Észak-Magyarország, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-15 / 89. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! XLIV. évfolyam, 89. szám 1988. április 15 Péntek Ára: 1,80 Ft Az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának lapja Aláírták Genfben az afganisztáni megállapodásokat A Genfi Nemzetek Palotájának tanácstermében csütörtö­kön aláírták az Afganisztánról szóló megállapodásokat. A szerződések afgán—pakisztáni—szovjet és amerikai aláírói egy súlyos regionális válság végleges, közös erővel történő felszámolását remélik. A megállapodás előirányozza a szovjet csapatok kivoná­sát, a külső beavatkozás megszüntetését és a menekültek problémájának rendezését. A megállapodásokat afgán rész­ről Abdul Vakil külügyminiszter, pakisztáni részről Zain Nurani külügyi államminiszter írta alá. Az úgynevezett sza­vatossági hatalmakat, a szintén aláíró Szovjetuniót és az Egyesült Államokat Eduard Sevardnadze és George Shultz képviselte. A világ minden részéről Genfbe érkezett mintegy 350 új­ságíró jelenlétében az aláírók 14.30 órakor léptek be a hí­res terembe, amelynek közepét asztalok ovális együttese foglalta el. Az elnöklő ENSZ-főtitkár, Pérez de Cuellar he­lye mögött a megállapodások létrejöttében kiemelkedő köz­vetítő szerepet játszó világszervezet kék zászlóját helyezték el. Ott ült Diego Cordovez főtitkárhelyettes is. Az egyik ol­dalról az afgán, a másik oldalról a pakisztáni küldöttség érkezett, valamivel később szintén más-más bejáraton a szovjet és az amerikai delegáció lépett be. Pérez de Cuellar a felek erőfeszítéseit méltató rövid nyilatkozatában felszó­lította őket az okmányok aláírására. Erre úgy került sor, hogy első ízben ültek egymás közelében az afgánok és pa­kisztániak. A nemzetközileg is általánosságban történelmi­nek minősített aktus pillanatában hozták nyilvánosságra a megállapodások szövegét. Afganisztán és Pakisztán a kölcsönös kapcsolataik elvei­ről, kiváltképpen a be nem avatkozásról szóló megállapodá­sukban kinyilvánítják, hogy normalizálni kívánják kapcso­lataikat és elő akarják mozdítani jószomszédságukat és együttműködésüket. Marjai feel Moszkvába átázott Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettese csü­törtökön a szovjet főváros­ba utazott, hogy tárgyaljon Alekszej Antonov miniszter­elnök-helyettessel, a Magyar —Szovjet Gazdasági és Mű­szaki-Tudományos Együtt­működési Bizottság szovjet társelnökével a kétoldalú együttműködés időszerű és hosszabb távú kérdéseiről, különös tekintettel a két or­szág kormányfői közelgő ta­lálkozójának előkészítésére. Marjai József elutazásakor a Ferihegyi repülőtéren je­len volt Borisz Sztukalin, a Szovjetunió budapesti nagy­követe. (MTI) Tájértekezlet az árfigyelésről A szabad ár nem takar szabadosságot Hat megye — Békés, Nóg- rád, Heves, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár, Borsod- Abaúj-Zemplén — képvise­lőinek részvételével szerve­zett a SZOT közgazdasági és életszínvonal-politikai osz­tálya, tájértekezletet tegnap Miskolcon, a szakszervezeti árfigyelés tapasztalatainak megvitatására. — A megyei szakszerveze­tek társadalmi ellenőrei, a tanácsok árcsoportjai és a kereskedelmi felügyelőségek szakemberei három hónap alatt közel 30 ezer vizsgála­tot végeztek az ország ke­reskedelmi és vendéglátóipa­ri egységeiben. Ezekre azért is volt szükség, mert az el­múlt négy évtizedben nem akadt olyan esztendő, ami­kor 15 százalékos áremelke­déssel kellett számolnia a gazdaságnak, a lakosságnak, így az érdekvédelmi munka nagyobb szerepet kapott, mint eddig bármikor — mondta vitaindítójában Fáhn Péter, a SZOT közgazdasági osztályának vezetője. Ezt a fokozott árellenőrzést rend­szeres árfigyeléssel szeretné kiegészíteni a szakszervezet. Kidolgoznak egy árstratégiát, melynek alapvető tényezője lesz a társadalmi, a válla­laton belüli ellenőrzés. Ez utóbbit már csak azért is nehéz megvalósítani, mert az ágazatoknak nyilvánvalóan a vállalati érdek az elsődle­ges. Szűcs Ferencné, az SZMT titkára megyénk árellenőr­zésének tapasztalatairól be­szélt. Megállapította, hogy az átárazásokat határidőn belül elvégezték a kereskedők, akik úgy tűnik, jobban al­kalmazták a rendelkezéseket, mint a szállítók. Megnöveke­dett a kereslet az olcsóbb termékek iránt, amelyet saj­nos, nem mindig kaphat meg a vevő. Csökkent a vásárlá­si kedv; átlagosan 6,7 száza­lékkal kevesebbet vásárol­tak Borsod lakói, mint az elmúlt év azonos időszaká­ban. A ruházati termékekből például 20 százalékkal ke­vesebb fogyott. Szinte minden megye kép­viselője elmondta, hogy ke­vés a szakképzett társadalmi ellenőr. A jelenlegi időszak­ban nehezebb eligazodniuk a rendeletek között, ezért sür­gető, hogy a képzést tanfo­lyamok, előadások formájá­ban a kereskedelmi felügye­lőség segítségével megoldják. (Folytatás a 2. oldalon) Alapszervezeti taggyűlés a Digépben Higgadt, tárgyilagos eszmecsere Grósz Károly Miskolcon Megkülönböztetett tiszte­lettel és szeretettel köszön­tötték tegnap Grósz Károly miniszterelnököt, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ját egykori munkahelyén, a megyei pártbizottságon. A pártszékház előtt Dudla Jó­zsef, a megyei pártbizottság első titkára és dr. Ladányi József, a megyei tanács el­nöke üdvözölte a vendéget, majd egy rövid eszmecsere keretében Dudla József tá­jékoztatta a megye gazda­sági és társadalmi életének néhány időszerű kérdéséről. A megyei pártbizottságon történt látogatás után Grósz Károly Dudla József kísére­tében a Diósgyőri Gépgyár­ba indult, ahol részt vett az egyik gyáregység párt- alapszervczetének taggyűlé­sén. A Diósgyőri Gépgyár hivatalháza előtt a Minisz­tertanács elnökét Kovács Zoltán vezérigazgató, Gás­pár József, pártbizottsági titkár, Czövek István szb- titkár és Hanycl Zoltán KISZ-titkár köszöntötte a nagyüzem dolgozói nevében. Jelen volt Kovács József, a Miskolc Városi Pártbizottság titkára is. A pártalapszervezet tag­gyűlésén ezúttal egyetlen napirend szerepelt; az MSZMP Központi Bizottsá­gának az országos értekez­letre készített állásfoglalás­tervezetét vitatták meg. A taggyűlést követően a kor­mány elnöke sajtótájékozta­tón szólt a tapasztaltakról, egyben válaszolt az újság­írók kérdéseire. A párttag­gyűlésről elmondotta: na­gyon jó szellemű, higgadt, tárgyilagos, ugyanakkor szó­kimondó eszmecsere volt. A jelenlevő gépgyári kommu­nisták semmit nem drama­tizáltak, és semmit nem hallgattak el. A felszólalá­sok leginkább a munkával, a munkavégzés feltételei­vel, a politika lényeges kér­déseivel foglalkoztak. A Mi­G.ón- Károlyt Dudln József és dr. Lodónyi József köszönti o megyei pártszékház előtt nisztertanács elnöke nagy­ra értékelte, hogy a véle­ményt nyilvánítók az or­szág egész életébe helyezve szóltak a helyi problémák­ról. Meglepte — mondotta —, hogy többen is foglal­koztak az állásfoglalás-ter­vezet ideológiai részével. Az egyik felszólaló száraznak és bizonytalannak érezte az ideológiai helyzetről és fel­adatokról szóló mondatokat: nem lehet érteni, mi van mögöttük — fogalmazták meg. Olyan vélemények is elhangzottak, hogy nagyobb figyelmet fordít a tervezet a helyzetelemzésre, mint a feladatokra. Az egyszerű dolgozó ember nehezen iga­zodik el abban, hogy mi ezek után a tennivalója. A lakáshelyzet két vetü- letben is felvetődött a tag­gyűlésen. Egyrészt, a terve­zet e tekintetben — úgy tű­nik —, túlzottan főváros­centrikus, másrészt: nagy adósságot, terhet vállal ma­gára, aki ma lakásépítésbe kezd. A kormány elnöke el­mondotta: ismert Miskolc- nak a mostoha lakásellá­tottsága. Indokolt tehát, hogy a nagyvárosokat a fő­várossal együtt kezeljék, amikor a feszültségek oldá­sát keresik. Kitért arra is: az állam nagy terheket vál­lal magára a lakásgazdálko­dás folyamataiban. Az álla­mi költségvetésből 50 mil­liárd forintot von el a lak­bér- és a lakásépítési hoz­zájárulás, valamint az álla­mi lakásépítés dotálása. Eközben nem kielégítő a la­kásmobilitás, lanyha, alig mozdul a lakáspiac. Ennek eredménye, hogy Budapes­ten például igen sok nagy lakásban csak egy-két em­ber él, s a kihasználatlan szobákat albérlőknek, vagy az idegenforgalomnak ad­ják ki. Gazdasági kérdéseket érint­ve a miniszterelnök megem­lítette — a taggyűlésen is felvetődött — a munkanél­küliség problémakörét. Igaz, a munkaerő-kereslet és -kí­nálat egyensúlyában nagy el­térések tapasztalhatóak az egyes térségek között. Az or­szágban azonban több a mun­kahely, mint amennyit be tudunk tölteni. Nagy várakozás előzi meg az országos pártértekezletet — hangzott el mind a tag­gyűlésen, mind a sajtótájé­koztatón. Ezt jogosnak kell tekintenünk, hiszen a fel- szabadulás óta ez csupán a harmadik pártértekezlet lesz. Mind az 1945-ben, mind az 1957-ben rendezett tanácsko­zás nehéz körülmények kö­zött szabta meg a feladato­kat. Ma ugyan mások a kö­rülmények, de ugyancsak bonyolult társadalmi és gaz­dasági helyzetet élünk meg, ami önmagában is gerjeszti a várakozást. Miniszterelnö­künk szerint a jelenleg ta­pasztalt várakozást egy ese­ménnyel, egy döntéssel — legyen az bármilyen sikeres — nem lehet kielégíteni, de folyamatos, szívós munkával igen. Mindenesetre nagyon pozitívan értékelhető az az aktivitás, amit a pártértekez­letre készülve, az állásfogla­lás-tervezet vitája során ta­pasztalunk szerte az ország­ban. Kérdésként is. megol­dandó feladatként is felve­tődött: miként lehet hasz­nosítani azt a rengeteg javas­latot. észrevételt, amelyek ezekben a hetekben taggyű­léseken. pártbizottsági ülése­ken és más fórumokon el­hangzottak. Nyilvánvaló, mindezt nem lehet egy ál­lásfoglalásba tömöríteni, le­het és szükséges azonban be­építeni a pártmozgalmi mun­ka egész folyamatába. A miniszterelnök a Diósgyőri Gépgyárban (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom