Észak-Magyarország, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-01 / 51. szám
1988. március 1., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Fizet — nem fizet? A Borsod Volán közúti elVáltópapucsban a fodrászhoz Matyi, Bem József utca. Az itt lakók a három-négy éve épült lakásukba az enyhébb időben nem nagyon tudnak bejutni. Autóval tengelyig, lábbal térdig járnak a sárban. Valóságos lakógyűlés toborzódott ottjártunkkor, s a szebbnél szebb házak tulajdonosaiból ömlött a panasz. Tömött buszok, akadozó szemétszállítás A lakók reménykednek abban, hogy egyszer csak folytatódik a munka. lenőrzési osztályán lapozgatjuk az iratokat, jegyzőkönyveket. amelyek egy esztendő munkájába engednek betekintést. Az adatok elszomorítóak, bár lehetne rosz- szabb is a kép, minden nézőpont kérdése. Ha azt vesz- szük alapul, hogy a Borsod Volán naponta több mint hétezer járatot üzemeltet, hogy évente száztizenötmil- lióan utaznak a vállalat autóbuszain, az a tizenegy és fél ezer eset, amikor az utasok l!)87-ben nem rendelkeztek érvényes menetjeggyel, illetve bérlettel, elenyésző szóm. Ha viszont abból a szempontból vizsgáljuk, elemezzük a statisztikát. hogy az ellenőrzés ob- jéktív okok miatt csupán az utasok kis töredékére terjedhet ki, már korántsem rózsás a kép. A közelmúltban Tari Lóra nd és Nagy Béla íoellen- őrökkel magam is részt vettem egy ellenőrzésen Kazincbarcikán és Özdon. Az első járat, amelyre felszálltunk, a kazincbarcikai vasútállomásról a városi autóbusz-pályaudvarra közlekedett. Mindössze tíz-tizenöt utas tartózkodott a járaton, és minden a legnagyobb rendben volt. Ilyen is ritka — jegyezték meg útitársaim. A pályaudvaron a Mocso- lyásdg közlekedő autóbuszhoz vezetett az utunk. Az előttem lévő ülésen egy ja- vakorabeli hölgy foglalt helyet. A buszvezető, kezében lyukasztóval, köszöntötte a felszállókat, de nem sok dolga akadt. Az első megállóban a két főellenőr udvariasan közölte a tényt: ellenőrzést tartunk. Az előttem ülő asszony is átnyújtotta a keze ügyében lévő jegyet, amely azonban kezeletlen volt. — Ez száz forint, asszonyom — 'közölték az utassal. — Tetszik fizetni a helyszínen, vagy ...? A hölgy a pénztárcájába nyúlt és rezzenéstelen arccal átnyújtotta a helyszíni bírságként elkönyvelt ösz- szeget. majd a következő megállóban, mint aki jól végezte a dolgát, leszállt a járműről. Ózdon a város széléről, pereméről, a centrumba igyekvő csuklós autóbuszra szállSegít a segély A Borsod Megyei Társadalombiztosítási Tanács elmúlt évi feladatai közül különösen nagy hangsúlyt kapott a nehéz anyagi körülmények között, rossz egészségi állapotban élők megsegítése, anyagi támogatása. Ennek szükségességét jó néhány statisztikai adat is indokolja: 1987-ben megyénkben 784 ezer lakost tartottak nyilván, akik közül a megváltozott munkaképességűek száma meghaladta a 14 ezret. Az egy lakosra jutó átA Balatoni Halgazdaság keszthelyi angolnanevelő telepén ezekben a hetekben zajlik a nemzedékváltás. Az Atlanti-óceán keleti partvidékén ugyanis január és március 'között halásszák ki a gyuífaszál nagyságú angcl- naivadékok tömegét, és szállítják a meslterséges nevelőhelyekre; Keszthelyre például egy szezonban hatmillió érkezik belőlük. A sós tengeri vízben élettünk fel. Nem volt zsúfoltság, legfeljebb huszonötén lehettünk a járművön. Itt már akadt dolguk az ellenőröknek; hárman vették igénybe jegy nélkül a Volán szolgáltatását. Az egyik esel különösen kellemetlen volt, egy bányász dühében csaknem ellökte az útját álló ellenőrt, aki végül is karhatalmat hívott segítségül. Ezután a 4-es és a 7-es számú helyi járat következett. A négyes busz zömmel kisdiákokkal volt zsúfolt, akik szinte felszólítás nélkül nyújtották át bérleteiket. Itt sem akadt bliccelő. Ám a hetes járaton már előkerült a notesz és a toll. Egy fiatal, jól öltözött hölgy arra hivatkozott, hogy odahaza felejtette a bérletét, egy másik asz- szonynak jegye nem volt, egy férfi pedig, aki kék munkásruhát viselt, nemhogy jegyet, de még igazolványt sem tudott felmutatni. Talán mondani sem kell, hogy ketten csekket kaptak, hogy azután kiegyenlíthessék a Volánnal szembeni tartozásukat. Az állítólagos bérletes hölgy megúszhatja, ha a Volán-irodán másnap bemutatta érvényes utazási igazolványát. Dolguk végeztével a két főellenőr úgy summázta az eseményt, 'hogy egy esettől eltekintve, csendes nap volt a mai. Akadt már ennél több dolguk is, s kerültek melegebb helyzetbe is. Mert hát akadnak, akik nemcsak nyelvükkel fenyegetőznek. Nemrégiben Leninváros- ban és Kazincbarcikán tartottak az osztály dolgozói átfogó ellenőrzést. Ez alkalommal mindkét városban egy műszakváltást és csak ■a helyi járatot ellenőrizték. Az eredmény: Leninváros- ban hetvenötén, Kazincbarcikán pedig csaknem százan utaztak jegy nélkül, vagy érvénytelen bérlettel. Egyébként tavaly az érvénytelen menetjeggyel utazó tizenegy és fél ezer ember közül 5700-an a helyszínen kifizették a bírságot, ugyanennyien pedig csekken egyenlítették ki tartozásukat. Elég gyakoriak a bér- lethamisítások is, ilyen esetekben szabálysértési .eljárást kezdeményeznek az ellagjövedelem elmarad az országos átlagtól, mint ahogyan a munkaképes korúak foglalkoztatottsága is. Magas a táppénzesek és a nyugdíjas járadékosok száma szőkébb pátriánkban. Életkörülményeik javítását, mindennapjaik megkönnyítését szolgálják azok a segélyek, juttatások, amelyeket a társadalombiztosítási tanács évről évre kifizet. A kérelmek indoka leggyakrabban a gyógyszerek magas ára, a hosszan tartó betegség és az alacsony jövedelem. A tanács — méltányossági jogköréből fakadóan — 1987-ben összesen 2 617 000 forintot fizetett ki, 2850 kérelmezőnek. A segélyeken túl, jó néhány járadék összegét is megemelték. 1988-ban pedig az alacsony nyugdíjjal rendelkezők körében, az eddiginél — havonta — húszezer forinttal többet oszthatnak szét támogatásként. re kelt parányi állatok gyorsan hozzászoknak az édes- . vízi környezethez. Általában két éven belül elérik a megrendelők által kívánt 15—20 dekás súlyt. A karibi térségből szállítotít és a hévízi telepen nevelt angolnát ugyanis teljes mennyiségben Olaszországba, az NSZK-ba, Hollandiába és Belgiumba exportálják. A kígyótestű halak tavaly körülbelül egymillió dollárt hoztak. (MTI) Lévay Barnabás: — Amikor megkaptuk a telket, úgy volt, hogy teljes a közművesítés; víz, villany és nyílt csapadékvíz-elvezető valóban volt, de szennyvízcsatorna nem. Most ezt építik — Luca széke módjára — társulásos alapon. Az egész környéket .feltúrták, de januárban mi itt még dolgozó embert nem láttunk. Aztán kiástak egy másik árkot, valamilyen kábelt fektetnek majd bele. Tavaly november 25-től nyitva az árok, a kábel pedig tekercsben, azóta ázik. Kocsival nem lehet megközelíteni az utcát. Nekem is hozták a szenet, a kiásott árkot kicsit betemettem, de a házig sem tudott jönni a .teherautó. Le Ladányi Lajos: — Ivóvizünk nem volt a nyáron két hétig. Körülbelül 150 lakás van a telepen, de még nem lakik itt mindenki. Mi lesz akkor? Egész nyáron hordani fogjuk a vizet? Gyermekeknek nem merjük adni, mert nitrátos. A buszmegállóban nincs lámpa, a sötétben bukdácsolnak a pocsolyában. A tanács szerint az ÉMÁSZ-nak kellene egy égőt odatenni, az ÉMÁSZ viszont azt mondja, bármikor felszerelik, ha a tanács megrendeli. Kinek lehet itt hin- n i ? Fekete Attila: — FelépíLaczkó Istvánná, fodrász: — Másfél évvel ezelőtt nyitottuk az üzletet, akkor még nem túrták fel az utat, elfogadható volt. Mivel ez az egyetlen férfifodrászat a faluban, forgalmunk is volt. De most... ? Szombat van és még egy vendéget sem, láttam. Az emberek szégyenkeznek, hogy nyakig sárosak és váltópapucsot hordanak, hogy be tudjanak jönni. Így aztán elpártolnak, az adót pedig fizetnünk kell. Tizenegy éves lakóslgénylést mondtam vissza Miskolcon, de ha így maradnak a dolgok, bizony megbánjuk, hogy itt építkeztünk. Durai Imre, Cserebere bolt: — Fél éve építettük a házat, s az üzletet. Felvásároljuk a használtat, de tartunk új gyermek-, felnőttruhát is. Persze csak olakarta önteni 50 méterre, a sárba, mert ha beljebb jön, elakad. Nem kívánunk aszfaltozott utat, csak valami zúzalékot hozassanak, amit majd elterítünk. Mátó Barna: — Mire eljutunk a buszmegállóig, olyanok vagyunk, mint a disznók. Keresni kell egy pocsolyát — amiből „szerencsére” jócskán akad —, hogy lemossuk a cipőnket, mielőtt felszállunk. A szemétszállításért lakószobánként fizetünk, hetente kellene elvinniük. A múlt év december 15-től, január második hetében vitték el először. A szomszédok szerint már meg sem kísérelte a kukásautó, hogy ide bejöjjön. tettek egy gázcseretelepet 750 ezer forintért, de senkii nem cseréli ott a palackot, mert hetente háromszor helybe hozza egy maszek. Ez egy felesleges beruházás, de gyógyszertárra nem futja. Minden gyógyszer 16 forinttal többe kerül, mert be kell érte mennünk Miskolc- í-a. Erre fizetjük a tehót, de mikor lesz ebből valami? Ha a tanács adna anyagot, mi minden társadalmi munkát elvállalnánk. Ahány fiatal, annyi szakma van közöttünk, akik hajlandók lennének segíteni, ha értelmét csóbbakat, hiszen, aki építkezik, annak nem marad pénze a luxusárukra. Ezekhez az igényekhez alakítjuk a kínálatot. Novemberig jó forgalmunk volt, aztán hogy feltúrták az utcát, s ekkora sár van, akár be is zárhatnánk. Mi sajnos nem éreztük az év végi felvásárlási lázat, mert be sem tudtak jönni a vevők. Az áruval telt autót két utcával innen leállítjuk, s háton hordjuk be a cuccot. Elmentem a tanácselnökhöz, hogy hozzanak salakot, s boldogan vállaljuk, hogy elegyengetjük. A válasz az volt: mit panaszkodnak, önszántukból építkeztek itt, tudták hová jönnek. Durai lmréné: — Reszketünk, nehogy tűz üssön ki, vagy valaki beteg legyen. A segélykérő telefon messze van és mindig rossz. A szomszédasszonynak eltörött a lába, a mentősök ölben vitték ki, mert csak innen három utcáig jutottak az úton. A tűzoltóautó sem tudna bejönni. Bállá András, szerződéses iparcikk-vasudvar: — Ingyen kapott a falu egy üzletet, melyet, a Borsodi Iparcikk Kereskedelmi Vállalat nyitott. A szögtől a radiátorig, az automata mosógéptől a színes televízióig minden árunk van. Októberben 900 ezer forintot forgalmaztunk, Ezek után arra is kíváncsiak voltunk, valóban csak a jó szándékon múlik-e, hogy a gondokra megoldást találjanak, ezért megkerestük Lukács János tanácselnököt, aki sorba véve a lakosság által említett panaszokat, a következőket mondta: — Szó sincs arról, hogy közömbösek vagyunk az itt lakók gondjai iránt, és az sem igaz, hogy hiányzik a jóakarat. Máshol is akadnak problémák, azokkal ugyanúgy foglalkoznunk kell. Csak hogy egy adatot mondjak, a falu 25 kilométeres úthálózatából mindössze 5 kilométernyi a szilárd burkolatú. A többi nem pormentesített, elhasználódott, kátyúsodott, s az évi költségvetésünkből erre 250 ezer forint jut. Egyébként már többször vittünk oda salakot. Gyakran járok az említett területen, ismerem a lakókat, s gondjaikat, de az együttműködési készségük korántsem olyan, mint ahogy elmondták. A múlt héten ugyanis szállítottunk 320 járdakookát, hogy amíg a munkálatok tartanak, ezt lerakva ne járjanak akkora sárban. Akkor vállalták is, de aztán csak néhány ház előtt rakták le. Hol van hát a nagy tenni akarás? Az út valóban nagyon rossz, de hát a szennyvízcsatornázást az egész községben meg akarjuk oldani, — 1990-re fejeződik be —, az ezzel járó kellemetlenségeket tűrnünk kell. A kivitelező vállalta, hogy szakaszokban novemberben, decemberben, — amikor máshol csúcs volt — 300 ezret. Arra gondolt a vállalat, hogy becsukja a boltot, ha nem változik a helyzet. Az árut. nem tudják ideszállítani, s a házhozfu- varozást sem vállalhatjuk. Az Iparcikk perrel fenyegette a tanácsot, erre leszórtak két kocsi salakot, de ezzel még nem jobb. A szomszédaink a Saroktól — 150 méter — hordták f úrikkal a téglát az építkezéshez, mert a szállító ott lerakta, nem kockáztatott. csinálja a munkát és amikor kész van egy-egy rész, azonnal helyreállítja az utat. Ettől többet sem ők, sem mi nem tehetünk. A gázcseretelepet a Tigáz építette, a tanács csak a telket adta hozzá, nem került egy fillérünkbe sem, s a község érdekét szolgálja. A víz 1986—87. évben valóban gond volt az egész faluban, aztán a nyáron csinált egy leágazást a Miskolci Vízművek. A meny- nyiséggel azóta nincs baj, de időnként előfordul nitrátszennyeződés. Megvizsgáltuk, de nincs akkora vész, hogy zacskós vizet kelljen hordatnunk. A buszmegállót megvilágító lámpát novemberben megrendeltük az ÉMÁSZ- tól, beiktatták terveikbe. A tehőból évi 260 ezer forintja van a tanácsnak. Megelőlegeztük a Tó ABC építéséhez a hiányzó összeget, amire nagy szükség volt, a nyári forgalom miatt. A lakosság pénzéből öt év alatt sem jön be annyi, amennyit pótoltunk. A tehóból valóban két célt javasoltunk. Az egyik az ABC, a másik a gyógyszertár létesítése volna, de erre most nem futja. A Bem József utca és környékén egyébként két hét múlva végez a munkával a Vízép Vállalat, s már megrendeltük a 300 tonna mészkő-murvát, amellyel majd megszórjuk az utat, és elterítjük. Majd- ötven év előtti — 1939-es — adatok szerint: a 180 bel- és 180 külterületi házból álló községet 1053-an lakják. A jövő fejlesztési terve a járdaépítés és a villanyvilágítás bevezetése. A legközelebbi gyógyszertár Hejőcsabán van. Ivóvizük jó. Mára jócskán változtak a körülmények. Igaz, gyógyszertár még nincs, s a járdaépítés is feladatként szerepel cgy-egy új területen. Az 1250 házból álló Mályiban azonban ma három és fél ezren élnek. Nyári időszakban, s egy-egy hét végén megduplázódik ez a szám, a tóparti üdülők (501) tulajdonosai és a víz szerelmesei miatt. A Bem József utca csak egy a falu 48 és a tó környékének 19 utcájából. Orosz B. Erika követekkel szemben. L. L. Váltás az angolnatelepen ígéret van — víz, világítás, gyógyszertár nincs lat jak. Csökken a forgalom Nem közömbös a tanács... A mi utcánk térdig sáros
