesebbek még válogat­hattak is. Tatabányai Bá­nyász, Videoton, Ferencvá­ros, DVTK... Azóta nagyot fordult az idő kereke. Most a Honvéd­pálya előtti parkoló teljesen üres, a hamarosan kezdődő edzésre senki sem kíváncsi. Az okok egyszerűek, a Papp J. SE ’kiesésre áll. Ha így folytatja, búcsút mondhat az NB Ill-nak. A fenti gondolatokat el­mondtam az irodában Vere- bélyi Gyula szakosztályel­nöknek és Fekete Ferenc edzőnek. Bólogattak, mind- kettejüknek volt része az epizódokban, kinek vezető­ként, kinek edzőként, meg­figyelőként. A mostani nagy kérdés: megkapaszkodik-e a szebb napokat látott Honvéd Papp József SE? Először „leltárt” csinál­tunk. A keret tagjai közül az NB II-ben kevesen ju­tottak szóhoz (néhányan a második vonal perifériájá­ról vonultak be), a társaság zöme az NB Ill-ból (tehát azonos osztályból) érkezett, míg egy-két focista az ala­csonyabb szintről (a megyei I. osztályból) jött szerencsét próbálni. — Egyebet sem teszünk, csak keresstik-kutatjuk az okokat — kezdte Verebélyi Gyula. — Párhuzamot von­tunk már. a régi időkkel, mérlegre tettük volt és mai játékosainkat. Alapvető fel­ismerésekre jutottunk: 1. a hozzánk kerülő állomány egyre szerényebb képességű. Ezen nem csodálkozunk, Íri­szen a sportág színvonala, vonzereje fokozatosan csök­ken. 2. A Vágó-féle sikeres korszakban 22 esztendős volt a csapat átlagéletkora, ma 19—20. Azt nem kell hang­súlyozni, hogy egy fiatal sportoló életében mit jelent plusz két esztendő. 3. Je­lenleg 18 hónap a sorkato­nai szolgálat, szemben a ko­rábbi 24-gyel. A rotáció gyorsabb, a csapatépítésre szinte nincs idő. 4. Azt hit­tük, hogy információs háló­zatunk az évek során kellő­en kifinomult, de tévedtünk. Rá kellett ébrednünk, hogy kiszemeltjeink képességeit „közvetítőink” eltúlozzák, felfújják. A bevonulok nagy része alapok nélkül érkezik, és erről „természetesen" senki nem ad tájékoztatást. Eltelik néhány hét és ösz- szeomlik minden. A szakosztályelnök ezután a belső dolgokról beszélt. Arról, hogy a civil éleiből a laktanyába kerülő fiúk — a számukra szokatlan körül­mények hatására — rögtön 25 százalékot „leadnak" va­lós tudásukból, nehezen szokják a fegyelmet, a kö­töttségeket, a szigort, a rend­szerességet. A csapat tagjai rendkívül összetartóak (ez helyes is!), de elhallgatják a problémákat, palástolják a csínytevéseket. Közelükbe férkőzni, a gondokat kezel­ni roppant nehéz, hiszen mondjuk egy alezredes csak egy határig' mehet el, és már hivatalból sem „udva­rolhat” a honvédnak, tize­desnek, szakaszvezetőnek. Ennek ellenére feltettem a kérdést: nem bánnak-e a játékosokkal bizonyos érte­lemben „kegyetlenül"? Biz­tosan örökösen íenyitenek, keveset dicsérnek, annál többet korholnak . .. — Egyet nem tűrünk — szögezte le Verebélyi Gyula. — Ez pedig az italozás. Azt mondhatom, hogy ezt az ügyet szinte teljesen megol­dottuk, felszámoltuk. Az al­kohol kedvelőit elküldtük, átirányítottuk, már nem él­vezik a kedvezményeket, azt, hogy szinte csak a lab­darúgásnak élhettek. Elbe­szélgettünk a fiúkkal, kér­tük észrevételeiket, javasla­taikat. Bátran elmondhatták véleményüket. El is mond­ták, de gyakorlatilag nem lettünk okosabbak. — Ismertetné kifogásai­kat? — Készséggel, nincsenek titkaink. „Kinyögték", hogy a csütörtöki edzések nagyon erősek, melynek következté­ben a szombati meccsekre fáradtan állnak ki. Enged­tünk .. . Sajnos, nem válto­zott semmi, nem szereztünk több pontot. Aztán egy ka­tona életében létkérdés a hazamenetel, a szeretteikkel való rendszeres találkozás. Engedtünk ... Vereség ese­tén is adtunk eltávozást. Mégsem javult a helyzet. — Szakmailag mivel in­dokolható a vesszőfutás? — fordultunk Fekete Ferenc­hez. — Az okokat én is szeret­ném pontosan tudni! A fiúk hajtanak, erőnlétükkel nincs baj, mennek, mint a tankok. Nagy gondunk, hogy a Papp J. SE nem rendelkezik ve­zéregyéniséggel, kulcsembe­rek nélkül pedig képtelen­ség csatákat nyerni. Deszat- nikot, mint a legjobb befe­jező csatárunkat a harma­dik tavaszi forduló óta nél­külözzük, mert sérült. — Szidták már a bíró­kat is? — Tavasszal egy rossz szót nem szólhatunk a sípo­sokra! Ősszel persze más volt a helyzet, de elmúlt, felejtsük el. Az edző keserűen rögzí­tette a tényeket. Meccseik zömét 1 góllal veszítették el. A legkevesebb gólt rúg­ták, és szintén a legkeve­sebbszer érezték a győze­lem ízét. Erőfölény ide, erő­fölény oda, remegő lábakkal futballoznak. Most pedig nagy a tét. — Az utóbbi négy talál­kozón már felcsillant vala­mi — derült fel Verebélyi Gyula. — Hat forduló van hátra, sorsolásunk jónak mondható, benn kell ma­radnunk. A szakosztályelnök a to­vábbiakban dicsérte az ed­zőt, kiemelte, hogy a ku­darcért Fekete nem hibáz­tatható. Tartalmas, tudatos, jól felépített edzéseket ve­zet, szigorú és következetes. Vagyis élvezi a bizalmat, mert munkájával megszol­gálja. Kíváncsi voltam a játéko­sok véleményére is. Sági László és Kertész Imre mindössze ennyit sorolt: — Fiatalok és rutintala- nok vagyunk, ezt tudjuk mentségként felhozni. A gyenge teljesítmény mellett mi is értetlenül állunk, jó­val többet tudunk attól, amit eddig produkáltunk. Abban viszont biztosak va­gyunk, hogy a Hevesi SE- vel folytatott tusánkat meg­nyerjük. és megkapaszko­dunk az NB Ill-ban! Ebben maradtunk. Azt már nem feszegettem, hogy a játékosok miért húzódoz­nak az őszinte beszédtől, és miért nem lelkesednek a csapatkapitányi karszalagért, pedig mindkettő megérne egy misét!... Miként az is, hogy miért tartanak az iro­dában alkoholszondát? Kolodzey Tamás Francia csatlakozás A Nemzetközi Amatőr At­létikai Szövetség (IAAF) felhívásához csatlakozva a Francia Atlétikai Szövetség arra készül, hogy a verse­nyeken elvégzett dopping­vizsgálatokat. kiterjessze az edzésekre is, rajtaütésszerű tesztek formájában. A fran­cia szakemberek szerint ez az egyetlen módja annak. hogy egyszer s mindenkorra megfélemlítsék a dopping­gal próbálkozókat, s elve­gyék a kedvüket az effajta szerencsejátéktól. Eddig Franciaországban csak né­hány versenyen tesztelték a versenyzőket, a vizsgálat időpontjával valamennyi at­léta tisztában volt, így a ti­losban járók jó előre tudták. hogy mikor nem szabad el­indulniuk. Mások, orvosi tanácsokat követve, csak addig szedték a dopping­szereket, amíg ez nem volt veszélyes számukra, más szóval, amíg a tiltott készít­ményeket a vizsgálatok már nem tudták kimutatni. A francia dopping-laboratóriu­mokat a Párizs környéki Clichy-ben rendezték be, amelynek felszereltsége a NOB előírásainak is megfe­lel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom