Észak-Magyarország, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-05 / 106. szám
1988. május 5., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Egy utca két oldala # A fotók Miskolcon, a Fazekas utca két oldaláról készültek. A felvételek között szembeötlő különbséget fedezhetünk fel. Kulturált, tisztán tartott, rendezett lakótelepi részlet tárul elénk az egyik kép alapján, fákkal, parkolóval. Nem úgy a házsor túloldalán, ahol a főbejáratok vannak. Itt ugyanis szemétdomb csúfítja a környezetét, az alig négyéves lakónegyedet, ahol többnyire kisgyermekes családok élnek. Hogy engedje le a szülő nyugodt lelkiismerettel gyermekét játszani?! Hiszen a gyermekek kalandra vágynak, játékötleteik kifogyhatatlanok; s ehhez a kellékeket itt meg is találják fahusáng, törött üveg, rozsdás vasdarabok ... formájában. A teljes képhez tartozik, hogy a kezdet kezdetén egy öreg téglaépület állt itt; mállóit, omladozó falakkal, ideális játszóhelyet nyújtva a környék aprajának-nagy jónak, a szülők nem kis „örömére”. Az épületet azóta lebontották, pincéjét földdel feltöltöttek. Önkéntelenül adódik a felvetés: Nem lehetne ezt a szemétdombot is eltüntetni, ugyancsak földdel feltölteni, esetleg fűvel beültetni? Minden bizonnyal örömmel fogadnák a lakók a tereprendezést, s a két fácska is jobban betölthetné szerepét, ha a szemétdomb helyett egy szép zöld pázsit közepén nőhetne, élhetne tovább. Ifj. Kiss Gyula Miskolc Az olvasó véleménye A becsületességről A Postánkból összeállítás április 14-i számában olvastam Szabó Pál Megkerült 49 ezer forint címmel közzétett levelét. A történteken elgondolkodva. a következők jutottak eszembe. Jómagam is őszintén örülök annak, hogy a pénz, illetve a kötvények megkerültek. Sajnos, ilyesmi olyan ritka, mint a fehér holló. Ezért is töprengtem el az ismeretlen megtaláló személyét illetően, akit nagyon rendes embernek tartok. Bizonyára életvitelét a kétfajta erkölcs valamelyikéhez igazítja, vagy a valláserkölcshöz, vagy a szocialista erkölcshöz. Még elgondolni is rossz, hogy mi lett volna, ha a jeligés kötvényeket egy mindennel szemben közönyös valaki találja meg, aki nemcsak a vallást, hanem a marxista értékrendet is elutasítja. Vajon az ilyen beállítottságú emberekre lehet-e építeni, a kibontakozást, a gazdasági megújulást megvalósítani? Jóleső érzés számomra az a nemrégen megfogalmazott nyilatkozat, mely szerint az ateista beállítottságú szocialista államvezetés jobb szövetséget tud kötni a magas erkölcsi elhivatottságú vallásos emberekkel, mint azokkal az ateistákkal, akiknek élete egyfajta közönybe süpped. Mocsári Ferenc Miskolc Május elseje Répáshután Répáshután május elsején már reggeltől vidám zeneszó köszöntötte az amúgy is korán kelő falusi embereket, akik közül néhá- nyan a hegyoldalakon szorgoskodtak, burgonyát ültettek, remélve, hogy a közeledő fagyosszentek nem fagyot, hanem gazdag termést előmozdító májusi esőt hoznak tarisznyájukban. Tíz óra után indult el a tarka menet a díszes májusiakkal szegélyezett utcákon át a falu szabadidő-központjába. Elöl az óvodások, utánuk az általános iskolások, majd a KISZ-esek vonultak lei tarka ruháikban, a' sort a felnőttek zárták. A nemzetiségi falucska fiatalsága színes műsorral lepte meg az egybegyűlteket. A színpadon magyar és szlovák műsorszámok váltogatták egymást. A gyerekek előadásukkal boldog mosolyt fakasztottak szüleik, nagyszüleik arcára. A felnőtt táncosok harmonikakíséret mellett mutatták be számaikat. A műsor végén sokan felkeresték a helyszínen felállított büfét, hogy éhüket, szórójukat csillapítsák. A falu példamutató közösségi összefogását, társadalmi munkáját a megye és Miskolc városa is nagyra értékeli, ezt mutatta az is, hogy képviselőik részt vettek a répáshutai május elsején. A Budapesten székelő Magyar- országi Szlovákok Demokratikus Szövetségének képviselője is meggyőződhetett arról, milyen sokat tettek az illetékes szervek azért, hogy már május 9-én megtörténhet az első kapavágás az egészséges ivóvíz bevezetésére. Biztos vagyok benne, hogy a a Mátrai Károly tanácselnök által vezetett falura egyre büszkébb lesz az egész megye. Demo Dezső Miskolc A színház adósa a kesznyétenieknek Egy kiíüthetetlen járási kultúrházban kezdtem népművelői pályafutásom 94 évvel ezelőtt. Így hát tudom mit jelent — meleg szeretettel és nagy ügybuzgalommal, de hideg teremben — színészeket fogadni. A kesz- nyétenihez hasonló kudarc után én is feladtam a magam levelét Vásárosnamény- ból a megyei lapnak, amelynek tartalma, érvei szinte megegyeztek Baranyi Ferenc kesznyéteni levelével. Választ máig se kaptam, de színházban, színészek között élve, most már tudom mi a szokásos válasz. A mi tagjaink is nyilván ezt mondták: „A színésznek művészi, sőt egzisztenciális léte függ az egészségétől, ezért nem kockáztathat.” Sajnos így van. Miután az élet nem romantikus film, melyben a közönség szeretc- te és szerenádja képes meggyógyítani a tüdőgyulladási, a színész fél. Fél a hidegtől, a széltől, a járványoktól, a füsttől, fél náthás partnerétől is. És félnie kell színháza vezetőitől is, akik — joggal! — megkövetelik, hogy estéről estére legjobb formájában álljon közönség elé. A hangjavesztett színész Szerkesztői üzenetek Dr. csajka Imre, Sárospatak: Köszönjük tartalmas tudósítását, amit szívesen közzé is tettünk volna, tie miután a március líl-i eseményről szólt) sorait április 11-én kaptuk kézhez, közlését már nem tartjuk aktuálisnak. ». Károly. Miskolc: Az atlólia- tósáR az cRycs adónemeket külön számlán tartja nyilván, ezért írcii fontos, Iior.v a befizetésből (átutalási megbízásból, utalványból) kiderüljön, hORy az adózó az összeRet melyik adóra szánta. pedig nem kap feladatot, talán még munkahelyet sem, mert a színház nem szociális intézmény. Mindazonáltal mi adósai vagyunk a kesznyétenieknek. „Hol van ma már az önfeláldozás?” — kérdezi Baranyi Ferenc a laphoz írott levelében. Nos erre a kérdésre három ifjú művészünk — Zubornyák Zoltán, Lévay Jolán és Major Zsolt — adott önkéntes választ, akik _ kollégáik mulasztását pótolva — szívesen bemutatják Kesznyétenben „Ezüst orfeum” című műsorukat, melyet miskolci sikerei után most indítunk borsodi útjára. T ulajdonképpen ezzel be is fejezhetném, de izgat még egy kérdés. Nem lehetne temperállabb társadalmi légkört teremteni a művészek számára? Mert olykor hideg van. máskor meg nagyon is betűiünk nekik.. .. Gyarmati Béla. a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója Munka—félflözzel (?) Az orrunkig sem látunk IMM éíéíIíé Miskolcon, a Gömöri aluljáróban több, mint egy hónapja nincs világítás! Ügy tűnik, ennek a nagyon forgalmas átjárónak nincs gazdája. Hiányosak a lépcsőfokok. ami ugyancsak baleset- veszélyes, különösen sötétben. A világítótestek armatúrái mindkét oldalon, kivétel nélkül összetörve, a villanyvezetékek szabadon lógnak. Töredezettek, foghíjasak a csempék is. Az egész aluljáró olyan, mintha ostrom alá vették volna. Lehel, hogy így is van, mert ennyire tönkretenni csak vandálok tudhatták. Sajnos, nem először. Az sem ritka, hogy a randalírozók itt törik szét italosüvegeiket, mit sem törődve azzal, hogy súlyosan megsérülhet, aki véletlenül beleláp az üvegdarabokba. Félelmetes itt a vaksötétben áthaladni, hiszen még azt sem látni, mibe, illetve kibe botlik az ember. Márpedig nagyon sokan járnak erre esténként, otthonaikba, vagy munkahelyeikről az állomásra igyekezve. Az illetékesek sürgős intézkedését várjuk — olvasható a levélben. Hasonló panasszal jó né- hányan megkeresték szerkesztőségünket, s több mint két hete jeleztük is ezt az ÉMÁSZ-nak. Azt a tájékoztatást kaptuk, hogy az armatúrák beszerzése folyamatban van. Kértük, hogy addig is — legalább ideiglenes jelleggel — próbálják megoldani a közvilágítást, mert az arra járók az esti órákban valóban teljes sötétségben kénytelenek az aluljárón át közlekedni, ami bizony, nem veszélytelen. Remélhetőleg mielőbb „látható" intézkedés történik. (A szerk. megj.) „Zöld utat" aligha kaphatott a fotón látható szemétgyűjtés, avagy lomtalanítás. Miskolcon, a Munkácsy Mihály utcában kaptuk lencsevégre, amint az emeleti ablakból dobálják a gépkocsira az elszállításra váró hulladékokat. Gyors, praktikus megoldásnak tűnik, de a járókelőkre nézve egyáltalán nem veszélytelennek. A szemétszállítás ilyetén módját éppen ezért nem ajánlatos követni. Fotó: L. J. DR. JAKUCS LÁSZLÓ TANSZÉKVEZETŐ EGYETEMI TANÁR VÁLASZOL: Négy hónappal később történt... Az Észak-Magyarország április 9-i számában jelent meg dr. Kárpáti Béla Írása „Április 1 -töl 15-ig" címmel. A kalendárium adatai közé hiba csúszott. Az aggteleki Béke-barlang felfedezésének időpontja ugyanis nem 1952. április 4-e, hanem 1952. augusztus 4-e volt. Sajnos, ez a dátumtévesztés nemrégen az Élei és Tudományban is ugyanígy fordult elő. A dolog csupán szimbolikus jelentőségű, mégis úgy érzem, érdemes korrigálni, hiszen a tárgykörben megjelent korabeli írásokból és könyvekből (pl. „Békebarlang felfedezése”, Bp. 1953., Müveit Nép Kiodó) Borsod megyében bizonyára még sokan emlékeznek a hiteles időpontra. Egyébként kedves lapjukat nagy szeretettel olvasgatom azóta is, hogy 25 éve elkerültem a megyéből ide, Szegedre. Bizony a régi „hazai" tájak hírei azóta is változatlanul megmelegitik a szivem táját. (Köszönjük lapunkról irt további elismerő sorait is - szerk. megj.) IÍS§§ Telefon és világítás Miskolcon, a MÁV-telep lakói ugyancsak hiányát érzik egy nyilvános telefonnak. Aki egy baráti, rokoni beszélgetésre vágyik, s ami még fontosabb, gyors orvosi vagy egyéb segítséget akar kérni, annak a Tiszai pályaudvar állomásépületét kell felkeresnie. Tanácstagi beszámolón e téma már szóba került az elmúlt év során, de visszajelzést azóta sem kaptunk, történik-e intézkedés ez ügyben. Másik gondja az itt lakóknak. hogy a gyér világítás miatt sötétben kell járniuk, ami nem csoda, hiszen több lámpaoszlopon egyáltalán nincs égő. Az állomás közelsége miatt a késő esti órákban elég gyakori a hangos- ködás, a randalirozás. Mindezek alapján aligha vonható kétségbe, hogy fokozná a biztonságérzetet egy telefonfülke elhelyezése, és a rendes közvilágítás biztosítása. Nyíri Kálmán Miskolc, MÁV-telep Civilizációs „betegség"? Aligha vitatható: soha ennyi mérgező, veszélyes hulladékkal nem volt dolgunk, mint napjainkban. Ebben nincs semmi meglepő, hiszen a civilizációnkkal járó folyamatok végtermékeiről van szó. Amennyire természetes az, hogy korszerű vegyiparunk van, s a mező- gazdaság számos talajjavító és kártevők elleni szert használ, vagy gépkocsival közlekedünk, s háztartási gépekkel felszerelt, összkomfortos lakásokban élünk; olyannyira nem természetes, hogy nem mindig kezeljük civilizáltan a veszélyes hulladékokat. Nemrég olvashattunk arról, hogy az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség szakemberei összegezték tizenhat vegyipari vállalat biztonságtechnikai helyzetét. Mindössze négy felelt meg a telepítéssel összefüggő követelményeknek. Vagy ki ne hallott volna már a monori erdőben elásott mérgek ügyéről, és a legutóbbi, a Sajón levonuló fenolszennyezésről? Visszatérő téma a mezőgazdaság pazarló kemizálása, amelynek eredménye vizeink elnitrátosodása is. Sajnos, nem ritka jelenség az sem, hogy a folyók, tavak mentén autót mosnak, olajcserét végeznek felelőtlen embertársaink, olykor a használhatatlan akkumulátorokat is otthagyva maguk után. Pedig mindkettő átvétele megoldott, nem úgy a szárazelemeké. Azaz e téren is történt átmeneti változás. Szárazelem-gyűjtési akció indult április elsején a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium Északmagyarországi Felügyelősége és az Észak-magyarországi MÉH Nyersanyag-hasznosító Vállalat kezdeményezésére, amelyet úttörők és KISZ-esek közreműködésével bonyolítanak le. Sajnos, csak kampányakcióról van szó, ami aligha kínál teljes megoldást. Szerencsésebbnek találnám, ha egy-egy lakótelepen jól zárható konténereket helyeznének el, melyekben a háztartásokból kikerülő veszélyes hulladékokat össze lehetne gyűjteni. Bizonyára jó néhány, környezetéért felelősséget érző ember venné igénybe azokat. Pásztor György Jót, S jól . . . Hót-nyolc öves gyermekek bandukolnak hazaiele az iskolából. Az útkereszteződésnél megállnak, beszélgetnek, majd barkochbázni kezdenek. Föl sem tűnne csendes játékuk. ha minduntalan nem szűrődne ki beszélgetésükből egy szaggatottan elnyújtott magánhangzó, az ..ö-ö-ő” ismétlése. Az egyik kisfiú tisztán, szabatoson válaszolgat a másik ö-ö-ö- vel kezdődő. de értelmesen megfogalmazott kérdéseire. Meghökkentem a furcsa párbeszéd hallatán, érdekessé azonban akkor vált számomra játékuk. miután szerepet cseréltek. Az előbbiekben még szépen válaszolgató fiúcskából lett a kérdező, aki társához hasonlóan. minden feltett kérdése előtt hosszan ő-ö-ö-zütt. Bizonyára sok szülő tapaszig "■S V !' •:>Sii Os' s v. ÍX' -X >""• •. tál La már. hogy gyermeke eljátssza otthon, vagy pajtásaival a téren a számára érdekes te- leviziómüsorl. sokszor szó szerint is idézve a hallottakat. A két fiúcskának valószínűleg a barkochba nyerte meg a tetszését. ami dicsérendő, mert értclemfcjlesztö játék, ugyanakkor aligha nyújt mintát a követendő beszédre. A hasznos ismeretek tanulása közben így lehet ráhangolódni a helytelen szóhasználatra. Más televíziós játékokban és riportokban is gyakran visszatér az ominózus ö-ö-ö. Milyen kár, hogy a tudás. s annak méltó átadása nem mindig jár együtt; azaz nem érvényesül a ..jót, s jól” elve. Apró Lajosnc Miskolc Olvasóink figyelmébe! Kérjük Tisztelt Olvasóinkat, hogy ezentúl a gyásxhir- detesekkel is o hivatalos időben szíveskedjenek felkeresni illetékes irodáinkat. A Miskolc, Széchenyi úf 15-17. szám alatt lévő felvevőhelyen 8-15 óra, a Bajcsy-Zs. 15. sióm alatt pedig 15-16 óra között van lehetőség a gyószhir- detések (elvételére.ÖSSZEÁLLÍTOTTÁ: BODNAR ILDIKÓ
