Észak-Magyarország, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-30 / 128. szám
1988. május 30., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Akhilleusz pajzsáról Minőség és minőség! „És legelőször erős pajzsot kalapált ki az üllőn / dúsan díszítette, reá hármas karimát tett... / Ráremekelte .a földet, rá az eget, meg a tengert / és a sosempihenő napot is meg a szép teleholdat / ... Két szép várost is remekelt ki a pajzson az isten .. És ráremekelt arra a bizonyos pajzsra a kovácsisten, Héphaisztosz sok minden egyebet az akkori görögök életéből, lakodalmat, viadalt, földművelést, hadigyűlést, szőlőskertet, mulatságot, csatát, hó- színű juhokat, támadó oroszlánokat és annyi minden mást! Pontos, hiteles leírásaként, olvasmányos tudósításaként az akkori életnek. Úgyannyira szemléletesen, hogy sok évvel ezelőtt a bölcsészegyetemen Trencsényi-Waldapfel Imre tanár úrnál a vizsgán önálló tételként szerepelt Akhilleusz pajzsa. Mindenekelőtt persze a nagy hírű Bicegő akként alkotta meg a pajzsot, hogy valóban pajzs legyen. Ne üthesse át semmiféle gerely, lándzsa, nyílvessző, kard. Kivédett az mindent! Ilyen illett a Tróját vívó akhájok legdere- kabbjához, Akhilleuszhoz. Csak hát a nagynevű Sánta sem gondolhatta az ánti- világban, hogy lesz majd idő, amikor a küklopszok segedelme, vulkánok tüze, isteni fortélyok sokasága nélkül is készül pajzs, mely ugyancsak visszaver mindent. Ráadásul elkészültéhez nem kellenek fémek, olvasztókemencék, fújtatok, csupán néhány szó kell hozzá: „a népgazdaság mai helyzete". Rendkívüli pajzs ez, visszaverődik róla minden támadás, ármány, kérdés, felelősségre vonás, a :miért, a miért .nemek sokadalma, úgyannyira, hogy még a leleményes Odüsz- szeusz is elismerően bólinthatna, ha megértené eme pajzs erejét, védelmi képességét. Persze, 'hogy valóban nehéz a népgazdaság mai helyzete! Nap mint nap beszélünk róla, próbáljuk megtalálni a baj okait, hogy ebből kiindulva a gyógyítás lépéseit is megtehessék. Mindennek a szellemiségét, vágyát - de talán a vágynál valamivel már többet is — napnál fényesebben mutatta belpolitikai életünk évtizedek óta legjelesebb eseménye, a pártértekezlet. Gondunk, tennivalónk bizony nagyon is sok. Mégis, nehéz szabadulni a gyanútól, hogy vannak emberek, akik talán saját kényelmességük eltakarására, mindenféle kérdések visszaverésére tartják maguk elé ,,a népgazdaság mai helyzete" elnevezésű pajzsot. Hogy a leghétköznapibb dolgokra térjünk; tessenek megnézni boltjainkat! Itt a megyében, itt Miskolcon. Hihető-e vajon, hogy okkal-joggal nem kaphatók a legegyszerűbb cikkek? Például színes film nagy méretben. Seprűnyél. Kulcstartó karika. A korábban annyit reklámozott, energiát megtakarító fénycső. Hónapok óta sehol nem kapható. Tisztességesen forgó borotvapenge. De hát hosszú lenne a lista. Inkább érdemes felfigyelni bizonyos párbeszédekre, szóváltásokra. A múlt nyáron két, idősebb, ősz hajú férfi méltatlankodott a miskolci Domus mellett lévő iparcikkboltban, mert nem lehetett kapni ventilátort. Semmilyent nem lehetett kapni. Az egyik bolti illetékes, lehet, főnök magyarázta, hogy ezt a cikket külországból kapjuk, azok meg nem szállítottak, de a két idős ember ezt nem méltányolta. Egyikük azt mondta - és ez az érdekes —, hogy hamarosan utazik a Dunántúlra, majd ott vásárol egy ventilátort. Bizony tapasztalható, hogy megyénk határain túl már meg-meg lehet vásárolni, amit itt nem. Itt például a piani- nóért sorba kellett állni, ugyanakkor Békéscsabán - lehet, más helyütt is - többféle pianínó várt vevőre. Hányszor halljuk a „messziről", tehát más megyéből jött Háry Jánost, aki arról beszél, hogy levescsontot, olcsó húst, belsőséget, zúzát annyit vehetett volna, amennyit /akart! Próbáljon valaki itt vásárolni ilyesmit. A népgazdaság mai helyzete nem teszi lehetővé ugye, hogy az országos átlagnál keskenyebb közútjainkat kiszélesítsük, az országos átlagnál sokszorosan nagyobb /forgalmú útszakaszainkat — legalább bizonyos szakaszokat - négysávositsuk. Nem tudjuk elkészíteni a perkupái víztározót — gyönyörű terve megvan -, mert nincs hozzá pénz, pedig a vízre nagyon is szükségünk lenne. Több iskola is kellene, mert lehetetlen állapot, hogy még középiskolát se végezhessen el mindenki, akinek ez vágya, de »nincs ehhez sem pénz. Az egyetemekről nem is szólva. Pedig a művelt emberfőkre ugyancsak szükség van, a jövőben még inkább lesz. A telefonmizériáról már jobb nem beszélni. Az ember egyszerűen szégyelli, hogy ilyen. A sort bárki hozzáértőbben folytathatná, de eme kis levélkének sem kívánságlista összeállítása a célja. Azt mindahányon jól tudjuk, hogy kevesebb a pénzünk a kelleténél, de azt is rögtön hozzátehetjük, hogy a kelleténél több sohasem igen volt, és nem' is lesz. Von vajon ország, mely már végképp nem tudja, mit kezdjen a pénzével, annyi van neki? Mindezekkel együtt is: nem sok a hivatkozás a népgazdaság mai helyzetére? Beszűkült lehetőségeinkre, a cserearányok mindig és csakis a mi hátrányunkra történő romlására? Nem használják mégis ezt pajzsként valahol, valakik, akiknek pedig határozottan dönteniük kellene, cselekedniük kellene? A nagynevű Sánta sok mindent ráremekelt ama pajzsra. Ki is védett az minden érc- hegyű gerelyt és bárminő csapást. De Akhilleusznak ugye volt egy sarka is . . . Priska Tibor Amikor a Herukon, a # Sátoraljaújhelyi Ruházati Szövetkezet nagy- rozvágyi üzeme felé tartok, szokásom szerint találgatok, vajon milyen lehet? Arra tippelek, hogy rendkívül egyszerű és nyilván kevésbé gépesített, mint a központi nagyüzem. Az elképzelés első fele bejön: a portásfülke elhanyagolt, senki nem állít le kérdezősködni, mit akarok itt? Ami a másikat illeti, a korszerű technikát. ezen a téren kellemes csalódás ér. A megszokott Textima varrógépek mellett ott láthatók a csúcsot képviselő japán Brother gépek is. * Az üzemvezető éppen az újhelyi központban van a szokásos, kéthetenkénti termelési értekezleten. De azért nézzek csak szét, beszélgessek az asszonyokkal — biztat Harcsa Imre műszerész. Soltész Jolán az első, akivel szóba elegyedünk. Munkaasztalán szürke gyapjú- szövet, erre rajzolja be a varrás vonalát — magyarázza. — Amerikai exportra dolgozunk, s mint a ruházati üzemekben általában szokás, mi már két évszakkal előbbre, az őszre termelünk. A központból megadják a diszpozíciót, az anyagot, a szabásmintái, mi pedig gyártjuk a szebbnél szebb ruhákat, kabátokat. Makkai Mihályné keze fürgén ereszti át a gép varrófeje alatt a szürke anyagot. 19(i(i. az üzem megnyitása óta dolgozik itt — meséli. Törzsgárdatag tehát. Igaz, közben két évet kihagyott családi okok miatt, de a közösség, na és a biztos kereset visszahúzta a Virágban az akácerdők Vándorúton a méhészek Tele van a város akácfavirággal — de nemcsak a városi, hanem a telepített akácerdök is virágba borultak. Ez az az időszak, amikor megyénk méhészei vándorolni indulnak. Az északi fekvésű borsodi, zempléni, abaúji tájakon ugyanis későbben nyílik az akác, s ilyenkor még az alföldi vidéken gyűjtetik a mézet az illatozó akácerdőkben. Megyénkben a Mészövhöz tartozó áíészek keretében 38 szakcsoport működik, több mint másfél ezer taggal. Különösen sokan foglalkoznak ezzel a nem kevés fáradtsággal járó, ám jól jövedelmező ágazattal a miskolci, a mezőkövesdi, nemkülönben pedig a szend- rői áfészek keretében. A „vándorméhészek” most elsősorban a Hajdúságban, valamint Szabolcsban „táboroznak” — de nem kevesen a Dunántúlra, Siklós környékére is elvándoroltak. A kaptárak szállításához gépkocsira van szükség. Sokan most is a Volán szolgáltatásait veszik igénybe — de számosán már saját tehergépkocsival járják be az országot, szállítják kaptáraikat. Segítséget nyújtanak a szakcsoportok tagjainak a szállításhoz az áfészek, de a termelőszövetkezetek is. Az idei akácvirágzás dúsnak ígérkezik, s ezért a méhészek jó hozamra számítanak. Az illatos, aranysárga színű akácméz nemcsak itthon kelendő, de fontos exportcikk is. A megyében tevékenykedő méhészek az idén mintegy 800 tonna méz értékesítésére kötöttek szerződést, amelyben természetesen nemcsak áz akácméz szerepel. szívét. Órabérben és százalékban dolgoznak, tehát a kettő együtt adja a keresetét, ami 4—5 ezer forint egy hónapban. Soknak éppen nem mondható a mai drága időkben, éppen ezért szívesen vállalják a pluszmunkát is. Erre többnyire akkor kerül sor, ha hirtelen megrendelést kapnak és beáll a külföldi kamion — amiről köztudott, hogy nem vár, szeret azonnal megpakolva elindulni ... Aki Makkainé keze alá adogatja a varrnivalót, Bo- lobás Miklósné, szintén régi dolgozó itt, 16 éve vasal a szövetkezetben. — Az egyes varrási fázisok között is vasalni kell, mert különben a tűző, no és a varró nerr> tud szép munkát végezni. 'Mutatja a vasalóját. Köny- nyű, gőzölős gép. A fogantyújában egy apró, burkolattal ellátott kapcsoló van, azzal adagolja a gőzt. Nem nehéz munka, inkább az állás fárasztja el a lábát. Há- rorrn gyereket nevelt egyedül. ezért is becsüli nagyra az üzemet — két felnőtt lánya és a veje is itt dolgozik — mondja büszkén. * Nem messze tőlem megpillantom az egyik csúcs- technikát jelentő Brother varrógépet. Kívülről olyan, mint egy hagyományos villanygép. van rajta azonban egy kis dobozka, amin kü— Amikor a MÉVI-t hozzánk csatoltak, nagyon örültünk, hiszen ezáltal egy egységes szervezet jött létre. Egyébként számos fejlett mezőgazdasági országban, mint például az USA. Japán, hasonló felépítésben oldják meg az állategészségügyi és higiénés feladatokat. Miután a megyei állatorvosi állomás vezetője felel területe állategészségügyi helyzetéért, a jobb és gyorsabb informáltság miatt — bár hangsúlyozom, nálunk az ellenkezője nem tapasztalható — célszerű intézkedésnek tűn!» az intézetet hozzánk csatolni. Tavaly, július 10-én került hozzánk a kifejezetten szolgáltatást nyújtó, diagnosztikai munkát végző intézet. Az átszervezést követően az intézet munkatársainak bérét rendeztük, mert ők az állomás dolgozóihoz képest jövedelemben elmaradtak, s a gazdálkodással foglalkozó apparátust felszámoltuk. Most pedig alig egy év után „újragombolkozunk". az intézet ugyanis leválik, de hol vannak már azok a jól dollönböző gombok, jelek láthatók. Kezelője, Illés Zoltánná nagyon elégedett vele. — Körülbelül négy hónapja kaptam ezt a stoppos gépet. Nemcsak gyors, hanem sok pluszt nyújt az előzőhöz képest. A varrás befejeztével például nem kell a cérnát elölteni, ezt beprogramozás alapján maga teszi meg. Be lehet rajta állítani az öltéstávolságot is. Azt ígérte a szövetkezet vezetése, hogy apránként minden régi gépet ilyenre cserélnek le. Ö egyébként egyike azoknak, akik az úgynevezett „kismama-műszakban” dolgoznak. Egy nyolcéves gyerek anyja, férje Szlovákiában dolgozik. Igv aztán nagyon is örömmel vette, amikor gyesről visszatérőben közölték vele, a gyerek tízéves koráig ráér reggel fél nyolcra járni és fél kettőig műszakban lenni. Igaz, hogy a keresete valamivel kevesebb, de megéri, mert azzal a jó érzéssel indul el otthonról. hogy a csemete már az iskolában» jó helyen van... Olsavszky Zoltánná is azok közé tartozik, akiknek a férje is itt keresi a kenyerét. Váltott műszakban dolgoznak, hogy legyen mindig valaki a két kisfiúval. * Kora délután van. megérkezett az újhelyi tanácsgozó könyvelők, adminisztrátorok? Meggyőződésem ugyanakkor, hogy most még mindig könnyebb az újraépítés, mintha az egy-két év múlva történne meg. — Az oda-visszaszervezés mennyire hátráltatja az állomás munkáját? — Tulajdonképpen semennyire. Bizonyítja ezt, hogy a megye állategészségügyi helyzete jó és biztonságos. de bátran állíthatom, az ország állategészségügyi képe példás. Nincsenek járványos megbetegedések, a brucellamentesitést már korábban befejeztük, s folyik leukózismentesítés. Az állomás állategészségügyileg hármas tennivalója egyébként a fertőző nem járványos, a járványos, az idült betegségek elleni védelem: az állatok téteményképességének kibontakoztatása. S hogy milyen színvonalon végezzük munkánkat? Nos. szeretnénk például, ha megyénk szarvasmarha-állománya minél hamarabb lenne mentes például a leukózistól. Ha külkozásról az üzemvezető. Keserű György. Már korábban megcsodált módon. Az egyszerű kis irodában ugyanis délelőtt megszólalt a CB- rádió: — Halló, Herukon három! Ütnak indultam, kérem a motort a kanyarhoz! — Egy éve van CB-nk, nagyon megkönnyíti az életünket — kezdi —, azzal a nyolc modern varrógéppel együtt, amit látott. De van korszerű, NSZK gyártmányú gomblyukvarrónk is! Az asszonyok hamar megbarátkoztak az új gépekkel, reméljük, hamarosan csak ilyenekkel dolgozunk. Elmondja még, hogy a nagyrozvágyi a Herukon öt vidéki üzeme közül az egyik, termelésüket tekintve mindig az élen vannak. A csúcsformát 1986-ban. alapításuk 20. évfordulójában érték el. Azután — mint a csúcsok után általában — következett egy kis visszaesés, de most megint szépen produkálnak. Kilencve- nen — két műszakban — találnak itt munkát Nagy- rozvágy, Kisrozvágy, Sem- jén és Riese asszonyai, fér- fiai közül — ez utóbbiak 22-en vannak. A vidéki üzemek közül itt a legnagyobb a szakmunkások aránya. Büszkék rá, hogy egy kiváló szövetkezet részei — szocialista brigádjuk múlt évi munkája alapján 3. lett a versenyben. földi vásárol ugyanis szarvas- marhát, akkor feltétlenül kér mentességi igazolást is. Honi vételnél azonban a vevőket ez ritkán érdekli. Természetesen vannak olyan nagyüzemek, mint például a Hejcmenti Állami Gazdaság, ahol viszonylag korán felismerték ennek fontosságát, ám összességében e munkában még nagy az érdektelenség, úgy a gazdaságok, mint a termelési rendszerek részéiül. Ahhoz persze, hogy a mindinkább előtérbe kerülő minőséget, mint piaci igényt megvalósítsuk, gondolkodásunkban minden téren váltani kell, s ez vonatkozik az állategészségügyre is. E kérdésen túlmenően azonban azt kell mondanom, hogy az üzemi rend és fegyelem javult. S ez megmutatkozik nálunk, az élelmiszervizsgálati tevékenységben is. A fogyasztók egészségvédelme érdekében vizsgált élelmiszerek egyik mutatója az úgynevezett kifogásolási százalék. Azaz, hogy a megvizsgált tételekben valamilyen szempont szerint menynyi volt a nem megfelelő tétel. Nos, ez a mutató 1985- ben még 13 százalék volt, ’86-ban 10,85 és tavaly 10,65. Ezzel egy időben javult a higiéniai fegyelem és műszaki helyzet, mind az előállítóknál, mind a forgalmazóknál. összességében tehát azt mondhatom: átszervezés ide, vagy oda, a megye állategészségügyi és élelmiszer-higiénés rendje jó. kiegyensúlyozott és stabil. — bca — M. Szabó Zsuzsa Az állategészségügyi munkát az elmúlt öt év során központi intézkedések nyomán háromszor tervezték át. Először 1983-ban, amikor is a Megyei Állategészségügyi Állomás egyesült a Megyei Élelmiszer-ellenőrző és Vegyvizsgáló Intézettel. Az új szervezet 1987-ben bekebelezte az Állategészségügyi Intézetet. Ez utóbbi intézkedésről szóló papíron még meg sem száradt a tinta, amikor újabb hírek érkeztek. Nevezetesen, hogy cl kell választani a hatósági munkát a szolgáltatásoktól. A Megyei Állategészségügyi és Élelmiszcr- jllcnőrző Állomásról tehát újra leválik az Állategészségügyi Intézet. S mindez mennyi pénzbe kerül? Az új átszervezés mennyire hátráltatja az elvégzendő mindennapos munkát? Nos, erről beszélgettünk dr. Fehér József megyei főállatorvossal, az állomás igazgatójával.
