Észak-Magyarország, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-09 / 84. szám
1988. április 9., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 Vereség és döntetlen Brüsszelben a sakk Világ Kupa verseny 6. fordulójában Sax Gyula a brit Nunn ellen ült asztalhoz, s a világos bábokat vezetve vereséget szenvedett. A másik magyar résztvevő, Portisch Lajos a szovjet Szalov ellen sötéttel játszott és döntetlent ért el. Felnőtt egy generáció Megállnak a lábukon Az alpinizmust egyfajta homály, misztikum veszi körül, sokan nem ismerik, hogyan élnek, mit csinálnak a hegymászók. Való igaz, „kilóg" egy kicsit a sportágak közül, de az nem vitatható: teljes embert kíván. Miskolcon ezelőtt két és fél évtizeddel találtak otthonra a hegymászók. 1963-ban a MEAFC égisze alatt tömörültek, szakosztályt hoztak létre. A „frigy" tizenöt esztendősnek bizonyult, 1978-ban önállósították magukat. Ma úgy fogalmaznak: elöntésüket a lehetőségek bővülése motiválta. Azóta tíz év telt el, a Miskolci Alpin Klub tagjai, irányítói jó néhány tapasztalattal gazdagodtak. A megtett útról váltottunk szót Kisgyörgy Ádám ügyvezető elnökkel és Balázs Oszkár elnökhelyettessel. ELEINTE általános elképedés és meghökkenés fogadta határozatukat, amelynék értelmében új útra léptek. Sokan csóválták a fejüket, s azt hangoztatták, nem tudnak saját lábukon megállni. Akkoriban szentségtöréssel ért fel, ha egy klub bázis nélkül próbált talpon maradni. Az idő őket igazolta, a gondolat cseppet sem idegen a jelenlegi honi sportvezetőstül sem. A nyolcvanas évek elején bontakozott ki az a folyamat, amely lehetőséget teremtett a vállalkozásokra. Ügy tartják, ez teremtette meg a sportfinanszírozás alapját. Közben az eredmények is csordogáltak, s az utóbbi években szinte nem vezettek olyan expedíciót, amelyben ne lettek volna ott a Miskolci Alpin Klub képviselői. A teljesítmények mostanság már megütik a nemzetközi szintet, s egy Alaszka-, Himalája-, Andok- expedíoióra odafigyelnek a külföldiek is. A NYITÁST nagyon fontosnak tartják. Ezért vállalkoznak alapfokú hegymászó- tanfolyamak indítására, s örömmel újságolják, hogy különösebb hírverés nélkül is olyan sokan jelentkeztek, szinte nem győzik, mert „elfogynak” a tanfolyam vezetők. Miskolc ideális terület, közel a Magas-Tátra, itt, ezen a vidéken képes gyökeret ereszteni igazán a hegymászás. Szükségeltetik hozzá persze megfelelő propaganda, s hasznos lehet a kitárulkozás is. Nos, ezt helyesen ismerték fel a klub vezetői, s júniusban többek között ezért hívják a borsodi megyeszékhelyre Jerzy Ku- kucka lengyel hegymászót, aki nem „akárki” a szakmában. A világon két alpinistát tartanak nyilván, akik mind a 14, nyolcezres csúcsot meghódították. Kultuc- ka az egyik, s bennfentesek szerint az ő teljesítménye az értékesebb, mert négyszer télen vágott az útnak, s öt csúcsot új útvonalon ért el! Az ismeretterjesztő előadásnak bizonyára sikere lesz, s újabb híveket szerez a sportágnak. De kiállítást is terveznek a tízéves jubileum kapcsán, ezzel is közelebb akarnak kerülni a miskolciakhoz, meg másokhoz is. HOGYAN ÉS MIBŐL fedezik kiadásaikat? A kérdés felvetése azért is indokolt, mert az önállósodás óta maguknak kell előteremteni a működéshez szükséges, nem csekély összeget. Nos, a fő bevételi forrást a munkavégzés jelenti. Magasépületek tatarozásától, erkélyek festéséig, valamint gyárkémények bontásáig szinte mindent elvállalnak, s feladatuknak becsülettel, köz- megelégedésre tesznek eleget. A klubnak önálló gazdálkodó részlege van, s újabban néhány tagúk olyan szervezetet hozott létre, amely főállást biztosít a sokféle képzettségű, sok mindenhez értő alpinistáknak. Ez azért mérföldkő, mert növelhetik bevételeiket. A múltban 1—1,5 millió forintjuk „jött össze” évente, 1988- ban várhatóan 2 millió fölé kerülnek. A bevételüket gyarapítja még a reklámhordozói szerepre való vállalkozás, s akad néhány olyan vállalat, kisszövetkezet, amely a kialakult kapcsolat alapján segíti a klubot. Ami a reklámtevékenységet illeti: úgy tartják, sok a kiaknázatlan lehetőség, számukra egyszerűen hihetetlennek tűnik egyik-másik üzem, gyárvezetőinek elzárkózása, pedig velük igazán olcsón lehet kifizetődő üzletet kötni. Gondoljunk csak arra, hogy a miskolci alpinisták tavaly jártak Űj-Zélandon, s eljutottak a Himalájára is. Közben sok országon utaztak át, s vihették (volna) magukkal a népszerűsítendő termékek fényképét, emblémáját. A sporton keresztül világszerte egyre élénkebb a szponzorálás, ezt itthon egyelőre csak kevesen ismerték fel. A KLUB körülbelül nyolcvan tagot számlál. A megalakuláskor 42-en voltak, a szám azóta lényegesen gyarapodott. Hölgyek is vannak közöttük, hozzávetőlegesen húszán, de kevesen teljesítenek, leköti őket az anyai szerep, a gyermekek nevelése, így inkább a háttérben mozognak, de tevékenységük sokat segít és lendíti a többiek munkáját. Ha valaki figyelemmel kísérte az elmúlt tíz esztendőt, megállapíthatta, hogy az utóbbi időben egyre több akcióban vettek részt a MÁK hegymászói. Ezt azzal magyarázzák, hogy több a lehetőség az utazásra, egyszerűbbé vált a határátlépés; felnőtt egy olyan generáció, amely megtanult hegyet mászni; a gazdasági kérdések megnyugtató módon megoldhatók. A miskolci alpinisták közelebb akarnak jutni a tizen- és huszonévesekhez, azokhoz, akik nem a sportág „különleges” oldalára kíváncsiak, hanem vállalják a lemondást az egyéb örömökről, készek erőt és energiát belefektetni a munkába, s esetleg később a váltóbotot is átvehetik a maiaktól. Bázist szeretnének maguk köré telepíteni, ezzel kitermelődhet az utánpótlást biztosító réteg. Előrelátásukat dicséri, hogy már most figyelnek arra, noha tagjaik túlnyomó többsége az ideális hegymászó korban, vagy annak közelében van. De a mondás igazáról ők már korábban meggyőződtek, s egyébként is a korán kelők közé tartoznak. Doros László Mika? Formalitás? Konkrét megbízás? így látja a Hegyei Diáksport Tanács ifjúsági elnökhelyettese Tavaly májusban alakult meg Miskolcon a Borsod Megyei Diáksport Tanács. Az ifjúsági elnökhelyettesi funkció betöltésére Lestár Tamás, az 1-es Számú Szakközépiskola akkoriban ll/a. osztályos tanulója kapott megbízást. Egy esztendő alatt a testület sokat dolgozott, sokat tett a diáksport nívójának fellendítése érdekében. Az MDT felnőtt vezetői többször nyilatkoztak már lapunkban, elmondták véleményüket, meglátásukat, közölték javaslataikat, ötleteiket. A diákok - akikért tulajdonképpen az egész átszervezést végrehajtották — még nem kaptak szót. Ezért kiváncsi voltam Lestár Tamás mondandójára, válaszaira. A 17 esztendős fiatalember mindenféle „mankó" nélkül, őszintén fogalmazta meg kedvező és kedvezőtlen tapasztalatait. — Hogyan lettél tagja az MDT-nek? — A testület demokratikus úton, „alulról felfelé” építkezett. Először Borsod valamennyi körzetében — így Miskolcon is — megalakultak a diáksport bizottságok. Engem a miskolciba Kazinczy László, az 1-es Szak- középiskola testnevelő tanára delegált. A városnál megkaptam a diákelnöki posztot, s mint ilyen, küldöttként eljutottam a Megyei Diáksport Tanácsot életre hívó értekezletre. — Kénytelen vagyok közbeszólni! Azon a bizonyos tanácskozáson nem voltál jelen... — Igen, ez így van. Aktívan sportolok, kézilabdázóm az 1-esben és a Lyukóbányai Bányászban is. Éppen mécsesem volt... — Nos, távollétedben — ellenszavazat nélkül — elfogadták jelölésedet. Mikor értesültél róla? — Másnap. Kazinczy tanár úr közölte a hírt. — Megmondták, hogy mit kell majd csinálnod? — Természetesen. Kérték, hogy segítsem a felnőttek — az MDT irányítóinak, tanárainak, pedagógusainak, tagjainak — tevékenységét, figyeljem a diákok munkáját, a nevükben formáljak véleményt és így tovább. Egy szó mint száz, nagy megtiszteltetésnek éreztem a megbízatást. — ... és most? — Ugyanezt mondhatom. Persze egy év alatt azért nagyon sok minden kiderült. — Például? — Ügy érzem, hogy minimális súlyom van, a döntésekbe nemigen tudok beleszólni. Megkérdezni ugyan megkérdeznek, de ... A lényeg : akárhogyan nézzük, én csak egy gyerek vagyok. — Az MDT-nek — rajtad kívül — több, szavaiddal élve, gyerektagja van, Lesza- vaztatok-e már valamit, emeltetek-e már vétót, hogy nem, mi ebből nem kérünk? — Ilyenre még nem volt példa. — Péltek, és személy szerint te is félsz a vélemény- nyilvánitástól? — Azért ezt nem mondanám. Egy biztos: kicsit visz- szahúzódó típusú „vezető” vagyok. Nem szeretek középpontban sütkérezni, ez nem az én világom. Ha van gondolatom, elsorolom, de a felnőtteknek érthetően nagyobb a rálátásuk. Ök jobban tudják, hogy mit és miért akarnak, mihez van pénz, személyi és tárgyi feltétel. — Sokszor tanácskoztok? — A vezérkar kéthetente egyszer értekezik a megyei tanács vb ifjúsági és sportosztályán. Az MDT, vagyis a teljes testület, pedig havonta egyszer. Nekem azonban ott kell lennem a Miskolc Városi DSB ülésein is, aztán az 1-es iskolában zajló konzultációkról sem maradhatok távol. — Megbízatásaid miatt hiányoztál már? Mulasztottál egy-egy órát, vagy napot? — Emlékezetem szerint nem. — Ott voltál-e a Magyar Diáksport Szövetség alakuló közgyűlésén? — Igen. — Milyen benyomásokat szereztél? — Az első hozzászólók rendre a már elért eredményeket sorolgatták. Sok volt az ismétlés, a hasonló gondolat. Aztán valaki „bedobta”: szeretne már módszertani útmutatót is kapni és arról hallani, hogy hogyan lehet szervezettebbé tenni a diáksportot? A közgyűlés ettől a pillanattól kezdve fordulatot vett. Olyan tartalmas vita bontakozott ki, melyből valamennyi jelen lévő meríthetett. — Ha felkeresnének egy olyrni iskolából, amelyikben még nem döntötték el, hogy diáksport egyesületet, vagy diáksportkört alakítsanak, melyik mellett voksolnál? — Az egyesület mellett. Egész egyszerűen azért, mert a DSE önálló jogi személy és lényegesen nagyobb mozgástérrel rendelkezhet, mint a DSK. Az sem mellékes, hogy a DSE működésébe közvetlenül nem szólhat bele az iskolaigazgató... A DSE szponzorokat szerezhet, szerződéseket köthet, „eladhatja” tehetségeit, pártoló tagságot alakíthat és így tovább. Itt azért el kell mondanom, hogy a DSE alakítására nem mindenhol érettek a feltételek. — Az MDT felnőtt vezetői elküldtek-e már valamelyik iskolába? Azzal a céllal, hogy vedd fel a kapcsolatot a diákokkal, kérd ki a véleményüket, konzultálj, aztán számolj be! — Nem. — Akkor megfordítom a kérdést, Kopogtatott-e már nálad valaki? Például valamelyik DSB, vagy iskolai diákképviselő? — Nem. Viszont az előbbi remek ötlet. Meg kell szívlelnem, szívlelnünk. — Tudják egyáltalán az iskoládban, hogy te töltőd be az MDT diákelnök-helyettesi funkcióját? — Szerintem igen. A tantestület egészen biztosan, hiszen igazgatói engedélyre is szükség volt. Aztán leírták az újságok, bemondta az iskolarádió. Nem is olyan régen kaptam egy fényképes igazolványt, amely a versenyek díjmentes megtekintésére és még ellenőrzésére is feljogosít! — Váltsunk szót az 1-es Számú Szakközépiskola Diáksportkörének tevékenységéről is. Érzel-e változást a korábbihoz képest? — Mindenképpen. Az iskola sportélete szervezettebb, összefogottabb lett. Háziversenyeink — az úgynevezett alapfokú küzdelmeink — immáron többfordulósak, a viadalokon többen vesznek részt. Én személy szerint az 1—2. osztályosok közötti kézilabdabajnokságért felelek. — Könnyebben megy a mozgósítás is? — A miskolciak és a kollégisták esetében igen. A vidékieket, a bejárókat változatlanul nehéz beszervezni. — A diákolimpia verseny- rendszere már kialakult. Szükségesnek tartasz-e valamiféle változtatást? — Mindenképpen. A hivatalosan kiirt tíz sportághoz újabbakat kellene kapcsolni, a kínálat bővítése érdekében. Aztán azok számára, akik kiesnek a városi-megyei csatározásokon ismét alapfokú —, de már nem felmenő rendszerű — versenyeket kell kiírni. A beszélgetés közben meggyőződtem róla: egy fiatalember is tud felelősen beszélni saját dotgai(k)ról, van véleménye, és azt ki is meri mondani! Viszont jó néhány kérdőjel is maradt bennem. Például: a Megyei Diáksport Tanácsban helyet foglaló tanulók jelenléte csak formális? Csak a statisztikának szól? Miért nem kaptak, kapnak konkrét megbízatásokat? Miért nem támaszkodnak jobban rájuk? Feltárcsáztam Daragó Lászlónét, a Borsod Megyei Tanács V. B. ifjúsági és sportosztályának főelőadóját, az MDT titkárát. Nagyon önkritikus volt. Ezeket mondta: „Kétségtelen, hogy a diákok jelenlétének a mostani formában nincs sok értelme. De rajtunk múlik minden! Meg kell tanulnunk a nyelvükön beszélni, közelebb kell hozzájuk kerülnünk és főleg konkrét feladatokat kell rájuk bíznunk! Amikor tavaly megbizást kaptunk, azt hangsúlyoztuk: elkezdjük tanulóévünket. Ez most letelt. Lesz erőnk a változtatáshoz, tévedéseink beismeréséhez, hibáink kijavításához, munkánk ésszerűsítéséhez, finomításához!" Ebben maradtunk. Kolodzey Tamás Lőnek-e gólt az ózdiak? Borsodi rangadó Kazincbarcikán A labdarúgás második vonalában vasárnap délután újabb fordulóra kerül sor. Kazincbarcikán vendégszerepei a DVTK, s a borsodi rangadó iráni rendkívül élénk az érdeklődés. Az Ózdi Kohász hazai környezetben fogadja a feljutásra pályázó Szolnokot, az összecsapásnak az a kérdése: melyik együttes kerül lépéshátrányba? Kazincbarcikán egyre fokozódik a szurkolók kíváncsisága a vasárnapi találkozó iránt. A Vegyész-együttes háza táján nyugalom honol, senki nem idegeskedik, úgy ítélik meg, ez is csak egy mérkőzés a többi közül. Természetesen azzal is tisztában vannak, hogy azért a DVl'K vendégjátéka egy kicsit mégis más, mint mondjuk a Szekszárd barcikai fellépése ... — Nem félünk a diósgyőriektől — mondta Balázs András vezető edző. — A tavasszal könnyelműen hullajtottak eddig otthonukban a pontokat, márpedig az NB II-ben idegenben nehéz a javítás. Úgy vélem, a közvélemény a vasgyáriakat tartja esélyesebbnek, de mi is ott leszünk a pályán, szeretnénk értékesebbé tenni a múlt heti idegenbeli pontszerzésünket. Az edző nem mondta ki, de minden bizonnyal a győzelemre gondolt, ami annál inkább fontos, mert a KVSE a tavasszal még nem nyert. A sárga-kékek háza táján Sztahon, Asszony és Csipke játéka bizonytalan, összeállítást csak a ma délelőtti edzés után hirdet a szakvezető. Diósgyőri kollégája jóval magabiztosaibb húrokon játszik. Száger György nem titkolja, hogy győzni utaznak a vegyészvárosiba, számukra ugyanis a nagy cél csak úgy teljesíthető, ha idegenben javítják ki a nem éppen fényes hazai bizonyítványt. — Ki kell vágni a rezet a csapatnak! — summázta véleményét a szakvezető. — Bizonyára elkísérnek bennünket hűséges szurkolóink is, támogatásukkal sikerülhet . valóra váltani elképzeléseinket. Támadni fogunk, gólokat akarunk szerezni. Arról is beszámolt, hogy Breznai sárga lapok miatt ezúttal hiányzik majd, Molnár és Dózsa még harcképtelen, Császári pedig csak pénteken érkezett vissza az ifjúsági válogatott edzőtáborából. * A tavaszi idényben az Ózdi Kohász gárdája sem ízlelhette még a győzelem zamatét. A fekete-fehérek a remek őszi szereplés után vakrepülésbe kezdtek, s a jelek szerint az tartósnak bizonyul. Vajon ki fog gólt lőni? — kérdezik mostanság a szurkolók egymástól, de a választ a futballistáknak kell(ene) megadniuk a pályán. Mindenesetre, ameny- nyiben folytatódik a mostani menetelés, az ózdiak máris leszámolhatnak álmaikkal, amelyeket sokan megalapozatlannak tartottak. A Szolnok veszedelmes ellenfélnek ígérkezik, küzdelmes, kiegyenlített összecsapásra van kilátás. Kazincbarcikán Nagy B„ Ózdon Hazafi bíráskodik a vasárnap délután fél ötkor kezdődő mérkőzéseken. A forduló további összecsapásai: Metripond—Bp. Volán, Veszprém SE—Csepel, Szekszárd—Dunaújváros, III. kér. TTVE—Salgótarján, Nyíregyháza—Nagykanizsa, Komló—Eger SE, Kecskemét —Ajka Hungalu, Építők SC —Szeged SC. * A labdarúgás élvonalában is pályára lépnek a csapatok. Szombaton öt, vasárnap három találkozót rendeznek. A figyelem elsősorban Újpest és Tatabánya felé fordul. A párosítás: FTC —Haladás VSE. Ű. Dózsa— PMSC, Siófok—Bp. Honvéd, ZTE—Békéscsaba, Videoton —Vasas (szombaton), Tatabánya—Kába ETO, Váci Izzó—Rákóczi FC, MTK-VM— Debrecen (vasárnap).
