Észak-Magyarország, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-14 / 114. szám

1988. május 14., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 13 Jogi tudnivalók Utazni jó A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1987. évi 25. számú törvényerejű ren­deleté így kezdődik: ,,A ma­gyar állampolgár alapvető joga, hogy külföldre utaz­zon.” Elmondhatjuk tehát, hogy az utazáshoz szükséges alapokmányunk, az útlevél olyan természetes iratunkká válik, mint a személyazonos­sági igazolvány. Ha útleve­lünket meg akarjuk szerezni, útlevélkérő-lapot kell kitöl­tenünk. Kitöltése az eddigi­eknél egyszerűbb, a nyomtat­vány a postahivatalokban kapható. Az a kérdés, hogy mely országokba utazik vala­ki és hány napra, a kérdések közt nem szerepel, hiszen a rendelkezések értelmében csak azt kell kérelmezni, ha valaki az engedélyezett 90 napon túl akar kint tartóz­kodni. A jövőben csak az egész világra érvényes, terü­leti korlátozás nélküli útle­veleket adnak ki. Azok a magyar állampol­gárok, akik érvényes útle­véllel rendelkeznek, abban még le nem utazott, 1988. január 1. előtt kapott kiula- zási engedélyük van, azt az útlevél érvényességi idején belül bármikor felhasznál­hatják. A korlátozó rendelkezések közül érdemes megjegyezni a következőket. Nem adható útlevél annak, aki ellen olyan bűncselekmény miatt van folyamatban büntetőel­járás, amelyre a törvény há­rom évnél hosszabb szabad­ságvesztés büntetést rendel; akit végrehajtandó szabad­ságvesztésre ítéltek, vagy szigorított őrizetét rendelték el, és azt még nem töltötte le; aki bűncselekmény elkö­vetése miatt körözés alatt áll, vagy ellene elfogató pa­rancsot bocsátotttik ki; aki külföldön tartózkodása alkal­mával a Magyar Népköztár­saság jogszabályait súlyosan megsértette. Nem kapnak útlevelet a rendőrhatósági kényszerintézkedés alatt ál­lók. Megtagadható még az út­levél kiadása attól, aki jog­erős bírósági határozattal megállapított tartási kötele­zettségének nem tesz eleget; akivel szemben jelentős ér­tékű vagyoni kötelezettség nem teljesítése miatt vég­rehajtást rendeltek el, vagy aki ellen jelentős mérté­kű adózási kötelezettség elmulasztása miatt eljárás van folyamatban. Tehát akinek nem fizetik a gyermektartást, tegyen be­jelentést a területileg illeté­kes rendőrhatóságnak. Min­den hatóság, hivatalos sze­mély és munkáltató köteles értesíteni az útlevélhatósá­got, ha a büntetőügyben hozott határozat alapján az állammal szembeni tartozás­ról, jelentős értékű vagyoni kötelezettség nem teljesítése miatti végrehajtásról, vagy jelentős mértékű adózási kö­telezettség elmulasztásáról tudomást szerez. A korábbi gyakorlat sze­rint a kiskorú gyerekek a szülő útlevelében szerepel­tek. Ezután önálló útlevelük lesz, amelynek kérelméhez ugyanannyi illetéket kell le­róni, mint a felnőttek kérő­lapjához. A hadkötelesek külföldre utazásának feltéte­leit a honvédelmi miniszter külön határozza meg. A ké­relem benyújtásához a ki­egészítő parancsnokság véle­ményére nincs szükség. Fontos! Ha valaki külföl­dön elveszti az útlevelét, forduljon a magyar külkép­viseleti szervhez, ahol haza­térési igazolványt kaphat. Dr. Kertész Éva Az idei nyáron is sokan eljutnak a tengerekig Nagy Miklós felvétele Gazdálkodó szervezetek, intézmények figyelmébe! MozgókiáUítás Í BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYÉBEN $ JÚNIUS 8-ÁTÓL 15-ÉIG j ♦ mikroszámítógépes bemutatók, f ♦ referenciafilm-vetítések, ? ♦ szakmai előadások, <• <► alkatrészbörze. \ Amennyiben felkeltette érdeklődését tervezett akciónk, keressen meg bennünket, és mi a helyszínre megyünk <J számítástechnikai kínálatunkkal. Jelentkezni lehet: <• <j Számítástechnika-Alkalmazási Vállalat marketing j, \ főosztály. i i 1502 Budapest, 112. Pf. 146. \ \ Telefon: 669-715 \ £ Telex: 22-6269 f Ügyintéző: Vetró Józsefné 5 > A fejlett technika és a szellem találkozása: } szömfliK v - 7 SOFTinWSt SZOFTVERKERESKEDELMI ÉS FEJLESZTÉSI BETÉTI TÁRSULÁS Kalóz­paradicsom Jugoszlávia néhány év alatt az illegális videokazet­ta-forgalmazás paradicsoma lelt. Ez ideig hiábavalónak bizonyult a nagy nemzetkö­zi filmforgalmazó cégek min­den igyekezete, hogy pokollá tegyék a jugoszláv videoka- lózok életét. Az amerikai Warner Home Videó társa­ság illetékese eddig azt hitte, hogy a kalózközpont Bejrút, ám a belgrádi klubokban tett látogatása meggyőzte, hogy az igazi „nagyágyúk" Belgrádban tevékenykednek — írja a zágrábi Vjesnik. Az első videoklubok 1983- ban nyíltak, ma már hetente újabb és újabb alakul, szá­muk vagy 500 csak Belgrád­ban. Ezekben válogatás nél­kül adják-veszik, kölcsönzik, másolják és szinkronizálják a külföldi videofilmeket. Vannak, akik tevékenységük után adóznak a jugoszláv adóhivatalnak, még többen vannak, akik nem. Ám olyan egy sem akad, aki jogdíjat fizetne a nyugati gyártónak, vagy az eredeti jogosult kül­földi forgalmazónak. Az első fecske a Zeta Film nevű magántársaság, amellyel sike­rült végre megállapodást köt­ni „Az utolsó császár" című Berlolucci-film jugoszláviai videoforgalmazására. Most már ez a jugoszláv vállalat is perrel fenyegeti mind­azokat, akik illegálisan ter­jesztenék a filmet. A külföl­di cégek ettől az „áttöréstől” remélik, hogy előbb-utóbb ők is érvényesíthetik jogdíj­igényüket. Miskolcon, a Baross Gábor utcában, közel a Tiszai pá­lyaudvarhoz - igaz, már jó néhány évvel ezelőtt - állt az MKV városi villamosának remíze. A volt (ma már a vízműhöz tartozó telep) vé­gében a Szinva hidjánál ta­lálható rozsdásan, elhanya­golt környezetben a fotón látható, feltehetően egykor a magasfeszültség távvezetékét tartó, szép formájú öntöttvas oszlop. Tudom, sokan észre sem veszik, pedig nap mint nap a vonattól hazatérőben vagy oda igyekezve, sokan elhaladnak a jobb sorsra érdemes, ma már ritkaság- számba menő oszlop mellett. Nem tudom, hogy e szó­ban forgó régiség valaha ki­nek a tulajdonát képezte, talán nem is ez a legfon­tosabb most. Lényeges vi­szont a régi oszlop meg­mentése, hiszen helyreállítva, elhanyagolt környezetéből ki­emelve, Miskolc más pontján felállítva a város régi érté­keit gazdagítaná. Fojtán László Birkanyírás Új-Zélandon Wellingtonban, Új-Zéland fővárosában találkoztam egy maori származású miniszterrel és két maori fel­szolgálólánnyal, a „méhkasnak" is becézett parla­menti épületben. Az elnevezés nem a parlamenti éle­tet jellemzi — ha netán valakinek ez jutna eszébe ró­la —, mindössze az ultramodern új parlamenti épület külsejét. A maorik, Új-Zéland őslakosai napjainkban az ország 3,3 milliós lakosságának mintegy 8 száza­lékát teszik ki. Már régóta nem harcolnak a földjük­re betelepedett angolok és egyéb nációk ellen, s népművészeti faragásaikat és egyéb remekeiket büsz­kén mutogatják a wellingtoni múzeumban, s árusít­ják borsos áron az üzletekben jópénzű külföldi turis­táknak. De, hogy visszatérjek a kiinduláshoz, a maori miniszter kedves és közvetlen volt, megfordult Ma­gyarországon és elkötelezett híve az új-zélandi —ma­gyar kereskedelem fejlesztésének. A maori lányok viszont csekély hét dollárért remek birkaszelettel vendégellek meg a parlament étkezdéjé­ben. Ausztrália után Üj-Zéland bizony picinyke országnak tűnik. Holott több szigetből áll, s területe csaknem a há­romszorosa Magyarországé­nak. A tájékoztatók szerint Üj-Zéland éghajlata mérsé­kelt óceáni, s ennek megfe­lelően kellemesen enyhe. A valóság azonban rácáfol er­re. Megérkezésünk előtt ép­pen egy ciklon vonult át er­refelé és most is esik az eső. A ciklon a helyiek részére sok kellemetlenség és anyagi kár mellett kellemes hűvö­set, részünkre viszont dider- gető kiábrándultságot hozott az ausztráliai meleg után. Pedig Sydnevtől a távolság légvonalban mindössze ezer- hatszáz kilométer. A dimbes-dombos főváros­ban éppen nyarat záró sze­zon végi kiárusítás zajlik. Le­szállított áron. körülbelül negyven amerikai dollárért már lehet kapni igazi új- zélandi gyapjúpulóvert. S akinek erre'nem telik, ki­lenc dollárért vehet rövid ujjú nyári inget. A csodála­tosan szép maori faszobrokat és kerámiákat legfeljebb né­zegetni érdemes, mert az árakat nem kelet-európai pénztárcához szabták. Azzal vigasztalom magam, hogy különben sem venném meg a vigyorgó istenszobrot, mert fölöttébb giccsessé teszi, hogy a szemei opálból vannak és meglehetősen gúnyosan me­rednek rám. Alig időzik küldöttségünk itt, de éppen eleget ahhoz, hogy eltévedjek. Liften me­gyek le a szálloda huszadik emeletéről a szomszédos áru­házba. Vissza már nehezen találok, s csak többszöri liftezés után jövök rá, hogy a szálloda partoldatba épült, s földszintje a hetedik eme­leten van. Azért sikerül idő­ben repülőgépre szállnom, amely elvisz egy másik szi­getre, s annak század eleji angol stílusú központjába. Kis villaházak, templomok — és természetesen James Cook kapitány szobra. Ö fe­dezte fel az angoloknak Űj- Zélandot. Innen, ebből a tiszta és kellemes hangulatú városból látogatunk el vi­dékre, hogy belekóstoljunk az ország mindennapi életé­be. Elvisznek bennünket busz- szal egy tipikusan helyi ér­dekesség, egy szarvastenyé­szet megtekintésére. A ma­gyar vadállományra büszke látogatónak kissé meghök­kentő szarvasok ezreit látni, amint békésen legelésznek a sok-sok kilométeres drótke­rítéssel körülvett területen. Itt szinte futószalagon te­nyésztik a szarvasokat. Nem pénzes külföldi vadászok kedvtelésére, hanem a hú­sukért és bőrükért. Embert közel, s távol nem látni. A szarvasok minden jel szerint igen jól érzik magukat a villamos árammal telített ke­rítések között. A fülükre szerelt parányi készülékek révén a telep számítógépe éber figyelemmel kíséri min­den lépésüket. A gazdálkodás természetesen kifizetődő, s idény­munkásokat csak az aratás vagy szénakaszálás és betakarítás idején alkalmaznak. A gazda és család­ja ebéddel kínál. Titokban frissensült, ropogós birka­pecsenyében reménykedem, de csak hidegtállal trak- tálnak, ami némi csalódás. Pedig — mint mondják — hatvanhétmillió birka van Új-Zélandon; a szigetor­szágnak ez a legnagyobb kincse. Mindabból, amit láttunk, azt hiszem, lenne mit tanulnunk birkatenyész­tésben, s talán a mezőgazdaság más ágaiban is a tehetséges új-zélandi gazdálkodóktól. Éliás Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom