Észak-Magyarország, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-23 / 70. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1988. március 23., szerda Ma este a képernyőn Egy gazdag hölgy szeszélye • Gyárfás Miklós írta, Nemere László ren­dezte a ma este a Kortársaink képernyője soro­zatban, az első műsorban 20.05-kor látható, Egy gazdag hölgy szeszélye című tévéjáté­kot. Egy jómódú hölgy, aki most Svájcban él, s a háborús években Budapesten érett­ségizett az Angolkisasszonyoknál, napjaink­ban találkozóra hívja egykori osztálytársait Budapesten, a Margitszigeten. A találkozón természetesen felidéződik a múlt. A játék legfőbb szereplője a felvételek óta sajnála­tosan elhunyt Váradi Hédi, további főbb szereplők Gobbi Hilda és Komlós Juci (ők láthatók képünkön), valamint Bánki Zsuzsa, Gordon Zsuzsa, Náray Teri, Földi Teri, Pár­tos Erzsi és természetesen még sok más szí­nész és színésznő látható a darabban. Kiderültek a csalások Siker-plakáton A siker titka a család! — olvasom a plakáton' egyik egészségügyi intézményünk várótermének falán. Értetle­nül állok. Ledöbbentenek a szavak. Hát már ide jutot­tunk? A siker titka... de mi­lyen sikerről van itt szó tu­lajdonképpen? Szakmai si­kerről semmiféleképpen sem, hiszen ahhoz idő (és sok egyéb más) kell, s ha nagy a család, akkor kevés van belőle. Persze feltételezem, hogy a nagycsaládos munka­erő szabad idejének nagy ré­szét övéivel tölti. Ez külö­nösen is igaz kell, hogy le­gyen, az anya esetében, hi­szen apa nélkül még csak- csak, de anyátlanul... Áz asszonyok szakmai előreha­ladásáról, sikeréről nem is beszélve. Mert melyik válla­lat alkalmaz (felhőtlen öröm­mel) egy még szülni képes leányzót, vagy fiatalasszonyt? Inkább a fiúkat. A katona­ság másfél esztendeje mégis­csak rövidebb. És csak egy­szer fordul elő az életben. S ha esetleg a hölgydolgozó mellett döntöttek, akkor az addig titkolja teherbe esésé­nek tényét, amíg csak... meg nem látszik rajta. Egyéb­ként nem ítélhető el egyet­len vállalat sem ezért az ál­lapotért. Nem az ő hibájuk, bogy így alakult... A siker titka a család! — meditálok tovább a plakát előtt, s gondolataim az anya­giak felé kalandoznak. Nem! Az anyagi sikeré egészen biztosan nem. Sőt! A január elsejei és a várható áremel­kedéseket figyelembe véve egyre kevésbé lesz az anyagi siker titka a család, önkénte­lenül is eszembe jut az a tény, hogy évről évre kevesebb a születések száma, mint meg­halt honfitársainké. S ahogy emelkednek az árak, ez az arány egyre rosszabb lesz. Hi­szen a lakás (egy szülői tá­mogatástól mentes fiatal pár számára) szinte elérhetetlen. Még szerencse, hogy van­nak, akik nem az anyagiak­tól teszik függővé családjuk nagyságát. A siker titka a család! — de hol érezheti magát sike­resnek az, aki családot, eset­leg nagycsaládot vállal? A munkatársak, munkatársnők szemében? Kétlem. A „jó nő” és a „jó hapsi” fogalma ál­talában a pénztárca, a spor­tolásra szánt idő, és a jópo- fáskodással eltöltött órák függvénye — is. S az életkor előrehaladtával ezekből egy­re több kell. Eszembe jut, egyik nagy- családos ismerősöm. Tíz éve ugyanabban a kabátban jár, lakásában alig van új bútor­darab, még sohasem volt külföldön ... s megesett, hogy hétvégén nem tellett húsra. A gyerekek karácsonyra vi­deót, magnót, számítógépet még sohasem kaptak, maguk készítette ajándékkal lepik meg egymást és szüleiket. Ha náluk vagyok, mindig jól ér­zem magam. Van valami ben­nük, közöttük, ami máshol nem található meg. Az (anya­gi) nehézségek ellenére is fel­hőtlenül tudnak örülni, s ti­zedannyi gond sincs, mint ahol az egyke az úr. A gyerekek néha elkeserednek ugyan egyes osztálytársaik já­tékát, szép ruháját látva, de a bú csak pillanatokig tart. Egyikükkel sem cserélnének! Apjuk boldog, büszke ember. Sohasem hallottam panasz­kodni — ellentétben azokkal, akiknek majd’ mindenük megvan. Sikeres ember. Ha a szakmai előrehaladás terén, anyagilag, mások szemében nem is... de boldog, ki­egyensúlyozott életét tekintve igen. S talán ő nem is lepő­dött volna meg annyira'a fel­íráson: A siker titka a csa­lád! Czoborczy Bence Rembrandt-rézkarc Egy magánkézben lévő rézkarcról a napokban de­rült ki, hogy Rembrandt ke­ze munkája. Egy idős hol­land festőművész negyven évvel ezelőtt vásárolta meg a szóban forgó képet, s kez­dettől fogva gyanította róla, hogy Rembrandt-mű, de szakértőkkel eddig nem vizs­gáltatta meg. Két héttel ezelőtt meghív­ták a holland televízióba, hogy annak egyik műsorá­ban tárja a nézőközönség elé a birtokában lévő réz­karcot. Szereplésekor el­mondta, hogy szerinte Rembrandt-műről van szó. Ennek nyomán szakértők — köztük a Rembrandt-életmű tanulmányozásában élen já­ró Rijks múzeum munka­társai — megvizsgálták a 20x12 centiméteres rézkar­cot, és úgy találták, hogy az valóban a nagy németalföl­di művész alkotása: 1626- ban keletkezett. Becslésük szerint a mű — melynek cí­me „Jézus körülmetélése a a templomban” — pénzben kifejezett értéke jelenleg mintegy százezer gulden (kb. 54 ezer dollár). A tulajdo­nos nem emlékszik, mennyit fizetett ki érte annak ide­jén, de egészen biztos, hogy az említett összegnél sokkal kevesebbet. Mai óra se na­gyon érdekli egyébként, ér­tékesítésre ugyanis nem gon­dol; meg akarja tartani a becses műtárgyat. Számítás- technikai napközi Számítástedhnikai napkö­zibe várják Miskolcon .a 8 —14 éves gyerekeket a ta­vaszi szünet ideje alatt.. Az április 5-tői 8nig 'tartó fog­lalkozásokon a számítógép kezelésével és alapvető' szá­mítástechnikai ismeretekkel foglalkoznak a résztvevő ál­talános iskolások, míg dél­utánonként szabadidős prog­ramokra kerül sor. Érdek­lődni lehet a Közművelődési Módszertani Központ címén, a Széchenyi út 35. .szám alatt, illetve a 88-644-es te­lefonszámon. Tanulságos fotókiállítás Feltűnően nagy sikere van annak a pekingi fotókiállí­tásnak, amely a Kínai Nép- köztársaság negyven évének fontosabb eseményeit mutatja be. A kiállítás tulajdonkép­peni szenzációja az, hogy első ízben derít fényt azok­ra a csalásokra és hamisí­tásokra, amelyeket főleg az „kulturális forradalom" év­tizedében követtek el a kí­nai propagandában. A kínai közönség megtud­hatja a kiállításon, hogy an­nak idején hogyan radíroz­ták ki a csoportképekről azokat a vezetőket, — köz­tük Peng Csent, Peking volt polgármesterét —, akik kegy- vesztettekké váltak, azaz méltatlanná arra, hogy ugyanazon a fényképen sze­repeljenek Mao Ce-tunggal. Első ízben értesülhet az át­lag kínai arról is, hogy kö­zönséges propaganda-hami­sítvány. volt az a koreai há­ború idején széleskörűen publikált fénykép, amely egy asszonyt ábrázolt, amint tejjel táplál a harctéren egy sebesült kínai népi önkén­test. Most kiderül, hogy két képet egyszerűen összemon- tíroztak. A fiatalabb kínai korosz­tályok tagjai ma már szem­mel látható megdöbbenéssel nézik azokat a szörnyű fel­vételeket, amelyek azt mu­tatják be, hogy a „kultu­rális forradalom” idején a vörösgárdisták hogyan kí­noztak meg tekintélyes álla­mi és pártvezetőket, közöt­tük minisztereket és tarto­mányi párttitkárokat. Elő szöveggel „Nem mindegy, hogy va­lakinek a feje van a par­titúrában, vagy a partitúra van a fejében”. E marxi el- mésség jutott eszembe mi­nap, mikor egy társaságban azon vitáztunk; vajon mi­ért van az, hogy a közéleti fórumokon az előadók zö­me, s gyakran a hozzászó­lók is papírból beszélnek. A vitában lényegében két nézőpont csapott össze. Az egyik, hogy az emberek java része nem tud köny- nyedén, összefogottan be­szélni nagyobb nyilvános­ság előtt, mert nem szokott hozzá, lámpalázas, ezért igenis szüksége van véle­ményének átgondolására. A másik markáns állás­pont szerint, napjainkban már elfogadhatatlan, hogy emberek véleményüket fel­olvassák. „papírból” vitat­kozzanak. A felolvasó és kötetlen beszéd között persze szá­mos árnyalat van a tekin­tetben, hogy mennyire kö­ti le figyelmünket, ad-e új gondolatokat, mennyire ér­tünk vele egyet, tartjuk igaznak. Az említett vitá­ban végül is azzal értettek egyet a legtöbben, hogy ma az élő, eleven, a papírt csak a legfontosabb gon­dolatök nagyvonalú vázla­tának tekintő előadói hoz­zászólási magatartásfor­mákra van szükség. Nap­jainkban az ismert gazda­sági. társadalmi problémá­ink közepette az emberek igénylik a közvetlen embe­ri szót, a szilárd gondolati kapaszkodókat, a mondan­dó hitelét erősíitő őszinte­séget. Ezt a felolvasó jel­legű előadásformával csak ritkán lehet elérni, mert a papírszövegből hiányzik az ember, s ezért nem is lehet eléggé meggyőző. Hi­szen milyen meggyőződés az, amelyet papírról kell felolvasni? Itt az emberek könnyen gondolják, hogy a szónok felkészületlen, nem a saját véleményét mondja. Ilyenkor tör rá a hallgatóságra az ólmos fá­radtság. kezdődik az egy­másközti beszélgetés, s kezdenek szállingózni az emberek hazafelé. A szabad, kötetlen be­széd ezzel szemben merő­ben más indíttatású és ha­tású. Ez persze nem je­lenthet szellemi slaimpos- ságot, nyafcaitekert mon­datokat. logikátlan gondo­latokat. A fejből való elő­adás nem akár a bölcsek kövéből kegyesen néhányat átnyújtani a hallgatóság­nak. hanem gondolkodtat, felvonultatja az ellentétes nézeteket is, meggyőződése mellett tényekkel érvelő, ha kell felpaprikázó stílu­sú. Nem beszél mindenről, hanem néhány témát meg­ragad és azokat kivesézi, szétszedi, majd a kellő megértést elősegítve újból ■összerakja őket. A papírt mellőző beszéd azzal válik emberközeli­vé. hogy ez a mód lehető­vé teszi a közvetlen érzel­mi és értelmi kapcsolatot a hallgatósággal, segít meg­világítani a nem telje­sen megemésztett gondola­tokat. összefüggéseket. Talán az élőbeszéd leg­nagyobb előnye, hogy a beszélő mondanivalóját át­engedi egyénisége szűrőjén, saját logikával, szóhaszná­lattal élhet, amely a meg­győzés egyik legfontosabb kelléke. És nagyon fontos az egyéni hangvétel érde­kessége, a váratlan fordu­latok. a hétköznapi nyelv alkalmazása. Ne feledjük: gondoktól terhes hétköznapjainkban csakis a hétköznapi nyelv nem álmosít. A megúju­láshoz pedig éppenséggel egyéniségekre van szükség. B. P. Friss szinbáztörténeti adalékok Három hónapból három idézet J anuárban a miskolci színházban címmel lapunk 1988. január 20-i számában tudósítás jelent meg a Miskolci Nemzeti Színház napi terveiről, gondjairól, helyzeté­ről. Ebben szó esett a színházépület állapotáról is. Ezt a bekezdést nem oktalan idejegyezni: „Nem a színház munkája, de elválaszthatatlan attól a Széchenyi utca rehabilitációja. Ugyanis a közeli időkben úgy dolgoznak az útfelújítással a színházépület körül, hogy nehézkes lesz a megközelítése. Nem a színház dolga, de számos ódiumát a társulat kénytelen viselni. Ezen túl kell esni, s az esetleges kényelmetlenségekért a nézők megérté­sét kérik. Viszont elválaszthatatlan az útépítéstől a színház épületének állaga. Az épület műemlék. Nem műemlék jel­legű, hanem műemlék! Éppen ezért érthetetlen — ezt nem a színházigazgató mondja, hanem az újságíró jegyzi meg —, hogy az Országos Műemléki Felügyelőség nem fordít rá több figyelmet és főleg nem nyújt segítséget anyagiakban. Most már el kell végezni az épület teljes külső felújítását és immár halaszthatatlan a tetőzet javítása.” Az Országos Műemléki Felügyelőség a fent idézett so­rokra *1988. február 26-án kelt 2075/1988. számú levelében reflektált. Ebből is idézünk: „Mindenekelőtt leszögezzük, hogy az építésügyről szóló törvény értelmében egy-egy épület fenntartása és jó kar­bantartása a tulajdonos (kezelő, használó) kötelessége az épület műemléki értékére, védettségére való tekintet nél­kül ...” A levél a továbbiakban arról tájékoztat, milyen szűkös keret áll az QMF rendelkezésére és abból milyen célokra tud támogatást adni. „Tehát az OMF akkor adhat támogatást, ha a tulajdonos helyreállítási kötelezettségének semmiképpen nem tud eleget tenni, illetve ha nincs is tu­lajdonos. Sajnos, az ilyen, elesett épületeknek jó részét sem támogathatja \az OMF, nincs támogatási keret jelenleg pl. ro­mok, vagy személyi tulajdonú városi lakóházak számára sem, holott nagy szükségük lenne rá. Bármennyire is szíve­sen támogatná az OMF a Miskolci Nemzeti Színház hely­reállítását, a jelenlegi keretekből és a sokkal inkább rá­szoruló épületek igen nagy száma miatt ezt sajnos sem­miképpen nem teheti.” így folytatódik, illetve zárul az OMF levele. Lapunk március 19-i számában Megmozdult a boltív cím­mel fényképes tudósítás olvasható a színház körüli épít­kezés, illetve a színházi homlokzat tartóoszlopainál végzett munkálatok egy megdöbbentő mozzanatáról: „... e hét csütörtökjének (március 17.) délutánján a szín­ház főbejárata fölötti boltívek megmozdultak és ez a moz­gás még tegnap is tartott. A főbejáratokat így — a bal­esetveszély miatt — rögtön bezárták, a boltíveket geren­dák tucatjaival alátámasztották, a statikai vizsgálatok pe­dig rövidesen várhatók." A helyreállítás, a további veszély elkerülésére a munká­latok folynak. íme, húrom adalék színházunk legújabbkori történetéhez. Nem művészeti jellegű adalékok, de a szó legszorosabb ér­telmében alapvető fontosságúak ... S közben esténként a közönség bemegy az oldalbejárókon a nézőtérre, napközben meg folynak az új bemutató pró­bái ... (bm) Tokajtól Heidelbergig Kiadták Kricsfalussy György naiv festő .alkotásai­val foglalkozó Tokajtól Hei­delbergig című könyvet. Kricsfalussy György rend­szeres művészeti oktatásban nem részesült. Alkotásai a művészeti áramlatoktól füg­getlenül alakultak ki és mű­vészeti stílusát, a vászonra tűfestésű technikával, ia vá­szonra foLvarrt paimutszálak- kal fejezi ki, és így a festett képi hatást kelti hasonlóan, mint a 19. században, s an­nak a Végén dolgozó H. Rousseau is, ragyogó alkotá­sait élénk ikoloritban festi meg, Kricsfalussy is, mint a többi társa autodidakta ké­peit ösztönösen, anatómia nélkül, az artisztikum iránti természetes fogékonysággal, egyéni fantáziával alakítja. A szerző e könyvében ér­telemszerűen foglalkozik sa­ját ifjúságával. Ismerteti a tokaji napokat. Hivatkozik egyéb tárlataira. Emlékezik Kecskemétre, és külföldi tár­latára, melyet két német műkereskedő Egon Hassbe- cikers és Barbara Friderika Schulz rendezett, és ez al­kalommal munkásságáról könyvet is jelentetett meg. A Tokajtól Heidelbergig című könyv már a sátoral­jaújhelyi könyvesboltban megvásárolható, illetve a szerzőtől megrendelhető. (Címe: Kricsfalussy György, Sátoraljaújhely, Korányi F. u. 4. 1/3. 3980.) A (könyv tiszta bevételét a mozgás- sérültek kulturális alapjára ajánlotta fel a szerző. Szilágyi Dezső AZ \AGROKER VÁLLALAT ÉS A MEZŐKÖVESDI ÁFÉSZ mezőgazdasági cikkekből KIÁLLÍTÁST! ÉS VÁSÁRT RENDEZ 1988. MÁRCIUS 24-TÖL ÁPRILIS 1-IG, Mezőkövesden a Skála Matyótáj Aruház mellett. NAGY VÁLASZTÉKBAN KAPHATÓK:- mezőgazdasági kisgépek, kéziszerszámok, vetőmagvak, kötözők,- műtrágyák, növényvédő szerek stb. (Nyitva 8-18 óráig, vasárnap is) VARJUK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT. ÁFÉSZ AGROKER MEZŐKÖVESD MÁLYI

Next

/
Oldalképek
Tartalom