Észak-Magyarország, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-19 / 67. szám
1988: március 19., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 5 SS Ä szocializmus járatlan útján Sohasem könnyű azoknak, akik elsőkként vágnak neki addig járatlan utaknak, akik új, korábban nem próbált feladatok megoldásának gyürkőznek neki. Ilyen vállalkozás azoké is, akik a szocialista társadalom felépítését tekintik történelmi hivatásuknak, újfajta, azelőtt soha nem létezett társadalmi viszonyok meghonosítására összpontosítva erejüket. S hogy milyen bonyolult és nehéz ez a feladat, azt talán napjainkban érzékeljük csak igazán. A tudományos szocializmus elméletének köztudottan egyik legnagyobb horderejű felfedezése, hogy a társadalom életében is érvényesülnek objektív — szándéktól és felismeréstől függetlenül létező — törvényszerűségek. Ez a megállapítás azonban nem értelmezhető mechanikusan. Egy jó két évtizede íródott tanulmány szerzőjének hasonlatával élve: a társadalmi fejlődés nem tekinthető valamiféle szabályozott vasúti közlekedésnek, amelynek menetrendjébe előre beírhatók a különböző állomások, s legfeljebb az nem tisztázott, hogy az egyes népek, országok mely időpontokban érkeznek meg azokra. A fejlődés menete nem ilyenféle módon meghatározott, s ez a szocializmusra is érvényes. Itt sincsenek előre kijelölt állomások — s ha pontosan akarjuk értelmezni „a szocializmus útján haladunk” közkeletű kifejezést, akkor hozzá kell tennünk, hogy magát az utat is nekünk kell megépítenünk. Az út irányának kialakításához persze nem kell sötétben tapogatóznunk — az eddigi társadalmi fejlődés törvényszerűségeit elemző és általánosító marxista elmélet megvilágítja számunkra a távlati célokat. Ennek alapján valljuk, hogy utunk a magántulajdon uralmának világából a köztulajdonon alapuló közösségi társadalomba vezet, ahol előbb mérséklődnek, majd megszűnnek az embereket megosztó egyenlőtlenségek, s az egyén sokoldalúan kibontakoztathatja képességeit az összesség javára. Azt is tudjuk, hogy ebben a legfontosabb az anyagi-gazdasági feltételek megteremtése. De hogy. ennek a folyamatnak melyek a konkrét szakaszai és állomásai, milyenek az egyes időszakok meghatározó jellemzői, tendenciái és követelményei, arra csak az építő munka közben gyakorlatunk időnként összegezett tapasztalatai alapján adhatunk - érvényes, helytálló válaszokat. A marxizmus klasszikusai — bár messzemenően óvakodtak bármiféle jövendöléstől — ezekkel kapcsolatban is megfogalmaztak bizonyos gondolatokat, feltevéseket. Ezek tanulmányozása és hasznosítása során azonban sohasem feledkezhetünk meg arról, hogy a szocialista viszonyok kiépítése több tekintetben egészen más körülmények között indult meg és folyik, mint ahogy ezt annak idején ők feltételezték. Először is, a szocializmus nem az egész világon egyszerre, hanem csak annak egy részén győzött, s a szocialista országok egy olyan világgazdaságba illeszkednek, amelynek törvényszerűségeit alapjában véve a gazdaságilag még erősebb tőkés rend sajátosságai határozzák meg. Másodszor, a szocializmus nem a legfejlettebb, hanem közepesen és gyengén fejlett országokban győzött, s ezért a modernizáció feladataival, a civilizációs fejlettség élvonalbeli szintjének elérésével is meg kell birkóznia, amihez a jelek szerint több évtized sem elegendő. Harmadszor, a szocializmus a tapasztalatok szerint nem küszöbölheti ki az árutermelést, sőt gyors ütemű gazdasági-technikai fejlődéséhez kifejezetten szükséges az áru-, pénz- és piaci viszonyok kibontakoztatása, figyelembe vétele. Ez a szocializmus — a ma létező, az általunk ismert vagy még csak elképzelt — szocializmus, az említett okok miatt eleve nem lehet pontosan olyan, mint amilyennek a marxizmus klasszikusai feltételezték. Koncepciónk és programjaink megalkotásánál ezért semmiképpen nem nélkülözhető az önálló gondolkodás, a marxi—lenini elvekre és megközelítési módokra épülő, de nem az általuk kimondott tételeknél megragadó útkeresés és válaszadás. Ha nem akarunk a — semmilyen érvényes útbaigazítást nem nyújtó — szubjektivista történelem- szemlélet hívéül szegődni, akkor el kell fogadnunk, hogy mint minden más társadalom-alakulatnak, a szocializmusnak is vannak általános — s gyakorlati lépéseinkben ezért megkerülhetetlen — törvényei. Jelenleg azonban még nagyon nehéz lenne pontosabban körvonalazni ezeket a törvényszerűségeket. Nem köny- nyű ugyanis megmondani, hogy mely tendenciák és összefüggések jellemzőek általában a szocializmusra, s melyek érvényesek csak a szocialista fejlődés első, korai időszakában, avagy netán csupán a közép-kelet- európai, s a hozzá hasonló fejlettségű régiók szocializmust építő társadalmaiban. E probléma elemzése sokáig azért is szorult háttérbe, mert a valóságosnál lényegesen gyorsabbnak véltük a szocialista fejlődés korábbi szakaszainak meghaladását. A „gyorsuló idő" jól hangzó jelszavának foglyaiként olyan illúziókban éltünk, hogy néhány évtized alatt megteremthetők egy sokrétűen fejlett szocialista társadalom viszonyai, sőt a kommunizmus is érzékelhető közelségbe kerül. Mára világossá vált. hogy a szocialista viszonyok kifejlesztése hosszú-hosszú történelmi folyamat, s konkrét lépéseinket nem igazíthatjuk csupán a távlati célokhoz, bár szem elől tévesztenünk sem szabad azokat. Az is beigazolódott, mennyire jogos volt a lenini figyelmeztetés: a történelem menete nem a modern nagyváros nyílegyenes sugárútja, s a szocialista építés során is lehetségesek, sőt szükségesek a kitérők, a kerülőutak. A fejlődés dialektikus — Lenin szavaival élve spirálmenetben hasonlítható — útja azt jelenti, hogy egy magasabb fokon bekövetkezhet a látszólagos visszatérés a régihez (miként ma az árutermelés kibontakoztatása során olyan jelenségekhez, mint amilyen például a tőzsde, a részvény, a befektetett tőke utáni részesedés.) E folyamatok értelmezése és teendőink meghatározása ugyancsak önálló gondolkodást, alkotó megközelítést, kezdeményező cselekvést igényel, s ezt senki más nem végezheti el helyettünk. Gyencs László Arcképcsarnok „Arisra csak az szállhat aki vételi is...” Az év eleje óta új első titkár áll az Encs Városi Pártbizottság élén: Simaházi György, akit elsősorban mezőgazdasági berkekben az ináncsi Vörös Csillag Tsz elnökeként ismertek. Negyvenhárom éves, nős, két gyermek apja, felesége pedagógus. A kertészeti főiskola után a közgazdaságtudományi egyetemen szerzett második diplomát. A mozgalmi munka sem ismeretlen számára. A főiskolán az intézmény KISZ- titkára, majd több éven át a járási KISZ végrehajtó bizottság tagja. Első munkahelyén, a krasz- nokvajdai szövetkezetben előbb gyakornok, majd agronómus, két évig pedig függetlenített pártvezetőségi titkár. Részt vett a népfront megyei bizottságának munkájában, 1985-től a megyei pártvégrehajtóbizottságnak is tagja. Talán fel sem soroltam mindent, de annak bizonyítására eleget, hogy Simaházi György benne van a politikai gyakorlatban. 9 Mégis felteszem a kérdést, hogy egy jól menő szövetkezet éléről, ahol tíz éven át volt megbecsült, elismert elnök, milyen érzésekkel váltott át egy jelentős, de igazándiból sok gonddal, bajjal birkózó körzetben a politikai élet első számú területére? Ma nem népszerű a politikusi pálya... Nem érez-e nosztalgiát a mezőgazdaság, a szövetkezet iránt, ahol az eredmények esetleg hamarabb jelentkeznek, kézzelfoghatóbbak? — Ezt már mások is megkérdezték .tőlem. Ilyen funkcióra nem lehet jelentkezni, de akarata ellenére sem kényszerítik az embert. Sokat gondolkodtam a döntésen. mert a megkeresés váratlanul ért. Ismerem a terület gondjait, így fel tudtam mérni a rám váró feladat nagyságát. Nem fért volna azonban össze belső tartásommal, ha érezve a bizalmat és a támogatást, meghátráltam volna e megtisztelő feladat vállalása elől. Albban is igazat adok, hogy a politikusi pálya ma nem tartozik a népszerű foglalkozások közé. A politika ma nehezebb helyzetben van, veszített népszerűségéből, az emberek megnyerésére, céljaink elfogadtatására, a közös cselekvésben való részvételre sakkal több energiát kell fordítanunk és az eredmények is nehezebben születnek. De eredményeket ma sehol nem könnyű elérni! A korábbi munkahelyemen is azt tapasztaltam, sőt, a mezőgazdaság sajátosságaiból fakadóan nálunk az igen szerény mértékű előrelépés is több és keményebb munkát kívánt, mint máshol a kedvezőbb körülmények .között elért rekordok. Arra azonban megtanított a szövetkezeti mozgalomban eltöltött két évtized, hogy a legnehezebb helyzetből is meg lehet találni a kivezető utat. és a lelkiismeretesen, szakértelemmel végzett munkának mindig megszületik az eredménye. A földművelőnek a rossz termésű év után is optimistának kell lennie, mert vetni kell, a kudarcok miatt az élet nem állhat meg, és aratásra csak az számíthat, aki vetett is .., • Ez szépen hangzott és nagyon igaz! De az önök politikai, gazdasági működési területe — talán lehet így fogalmazni — az országos „átlagtól” nehezebb ... Ha jól tudom, 77 község politikai gazdái. Kimondani is sok, ennyi település az országban egyetlen városhoz sem tartozik. Országosan sokat emlegetett ez a vidék, a sajátos gondjaival együtt. Aprófalvak, elnéptelenedés, kedvezőtlen földrajzi, köz- gazdasági környezet. És legyünk teljesen őszinték: voltak, akik megmosolyogták, amikor Encset várossá nyilvánították ... — Területünk a történelmi körülmények hatására vált ilyenné, amilyen. Hadd idézzem Erdei Ferencet: ........a várostól elesett vidék elkeseredetten érzi kivetett- ségét és alárendeltségét, s minden erővel igyekszik felszabadítani magát. Vagy úgy, hogy a falvak igyekeznek városokká lenni, vagy legalábbis állandó közlekedést teremteni a városokkal, vagy úgy, hpgy a falusi láíkosok költöznek a városokba és fölcserélik a megunt életet jelentő falut a könnyebb és jobb élet reményével kecsegtető várossal.” Nálunk ez utóbbi érvényesült. Így érthető volt az itt lakók öröme, amikor Encset várossá nyilvánítottóík, még akkor is, ha ez csak a várossá fejlődés lehetőségét teremtette meg. Ezért Encs ma még olyan város, amely törekszik arra. hogy alkalmassá tegye magát a városi funkciók ellátására, mert a ráosztott szerepkört államigazgatási úton kapta és nem a munkamegosztás fejlődése eredményeként, A városiasodás jegyei is abban jelentkeznek. hogy egyre több városi funkció ellátásának teremtődnek meg a feltételei. A lemaradás azonban olyan nagy, hogy a végleges kialakítás realitása csak hosszabb távon képzelhető el. A mi célunk. Encsinek olyan kisvárossá fejlesztése, amelynek lakói az alapvető ellátáshoz, szolgáltatáshoz hozzájuthatnak és egészségesen, kiegyensúlyozottan élhetnek. Azt is tudjuk, hogy a várossá nyilvánításkor sokan megmosolyogták Emesét. Közöttük ott voltak a terület sorsáért aggódók. akiknek mosolya mögött érezhető volt a biztatás és annak kifejeződése, hogy végre azért valami mégis elkezdődött. Velük mi is együtt mosolyogtunk, de nem éreztünk együtt azokkal, akiknek magatartása mögött a társadalmi szolidaritás hiánya húzódott meg. Tudjuk, hogy a város kisugárzó szerepe ma még a feltételek szűkössége, vagy hiánya miatt elmarad a vonzáskörzet által támasztott igényektől, de amilyen ütemben sikerül Encset valódi várossá fejlesztenünk, olyan mértékben javulhat kedvező hatásunk a környezetre. A lakosság is cselekvő támogatását adja ehhez, amit évek óta mutat a társadalmi munka nagysága Ez a múlt éviben 40 millió forint értékű volt, ami egy főre vetítve elérte a hatezer forintos értéket. A magunk munkaterületén a városi pártbizottság feltételteremtő, a kedvező folyamatokat felgyorsító szerepkörének hatásfokát kell javítanunk, vállalva a tennivalók rangsorolásával, érdekegyeztetésekkel járó vitákat is. • Lépjünk ki a párosból. A vonzáskörzet szerves része a megyének, az országnak. Innen nézvést, hogyan ítélik meg a mai gazdasági, társadalmi helyzetet? Miben látják a kibontakozás itteni lehetőségeit? — Nem vagyunk sziget. Sok szállal kötődünk a megyéhez, az országhoz, érzékeljük a mai gazdasági, társadalmi helyzetet terhelő konfliktusokat. A kibontakozást a cselékvőkészség, a munka minősége iránti igényesség fokozásában, az értékteremtő munka anyagi és erkölcsi megbecsülésének javításában látom. A mi körzetünk lehetőségeit ebben a folyamatban a helyi programok tartalmazzák. Ez mindenekelőtt a termelési szerkezet változtatáséval az eredményesség növelése. Ezért télmogátjuk azokat az üzemi elképzeléseket, amelyek a veszteséges tevékenység visszaszorítására, a termékek továbbfeldolgozására és új tevékenységek megszerzésére irányulnak. A nagyüzemek által integrált kistermelés bővítését nemcsak a zöldség-gyümölcstermelés fokozása, ezzel együtt a lakosság jövedelemszerzési lehetőségének bővítése miatt, de a foglalkoztatási gondok enyhítése érdekében is fontosnak tartjuk. A táj embermeg tartó képességének növelése feltételezi a foglalkoztatás helybe- ni. vagy megközelíthető távolságban történő biztosítását. az alapellátás elfogadható szintre emelését. Ezekben a területünk lehetőségei korlátozottak. Bár az elmúlt években kapott központi segítség a helyi forrásokkal párosulva jelentősen meghaladta az ötödik és a hatodik ötéves tervben biztosított fejlesztéseket, ez csak a lemaradás mérséklésére volt elegendő. Ezért a városi pártbizottság azt szorgalmazza. hogy ne mások rovására, de a rendelkezésre álló forrásokból területünk is részesedjek, csakis így tudunk a megye, vagy az ország más részeihez felzárkózni. az itteni feszültségeket csökkenteni. 9 Eddig jobbára a gazdaságról beszéltünk. Kérem, szóljon arról, milyen ezen a sajátos területen a pártélet? Például, milyen a fiatalok politikai aktivitása? — A város és vonzáskörzete párttagságának átlagéletkora 46 év, de a kisebb községekben működő alapszervezetekben meghaladja az 52 évet. Ez is mutatja, hogy területünkön — ennek gazdasági oka van — a fiatalok aránya csökken. A pártépítésnél nehézséget okoz, hogy az eljárók a párt szervezési elveinek megfelelően a munkahelyükön kapcsolódnak be a szervezeti életbe, kerülnek a párt soraiba. Ennek ellenére a felvett párttagok több mint fele fiatal. Nehezíti körükben a pártépítési tevékenységet. hogy az életkörülmények rosszabbodása, a gyermeknevelés költségeinek emelkedése, a lakáshoz jutás feltételeinek további romlása csökkentette bizalmukat a politika iránt. A vonzáskörzetből több mint nyolcezer ember jár a megye, vagy az ország más területeire dolgozni, ösztönzésükre a helyi pártszervezetek igyekeznek őket bevonni a községek politikai életébe, a tanácsi, mozgalmi testületekbe. E tevékenységünk eredményessége azonban területenként eltérő. A politikai hangulat Encsen és a körzetben hasonló a megyeihez: a bizalom és a cselekvőkészség mellett jelen van a kétkedés, a tanácstalanság, a félelem is a jövőtől. Ez határozza meg a politikai munkában a cselekvésünk fő irányát, azt akarjuk elsőként a kibontakozás érdekében, hogy a bizalom és a körülmények megváltoztathatóságában való hit erősödjön. — Köszönöm a válaszait! Ónodvári Miklós Aktuális árpolitikai kérdések Szlkszay Béla államtitkár, az Országos Arhlvatal elnöke a nar pókban a Parlamentben aktuális árpolitikai kérdésekről tájékoztatta az újságírókat. Elöljáróban arról szólt, hogy helyes lépésnek bizonyult tavaly az áremelésekre vonatkozó bejelentési kötelezettség általánossá tétele. Ennek hatására a múlt év utolsó negyedében lényegesen alacsonyabb ütemben nőttek a termelői árak, mint a megelőző időszakban. Különösen decemberben volt ez érzékelhető, amikor a vállalati termelői árak átlagosan mindössze 0,1 százalékkal emelkedtek. így sikerült ellenállni annak a vállalati áremelési nyomásnak, amely veszélyeztethette volna a januári, az adóreformhoz kapcsolódó árrendezés eredeti céljának elérését. Az árak év eleji átrendezése lényegesen gyorsította árrendszerünk ési ármechanizmusunk fejlesztését — mutatott rá az államtitkár. Jelentős előrelépésként értékelte egyebek között azt, hogy a termelői és a fogyasztói árak együttmozgása intézményesebbé vált. Ebből viszont az is következik, hogy az árszínvonal kézben tartásához a termelői árak alakulására kell összpontosítani a figyelmet, mert az árszínvonal növekedésének megfékezésére egyre kevesebb a lehetőség a fogyasztói árak oldaláról. Kedvezőnek értékelte azt is, hogy meglehetősen nagy pontossággal sikerült megtartani a kormányzatnak az árrendezésekre vonatkozó számszerű előírásait a januári termelői árak egy százalékkal tértek el az előirányzottól, a fogyasztói árak pedig ennél is kisebb mértékben, 0,2 százalékkal haladták meg a tervezettet. Az árak januári átrendeződése felszínre hozott bizonyos ellentmondásokat is — elsősorban a gyermekruházati termékek körében —, amelyek korrekcióját az árhatóság és a vállalatok nagyobbrészt végrehajtották. A részletekbe menő ellenőrzés még tart. Ennek során felülvizsgálják azokat a területeket, ahol januárban az előirányzottól való egyszázalékos eltérés jelentkezett. Ezt a munkát a hónap végéig befejezik.
