Észak-Magyarország, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-05 / 80. szám
1988. április 5., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Hihetnök: a műszaki témák elvontak, szárazak. Sokunkat az elektromossággal kapcsolatban csak az érdekel, hogy amikor felkattintjuk a kapcsolót, égjen a villany. Ha valaki előbb a villamos erőátvitel, a transzformátorok, a nagy- és a kisfeszültségű hálózat bonyolult működéséről kezdene beszélni és csak azután gyulladna ki a lámpa, igencsak furcsán néznénk rá. Pedig ezek na- gyón is összefüggnek. És a műszaki téma is lehet érdekes, izgalmas. Lehet róla olyan lelkesen, átélten beszélni, mint egy szép versről, vagy zenei élményről, ha valaki annyira szereti és érti is, mint Va- laska László ... Harmincnégy év eseményeit, sikereit és küzdelmeit tömören összefoglalni persze lehetetlen vállalkozás. Ennyi időt, töltött már el az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalatnál annak vezérigazgatója, aki pályafutása elején a magyar politikai, gazdasági élet egyik legjelentősebb eseménye, a faluvillamosítás úttörője volt. Később, az ipari üzemek igényeinek növekedése valósággal forradalmi fejlődést követelt az ágazattól: Valaska László feladata ekkor az úgynevezett nagytranszformátor-ál- lomások tervezése, a szaporodó ipari üzemek energiaellátásának megszervezése volt. Majd, mintegy hat éven át, az egyik legizgalmasabb megbízatás következett: előbbre jutva a vállalati hierarchiában, a műszaki fejlesztési osztály vezetését bízták rá, ahol már távlati fejlesztési kérdésekkel és a villamos- energia-rendszer hálózat- védelmének kiépítésével foglalkozhatott, megvalósítva egyéni elgondolásait, hasznosítva saját kutatási eredményeit. Az ebben az időben kidolgozott újításait, találmányait az egész ország területén ma is alkalmazzák. Különösen a fogyasztói energiaellátás biztonságának megteremtésében és a hírközlés kiépítésében szerzett múlhatatlan érdemeket. Ebből a beosztásából került előbb a vállalat főmérnöki, majd igazgatói, illetve vezér- igazgatói székébe. Az új beosztások magasabb szintű követelményekkel jártak: a megszerzett műszaki tudást a három megyére kiterjedő vállalati tevékenység irányításához szükséges ismeretekkel is bővíteni kellett, miközben a hatvanas évek végén a teljes vállalati struktúrában szervezeti fejlesztést, átalakítást valósítottak meg. A sikerre jellemző, hogy ez a modell szolgált alapul a Magyar Villamosművek Tröszt valamennyi vállalatánál a szervezeti korszerűsítéshez. A cél: jó minőségű, biztonságos energiaszolgáltatás, a fogyasztók maximális kiszolgálása, a gazdaságos hálózatfejlesztés megvalósítása volt, az iparosodott, vagy éppen iparosodó megyékben sokszor az idővel is versenyt futva. Sikerült elérni és talán nem tűnik dicsekvésnek, hogy az ÉMÁSZ a tröszt egyik leggazdaságosabb vállalata ma is. Sok tényező játszott és játszik ebben szerepet, de mind között kiemelkedő jelentősége van a műszaki fejlesztés rangján való kezelésének, ezzel együtt a gazdálkodásban és a beruházásoknál a kedvezőbb, a gazdaságos megoldások keresésének. A vezérigazgató példák soráról beszél az elmúlt évek tapasztalataiból: hogyan lehet — s kell is! — milliókat megtakarítani, más, fontosabb célra tartalékolni, ha egy-egy beruházásnál, felújításnál alternatív megoldások közül választanak és igyekeznek késlekedés nélkül alkalmazni a kutatások legújabb eredményeit. Ezt a „vesszőparipáját”, mint az MTESZ megyei szervezetének egyik vezetője, sokszor megnyargalja .. . Ezzel kapcsolatos érveit, tapasztalatait saját vállalatánál is kamatoztatja, ahol a műszaki fejlesztést éppen ezért évtizedek óta magas színvonalon kezelik. Manapság, a gazdaságitársadalmi kibontakozás és stabilizáció kapcsán sokat beszélünk a műszaki értelmiség szerepéről, munkájának jelentőségéről. És az is sokszor elhangzik: ma még nincs rangján kezelve, becsülve ez a munka, a műszaki értelmiség (is) minden tekintetben nagyobb megbecsülést érdemel. Jóleső érzéssel írjuk most le, hogy Valaska Lászlót a műszaki fejlesztésben eddig kifejtett tevékenységéért felszabadulásunk ünnepének előestéjén Eöt- vös-díjjal jutalmazták. A rangos szakmai elismerést az Ipari Minisztériumban vette át. Ónodvári Miklós A tavalyihoz képest, az idén felére csökken a nyereség a lemezgyárban. Lemezgyár! veszteségek Megragadni a filléreket is Tavaly ilyenkor ideges volt a hangulat a Borsodnádasdi Lemezgyárban, ugyanis alapanyaghiány miatt nem tudtak dolgozni. Az Ózdi Kohászati Üzemekből sem érkezett meg a szükséges platinamennyiség, de a gyakori gépi meghibásodások is akadályozták a folyamatos termelést. A nádasdi kollektíva azonban évtizedek óta arról híres, hogy néhány hét alatt is képes pótolni a több hónapos lemaradást. Tavaly is ez történt, így az év végén sikerült teljesíteniük a tervekben szereplő 115 millió forintos nyereséget. Erre az esztendőre viszont a tavalyi eredménynek csupán a felét merik tervezni, s nagyon kedvezően kell alakulniuk a körülményeknek, hogy az óvatosan becsült nyereség is teljesüljön. Ennek mindenekelőtt a szabályozók, az új adó- és árrendszer változása az oka. Ezek egyrészt a bevétel csökkenését idézték elő, másrészt viszont változtatásokra kényszeritették a' vállalat vezetését. Az acélműüzemben például meg kellett szüntetni a gazdaságtalanná vált transz- formátoröntecs-gyártást. Helyette a remélhetőleg több nyereséget hozó ötvözött minőségű öntecsek termelését növelik. Szerencsére élénkül a lemez iránti kereslet a tőkés piacon. Ezt mindenképpen ki akarja használni a cég, annak ellenére, hogy a jelentős árnövekedés ellenére is veszteséges az export, mivel megszűnt az állami támogatás. A piacokat meg kell tartani, s különben is — tartják a lemezgyárban —, szükség van minden fillér bevételre. Tavaly sok gond volt a lemezgyártás körül a már említett alap- anyaghiány miatt. Most már óvatosabb a gyár vezetése, igyekszik több oldalról is bebiztosítania magát. Az ózdi platina pótlására 5 ezer tonna bolgár tekercset rendeltek, viszont a szabályozók kedvezőtlen változása miatt a Csehszlovákiából szállítandó dinamóplatinára még nem kötötték meg a szerződést. A transzformátor minőségű lemezgyártást — amihez sokáig nagy reményeket fűztek — meg kell szüntetni a jelentős veszteségek miatt, s ugyanilyen okokból felül kell vizsgálni az ötvözött lemezgyártás további folytatását is. Kedvezően alakulnak viszont a járműkeréküzem eredményei — legalábbis a külföldi piacokon. A vártnál is nagyobb a piaci igér^y ^ hagyományos termékek iránt, így 1988-ban összesen 160 ezer garnitúra háromrészes kerékpántot tudnak értékesíteni, de nem tűnik merész tervnek 180 ezer garnitúra eladása sem. A belföldi értékesítés várhatóan veszteséges lesz, mert az árváltozások következtében 17—18 millió forint bevételkieséssel kell számolni, ám ezt kompenzálhatják a kedveA TEV a piacorientált gazdálkodásért (Folytatás az 1. oldalról) megoldásával, az önállóság csorbítatlan biztosítása mellett a tulajdonosi jogok és jogosítványok irányítható gyakorlásával, a feladatok megoldásának segítésére” — írja dr. Majoros László, a megyei tanács általános elnökhelyettese a TÉV-ről, a vállalat huszonöt éves gazdálkodását összefoglaló könyv köszöntőjében. Erről a negyedszázadról szólt a tanácskozáson Tóth Ferenc, a bodroghalmi termelőszövetkezet elnöke, a közös vállalat igazgató tanácsának elnöke. Felidézte az alapító szövetkezeteket — a bodroghalmi Szabadföld, a ci- gándi Aranykalász és Petőfi, a karcsai Dózsa, a sárospataki Kossuth és a tisza- karádi Üj Élet —, amelyek közül a ciggndit mostanra felszámolták, ám így is napjainkban 13 közös gazdaság tulajdonává szélesült a TÉV. Az emlékezés pillanataiban kért szót Palkó Illés, a vállalat nyugdíjas dolgozója, aki elmondta, az alapításkor a vállalat még oly szegény volt, hogy a munkaeszközöket is a munkások vitték magukkal, de a mostoha körülmények ellenére is szép dolgokat építettek. s bizony azokban a nehéz napokban lelkesedésből sem volt hiány. Palkó Illés szavai nyomán vált igazán érezhetővé, honnan indult, s mivé fejlődött a vállalat napjainkra. A javuló munkakörülmények és -feltételek, a technológia ilyen ütemű fejlődése bizonyára köszönhető a jó testvérkapcsolatoknak is. A csehszlovákiai bardejovbeli Agrostav működése a sárospataki TÉV- hez hasonló. A többéves együttműködésük, illetve a közös munka nemcsak a két vállalat, hanem a dolgozók barátságában is kiteljesedik — mondotta köszöntőjében Kmett Eduard, az Agrostav igazgatója. S mit jelent a TÉV a Bodrogköz fővárosának? Erről Orosz László, a Sárospataki Városi Pártbizottság első titkára azt mondta: Túl azon, hogy a helyi lakóknak munkát és megélhetést ad. a Bodrogköznek hírnevet és elismerést is szerez. S miután a vállalat mindig jól gazdálkodott, része a város gyarapodásának. Karikás György, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium főosztályvezetője a Termelőszövetkezetek Építőipari Vállalatát elsősorban szakmai szempontok alapján értékelte. Hozzászólásában külön kiemelte a vállalat innovatív készségét, mely dicséretre méltó és követendő. A TÉV exporttevékenységével a magyar építőipar és építőmunkás hírnevét gazdagítja szerte a világban. Hajdanán — mondta — munka volt bőven. A mai dekonjünkturá- lis időszakban viszont a vállalkozószellem és piaci orientáltság kerül előtérbe, s kell, hogy erősödjék. A közös építőipari vállalat fennállásának negyedszázados emlékezése az emlékplakettek átadásával fejeződött be. A termelési tanácskozás záróaktusaként pedig a vállalat legjobb dolgozóit és szocialista brigádjait ünnepelték. Szaniszló Sándor, a Te- szöv elnöke Gulácsi István asztalosnak TOT-kitüntetést adott át. Az ÉVM Kiváló Munkáért kitüntetést kapta Hanák Miklós parkettás, Szakács Balázs ács. valamint. Peremiczki Tibor igazgató. A MÉM Kiváló Munkáért kitüntetést Deák And- rásné osztályvezető, Hegedűs Ferenc gépkezelő és Varga Pál rakodó vehette át. — bea — A jármükerék-üzem termékei iránt nőtt az érdeklődés a külföldi piacokon. zőbb külföldi árak. Legalábbis 10—11 millió forint veszteséget okoz a január 1-jén érvénybe lépett új árrendszer, mert valamennyi lemeztermék olcsóbb lett. A csatorna iránt nagymértékben csökkent a kereslet, a terménytárolók gyártása pedig lassan elviselhetetlenül veszteségessé válik. A szerszámüzem eredményét is legalább három és fél millió forinttal mérsékli a hatósági árcsökkentés, de az értékesítés visszaesésével is kalkulálnak a szakembere^:. összegezve az eddigieket, végeredményben 60 millió forint nyereséggel számolnak 1988-ban a Borsodnádasdi Lemezgyái-ban. Ez az eredmény nem teszi lehetővé a cég biztonságos működését, így meg kell keresni azokat a réseket, amelyeken esetleg elfolyik még valamennyi pénz. A vállalat intézkedési tervében a termékek önköltségének csökkentése szerepel első helyen. Már döntés született arról is. hogy kidolgozzák az anyag- és energiatakarékossági tervet. mert a szocialista brigádok segítségével ezen a területen nemcsak filléreket, hanem forintokat is lehet spórolni. Mivel az 1988-as gazdálkodási folyamatok ma még csak nagy bizonytalansággal ítélhetők meg. a vállalat vezetése folyamatosan figyelemmel követi a gazdasági változásokat, s ameny- nyire menet közben lehetséges, rugalmasan igazítja a gyár tervét a változó körülményekhez. Fónagy István Arcképcsarnok jUlM
