Észak-Magyarország, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-03 / 104. szám

1988. május 3., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 II lakásépítési árak 1933-87 közöli KNEB-vizsgálat A lakásépítési költségek és árak átlagosan 3G—42 száza­lékkal emelkedtek 1983 és 1987 között — állapította meg a Központi Népi Ellen­őrzési Bizottság az új laká­sok építésekor felmerülő di­jak alakulását, és ennek oka­it feltáró vizsgálatában. Az ellenőrzés során 3300 állami, illetve szövetkezeti lakás költségeit és árait; 1000 magánépítő ráfordításait, va­lamint 200 gazdálkodó és ta­nácsi szerv lakásépítési gya­korlatát elemezték a KNEB munkatársai. A jelentésben megállapították, hogy az ál­lami és a szövetkezeti laká­sok építési költségei öt év alatt az országban átlagosan 36 százalékkal, Budapesten pedig 48 százalékkal nőttek. A költségnövekedésnek több, mint a felét az építkezéshez felhasznált különféle anya- gok, szerelvények, ajtók, ab­lakok, valamint az energia­árak és a szállítási költségek emelkedése idézte elő. Ezek együttesen az építési költsé­gek 60—80 százalékát adják. Az építési költségek növeke­déséhez hozzájárultak a drá­gább építési díjak, valamint az is, hogy igényesebb kivi­telezésű, kedvezőbb alapraj­zú, magasabb szobaszámú, jobb minőségű anyagokból készült lakásokat építettek. Az új hőtechnikai követel­mények bevezetésével példá­ul négyzetméterenként átla­gosan 1000 forinttal növe­kedtek meg az építési költ­ségek. A lakásépítési árakat az utóbbi időben mind jobban növelték az úgynevezett já­rulékos költségek: a telek­árak, a tartós használatbavé­teli díjak, valamint a köz­művesített költségek és a tervezési díjak drágulása. Míg a korábbi években ezek a tételek csak kismértékben épültek be a lakásárakba, napjainkra már meghatáro­zóvá váltak. Ennek főként az az oka, hogy csökkent a tanácsok költségvetési támo­gatása, s így arra kénysze­rültek, hogy ezeken a ter­heken megosztozzanak az építtetőkkel. A területelőké­szítési költségeknek ma 40— 60 százalékát a telekvásár­lók, illetve a lakásépítők vi­selik. Bár a lakásberuházási folyamatban részt vevő szer­vezetek — a tervezők, a le­bonyolítók, az OTP — felszá­mított díjai külön-külön nem túlzottak, ezek az összegek együttesen azonban a lakás­építési ár 7—9 százalékát is kitehetik, ami lakásonként GO—80 ezer forintot jelent­het. Az OTP lakásépítési árai szabadárasak. A KNEB-vizs­gálat szerint az általuk ér­tékesített lakások négyzet­méterárai 1983 és 1987 között 42 százalékkal emelkedtek; a fővárosban ez a növekedés jóval túllépte az átlagot. Az áremelkedés üteme megha­ladta az építési költségekét, ezt főként a járulékos költ­ségek rohamos emelkedése okozta. A magánerőből épített la­kások és családi házak ösz- szes ráfordítási költségei 20 —50 százalékkal nőttek 1983 és 1987 között, ennek oka pe­dig a telekárak és közmű­költségek, az építőanyagok, a szállítási díjak, valamint a kisiparosok díjának emelke­désében keresendő —- állapí­totta meg a vizsgálat. A ta­nácsok a vízellátást és az elektromos energiaellátást — részben az építtetők pénzén — megoldották, azonban az út- és a gázvezeték-építés terheit csaknem egészében az építtetőiére hárították. Ezek a költségek több százezer forintos többletet jelenthet­nek. A családi házak összes ráfordítása mindezek ellené­re négyzetméterenként 2—3 ezer forinttal kevesebb, mint az állami, illetve a szövetke­zeti lakásoké. A magánerős építkezése­ken gyakran alkalmaznak szakképzetlen munkaerőt: nincs egyetlen olyan szak­ipari tevékenység sem, ahol a munkának legalább a felét legálisan dolgozó szakembe­rek végezték volna el. Ezért á kivitelezés sokszor szak­szerűtlen. A KNEB tavalyi vizsgálata az ilyen építkezé­sek 70 százalékánál tárt fel szerkezetépítési hibákat. A jelenlegi beruházási rendszert elemezve, a KNEB- vizsgálat megállapította, hogy a tanácsok, a tervezők és a kivitelezőit előzetesen nem mérik fel a lakásra várók igényeit, ezért a kínálat je­lentősen eltér a kereslettől. A lakásépítési piacon még nem bontakozott ki — a ki­vitelezők közötti verseny sem. A tanácsok továbbra is „la­kótelepi méretekben” hirdet­tek meg versenytárgyaláso­kat, így ezekre egy, vagy csak néhány kivitelező tudott pályázatot benyújtani. Ezért a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság olyan intézkedése­ket javasol, amelyek elősegí­tik a tényleges piaci kínálat kialakulását. Szükségesnek tartják a jelenlegi lakásépí­tési költségek és árak meg­figyelési rendszerének felül­vizsgálatát, valamint a la­kásberuházások irányítási rendszerének áttekintését is. A KNEB állásfoglalása szerint a lakásépítési ár problémája nem egyszerűsít­hető le csupán árszintnöve- kedési kérdésekre, így nem elégségesek azok az intézke­dések sem, amelyek kizáró­lag az áremelkedés fékezését célozzák. Ezért a lakásgaz­dálkodás átfogó reformjára van szükség, s újra kell ér­tékelni a lakáshoz jutás rendszerét is. Életmód-reform tábor A Megyei Közművelődési Módszertani Központ első ízben rendezi meg életmód- reform táborát Kácsárdon azok részére, akik „rendet szeretnének teremteni” ön­magukban. A tábor célja, hogy a résztvevőket megis­mertesse a természetes élet­mód, a természetes táplál­kozás alapjaival, a minden­napi testedzés örömeivel, a gyógynövények — gyógyvi­zek szerepével, a jóga köz­érzetjavító hatásával, vala­mint olyan érdekes eljárá­sokkal. mint a talp- és test- masszázs, reiaxáció és a légzőgyakorlatok. A tábor programjában természetjárás, testedzés, rendszeres jógázás, autogén tréning szerepel. A részvé­telt elsősorban a gyerme­kes családoknak ajánlják, de szívesen fogadják az egyéni érdeklődőket is. Gyermekek részére külön programokat szerveznek. A tábor ideje: 1988. au­gusztus 15—24. Részletes fel­világosítást a Megyei Köz­művelődési Módszertani Központ (Miskolc, Széchenyi u. 35.. telefon: 88-644) nyújt. Sárkányölö segedelmében bízva Legelőn a jószág ..Beszegődtom Tarnócára bojtárnak .. .” mondja a ré­gi pásztordal, s az elszegő­dött jószágőrért Szent György-napkor jönnek sze­kéren. Nemcsak nálunk, de Európa mérsékelt éghajlatú vidékén is állathajtónap, mikor is az istállóban tar­lóit jószág legelőre kerül. Megyénkbe'!! is. például az állattartásáról egykor híres Bodrogközben, vagy a Ma­tyóföldön ilyenkor hajtották a községi csordát a legelő­re, s az idén is már több helyen új füvön tartják a te­heneket, a községi csordát. Kihajtották az állatokat pél­dául a dél-borsodi részeken. legeltetik már a jószágot a Tisza mentén, csakúgy, mint a Bodrogközben is. Sok helyen, így többek kö­zött a dél-borsodi községek­ben az erdei legelőkre tere­lik naponta a község csor­dáját. A György-napi állatkihaj­lás évszázadokra nyúlik vissza. Már az időszámítá­sunk idejében, a rómaiak­nál is pásztorünnep volt ez a nap. amely a keresztény­ségben Sárkányölö Szent György révén a gonoszság elleni küzdelem napja is lett. Ezért például az álla­tokat az ártó szellemek, a rontás elleni védelemül Szent György-napi tűzön hajtották keresztül, a kerítésre, ajtók­ra pedig a boszorkányok távoltartására tüskés ágakat tettek. Szokásban volt egyes he­lyeken. hogy e nap hajnalán a zsendülő fűről tiszta ke­nyérkendövei harmatot szed­tek, s ezt a kenyér dagasz- tásához használták fel. Aki pedig szépségére vigyázott, az a hajnali nap sugaraitól csillogó „aranyvízben“ mo­sakodott meg. * ■ Ünnep előtt, ünnep után A pataki sikerek (Folytatás az l. oldalról) Perényi Béláné személyzeti és munka­ügyi vezető azzal kezdi, hogy mindössze 360-an vannak, szerencsére egy telephe­lyen sikerült minden munkahelyet kialakí­tani. Könnyebb így az irányítás, a vagyon­védelemről nem is beszélve. Az adminiszt­ráció minimális, a kapcsolt munkakör be­vett szokás az irodában. Egyszerűsítenek mindenütt, ahol lehel. A szabászaton harminc éve törzsgárda- tag Molnár Miklós. — Én kérem, rendes férfiszabóságot ta­nultam, negyvenkilencben szabadultam. Utána katonáskodtam, majd 1957-ben ke­rültem a szövetkezetbe. Felvettek tagnak, ez azt jelentette, hogy egyhavi fizetése­met, 750 forintot kellett befizetni részle­tekben. Ért az akkoriban annyit, mint a mai öt és fél, hatezer forintos keresetem! Három gyereket nevelt fel, « legki­sebb, az egyik lány szintén a szövetkezet­ben talált munkát. S hogy milyen volt ak­kor ez a kellemes környezetű szabászat? — Lent voltunk a pincében, meglehető­sen mostoha körülmények között. Itt sok­kal jobb, igaz, dolgozni ugyanúgy, ha nem jobban kell. A beszélgetésünket halló asszonyok ezt még azzal toldják meg, hogy ez a kockás, csíkos divat ugyan szép, de nagyon nehéz úgy dolgozni az anyagokkal, hogy ne le­gyen csúszás a mintában, pontosan illesz­kedjenek az egyes darabok. Visszatérve Molnár Miklósra. Jó szem és sok figyelem kell a munkájához — mond­ja. Mert az egymásra teregetett anyago­kat a szabásminta alapján vágja ugyan, de előfordulhat egy kis eltérés, amit ő ruti- .nosan, könnyen kiigazít. Itt nem szabad tévedni, mert szériától függően egyszerre 50—100 darabot tehet tönkre az elektro­mos szabókéssel. Két év múlva nyugdíjba megy. Várja is, meg nem is. Szerényen hozzáteszi, hogy harminc éve vezetőségi tag. Már csak ezért is átérzi, ha sürgős egy munka. Nemcsak öt, de senkit nem kell rábeszélni egy kis túlórázásra. Mert tudják, ha beáll a tőkés vevő kamionja, nincs mese, meg kell töl­teni ! * Az ötös varrószalagnál meós Beimli Fe- rencné, aki szintén a „harmincasok” egyi­ke. Nem életkorát, hanem szövetkezeti tag­ságát tekintve. De nem "olt rossz a mun­kában sem ez a harminc év: 18-at a var­rógép mellett töltött, utána került — im­már 12 éve — a meósok táborába. — Nem nagyon szerethetik a meóst. .. — Szó sincs erről — bizonykodik —, hi­szen mindannyiunk közös érdeke, hogy csak első osztályú áru hagyja el a szövet­kezetét, Akad persze másodosztály is. azt belföldön, de olcsóbban adjuk el. Megnyugtató hallani tőle, hogy az a ke­vés ruha — a termékek tíz százaléka —, ami belföldre készül, már állja az össze­hasonlítást a nyugati piacra szánttal. Nem adják alább, a hazai fogyasztó is megér­demli, hogy hibátlant kapjon a pénzéért. Éppen ezért már az egyes varrási fázisok­ban is meózik, könnyebb egy kis hibát ki­javítani, mint miatta szétszedni a már kész ruhát — győz meg. Közben leül mellénk Gál Miklósné, a szalag vezetője. Beimlinét akaratán kívül zavarba hozza. Mert arról beszél, ki ne fe­lejtsem a cikkből, hogy Beimliné. Erzsiké a lő vöröskeresztes. Akarlak két alapszer­vezetet, de, mert ő kitűnően csinálja, meg­maradtak az egynél. A véradást nagyon jól szervezi. Az elsők között jelenik meg a jeles alkalmon maga az elnök, Karajz Gé­za is. Sorra kerül Perén.viné, a személyzetis is. Ami nem éppen kellemes, szembe dicsérik. A fiatalasszony ettől kicsit elpityeredik, majd arra tereli a szót, hogy kiemelten foglalkoznak az utánpótlással. Most csak egv tanulójuk van. aki a gyakorlati mun­Molnór Miklós elmondhatja magáról, hogy a szövetkezetnél töltötte munkás életét. Fotó: Laczó Józsel kát itt sajátítja el. Ha majd felszabadul és „élesben” megy a munka, nem lesz gondja a beilleszkedéssel — mondja meg­győződéssel Gálné. * A kicsit érzelmes, de őszinte vallomások után következzék a harmadik „harmincas”, Takács Bertalanná. Úgy tűnik, dolgozni jobban szeret, mint beszélni, mert nehe­zen nyílik meg. Éppen gallért varr egy se­lyemblúzra. Nagyon kényes munka — mondja —, mert ha rosszul sikerül, azon­nal szembetűnik a vevőnek. Nem szabad elrontani — ez az egyetlen szabály. Még hozzáteszi, hogy különösen nehéz ezt az anyagot varrni, mert csúszik, nem adja könnyen magát.-— Hiába mondja, hogy nem látszik, de már nem sok időm van a nyugdíjig. Hogy miért maradtam itt ennyi ideig? Nagyon szeretek varrni és szeretem a szövetkeze­tét. Tavaly a három és fél ezer forintos fizetésem ötezerre nőtt. Joggal érezzük, hog.y ez a mostani vezetés törődik velünk, igyekszenek jobban megfizetni. Kár, hogy a sok áremelés miatt nem nagyon érezni, hogy többet keresünk ... Van egy két és fél éves fiúunokája. Ha nyugdíjba megy, sok időt tölt majd vele. Már most is varrogat neki, s bizony ez a mai gyerekruhaárak mellett nagy segítség a szülőknek. — Hiába szeretem a varrást, mindenki­nek lejár az ideje és akkor abba kell hagyni — fejezi be a beszélgetést, ami közben a keze végig villámgyorsan jár. A cég negyedik „harmincasa” Mózes Jó- zsefné varrónő, aki éppen délutános, ezért nem találkoztunk vele. * Betérünk az elnökhöz, akinek energikus- ságáról, menedzser alkatáról már sokat hallottunk. Most is tárgyilagos, gyorsan összefoglalja a legfontosabb tudnivalókat Nemcsak a tavalyi évet zárták kiemelke­dően. Nem akarja elkiabálni, de már az idei év első negyede is ragyogó számokai hozott. Hogy miért nem hozzák be a számítás- technikát, miért nem modernizálnak job­ban? — A szükséges gépeket megvesszük. De csak azt, ami nem okoz fölösleges költség- növekedést. Már többször terveztük, hogy korszerűsítjük a szervezetünket, de mindig lekerült a napirendről. Csak úgy érdemes fejleszteni, ha azzal nő a hatékonyság. Ér. mi ebben a viszonylag egyszerű környe­zetben tudjuk a legtöbbet, produkálni. A számok mindenesetre az elnököt iga­zolják. Mert már tavaly olyan magas ter­melési értéket és árbevételt értek el, ami tíz százalékkal haladja meg azt, amit a VII. ötéves terv végére szánlak. És hol van még a tervciklus vége? M. Szabó Zsuzsa- A meós nem ellensége, segítője a sialagor termelőknek, velük örül a síép daraboknak - mondja Beimli Ferencnc.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom