Észak-Magyarország, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-11 / 85. szám
1988. április 11., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Perel a város A minap, a megyei idegenforgalmi bizottság ülésén tette szóvá valaki, hogy évek óta parlagon hever a Miskolc szimbólumának kikiáltott avasi tévétorony, Nem működik a presszó, romlik az épület állaga, szemetes, barátságtalan a környék. Egy-két nappal később a Miskolci Rádióban is hallottam a kilátó presszóját emlegetni. Kiderült, hogy a felújítási munkát végző vállalat olyan anyagot használt a padlóburkolat elkészítéséhez, amely felpúposodik, újonnan is olyan, mintha évekig koptatta volna egv hadsereg. A beépített új ablakokkal is baj van, nem passzolnak a tokba (ha jól értettem), mellettük befolyik a víz. így aztán a presszó (amivel főleg az a baj, hogy nem nagyon akad gazdája, aki üzemeltetné, állítólag nem gazdaságos — a fene tudja, néha már úgy tűnik, nálunk semmi sem gazdaságos) be van zárva, a város pedig — mit tehet mást — perel. Nem tudom, foglalkoztal-e a tanács ,,perügyi előadót'’, szerintem feltétlen szükség lenne rá, lassan annyi a hanyag munkából adódó peres ügy. Emlékezzünk csak a legnagyobbra: a városi uszoda sok tízmilliós perére. Ennél szerencsétlenebb épület aligha található Miskolcon. Már a felépítése pillanatában beteg volt. Sokat cikkeztek róla a lapok, nem győzték felsorolni, milyen bajolk vannak vele, új és új határidőket tűztek ki a megnyitására. Aztán meddig üzemelt? És most mióta van újból zárva? És mikor nyit ki újra? Egyáltalán dolgozik ott valaki? Csinálnak valamit, vagy várják mi/ lesz a per Vége? Mert egyértelmű, hogy tervező és beruházó egyaránt vétett, de talán még nincs eldöntve, hogy 40— GO, vagy 60—40, esetleg 70—30 százalékarányban bűnös az egyik és a másik? Az, hogy az uszoda áll (állítólag minden épület, gép, berendezés állaga akkor romlik a leggyorsabban. ha azt nem használják), hogy megint felnő néhány száz miskolci gyermek, aki itt nem tanult meg úszni (egészségmegőrző társadalmi program oh!), az más kérdés, az forintban ki nem fejezhető vesz*- teség. De beszéljünk másról. Nagy izgalmakat okozott, és okoz még ma is az új avasi gimnázium megsüllyedt, megrepedt tornaterme. Ha igaz, a vizsgálatok még tartanak, nem tudni, ki, vagy kik okozták a bajt. (Már olyat is hallottam, hogy rabok is dolgoztait az építkezésen, azok meg képzelhetni, milyen munkát végeztek. Lehet, hogy így van, de nincs a sok csellengő vállalati ember közt egy sem. aki figyelné, ki, mit végez?) Előbb-utóbb olvashatjuk majd, ki és mi okozta a süllyedést. Azaz, dehogy is, az, hogy ki, nem fog szerepelni a jelentésben, legfeljebb egy vállalat neve. Személytelenül. Mi lesz a folytatás? Jó esetben a vállalat elismeri hibáját és kijavítja, ha tudja. (Uramisten! Figyelik, miket írok: ez a jó eset!) Ha nem ismerik el, vagy csak fele részben, akkor megint következik a per. Perel a város, perel a vállalat, az avasi gimnazisták meg bízhatnak a jó időben, futni az udvaron is lehet. (Borzasztó, nem?) Most meg ugye, itt ez a per, az avasi kilátó ügyében. Hozzáértő ember biztosan tudna még néhány példát, de ndkem ennyi is elég. Mert mi következik ezután? Tudjuk, milyen kevés a bíró és sok a per: egy-két év kell, míg jogerősen eldől, ki a felelős. Egy-két év, míg a hibát helyrehozzák. (Az egyszerűség .kedvéért: végérvényesen, nem kell tehát új per a rossz helyreállítás miatt, hogy a cikkemnek is vége legyen.) így is több év, míg üzemelhet az uszoda, a presszó, a tornaterem. A bűnös pedig egy vállalat lesz, amely fizetni fog. Miből? Hát, ahogy a fejlettebb országokban (fejlettebb ország az, ahol már évek óta bevezették a személyi jövedelemadót és a forgalmi adót) mondani szokták: az adófizető polgár zsebéből. Bizony. Csakhogy, ezekben az országokban még egy dolgot kitaláltak ám. Nemcsak a vállalatot kényszerítik a hiba anyagi konzekvenciái vállalására, hanem a vétkes embereket (akiket mindig meg lehet találni) börtönbe csukják. Mert vagy ellopták az anyagot, vagy vétkesen megszegték a legelemibb technológiai szabályzatokat is. És ez (hiszen esetleg emberek életét is veszélyeztetik) büntetendő cselekmény. Perel a város. A lakosság már apati'kusan várja a fejleményeket. És fizet. De ki fizeti meg a lakosság elvesztett bizalmát? Szatmári Lajos A szakértői munka ösztönzése A Műszaki és Természet- tudományi Egyesületek Szövetségének sikerült elérnie a tagegyesületeiben végzett szakértői tevékenység díjazásának kedvező adózási elbírálását. Mindez nem csekélység, hiszen a műszaki szakértői szolgáltatás az általános forgalmi adóról szóló törvény értelmében a Szolgáltatási Tevékenységek Jegyzéke körébe tartozó, amelyet így 25 százalékos ÁFA terhel. Ha ehhez hozzászámítjuk azt is, hogy az ilyen munkát végző szakember az így szerzett pénz után jövedeletnadót is fizet, akkor érthető a szakértők dilemmája: érdemes-e ezt csinálni, van-e rá igény. pontosabban fizetőképes kereslet? Ugyanis a szakértői díj bruttósítását azon egyszerű oknál fogva nem lehet végrehajtani, mivel ez annyira megemelné az árat, hogy az már nem lenne versenyképes. Ezenkívül pedig a 0 százalékos adókulcs csak egy igen szűk körű ilyen jellegű tevékenységre vonatkozik. Tehát az így elért eredményt, amelyet az MTESZ-nek tagjai számára sikerült biztosítani, meghatározó jelentőségű. Természetesen a fenti példa csupán egy a sok közül, ám a legfrissebb bizonyíték arról, hogy az MTESZ miként segíti a műszaki értelmiség alkotó munkáját. to Országos Kereskedelmi és itt ÜL számvetése A bankrendsier reformjára vonatkozó politikai és ál- iami döntést kővető mintegy kétéves elökészitö és szerve zömunka eredményeként 1987. január elsején megkezdte működését az új pénzintézeti rendszer. A kereskedelmi bankok közül az egyik legjelentősebb az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt., amelynek részvénytőkéje eléri a 6,6 milliárd forintot, a mérleg főösszege pedig az induláskor megközelítette a 141 milliárdot. A bank idei éves közgyűlését a közelmúlt napokban tartotta, amelyen dr. Kis Pál elnök-vezérigazgató számolt be 1987 üzleti tapasztalatairól. Szavaiból kitűnt, hogy működésük alapvetően sikeres volt, az üzleti tevékenységük 14 százalékkal bővült, így a mérleg főösszege a kezdeti 141 milliárd forintról 161 mil- liárdra emelkedett, nyereségük pedig elérte az 5,2 milliárd forintot. Az elnök-vezérigazgató mégis úgy fogalmazott, hogy az éves munka nem volt ellentmondásoktól mentes. A népgazdaság helyzete, a likviditási gond a bankot is nehéz feladat elé állította, s nem lesz köny- nyebb ez az esztendő sem. A beszámoló természetesen kitért arra is, mire számíthat az idén a bank, a részvényes, mint üzletfél. A gazdasági-társadalmi környezet hatásait a kétszintű bankrendszerben is figyelembe kell venni. Tavaly egész éven át. de különösen az esztendő utolsó hónapjaiban az érdeklődés középpontjába került a monetáris szabályozás kérdése, az elosztási folyamatok és a gazdaságban levő pénzmenv- nyiség új összhangjának megteremtésére irányuló intézkedéssorozat. Mindez, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. esetében a jegybanki refinanszírozási hitel többszöri csökkentését jelentette, s a folyamat a múlt év végétől drasztikusan felerősödött. A bank — érzékelve a pénzvisszaszívás terheit, a restrikciós elgondolást, megértette a célját, ám mértékét és ütemét vitatja. Megértették, hogy a pénz- szűkítés. a túlzott vállalati likviditás, az infláció elleni, harcot, továbbá a hatékonyság és a szelektivitás kikényszerítését szolgálja. De nem hallgathatják el azt, hogy mint minden gazdasági intézkedés, úgy a monetáris intézkedés is, csak akkor lehet jó és hatékony, ha időt enged a bankoknak és a vállalatoknak az ésszerű alkalmazkodásra. Másként, a szándékoktól eltérő eredményre vezethet; 1987 végén az év kezdetéhez képest 40 milliárd forinttal csökkent a Magyar Nemzeti Banknál a réti nanszí rozás i h i telállomány. Ebben az időpontban az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. ügyfeleinél fennálló 63 milliárd forint rövid lejáratú kölcsönből csaknem 50 milliárd forint az ország élelmiszerkészleteit finanszírozta. Ilyen körülmények között ilyen nagymértékű ..pénzvisszaszivás" feszültség nélkül nem valósítható meg. Ma úgy tűnik, hogy különböző felső szintű tárgyalások eredményeként a pénzszűkítés túlfeszített üteméből eredő problémák enyhültek, a mezőgazdaság is hozzájuthat az időszerű munkákhoz szükséges pénzhez. Ez azonban nem jelent biztosítékot arra, hogy a nyári mezőgazdasági felvásárlás idején nem éleződik ki ismét a likviditási helyzet. Az önálló működés első évének legkedvezőbb vonása: a bank gazdálkodásának eredményessége — állapította meg az elnök-vezérigazgató. Ügyfeleiket megtartották, sőt számuk valamelyest növekedett. A bank ügyfelei a mezőgazdaság nettó árbevételének 54 százalékát adják, míg a konvertibilis exportból 31 százalékkal részesednek. Az országos helyzet után pillantsunk be az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. sátoraljaújhelyi igazgatóságának munkájába is, a termelési értekezleten elhangzottak figyelembevételével. Működését tekintve úgynevezett vegyes profilú bankszervvel van dolgunk. A múlt év elején, azaz az induláskor 75 számlatulajdonos hitel- és pénzforgalmát, számlavezetését látta el, ami az év végére hatvankilencre csökkent. Ennek oka az, hogy a költségvetési számlákat a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóságához telepítették át, illetve egy ipar- vállalat a Budapest Bank Rt.- hez távozott, ugyanakkor új számlatulajdonosként fogadták a Magyar Hűtőipari Vállalat Miskolci Gyáregységét. Az elmondottakból kitűnik, hogy nagyobb mozgás nem ment végbe, ha a költségvetési számlák áthelyezésétől eltekintünk. A legjelentősebb a hitelüz- letág,4 a hitelkamat-bevétel az összes bevételnek a 87 százaléka. A jelentősnek számító hitelkihelyezés mellett a saját, illetve a betétforrások összege minimális, igya sátoraljaújhelyi bank tetemes jegybanki refinanszírozási hitelre szorul, ami után magas kamatot kell fizetni. Ennek csökkentésére a jövőben sem lesz lehetőség. A betétgyűjtésben ugyan értek el bizonyos eredményeket, ám kiugró sikerre nincs remény, ellenkezőleg: a betét- állomány csökkenésére kell felkészülni. Egy éve foglalkoznak Sátoraljaújhelyen a kötvényüzletággal, az érdeklődés azonban mérséklődik. 0 A növényvédő szereket és a műtrágyákat ismertető új könyvet jelentetett meg a Mezőgazdasági Kiadó. A nagyüzemi szakemberek és a kistermelők által érdeklődéssel várt könyv a kemikáliák teljes választékáról és felhasználás! módjáról ad részletes tájékoztatást. Külön ami a lakossági terhek növekedésével függ össze. A szóban forgó bankszerv- nek tizenkét részvényese van, számuk az idén növekszik. Az Országos Kereskedelmi és Hitelbank részvényei iránti érdeklődés azzal függ össze, hogy minden részvény után 12 százalék osztalékot garantálnak. A bankszerv működési területe hároim tájegységre, azaz Hegyközre, Hegyaljára és Bodrogközre terjed ki. Munkáját az országos átlagtól eltérő viszonyok közepette végzi, a gondok is mások, mint a gazdaságilag fejlettebb területeken. Különösen vonatkozik ez a mezőgazdaságra, ahol rendszeres a veszteség és az alaphiány. Az üzemek gazdálkodását évek óta súlyos elemi csapások hátráltatják, s ezeknek a hatásai áthúzódnak a következő évekre is, és nehezítik a bank finanszírozási munkáját. Folyamatban van a Bodrogközben a komplex melio-- rizációs beruházás, ami különben kiemelt nagyberuházásnak minősül. Pályázatok alapján á bank világbanki kölcsönöket folyósított a gabonatermés tárolására, gépesítésére, tehenészeti telepek rekonstrukciójára, valamint takarmánykeverő üzemek létesítésére. A szövetkezeti iparban a korábbi beruházások eredményeként a textilipar termelése megkétszereződött, ezen belül a tőkés export két és félszeresére növekedett. Számos példa bizonyítja. hogy a hitelekkel támogatott fejlesztések hozzájárultak a fizetési mérleg megjelölték a szerzők azokat a vegyszereket, amelyeket kizárólag a nagyüzemek használhatnak. A kiadványban szerepel a kistermelésben használható vegyszerek és műtrágyák leírása és az útbaigazítás felhasználásukról. (MTI) javításához. „ L. L. Vita és dialógus ,,A politikai pártnak saját hibáihoz való viszonya egyik legfontosabb és legbiztosabb ismérve a párt komolyságának és annak, miként teljesíti a valóságban kötelességét saját osztálya és a dolgozó tömegek irányában” — írta Lenin 1920-ban. Lehet és kell is meríteni a ma küzdelmeihez ebből a tiszta forrásból, hiszen az elmúlt években sokszor leírtuk, hogy, a párton belüli demokratikus, nyílt viszonyok hatnak az egész közéletre. Úgy is lehetne fogalmazni, hogy a szocialista demokrácia mintája a párton belüli demokrácia. Legalábbis az lehetne, hiszen biztosan vannak, akik szerint ez a sokat hangoztatott tétel a gyakorlatban formális vonásokkal és ellentmondásokkal érvényesült. Tehát ezért is indokolt: az eddigiektől jobban erősítsük a pártdemokráciát és ezzel is segítsük a társadalmi demokrácia kiteljesedését. A közelmúlt tanácskozásai, a párt téziseivel kapcsolatos viták és sokféle tapasztalat igazolta az elmúlt időszakban, hogy jobbítani és gyorsítani kell a pártdemokrácia fejlesztését. Többek között bizonyára úgy is, hogy feltárjuk azokat az okokat, amelyek ma még helyenként, és időnként (igaz, egyre kevésbé) gátolják a demokrácia érvényesülését. Ügy véljük, hogy a továbbfejlesztés egyik fontos eszköze vitakészségünk, vagy ahogyan mostanság emlegetjük, vitakultúránk fejlesztése. Ahhoz, hogy tartalmasabban, toleránsab- ban vitatkozzunk, erősítenünk kell a pártmunka mozgalmi jellegét. De ennek részeként, s ettől elválaszthatatlanul több információ birtokában „beava- tottabbnaik” kell lennünk. Ennek szaporodó és sokféle jelét tapasztaljuk mostanában, hiszen akik a párt téziseiről, a pártértekezlet elé kerülő állásfoglalás-iterve- zetről beszélgetnek, azok a politikát is csinálják. Napjaink eszmecseréinek sokféle véleménye az információk „felfelé" áramlásának tisztulóbb és közvetlenebb útján eljut oda, ahol elemzik, összegzik a nézeteket, a vitákban kialakult álláspontokat. A vitának sokféle formája lehetséges, s ez a mostani is viseli majd mindazokat a jegyeket, amelyek nyilvánvalóvá teszik — a közelmúlt gondolatcseréihez hasonlóan —, hogy olyan dialógusról van szó, amelyben nyilvánosságra kerülnek különböző, sokszor egymásnak ellentmondó nézetek. De legfontosabb jellemzője az. hogy kollektív célú vita és dialógus. Ez az eszmecsere általában és alapvetően arra szolgál, hogy a kisebb-nagyobb csoportok vitái után egyetértés jöjjön létre a pártban a fejlődésünk fontosabb irányait meghatározó kérdésekben. Nemcsak eszmei, politikai, szervezeti, hanem cselekvési egység. A különböző tennivalók determináns módon összefüggnek, s a dialektikus logika szerint sem lehet szétválasztani, kiragadni az egészből a pártról, a politikai intézményrendszerről, vagy a társadalmi, gazdasági élet bármely területével foglalkozó kérdést, javaslatot. S mindezek mellett nemcsak a kommunisták vitatkoznak, hiszen nem a párt belső ügyéről van szó. A kommunisták mellett minden olyan ember elmondhatja véleményét, aki az alapvető kérdésekben egyetértve, alkotó módon akar részese lenni jövőnk jobbításának. A párt politikája végrehajtásának egyik fontos feltétele a párt és a tömegek közötti bizalom megőrzése, megújítása. Mindez csak folyamatos párbeszéddel, és esetenként vitákkal képzelhető el. Minél jobban jellemzi a párt tevékenységét a szabad véleménycsere, az alkotó szellem, a kritika, és önkritika, az együttes gondolkodás és cselekvés, annál jobban be tudja tölteni vezető szerepét. Annak a véleményére is szükség van, aki alapvető Szándékainkkal „csak” egyetért, hiszen ezzel is lehet mérni, mennyien és milyen mértékben azonosulnak célkitűzéseinkkel, a változásokkal, a kibontakozással. A vitákban bizonyára ismételten felszínre kerülnek a céljainknak ellentmondó vélemények is. De „az egy szóval sem értek egyet azzal, amit mond, de mindhalálig védem azt a jogát, hogy elmondhassa" voltai re-i elve, és a nyíltság erősítésének jegyében ezek a vélemények is segíthetik a problémák, álláspontok tisztázását, a cselekedni, ■jobbítani akaró többség álláspontjának kialakítását. Máig helytálló az intelem, amely Platón egyik párbeszédes művében, a Prolagó- rászban olvasható: „Folytassátok a felvetett kérdésekre vonatkozó vitát! De vigyázzatok, nem veszekedésről van szó, vitát ugyanis kölcsönös jóindulattal szoktak egymással folytatni, a veszekedés pedig azok dolga, akik összekülönböztek, vagy ellenségei egymásnak.” Túl távolinak tűnik az idézett plátoni mű. De két- ezer-egynéhány évvel később Lenin is mindig gondos különbséget tett ellenfelei között, aszerint, hogy azok a munkásosztály ellenségei, vagy lehetséges szövetségesei közül kerültek ki. És megkülönböztette a kíméletlen kritikát az elvtársi bírálattól. Napjainkban nemcsak vitáról, hanem dialógusról is beszélünk, amikor a pártértekezlet elé kerülő anyagról cseréljük ki gondolatainkat. A vélemények összecsapásának próbája erősíti vitakészségünket, fejleszti vitakultúránkat. A legkülönfélébb partnerekhez kell tudni alkalmazkodnunk, de anélkül, hogy saját, jól megalapozott igazunkból engednénk. A pártszerű, demokratikus vita egyaránt igényli az elvi következetességet, szilárdságot és a nagyfokú türelmet. Hiszen ezekben a hetekben olyan program megfogalmazására törekszünk, amelyet tiszta lelkiismerettel képviselhet minden kommunista, s minden jóindulatú, hazája jobb jövőjéért cselekedni kész ember. Petra József
