Észak-Magyarország, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-09 / 84. szám
1988. április 9., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 13 április 1-töi 15-ig 1850. április 2-án indult Miskolcon „Szabadság” címen az első hosszabb életű politikai, társadalmi, köz- igazgatási, tanügyi helyi érdekű lap, melyet a Függetlenségi és 48-as Párt alapított. 1921. április 2-án kelt határozatában a városi tanács módosította Böczögő József szerződését a Korona étterem és szálloda bérletére. E módosítás szerint Böczögő vállalja a szálló belső tatarozását és 100 000 korona évi bérleti díj fizetését. APROPÓ: BÖCZÖGÖ! A Korona híre-neve a miskolci (és országos) köztudatban összecseng Böczögő József nevével. S hogy a jónevű műemlék szálló napjainkban immár a nyolcadik nagy átalakítását éli-szenve- di át, megérdemli talán, hogy áttekintsük „aranykorát”. A hajdan volt koronauradalmi kocsma, a Tambur 1784-es átalakítása után nyerte (a kőkapuján elhelyezett szőlőfürtös koronáról) az Arany Corona nevet. A kincstár 1877-ben. adja el a vái'osnak (több vendéglő és malom együttesével) 337 000 Ft-ért. 1880-tól a város bérleteként jelentős jövedelmi forrás. Ekként kerül 1907-ben, a Miskolcra 1898-ban települt Böczögő József birtokába, aki 1938-ig felvirágoztatta a miskolci Koronát. Legendáját Krúdy Gyula és Márai Sándor regényei őrzik: bukását (Böczögő bukását) a hálátlanság példájaként emlegetjük. A Korona a város történelmének szinte minden sorspillanatának, lenyomatát őrzi. Látott királyt, főhercegeket, grófokat, híres zenészeket, írókat. (Jut eszembe: az 1929. március 1-jén, a miskolci Nyugat-est alkalmával Böczögő adott autóbuszt Babits, Kosztolányi, Nagy Endre és Gellért Oszkár lillafüredi kirándulásához. A kiszuperált járgány csak szuszogva ért céljához. Ekkor mondta Kosztolányi, hogy: „Valósággal böcög ez a kocsi.”) Böczögő az évek során ura lett a tapolcai Anna szállónak, ugyanott szőlőt vett, s a felesége által vezetett konyha is híressé tette „a mindig mosolygó, kipöd- rött bajszú, hasas-vállas” vendéglőst. 1929 januárjában kibővíti a' szállót, megnyitja a „fehér termet”. S ekkor: megmozdul alatta a föld. Az egész azzal kezdődött, hogy 1926-ban a Spe- yer-kölcsön hatására felújítják az (1913-ban már felmerült) álomtervet; hogy a Korona mellett egy hatalmas (szállót, éttermet, fürdőt és mozit magába fogadó) népszórakoztató kombinátot építenek. Időközben azonban (a panamák sorozatában) csődbe ment a városvezetés „magánbukszája”, az Apolló mozi. 1930-ban — hogy mentsék, ami menthető — beköltöztették a mozit a Koronára. (Ekkortól kezdik Koronának nevezni az Apollót). Persze, a fűtés, a belső renoválás a Böczögő gondja. Az álompalotára ugyan nincs pénz, a Hodo- bay-éra megbukott, de a szálloda megrendelt átépítése folyik. Böczögőnek fizetnie kell, rámegy a tapolcai bérlet, a szőlő, s mire az átépítés (a borozó és konyha) 1938-ra elkészül, Böczö- gőt árverezik és — kilakoltatják. Hiába indul sajtó- kampány a védelmében, hiába kiált teátrális hangon kegyelemért Gundel Károly, a Magyar Szállodások és Vendéglátók Országos Szövetségének elnöke („Kérve fordulunk feléd, Muskolc! Ne hagyjátok becsukni a Korona kapuját!”), a már „fegyverkező” városvezetés annak adja a Koronát, aki tőkéjével megmenti az adósságba süllyedő hajót: a szállót a lillafüredi Lilla és Palota Szálló bérlői veszik birtokukba, s üzemeltetik 1949- ig, az államosításig (a Janits testvérek). Böczögőröl azóta hallgatott a fáma. (Jó lenne tudni róla!) * 1912. ápr. 3-án megalakult a Miskolci Vasutas Sport Club. 1913. ápr. 3-án ünnepélyesen felavatták az avasi víztárolót: ezzel megkezdődött Miskolcon a vízszolgáltatás. 1952. ápr. 3-án elkészült a diósgyőri nagyolvasztó. 1952. ápr. 4-én Jakucs László barlangkutató csoportja felfedezi az aggteleki Béke-barlan got. 1817. ápr. 8-án született Miskolcon Jókainé Laborfalvi Róza. Előbb Budán, majd a Nemzeti Színház megnyitása után 1837-töl ott működik mint drámai színésznő. Dicsősége tetőfokán volt, mikor férjhez ment Jókai Mórhoz. 1883-ban, félszázados jubileumán a király arany érdemkereszttel tüntette ki. 1859-ben vonult vissza a színpadtól. 1951. ápr. 8-án, a nemzetközi békealáírás-gyűjtés alkalmából az Uránia mozi ünnepélyes keretek között felvette a Béke mozi elnevezést. 1943. ápr. 9-én kezdik meg a martintelepi Gergely-föl- deken az ONCSA-házak (Országos Nép- és Családvédelmi Alap) építését. A 84 lakásból álló 42 házat (Zagyva, Csele. Berettyó és Latorca utcák) 1946. októberében adták át. 1241. ápr. 11-én a tatárok éjjel kezdték meg az átvonulást a Sajón a mai Sajó- hídvég irányában, de a király öccse, Kálmán herceg és Ugrón érnek hősi küzdelemben visszaverte őket. 1806. ápr. 11-én I. Ferenc császár fiai, Ferdinánd (a későbbi V. Ferdinánd császár) és Ferencz Károly (majd Ferenc József apja) Napóleon elől menekülve, Kassáról Miskolcra jöttek, ahol 2 napig tartózkodtak, s az egyházakat _ tekintették meg. Dr. Kárpáti Béla Elmélkedés a hegycsúcson A csúcs nem túl magas, de a dimbes- dombos középhegységekhez szokott tüdőnek így is fárasztó az út. Kellemes itt megpihenni. Van levegő. Tiszta, friss. És a csend, nyugodt, erdei. Nem csoda, ha megéhezünk. Konzervek, közel a forrás, s mellettünk néhány kékes bogyó — kökénynek tippeljük. Mint otthon a határozókönyvből kiderül: törpe boróka. Utunkat törpe harangvirágok övezték, s fent törpe fenyők vigyázták merengésünket. A csúcson minden eltörpül ... Lejjebb kalandoznak gondolataim, a hatalmas fenyvesek közé. Különleges hangulat. Az ember énekel, s kedve lenne átölelni a tájat. Kinyújtja két kezét, s ráeszmél kicsinységére. Furcsa gondolatok jutnak eszébe. Hol jövünk mi a nagybetűs természethez? Hogy szabad beleszólnunk rendjébe? Tönkretennünk, pusztítanunk? Az erősebb jogán? Végső soron ő az erősebb. Az okosabb jogán? Hisz nem is ismerjük igazán. Nem tudjuk a kökényt a borókától megkülönböztetni. A hegycsúcson minden eltörpül. S csak látszat, hogy megnő az ember... Nem messze lepusztult fenyők. Szívszorító látvány. Savas eső. Igen, ezek vagyunk mi. A pusztítást már talán az első emberelőd megkezdte. Ehhez képest elég későn jutott eszünkbe a természetvédelem. S az is csak mint önvédelem. Megijedtünk. Nem attól, hogy elpusztulnak az erdők, nem dalolnak többé a madarak, hanem attól, és csakis attól, hogy mi elpusztulunk. Érthető. Érthető? Mikor olvastam, nem tudtam letenni Richard Dawkins önző gén című könyvét. Lényege, hogy az emberek a gének „túlélő- gépei”. Azaz: „a gének teremtettek bennünket, testünket és lelkünket, az ő fennmaradásuk létünk végső indoka.” Ha így van, fogjuk rájuk önzésünket. A pesszimizmust lehet, hogy csak a hosz- szú fölfelé menetel váltotta ki. De ha igazán belegondolunk, tulajdonképpen nincs is semmi ok az optimizmusra. Bár a természet most még csak csendesen jajgat és tűr. Bányászat okozta sebek, savas esőktől csupasszá vált fák, az úttesteken elgázolt békák, szalamandrák, madarak. Kemizálás, pusztuló termőföld. Fejlődő technika. Egyre jobb hatásfok, nagyobb eredmények. Lassan fent vagyunk a csúcson. S fent a csúcson minden eltörpül. De kellene, hogy hozzánőjön az ember ... ! Dobos Klára Ez a pincegádor I. Rákóczi György idejében épült A keresztúri pincék titka Történelem a föld alatt Ügy vélem, a Borsodi Ércelőkészítő Mű folyton feke- téllő kéménye, no és persze a porától, füstjétől szürkésfekete lepelbe takaródzó útmenti táj a ludas benne, hogy ha erre téved is olykor-olykor az ember, se jobbra, se balra nem figyel különösképpen, sokkal inkább — nagyobb gázt adva gépkocsijának — menekül egy valamivel barátságosabb, emberléptékűbb tájra. Következésképp elképzelhetetlennek tartja — hacsak közvetett módon nem szerez róla tudomást —, hogy alig kilométerre a sík és szürke .tájon átszaladó út- szalagtól a természet idillje oázisként fogadja azt, aki odatéved. A sík ott dombbá szelídül, és változatossá va- rázsolódik, az utak kanyarját gyümölcsfák erdeje és árnyéka kíséri, szőlők futnak fel minden dombhátra, s köztük mint egy mesebeli falu, présházak, pincék százai húzódnak csendben és békében. Mi tagadás, ott a csendes télből ébredő szőlőskertek, s az ódon présházak között sétálgatva — a helyszínre invitáló ismerőseimmel dr. Szarka László és dr. Szarka Zoltán nyugdíjas jogtanácsosokkal — miközben paradicsomi nyugalmat éltünk át, az ámulattól nem szabadulva nagyon sokáig azt hittem álmodom. Holott tájat nézni, csodálni csak másodsorban mentünk oda a sajókeresztúri hegyre! Ami miatt elsősorban „odakerekeztünk”, az két különleges pince látása, két egymástól eltérő, ám egyedi és nagy értékeket tartalmazó, őrző „bortemplom” megtekintése. * Az úgynevezett Felső-Pincesoron található a Szarkacsalád ősi pincéje, amely most dr. Szarka Zoltán tulajdona. A hatalmas pincegádorból két ág, két folyosó vezet a föld mélyébe. A baloldalin elindulva talán ötven méterre sem jutottunk, mert egy hatalmas fatörzs állta utunkat. Egy megkövesedett, két ember ölelését kívánó fatörzs! Úgy állt ott, mint egy várat védő páncélos vitéz! Körötte kibányászta az emberi kéz a puha riolittufát, ám ezzel —, s tegyük hozzá szerencsére — a csákány sem bírt. — Emiatt a pinceágat tovább folytatni nem tudták, ezért kezdtek hozzá az ősök egy másik, ezzel párhuzamos pinceág ásásához — magyarázta a házigazda. — A megkövült fa pedig azóta a pincénk nevezetességévé vált, s mint természetvédelmi emléket a magyar autóatlasz is említi. Dr. Szarka Zoltán elmesélte, hogy a megkövesedett fatörzset 1953-ban megvizsgálta dr. Andreánszky Gábor professzor, a Magyar A több millió éves fatörrs Tudományos Akadémia levelező tagja, a Természettudományi Múzeum Növényrendszertani Intézetének akkori vezetője, aki 3—5 millió évre becsülte a megkövült törzs életkorát. — Andreánszky professzor szerint a fatörzs eredeti helyen áll, ugyanis valamikor e dombvonulat nem volt meg, hanem mint a Kárpátmedence egészét, ezt a területet is a Pannon tenger borította. A megkövesedett fa törzs teteje olyan, mintha fűrésszel lenne elvágva, ám a professzor szerint ennek semmi köze nincs a fűrészhez. Öszerinte eddig a magasságig állt a fa a vízben, s míg a fölötte lévő rész a levegőn elkorhadt, a vízben lévő rész a kovasavas vízben megkövült, s így maradhatott meg egészen napjainkig ... * Dr. Szarka Zoltán pincéjétől gépkocsin csupán egy kőhajításnyi távolságnak tűnt az út a testvér, dr. Szarka László pincéjéig, illetve addig a pincéig, amelynek egyik tulajdonosa a nyugdíjas jogtanácsos. Rajta kívül még két tulajdonosa van — dr. Kame- nyinszki László és Barna Lajos az egykori, Rákóczi- ak birtokában lévő, ma is Rákóczi-pincének nevezett hatalmas pincerendszernek. A ma három részre osztott „szentély” kézi verésű téglából készített boltíves gádorában idézte házigazdánk e nevezetes pince történetét. — A szájhagyomány, de az írásos dokumentumok alapján is úgy tudjuk, hogy ez a pince az 1600-as években épült, s először I. Rákóczi György volt tulajdonosa. Úgynevezett dézsmapin- ce, ahová a hatalmas Rá- kóczi-birtókról a dézsmabo- rokat gyűjtötték. A pincének tornyos zsindelyes borháza volt, a bejárat felett rák vagy szőlőfürt címerrel. A Rákóczi-szabadságharc idején az egri hadjáratkor a vezérlő fejedelem innen szállította a borokat a katonáinak. A szabadságharc bukása után a gróf Szir- may család kapta meg ezt a pincét. Ennek volt a tagja az a Szirmay Alfréd, aki I. Ferenc József miskolci látogatásakor leesett a lóról és szörnyethalt. Az utolsó Szirmay lányt egy Dabasi Halász Zsigmond nevű huszártiszt vette feleségül, ezek már elszegényedtek, s tőlük a pincét egy Winkler nevű vincellér vásárolta meg. Tőle bizonyos Czecz József, egy sajókeresztúri nemes, bíró vette meg. Czecz leszármazottja, rokona volt annak a Czecz János honvéd tábornoknak, aki 1849-ben a felső-erdélyi hadtest vezérkari főnöke, majd parancsnoka volt, később Argentínába emigrálva a Buenos Aires-i katonai akadémia térképészeti intézetét alapította meg és vezette. Czecz Józseftől három gyermeke örökölte a pincét, tulajdonképpen mi tőlük vásároltuk meg... Ennyi a híres pince rövid „életrajza”. Ezt követően ebben a pincében is egy ismerkedő sétára indultunk. A Rákóczi-pincének négy főága és több mellékága van, az összes ág hossza eléri a két kilométert. Az ágakat általában négy méter szélesre és két méter magasra képezték ki az egykori pinceépítők. Többségben rio- littufába vájt labirintus, ám a dr. Szarka László tulajdonában lévő részen több helyen is a riolittufát más kemény kőzetrész, szakasz váltja fel, s itt-ott cseppkövet is felfedeztünk pincéjá- ró utunk során. — Annak idején a pince végébe eredeti Sajó-homokot hordtak (ez ma is ott található), és ebbe tárolták a lepalackozott márkásabb borokat, pezsgőket. Sőt találtam nagyon sok törött üveget, alján felirattal: Borszék. Vagyis az erdélyi Borszékről hozattak ide finom ásványvizeket... No, de a víznek csak epizódszerepet szánjunk, s térjünk vissza a hegy igazi tevéhez! A hírneves pince egykori tulajdonosainak névsorából nem nehéz következtetni: a rendkívül jó adottságú pince sok nemes nedűnek volt ideiglenes lakhelye, érlelője. Mint ahogy nincsen ez másképpen ma sem! A mai tulajdonos jóféle zamatú borait kortyolgatva, túlzás nélkül állíthatom, ha egyszer erre tévedne a vezérlő fejedelem, valamelyik Szirmay gróf, vagy Czecz János tábornok. a Szarka-féle, a ha- lóttat is feltámasztó elixírt kóstolva, igencsak elégedetten sodornák meg bajuszukat, mondván: jó gazdára bízatott egykori föld alatti szentélyük. Hajdú Imre F»tó: Fojtán László
