Észak-Magyarország, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-25 / 124. szám
1988. május 25., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A tágas «óba szűknek bizonyult. Munkatársai várták haza a Hejömenti Állami Gazdaság igazgatóját, aki megyénk küldötteként részt vett az országos pártértekezleten. A munkatársak bár figyelemmel kisérték az eseményeket, érdeklődve kérték: mesélj, milyen volt? Oláh István - aki a pártértekezletre hozzászólással készült, s olt nem kapott szót, most mégsem elégedetlen. Sőt! — Jó kedvvel, vidáman tértünk haza az értekezletről, amely csodálatos légkörben zajlott, s igen sikeres munkát mondhat magáénak. A nyíltság szabadságában, a jobbítás akaratával forrtunk eggyé. Igaz, nem kaptam szót, de gondolataim más hozzászólásokban reám, visszaköszöntek. Mert mit is mondtam volna? Azt, hogy én ellenérzéssel hallgatom azt a sok általános panaszt, amit a különböző rendezvényeken mostanság nap nap után sikk felvetni. Szinte mindig és mindenhol azt mondjuk: nehéz a gazdasági helyzet. Tény, hogy nehéz. De ne keseregjünk tovább, inkább keressük az utat a kibontakozáshoz. Több optimizmus és hit kell a tisztánlátáshoz! Meggyőződésem például, hogy a pártértekezletnek nem kell valamennyi ideológiai probléményrendszer működőképessé tétele. Azaz: hogy szűnjenek meg a párhuzamosságok, a keresztintézkedések, a túlszabályozottság. Ehhez persze a fel- duzzasztott irányító apparátusok csökkentése szükségeltetik, hiszen ellenkező esetben gondjaink újratermelődnek. A termelő vállalatokat meg kell tisztítani az évtizedek során rárakódott olyan feladatoktól, amelyek elvégzése más hivatalokhoz, intézményekhez kapcsolódik. Mire ' gondolok? Például véleményem szerint a mostani mértékű szociálpolitika megoldása, a kapcsolódó adminisztráció működtetése nem a termelő vállalatok feladata. Vagy említhetném azt az adminisztrációs pluszmunkát, amelyet azért végzünk el, mert rendeletileg ránk kényszerítik, jóllehet dolgainktól teljesen távol állnak. Szóval a vállalatoktól a termelés mennyiségét, minőségét és a gazdaságosságot kell számon- kérni, illetve a szükséglet, a piac szabályozza ezeket. a többletértéket teremtő, tisztességes munka az eredményesség kulcsa. Az eredményesség pedig önmagában biztosíték és garancia. Váltanunk kell tehát a gondolkodásmódban. Ilyen értelemben nagy hatást tett rám Németh Miklós és Grósz Károly felszólalása. A pártértekezlet szelleme, atmoszférája bizonyította, hogy mi itthon, a Hejömenti Állami Gazdaságban gazdálkodásunkkal jó ütőn járunk, s bízunk abban, hogy ezen az úton mind több társra lelünk, hiszen társadalmunkban szerintem egyre jobban gyökeret ereszt az újszerűség, a keménység, a rend, a fegyelem, a tisztaság igénye. A jól végzett eredményes munka mellett egyre nagyobb hangsúlyt kap az emberi igényesség, az emberek egymáshoz való viszonya, erősödik az erkölcs szerepe. Az emberi felelősség önmagunkkal és egymással szemben minden szinten és minden kapcsolatrendszerben felerősödik, s ez nagyon jó. A haza a pártértekezleten mát megoldania, csak azokat, amelyek a mai éle-, tünket feszítik. Fontos feladat ugyanakkor a gazdasági és politikai intéz— A hozzászólásokban többször elhangzott a biztosíték, a garancia igénye. E kifejezésekkel mindig is szívesen vitatkozom. Meggyőződésem ugyanis, hogy történelmi napokat élt át, s mi, akik ott voltunk, tudjuk a szavak legtisztább igazát. — bca — Félidő a birkanyírásban Naponta már 150—200 kiskunsági juhászaiban dolgoznak a birkanyírók, s éppen most, a szezon félidejében kedvező fordulatot vett a gyapjúértékesítés ügye. Eddig tartott ugyanis az „árháború”, amelynek oka az volt, hogy a 350 millió forintos állami támogatás elvonása miatt a Gyapjú- és Textilnyersanyag-forgalmi Vállalat csökkentette felvásárlási árát. A cég, hogy nyersanyaghoz jusson, a hiányzó pénzt más forrásokból pótolja, s a különbözetet utólag a gazdaságoknak kifizeti. Az ország egyik legnagyobb juhtartó tájegységén, a Duna— Tisza közi homokhátságon összességében mintegy 80 millió forint körüli pótbevételre számíthatnak a vállalattal kapcsolatban álló mezőgazdasági nagyüzemek és kistermelők. A kiskunfélegyházi kirendeltségen és a kihelyezett felvásárlótelepeken minden eddiginél pontosabb nyilvántartást vezetnek az akár csak pár ki'lónyi gyapjút leadó négyezer kisüzemi birkatartóról is, hogy számukra később postán elküldhessék a különbözetet. Az árintézkedés az országos átlagnál jóval mostohább körülmények között gazdálkodó kiskunsági szövetkezet sorsára számottevően kihat, hiszen az itt levő több mint 50 ezer hektár területű sovány, szikes legelőkön a gazdaságok rpásfajta termeléssel nem tudnak foglalkozni, a gyapjúárcsökkenés viszont tetenies veszteséget okozott volna az amúgy is válságban levő ju- hászatnak. A még jó hónapig tartó birkanyírási szezon egyéb tapasztalata: a szokásosnál több és jobb a gyapjú. A juhtenyésztők többsége a viszonylag enyhe télen gyakorta hajthatta ki a szabad levegőre a nyájakat, járatták, legeltették a jószágot, és a jó minőségű takarmányt sem sajnálták tőle. Ennek köszönhető, hogy a Duna—Tisza közén tartott 300 ezer darab birka finom és hosz- szú szálú gyapjút adott. Több helyen meny- nyiségi rekordot is elkönyvelhettek, a kiskunhalasi Vörös Október Ts::-ben például 8500 juhról állatonként 6 kilogramm körüli, az előző évekbelinél 2 kilóval több gyapjút nyírtak. (MTI) Az újhelyi pályafenntartók dicsérete A biztonságos szállítás, közlekedés egyik igen fontos feltétele a vasúti pályák jó, folyamatos karbantartása, korszerűsítése. Ebben a MÁV Sátoraljaújhelyi Pályafenntartási Főnöksége országosan is példamutató munkát végez. E közösség az idén kapta meg — 1977-tel kezdődően — a 11. kitüntetést, ez esetben a Miniszteri Elismerő Oklevelet. A 427 főt számláló szervezet Miskolc— Sátoraljaújhely, illetve Hidasnémeti között, s onnan „átlóban” Szerencsig, közel 400 kilométernyi pálya állapotán őrködik. Tavaly a — géprostáló, tömörítő, irányító, vágányszabályozó egységekből álló — géplánc igénybevételével 206 kilométer hosszúságban végzett fenntartást, s jórészt kézi erővel 8800 betonaljat, talpfát, közel 27 kilométernyi sínpárt cserélt ki. Különösen dicséretes eredményt értek el a munka minőségében. A kiváló szintet jelentő és megengedett 207 hibaponttal szemben a vágánymérések mindössze 144-et mutattak ki. Ezzel az ország pályafenntartási főnökségeinek a versenyében az első helyezést érték el, a legmagasabb kitüntetéssel együtt. Ez szoros összefüggésben van a belső vetélkedéssel. Huszonhárom kisközösség 265 fővel vett részt a szocialista brigádmozgalomban. Tulajdonképpen ezek az emberek képezik a főnökség törzsgárdáját, • ős- ségét. A cél nagy, a verseny erős volt, 12 brigád 148 fővel érdemelte ki a különböző fokozatú elismerést. A Földvári József vezetésével munkálkodó 17 tagú közösség kapta meg a MÁV Kiváló Brigádja, a Lenin, a Ságvúri, a Baross nevet viselő kollektíva a .Főnökség Kiváló Brigádja címet. Kitüntetést kapott a Gagarin-, a Csanádi-, a Petőfi-, a Kandó-, a Rákóczi-, a Lo- rántffy-munkacsapat is. A főnökség érdeme az is, hogy az előírt jelentős feladatot — az anyagok árának növekedése ellenére — egymillió forinttal kevesebbért végezték el. önköltségben kétmilliós a megtakarítás. Ebben egyebek mellett az is segített, hogy bérelt Volán-kocsik helyett átszállásos vágányzáraknál saját autóbuszaikkal szállították az utasokat. Ez is több százezer forint megtakarítást hozott. Cs. B. Hasznosítják a hulladékot is Panelkészítés. Ilyen keveset még nem gyártottak. Ha a panel nem kell... Bár a név még a régi, de a tartalom már korántsem. Az Alsózsolca határában levő üzemet, a mai napig is házgyárnak hívják, de már csak megszokásból. Tóth Zoltán igazgató azt mondja, kitalálták már az új nevet, igaz, nem valami frappánsat, de jobban kifejezi a Borsod Megyei Állami Építőipari Vállalat ezen egységének újra, másra való törekvéseit. — Elemgyár lejnne az új név —, így az igazgató, s aztán megmagyarázza miért. *. A kezdet kezdetén, jó két évtizede ezt a házgyárat úgy tervezték és építették, hogy évente legalább négyezer lakás építéséhez elegendő panelt gyártson. Hol van az az idő? Magános alig épít panelből, az államnak pedig egyre kevesebb a pénze, így hát ebben az esztendőbe^ minden eddiginél kevesebb házgyári házra elegendő panelt készítenek. — Mindössze nyolcszáz lakás épül házgyári technológiával az idén — magyarázza Tóth Zoltán, majd hozzáteszi: — Mivel évről évre csökken a megrendelés panelből, a kényszer rávitt bennünket a váltásra. Nem most kezdtük a termékszerkezet átalakítását, de ez most, s majd jövőre csúcsosodik ki igazán. Jelenleg termelési értékünknek csaknem kétharmadát teszi ki( a panel, a következő esztendőben viszont számításaink szerint megfordul az arány. Érdekes, vagy inkább elgondolkodtató, hogy ez a panelfogyás elsősorban Borsodra jellemző, Budapesten például mai napig is A csarnokban akár autót is gyárthatnának ezerszámra épülnek a házgyári lakások. Tehát a BÁÉV házgyára váltott, elkezdett mással (is) foglalkozni. — Sok-sok millió forintot öltünk bele az új profilok kialakításába, eddig ez jobbára csak költséggel járt, az eredmények most kezdenek jelentkezni — mondja pz igazgató. — Kockázat nélkül nem megy, bár az is igaz, alapos piackutatás előzte meg döntésünket. * Kialakították a variálható vázrendszercsaládot, kísérleti épületük ebből a termékből a miskolci Melinda utcai ház, amelyben a lakásokat ezekben a napokban „árverezik” el. Első látásra szép, más ez a ház, a különbség azonban a lakások kialakításában jelentkezik. Tágasabbak ezek az otthonok, egészen más, mint egy hagyományos panel. — Egy másik új cikkünk roppant egyszerű konstrukció — s Tóth Zoltán, szekrényéből rögtön elő is veszi azt az apró betonkockát, amelynek két oldalából vékony drótszár áll ki. — Ez vasbeton szerkezetekhez távolságtartó betonelem. Svájciaknak exportálunk, évente 30 millió forint értékben, de többet is megvennének tőlünk. Egyelőre tizedét teszi ki termelési értékünknek a kocka ... A panelből is a változatosságra törekednek a házgyáriak. Már ami a kivitelt illeti, ugyanis — s erre jó példa a miskolci Marx téri és Szeles utcai építkezés — törekednek a változatos kivitelre, egyre több a magastetős, cserépborítású panelház. A tervezők elgondolását figyelembe véve, a házgyáriak kitalálták: mennyivel egyszerűbb a nyeregtető faszerkezetét' a földön készre szerelni, s azt a helyszínen beemelni. — Évente 1600 köbméter fenyő fűrészárut dolgozunk fel a tetőkre — mondja az igazgató. — Olyan embereket képeztünk át .ácsoknak, akiknek munkahelyük itt, a házgyárban megszűnt. Ezzel az előre gyártott tetőszerkezettel meggyorsult az építkezés ... * Tervek, elképzelések a talponmaradás miatt szép számmal születtek az alsó- zsolcai üzemben. A házgyár nagyfokú önállóságot kapott, a vállalati terv rájuk eső részének teljesítése után azt vállalnak el, amihez energiájuk, tőkéjük van, amiben pénzt, piacot látnak. Közös vállalat kialakításán munkálkodnak NSZK-beli partnerrel; fából csomagolóanyagot gyártanának. A hulladékot a szomszédos Durisol biobetonüzem használhatná fel. A Borsodi Ércelőkészítő Művel díszítőkő gyártásával kacérkodnak, ha bejön, ez nemcsak munkaalkalmat jelent, hanem a megyében található ásványokból készített burkolóelemeket máshol is tudják értékesíteni. Csomagolóanyag, betonkocka, burkolólap, tetőszerkezetek; — no és panel. Biztosnak tűnik: a névváltoztatás indokolt. Hívják másképp a házgyárat! Igaz, azért gondolkodnak még a hagyományos termékben is. Csehszlovákiai és harmadik világbeli piacokban reménykednek. Ott még dívik a panelos építkezés. Persze az is igaz, ha már nincs szükség a házgyárra, akkor az óriási gyártócsarnokokat kiválóan felhasználhatják egy majdani autóösszeszerelő üzemnek. Ha..., ha lesz autó. (illésy) Szállításra várva az elemek. Már más is kell... Fotó: Balogh Imre
