Észak-Magyarország, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-14 / 114. szám
TÁJOLÓ Észak-Magyarország 1988. május 14., szombat Halók amerikai módra Óriási siker volt Budapesten, s minden bizonnyal az lesz Miskolcon is, a Nehézipari Műszaki Egyetem új aulájában az Amerikai design (ipari formatervezés) című kiállítás, amely május 9-én nyílt meg, s 29-ig tart nyitva. A siker lehetősége azért biztosított, mert az amerikaiak jó ízléssel válogatták ki azokat a tárgyakat, eszközöket, berendezéseket, amelyek az ember mindennapjaihoz kötődnek. Van itt szék, sátor, búváruszony, hajszárító, elemlámpa, testerősítő, összességében negyedezer tárgy, több száz fotó és leírás látható, olvasható, s video segítségével nézhető. Kétségtelen, hogy mindenkit leginkább az a Pontiac gépkocsi vonz, amelyet a kiállítási terem bejáratánál helyeztek el. Ez a tűzpiros autó az új Pontiac Fiero, az e köré szervezett kiállítási szekcióban a látogató bepillantást nyerhet az autótervezés műhelytitkaiba, a bemutatón helyet kaptak a tervezés egyes fázisaiban készült vázlatok, modellek, tesztelési rajzok és fotók. Az autóipari innováció és az izglalmas amerikai stílus és mobilitás bemutatása a célja a tárlat ezen részének. Most, hogy a megye autógyártással kacérkodik, érdemes ellátogatni ide. Persze, a Pontiac nem Skoda, s nem Zaporozsec ... I. S. Fotó: Balogh Imre A. Kohászát legeredményesebb újítója J eles esemény volt 1980. november 6-án a diósgyőri Lenin Kohászati Művekben: délután, háromnegyed ötkor a nagyolvasztótól elindult a nyersvasüstöt szállító szerelvény, az üstben 65,8 tonna nyersvassal. A nyersvasat átöntötték a konverter nyersvasüstjébe. A salaklehúzás 22 perc múlva befejeződött. Közben nyolc tonna hulladékvasat „surranhattak” a konverterbe. A sala'klehúzás után a nyersvasat beöntötték a konverterbe, majd bevezették az oxigénlándzsát. Fülsiketítő sivítás, láng, dübörgés. Ezzel 17 óra 30 perckor elkezdődött a metallurgiai fázis. Tizennyolc óra 27 perckor az acélgyártók jelentették: elkészült az első hazai konverteres acél- adag. Hét kokilla telt meg az újonnan gyártott acéllal. Az adag összsúlya 59,9 tonna volt. Majd nyolc éve ennek az eseménynek. Ezen a korszakos napon került az LKM kombinált acélművébe az akkor huszonkilenc éves Galambos Béla. Most, 1988-ban, a harminchét éves fiatalember üzemvezetője az acélműnek, s olyan címmel büszkélkedhet, amely nem sok kohásznak adatik meg: az ország kohászati vállalatainak legjobb, legeredményesebb újítója ő. Vallja, az újítás szele azon a november hatodikai nap után csapta meg őt: — A konverteres acélgyártás technikája adott volt — magyarázza —, a technológiát nekünk kellett megtanulni. Jómagam, s társaim is sokat voltunk külföldön, ellesni a nekünk újfajta acélgyártás fortélyait. Állítom, a magyar olvasztár van olyan jó szakember, mint bármely nyugati társa. Csak éppen ott minden adva volt a jó acélgyártáshoz, itthon meg sok-sok dolgot nekünk kellett kitalálnunk. Kitaláltuk ... A napokban, amikor a kohászatban negyedévet értékelő műszaki-gazdasági konferenciát tartottak, Sipos István innovációs főmérnök elégedetten nyugtázhatta, hogy a nehézségekkel küzdő gyárban az újítási kedv mit sem csökkent. Ahogy mondta, az innováció a stabilizációs program szerves része. Az LKM dolgozóinak majd harmada — csaknem négyezer ember — mondhatja magát újítónak. Tavaly 1708 újítást nyújtottak be (32 százalékkal többet, mint a megelőző esztendőben), ebből elfogadtak és bevezettek 912-t. Az újításokkal megtakarított eredmény 300 millió forint körül jár. Galambos Béla csendes, szerény ember. Az újítók nem dicsekszenek, teszik a dolgukat. Ö a legjobb a csapatban. — Kihúztam magam, amikor elsőként szólítottak a budapesti kitüntetés-átadási ünnepségen — magyarázza. — A sokat szapult borsodi kohászatot képviseltem, s az igen jó érzés, hogy az ágazat legeredményesebb újítója Diósgyőrből került ki. Sokat, rengeteget tett le a gyár asztalára az üzemvezető. Természetesen ő is teamben dolgozik, mint több más társa, de ha egy főre bontjuk le azt az összeget, amelyet az újítások révén megtakarított a gyár, akkor rá .több, mint 12 millió forint jut. — Azt hiszem, bennünket, acélművi újítókat — több mint kétszázan vagyunk —, csak egy cél vezérel: most, amikor igen nehéz helyzetben vagyunk, a gazdaságos termelés. Az, hogy csökkentsük az önköltséget, az import-, s ennél fogva drága alap- és segédanyagokat olcsóbb, de legalább olyan. minőségű hazaival, vagy szocialista gyártmányúval váltsuk ki. Számomra az tette sikeressé az elmúlt évet, ,hogy sikerült az LD-konverternél olyan technológiát kidolgozni, amely a tűzálló betétanyag élettartamát megduplázta, most 225 forint helyett 70—75 forintba kerül ennek az anyagnak tonnája. És az is lényeges, hogy NDK importból származó betétanyagot használunk. A folyamatos acélöntő műnél új szelvényeket fejlesztettünk ki, ez is több tízmillió forintos megtakarítást eredményezett. Nyolc éve csapolnak konverterből Diósgyőrben, s hat éve avatták az új acélművet. Bármily hihetetlen, nyeresége csak most, ’88. első negyedében volt a gyáregységnek. A haszon eddig mindig a felhasználóknál csapódott le, ám, az újításoknak (is) köszönhetően, az idei év első három hónapja tisztes eredményt hozott. — Akad a tarsolyban még több ötlet — mondja Galambos Béla. — A kollektíva is érdekelt abban, hogy a termelést gazdaságosabbá tevő dolgokat valósítsunk meg, csökkentsük az önköltséget, s mi tagadás, nekünk, újítóknak sem mindegy: mennyit takarít meg a gyár akkor, ha elképzeléseinket megvalósítjuk ... (illésy) „Ezek a fiatalok igényesek lesznek és követelni fognak!" Beszélgetés Láng István akadémikussal, az MTA főtitkárával Jelentős, a hazai környezet- és térban a Miskolc melletti Csanyik-völgyi mészetvédelem jövőjét is befolyásoló KISZ-vezetőképző iskola. Itt rendezték országos diákkonferenciának lehetett meg az 1. országos környezettudomáotthont adó házigazdája a közelmúltnyi diákkonferenciát. A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium jogelődje, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, a Művelődési Minisztérium, a KISZ Központi Bizottsága és az Országos Tudományos Diákköri Tanács az elmúlt évben hirdetett pályázatot a környezetvédelem, a környezet- és vízgazdálkodás, illetve az ezeket megalapozó és segítő tudományok tárgyköreiben az egyetemi és főiskolai hallgatók részére. Az előzsűri a pályázatokból ötvenet olyannyira magas színvonalúnak értékelt, hogy azokat az országos konferencia résztvevői előtt is megvitatásra javasolta. A konferencián az ország egyetemeiről, főiskoláiról összesereglett másfélszáz ifjú tudós, négy szekcióban a magyar tudomány jeles személyiségeinek (akadémikusok, -neves professzorok) irányításával vitatta meg az újító szándékú pályázatokat. A zsűri elnöke, Láng István akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára úttörő jelentőségű tanácskozásnak ítélte az I. országos környezettudományi diákkonferenciát, a pályázatok színvonalát pedig tudományos értékűnek nevezte. A díjak átadása után összefoglaló beszélgetésre kértem az Akadémia főtitkárát. — Én úgy érzem, hogy ez egy sikeres rendezvény volt. összesen 106 dolgozatot, pályázatot nyújtottak be. Ezt a zsűri első menetben a felére csökkentette, majd ezeket a legjobb munkákat előadásokon mutatták be. Az eredményről azt tudom mondani, hogy meglepő volt számomra az a sokszínű megközelítés, a komplex problémák iránti fogékonyság, amelyekkel fiatal kollégáim a mai aktuális hazai környezetvédelmi, természetvédelmi problémákhoz hozzá tudtak nyúlni. Nagyon sok fiatal tehetség bontogatja szárnyait. Közülük néhánnyal biztosan fogunk találkozni a későbbi években. — Vajon kedvez-e a mai társadalmi közeg az egyre szaporodó feladatok megoldásához, megfelelő-e a társadalom érzékenysége? — A mai társadalom nagyon érzékeny a környezetvédelem iránt. Ez az érzékenység véleményem szerint tovább fog fokozódni. Ez érthető is, hiszen egyre nagyobb mértékben kapcsolódnak be a lakosság különböző körei a környezetvédelmi döntések előkészítésébe, a döntések végrehajtásába és ellenőrzésébe. Ebben a folyamatban — mely nagyon széles társadalmi folyamat — nagyon lényeges, hogy sok olyan szakember legyen jelen, aki tárgyszerűen tényszerűen tud foglalkozni a kérdésekkel, és aki bizonyos túlzásokon, érzelmi motivációkon felülemelkedve kizárólag a saját tudományos lelkiismeretére hallgatva tud objektív, a valóságnak megfelelő válaszokat adni. Én azt javasoltam a résztvevőknek, hogy ne engedjenek semmilyen nyomásnak a későbbiek folyamán. Sem felülről jövő gazdasági nyomásnak, sem alulról jövő társadalmi szorításnak. — Ügy éreztem a plenáris és szekcióüléseken is, hogy a meghirdető szervek, a magyar tudomány itt megjelent kimagasló személyiségei nagyon-na- gyon komolyan vették ezt az első környezetvédelmi diákkonferenciát és magát a pályázatot is, hiszen magasra tették a mércét. Ezt bizonyítja, hogy a tudomány legnevesebb képviselői vállalkoztak arra, hogy a székcióüléséket vezetik, véleményt mondanak és értékelik a pályázatokat. — Négy székció volt. Mindegyük élén egyetemi tanár, közülük hárman akadémikusok irányították a munkát. Én elvállaltam a zsűri elnöki tisztét. Nyilvánvalóan mindannyiunk- naik van elég dolga így h'ét végén is. Azonban nagyon szívesen jöttünk. Biztos voltam abban, hogy különleges élmény lesz találkoznom azzal a fiiatall generációval, amelyik most kezdi pályáját a környezettudo- mányök területén. Volt egy éjszakába nyúló nagyon őszinte, nyílt beszélgetés a fiatalokkal, amikor nagyon kemény kérdéseket tettek fel. Tőlem is például azt kérdezték, mit tesz az Akadémia a nemzet sorsáért? Miiért nem balliliatta szavát ilyen, vagy olyan helytelen gazdasági döntésék meghozatalakor? Mit tervez az Akadémia a jövőben, hogyan akarja véleményét érvényesíteni? Vitatkoztunk. Elmondtam, hogy én hogyan látom. Elmondták ők, hogy szerintük hogyan kellene csinálni az Akadémián. — Elvárható-e a fiataloktól, hogy a jövőt úgy építsék, ahogy arra szükség van ma az országban? Ala- pos-e a felkészültségük? — Ezék a fiatalok igényesek lesznek és követelni fognak sok mindent a jövő építéséhez. Valószínűleg kevesebb kompromisz- szumot fognak kötni, mint amennyit mi kötöttünk annak idején. Azonban ők magasabb tudássziintrő'l is indulnak a környezettudományokat illetően, mint ahogy mi indultunk hasonló életkorban, ök tovább- viszik a fáklyát és biztos vagyok abban, hogy nagyon sok és maradandó értéket fognák létrehozni. — A dolgozóitokban leírtak, az elhangzottak jelen- tettek-e újat a tudomány szakemberei számára? — Természetvédelmi témakörben néhány nagyon konkrét és mély tudományos igényességű feldolgozás készült egyes természetvédelmi területünkről. ,Tó és érdekes színfalt volt a neveléstudományok területén való jelentkezés. Éppen az egyik fődíj elnyerője, egy fiatal tanárnő az általános .iskolás gyerekek környezet- és természetvédelemre oktatás új módszereivel kapcsolatos dolgozatával nyerte el a környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter fődíját. Műszaki tudományok területéről is komoly jelentkezés volt. Érdekes környezetvédelmi, műszaki megoldások terveivel jelentkeztek a fiatalok. Ez azt mutatja, hogy nagyon sók tudományágnak kell közreműködnie. A társadalomtudományok egyéb területéről pedig elsősorban a jogi szabályozás, a köz- gazdasági összefüggések kérdései voltak azok, amelyek megjelentek a diák- konferencián. — ön itt a helyszínen ajánlott fel egy tízezer forintos fődíjat. Az eredeti kiírásban ez nem szerepelt. Nem számítottak rá a pályázók, a diáksereglet. — A zsűri a döntés meghozatalakor elég nehéz helyzetbe került. Két azonos nagyságrendű, kiváló dolgozat volt. Az egyik ez az előbb említett nevelés- tudományi, a másik pedig egy nagyon specifikus ökoszisztémák belső törvényszerűségéivel foglalkozó, igazi tudományos mélységű pályamunka. Csak egy nagydíjumk volt, a környezetvédelmi és vízgazdálkodási minisztertől. S ekkor én úgy éreztem, hogy meghozhatom egy személyben azt a döntést, hogy mint az Akadémia főtitkára saját felelősségemre felajánlok egy hasonló díjat. Kapja ezt meg az a személy, aiki .elsősorban a mély, tudományos analízis eredményevéi vívta ki az elismerést. Így történt ez a gor- diusli csomóelvágás. — Zárszavában három fontos kritériumot említett mindehhez. Fontos a társadalmi közeg, a hazaszeretet és a harmadik ... — ... az igényesség. — Ez a jelszó? — Magyarországon környezetvédelmet eredményesen Végrehajtani úgy, hogy az ember ne érezzen egy elkötelezettséget a saját hazája iránt, azt hiszem nem lehet. Nekünk fel kell vállalnunk ennek az országnak azokat a sajátos problémáit is, amelyek adottak. Sokkal könnyebb lenne a helyzetünk mondjuk ákkair, ha az országnak nagy olajkészletei lennének. De nincsenek. Nekünk ilyen körülmények között kell megtalálnunk a saját boldogulásunkat. Az igényesség pedig nagyon lényeges ahhoz, hogy jól tudjanak helytállni a későbbi vitákban, vitasorozatokban. A társadalmi hátteret pedig érzékelni kell, mert nincs izolált környezetvédelem. összefügg a társadalom belső folyamataival, a politika alakulásával, az emberek véleményének alakulásával. Ez a három együtt nagyon fontos. Én úgy gondolom, hogy ők képesék lesznök ezt a hármat jól egyesíteni. T. Gy.
