Észak-Magyarország, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-28 / 74. szám
1988. március 28., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Hamis hangok a fancsali barack csengésében E sorok írója a fancsali Egyetértés Termelőszövetkezet nyugalmazott, s most mégis nyugtalan elnöke. Felvetődik a kérdés: miért nyugtalan egy nyugdíjas? Nem sértett hiúság, nem az öregek érzékenysége kelti ezt a nyugtalanságot, hanem az aggodalom amiatt, hogy szülőfalum egyetlen üzemének, a termelőszövetkezetnek új vezetése és elnöke — talán az érthető öröm mámorában — téves, hamis, és önkritika nélküli értékelését nyújtotta az 1987. gazdasági évnek, a bevételi rekordnak. Úgy érzem, sok bajt okozott már népgazdaságunknak, de az egyes üzemeknek is a téves helyzetfelmérés, az önteltségről nem is beszélve. Ezért lettem nyugtalan, amikor elolvastam az Észak-Ma- gyarország február 23-i számában a „Csengő barack Fancsalon” című zár- számadási jelentést. A,z említett cikk írójának informátora — minden bizonnyal K. Nagy Jenő tsz-elnök — körültekintően ügyelt arra, hogy a 21 millió forintos nyereség előzményeiről minél kevesebb szó essék, számit meg már végképp nem lehet elhallgatni, az is manipuláltál!, az új vezetésnek tulajdonítható érdemként szerepeljen. íme a ki nem hagyható előzmény: „Ez a termelőszövetkezet mindig hires volt ültetvényeiről, tájhoz, hagyományokhoz alkalmazkodó gyümölcstermesztéséről." Aztán következik egy ügyesen kétértelmű mondat: „Almán kívül ezért kezdték meg a csonthéjasok, kajsziültetvények telepítését, amelyek nem várt eredményt hoztak." Miért manipulált ez a megfogalmazás? Azért, mert tartalma vonatkoztatható a valóságra is, arra, hogy a csonthéjasok és a kajszi- barack telepítésének megkezdése az említésre sem méltatott régiek érdeme, de inkább azt sugallja, hogy ez is, mint a mostani tsz-elnök szerint szinte minden, csupán az új vezetés és az elmúlt öt esztendő eredménye. A folytatás mindenesetre a su- gaknat erősíti, nem a valóságnak megfelelő, értelmezést: „Az elmúlt öt évben termelési értékük megháromszorozódott ...” De a szavakkal való tisztességtelen játéknak mégis a legkézzelfoghatóbb példája a vastag betűs bevezetésben fordul elő: „Az elmúlt években vagy ráfizettek, vagy alig értek el nyereséget. De az elmúlt öt év következetes munkájának, a telepítéseknek, a gyümölcskultúra f ejlesztésének köszönhetően várható volt egy olyan esztendő (mint a tavalyi), amikor egy országszerte hiánycikként jelentkezeti gyümölcs itt jól termett...” Legyünk pontosak: „Az elmúlt évek" ugyanaz az öt esztendő, amely állítólag minden mostani dicsőségnek az alapja, mert az Egyetértés Termelőszövetkezet 1968-tól 1982ig, nyugdíjba vonulásomig, egyetlen fillér hitel felvétele nélkül' gazdálkodott. Aztán, hogy állunk az elmúlt öt év telepítésével? Nemcsak az a gond. hogy méreteit tekintve a korábbi telepítő munkához viszonyítva jelentéktelen volt Fancsalon az új időszámítás alatt történt telepítés, hanem az is. hogy minden falusi gyerek tudja: a gyümölcsültetvények termőre fordulásának, a rendes termőképesség be- érésének ideje több mint öt év. Tehát a valóság az, hogy a fancsali tsz 26 millió forintos árbevételét döntő mértékben a régebben telepített barackfák teremték. Tudom én persze, ahhoz, hogy kasszába kerüljön a pénz, nemcsak elültetni kellett a csemetéket. Ahogy korábban is történt, metszeni, ápolni kellett a fákat, a termést pedig be kellett takarítani és jó áron el kellett adni. Mindezekhez, amik valóban sikeresen megtörténtek, szívből gratulálok. De nem szabad az arányokat eltéveszteni, s még inkább nem szabad meghamisítani! Néhány szó a melléküzemágakról. Pár éve, az új vezetés indulásakor K. Nagy Jenő maradiságnak bélyegezte azon vélekedésünket, hogy elsősorban az alaptevékenységből,' a táj adottságainak kihasználásából kell az itt élő nép kenyerét biztosítani. Szaporodtak is a melléküzemágak, mezőgazdálkodással semmiféle kapcsolatba nem hozható budapesti „vállalkozások” azon illúzió jegyében, hogy azok majd csak ontják a pénzt. Kiderült azonban, hogy egész másképp áll a dolog, mert a melléküzem- ágak ahelyett, hogy hozták volna a pénzt Fancsal- ra, inkább elszívták azt a faluból. A „haladás” jegyében a tsz még játékautomaták telepítésére is vállalkozott. Kiderült azonban, hogy a játékautomata veszélyes dolog, nemcsak annak, aki gügyélke- dik rajta, hanem annak is. aki telepítette ... Hát ilyen előzmények után apadt le 50 százalékról tíz százalékra a melléküzemágak részesedése a termelési értékből. Megmondom őszintén, én nem látok különösebb dicsőséget abban, ha egy nyilvánvalóan hibás irányt korrigálnak, mint ahogy ez a már említett cikkben megfogalmazódik. Etikátlannak tartom a régibb szemlélethez való kényszerű visszatérést úgy beállítani, mintha valami vadonatúj reformról lenne szó. Elmondtam véleményemet az előzmények lekicsinyléséről, meghamisításáról és ravasz kisajátításáról. Nem azért teltem mindezt, mert úgy érzem, hogy engem és az Egyetértés Termelőszövetkezel alapítóit, a tsz első negyedszázadának csinálóit kigúnyolták. Nem azért szántam , rá magam e nyílt levél , megírására. mert elégtételt és megbecsülést akarok szerezni azoknak a parasztembereknek, akik már nincsenek közöttünk, de „kistulajdonosi” szemléletükkel olyan közös gazdaságot teremtettek, amelyik példa volt a járásban, a megyében, de ismerték eredményeit még az országhatáron túl is. amelyik az erózió elleni védekezésnek, a meliorációnak úttörője és mintagázdasá- ga volt. Mindez az emberi indíték kevés lett volna e levél megírásához, de kell. hogy legyen és kenyeret adjon a tsz akkor is, ha mi már csak testünkkel tápláljuk azt a földet, ahol születtünk, éltünk.1 szerettünk, dolgoztunk. Márpedig én a tsz jövőjét, létét látom fenyegetve akkor, ha Fancsalon továbbra is csak a múlt kisajátítással egybekötött tagadása szabja meg a stratégiát. Ezért fogtam tollat, ezért szeretném, ha a hamis hangok tisztulnának a fancsali barack csengésében. Szalipszki András nyugalmazott tsz-elnök Fekete hétvége Intő tragédiák Három halálos áldozatot követelő, súlyos közúti baleset történt szombaton reggel Mezőkövesd közelében, a tardi elágazásnál. Ifj. Deák Gyula, 25 éves karosszéria-lakatos, nyíregyházi lakos Bécsböl tartott hazafelé a kocsiban ülő feleségével, Deákné Szabó Erika 24 éves ápolónővel, valamint édesapjával és édesanyjával. A 3. számú főút 140. kilométere közelében ifj. Deák Gyula megszegte az előzés szabályait, és áttérve az úttest bal oldalára, mintegy 100 kilométeres sebességgel frontálisan összeütközött a szabályosan közlekedő Kerek József, 47 éves, gesztelyi lakos által vezetett gépkocsival, aki utasaival együtt katonai eskütételre ment. A nagyerejü ütközés következtében Kerek József és egyik utasa, Papczun Ferenc Balázs, 34 éves autóbusz-vezető, ugyancsak gesztelyi lakos, valamint a vétkes kocsiban utazó ifj. Deákné Szabó Erika a helyszínen meghaltak. A vétkes kocsit vezető ifj. Deák Gyula és a két kocsi utasai közül további négy személy súlyosan, egy pedig könnyebben megsérült. A kórháztól nyert értesülésünk szerint, közülük két személy állapota súlyos, életveszélyes. A baleset okának részletes vizsgálatát műszaki szakértő bevonásával a rendőrség megkezdte. * * * A hír önmagában megrázó. Sokat látott, sokat tapasztalt rendőrtisztekkel olvassuk az esetről készült jelentést, nézzük a fotókat, a tragédia óta már több óra telt el, de még mindig a hatása alatt vannak, ők sem tudnak róla megrendültség nélkül beszélni. — Tavaly 83 halálos baleset volt a megyében, majdnem tíz százalékkal kevesebb, mint az előző évben. Ez már reménnyel töltött el bennünket — mondja Pónus Ferenc rendőr alezredes, a megyei főkapitányság közlekedési alosztályának vezetője. — Sajnos azonban ez a súlyos és három ember halálát okozó baleset a héten már a második, a reményünk, hogy a csökkenő tendencia tartós lesz, lassan szertefoszlik. És hol van még a nyár, az igazi forgalom! . .. Sokat, nagyon sokat romlott a közlekedési fegyelem. A balesetek okait a statisztika mutatja, a szakemberek ismerik. Az elsők között áll a gyorshajtás, a szabálytalan előzés, az ital. (Csak utalásképpen: lapunk szombati számaiban az Elszíneződött szondák — bevont jogosítványok számára fenntartott rovat időről időre megtelik ...) A gépjármű veszélyes üzem. Ez a veszély fokozódik, ha szabálytalankodással, gyorshajtással, türelmetlenséggel, erőszakkal, némelyeknél az agresszivitással párosul. Mélységesen együtt érzünk a baleset során meghaltak hozzátartozóival, aggódunk a kórházban levőkért, átérezzük az egész életre szóló lelki megrázkódtatást, mégsem tudunk az esetről indulatok nélkül írni. Hiszen — az már az eddigi vizsgálatokból is kitűnik — a szabályok betartásával ez a tragédia elkerülhető lett volna! Ha valaki beül az autójába, és elindul a hétvégi telkére, vagy kirándul valamerre, mondhatja rá, hogy a magánügye. De csak addig, amíg a közúti forgalomba be nem kapcsolódik! Innentől kezdve magatartását, viselkedését a szabályokhoz kell igazítania. Ebben a tekintetben az országút nagyon demokratikus intézmény, ahol nem a gépkocsi márkája, a volán mögött ülő ember rangja, beosztása, hanem a mindenA tragédia színhelyén kire egyaránt vonatkozó KRESZ-szabályok a mérvadóak. Mégis, milyen sokan megszegik! Nap mint nap, lép- ten-nyomon látjuk, tapasztaljuk azt a nagyfokú felelőtlenséget, amellyel egyesek a maguk és mások életét veszélyeztetik. Az előzésnek öt szabálya van. Ha valaki csak egyet szeg meg közülük, már az is beláthatatlan következményekkel járhat. Pónus alezredes nem leplezi érzelmeit, látom rajta, őt is mélyen megrázta az eset. Harmadszor veszi fel a telefont, a fiát szeretné Budapesten elérni, aki mint külkereskedő, első külföldi útjára indul. El sem tudtak egymástól köszönni. Beszélgetnénk hát a családi ügyekről, de gondolatunk, témánk akarva-akaratlan mindig a közlekedéshez, s a vele járó intő példákhoz kanyarodik vissza. Vele járó?... Rosszul mondtam! Hiszen nem törvényszerű, hogy a motorizáció a balesetek ily nagyfokú számát okozza. Beszéltem olyan pilótával, nem is egy- gyel, aki egymillió kilométert tett meg hazai és külföldi utakon — balesetmentesen. Törvényszerűen a szabályok megszegésekor következik be a baj. Mindenhová nem állíthatnak rendőrt ... A járművezetéshez a jogosítvány megszerzése alapvető. De önmagában még nem elég. Mondjuk ki: a közlekedésben való részvétel, a szabályok ismerete mellett, kulturáltság kérdése is. Ha arról beszélünk, hogy romlott a közlekedési fegyelem, tegyük hozzá, hogy romlott a közlekedési kultúra is. Ezt mutatják a különböző durva megnyilvánulások, az erő-! szak, a képességek, vagy a jármű teljesítményének túlbecsülése, a nagyfokú önzés. Húzzuk alá persze: tisztelet a kivételnek! De kénytelen vagyok ideírni, amit Pónus alezredes mondott: az év eddig eltelt időszakában 30 százalékos balesetnövekedés tapasztalható. Azt mondja, szeretné, ha leírnám — le is írom! —, mikor értik már meg végre az Änberek, beleértve a gyalogosokat is, hogy csak egy életünk van. Mikor lesz már, amikor az ilyen tragikus, súlyos baleseteket úgy érzik át, és úgy értékelik, az intő példákból is okulva, ahogy kel- • lene! * Az esti szürkület beborítja a várost, amikor elhagyom a főkapitányság épületét. A Búza tér felől egy 1500-as piros Lada száguld legalább száz (!) kilométeres sebességgel, kivilágítatlanul (!) a Gömöri felüljáró irányába, és átrobog a piros — tilos (!) jelzésen. — Nagyon siet valahová — mondja méltatlankodva egy idős bácsi. Nekem egész éjjel az járt a fejemben: vajon odaért-e? .., Ónodvári Miklós A nem kellőképpen alkalmazott műtrágyázás megyénk számos termelőszövetkezeténél okozta a talajok elsavanyodását. A talajerő visszaadására, a kedvező feltételek 'megteremtésére mind több helyen alkalmazzák a meszezést. Szerencsére megyénk bővelkedik a talaj javításához alkalmas mészkőben. így egyre több helyen foglalkoznak ennek a talajjavító anyagnak az előállításával. Felismerte az ebben lévő üzleti lehetőségeket a megyei építőanyag-ipari vállalat is, amely a sárospataki és he- jöszalontai kerámiaüzemek mellett Szalonnán foglalkozik a mészkőőrleménynek az előállításával. A szalonnái mészkőőrle- ményt a vásárlók megkedvelték, s bőséges megrendeléssel látták el az üzemet. Mind vasúton, mind pedig közúton szállítják a talajja# Energetikai főiskola épí- ' lése kezdődött meg Paks városközpontjában. Az újszerű oktatást ugyan már tavaly szeptemberben megindította Pakson a Budapesti Műszaki Egyelem és a Paksi Atomerőmű .Vállalat, de saját isvítashoz ezt az anyagot nemcsak a környező, felsőborsodi tsz-ekbe, hanem: megyénk határán kívül is. A megrendelések alapján az üzemben az idén a tavalyinál több, mintegy 60 000 tonna őrlemény előállítását tervezik. Ennek a megnövekedett mennyiségnek a feldolgozásához azonban a régi törő- mü gépi berendezései már nem voltak elegendők. Ezért a vállalat saját pénzügyi forrásaiból valósította meg a szükséges műszaki fejlesztést. Egy új töröt, valamint rakodógépet vásároltak, amelynek próbajáratá- sát, üzembe helyezését most végzik. Ezzel a berendezéssel már képesek lesznek a maguk elé tűzött cél megvalósítására, a megnövekedett termelőszövetkezeti igények kielégítésére, egyben az ipari létesítménnyel kevésbé ellátott körzetben a munkaerő foglalkoztatására. kolaépület híján egyelőre a szakközépiskola épületében tanulnak az első évfolyam hallgatói és még az idén szeptemberben kezdő második évfolyam is ott kap ideiglenes tantermeket. • Kultúraelmélet és nemzeti kultúrák elnevezéssel új könyvsorozatot indított a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoportja. A sorozat nyitó kötete, a Hagyomány és hagyományalkotás, ismert tudósok tanulmányait tartalmazza. A hagyomány kérdéskörével foglalkozó írások Hofer Tamás és Niedermüller Péter szerkesztésében első ízben jelentek meg magyarul. Meszes Szalonna Földet gyógyít a kő N éhány hónapja meditáltam már c hasábokon, miért is van az, hogy kétféle betétdíja van az üvegeknek. Drágább, ha veszem, olcsóbb, ha visszaviszem. Most, hogy a betétdíjak is emelkedtek (borzalom, hogy a forgalmi adó a borosüvegbe is begyűrűzött), épületes párbeszédeket hallani az üzletekben. Mint január elején (és azóta egyfolytában), senki sem tudja semminek a pontos árát. Az Icák, Katik, Anikók, Marikák kiabálnak a bolt egyik végéből a másikba: — Marika néni, mennyi a tonik? — Mennyi a literes Sztár-üveg betétje? Marika néni pedig kettő is van a boltban, és egyszerre szólalnak meg: — Nyolc! — Tíz! A pénztáros pedig üli is be a tíz forintot, ő azt hallja meg, amelyiket akarja. Az üvegvisszavaltónál álló Icuka viszont a nyolc forintot hallja. Az enyhén kapatos Pista bácsi, aki a bolt előtt itta meg aznapra rendelt rumadagját, elcsodálkozik az infláció ilyen hallatlan ütemű emelkedésén. Meddig tartott az a kis rum? Se- meddig. S a tízforintos üveg már csak nyolcat ér. De a nagy üzlet nem is ez. Újabban a literes zöld Sztár-tonikos üvegbe kristályvizet is palackoznak. Színtelen, buborékos folyadék mindkettő. Az áruk között viszont nagyjából 12—13 forint van. Ha véletlenül „leesik” a kristályvizes címke, s az üveg bekerül a tonikos ládába, az állampolgár csak otthon veszi észre, hogy vizet iszik tonik helyett. Visszavinni nem érdemes, címke ugye nincs rajta, s hogy bizonyítsuk be másnap, hogy tonik árat fizettünk a vízért? Ahogy a tcoca-colás, trau- biszódás üvegbe nem töltenek tokaji aszút, úgy kellene megtiltani, hogy üdítős üvegbe vizet palackozzanak. Mert minden tiszteletem az élelmes üzletembereké, de a magamfajta ötletszegény polgárnak mégsem elismerő szavak jutn nak először eszébe, ha n nagy üzletre gondol. (szatmári) Nagy üzlet
