Észak-Magyarország, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-19 / 67. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1988. március 19., szombat Megyénk az elsők között ismerte fel a tehetséggondozás jelentőségét, s próbált kezdeményező lenni a megvalósításban. A tehetség fogalmáról a mai napig vita van. Mi az általános iskolai tanulók szintjén azt valljuk: az a tehetséges, akinek teljesítménye az átlagot meghaladja, aki életkorához viszonyítva gyorsabb haladásra képes, kreatív tevékenységre alkalmas. Nagy gond, mennyire tudjuk megoldani a felismerést, a kiválasztást. Számos eszköz van rá, de mellettük bőven felmerülnek bizonytalansági tényezők is. Azt kell mondanunk, jelenleg Borsodban nincs meg a tudományos háttere a kiválasztásnak, hagyományos módszerrel, az iskolai tanulás és munkatevékenység során a pedagógus megfigyeléseire hagyatkozva történik a kiválasztás. Gondolatok a tehetséggondozásról V A differenciált képességfejlesztésnek, a tehetséggondozásnak legfőbb színtere a tanítási óra kell, hogy legyen. Sajnos, ez nem vált hatékony, élő gyakorlattá. Több oka van: például a magas osztálylétszámok, de a személyi feltételek sem mindig adottak hozzá. Még a legkiválóbb nevelők sem képesek következetesen megvalósítani, mert sok felkészülést igényel, s hiányzik hozzá a segítő háttér. Az oktatási törvény lehetőséget ad a létszámok csökkentésére csoportbontás formájában, de anyagi korlátok miatt ezt egyelőre csak az idegen nyelvi órákon tudjuk fokozatosan megvalósítani. Mód van az osz- tályugrásra, eddig 3 alkalommal fordult elő, hogy egy osztályt átlépve folytathatta tanulmányait a tanuló. Leginkább a differenciált iskolakezdés kezd gyakorlattá válni, igaz, gyakoribb a késleltetett, mint a korábbi kezdés. Ha a tanórán nem valósul meg a jó képességűek differenciált fejlesztése, máshol kell keresnünk a megfelelő szervezeti formát. Az általános iskolákban az egyik ilyen lehetőség a szakosított tantervű osztály. 1987-ben a megyében a tanulók 15,7 százaléka tanult szakosított tantervű osztályokban. Nagy az igény rá, de a hátrányos helyzetű területek, a kistelepülések ebben is hátrányba kerülnek, hiába törekednek a művelődési osztályok a körzetüket egységnek tekintve, arányosan elosztani a tagozatokat. Üj modellek is kialakulóban vannak, például a 4. osztálytól induló matematika, a rajz, vagy kísérleti jelleggel a számítás- technika, ezek tovább bővítik a lehetőségeket. A fakultációt a nem szakosított osztályokba járó 7—8. ősztályosoknak megközelítően 100 százaléka veszi igénybe. Sok jó megoldással, ésszerű helyi kezdeményezéssel is találkozhatunk, mivel az iskolák önállóan dönthetnek a fakultáció megválasztásában. Iskolaközi fakultációval kísérleteznek Kazincbarcikán, Leninvárosban, Mezőkövesden. Gond azonban itt is akad: néhol még megkérdőjelezik szükségességét, kötelező voltát. Arra sincs lehetőség, hogy annyi és olyan fakultáció induljon, ameny- nyi igény esetleg az adott helyen megfogalmazódik iránta. Mivel a fakultáció országosan csökkentette a szakköri tagok számát, így különösen örvendetes, hogy Borsodban nőtt a szakkörbe járók létszáma: 1980-ban a tanulók 3'2,8 százaléka, 1987-ben 35,4 százaléka vett részt egy vagy több szakkör munkájában. Az iskolai szakkörök mellett a közművelődési intézmények és az úttörőházak szakköreit is látogatják a tanulók. Miniszteri utasítás ad lehetőséget a hagyományos szakköri formák feloldására, a tartalmi munka megújítására. Az a tapasztalat, hogy főleg az iskolai szakkörök, nem élnek eléggé az utasítás adta korszerűsítési lehetőséggel. A képességfejlesztés, tehetséggondozás iskolán kívüli helyszínei még a többségükben igen eredményesen működő zeneiskolák, sportegyesületek és a TIT baráti körök. A néhány éve bevezetett egyéni pályázati rendszer megméretési lehetőséget ad a felső tagozatosoknak komplex (például természetkutató) és szaktárgyhoz kapcsolható (például nyelvi) feladatmegoldások során. Először írásbeli pályamunkát készítenek a tanulók, majd a legjobbak megyei találkozón vesznek részt, innen évente kb. 200—240 gyerek jut megyei és országos szaktáborba, ahol szervezett formában folyik tovább képességfejlesztésük. Külön kell szólni a megyei kezdeményezésű csúcsszakkörökről. Az 1985—86-os tanévben 100 szakkör indult a megyében, azóta számuk nőtt, mert a városi művelődési osztályok is indítottak csúcsszakkört saját erőből. Ezeknek a szakköröknek a célja először az egyéni pályázatra váló felkészítés volt, mára ez megváltozott, szélesedett: a felkészítés mellett legfőbb cél a tehetségekkel való kiemelt foglalkozás egész éves színvonalas program alapján. Pozitív változás, hogy egyre több külső szakembert is sikerül megnyerni a szakkörvezetésnek. Szinte minden körzetben gond, hogy a távolabbi, kisebb településeken lakó gyerekek kis számban jutnak el a szakkörökbe, gyakran lemorzsolódnak. (70 százaléka a résztvevőknek helyi, 30 százalékuk más településről jár.) Nem sikerült megoldani az anyagigényes szakkörök ellátását, s igényként jelentkezik a szakkörvezetők szakmai segítése, továbbképzése. Minden gond és hiba ellenére ez a mai rendszer sokféle lehetőséget biztosít az átlagosnál jobb képességűek fejlesztésére. De nem biztos, hogy ez a lehető legjobb rendszer, hogy nincsenek még hatékonyabb formák a már meglevőknél. Ezért a Pedagógiai Intézet és a megyei művelődési osztály továbbra is intenzíven foglalkozik a tehet- ségkiválasztás és a tehetséggondozás megyei helyzetével, keresik a szervezeti és tartalmi továbblépés reális útját. Ebben a tevékenységben számítanak a csúcsszakkörve- zetők támogatására, közreműködésére is. Minap, a csúesszakkörvezetők beszámoltak szakköreik működéséről, programjáról, eredményeikről, nehézségeikről. Néhol még előfordul, hogy az iskolai tananyag megszilárdítására, az idő hiányában az órán el nem végzettek pótlására használják a szakkört. Többségükben azonban tudatosan vállalják az iskolait kiegészítő, sőt, attól teljesen eltérő programok megvalósítását, új, az iskolaitól eltérő módszerek és eszközök használatát. Élvezet volt hallgatni néhány „megszállott” ember beszámolóját szakköre tevékenységéről, a gyerekekkel végzett munka eredményeiről, terveikről. Felvetődik a kiválasztás esetlegessége. Elmarasztalják a szakkörvezetők azokat az iskolákat, ahonnan nem küldik, vagy nem a tehetséges gyerekeket küldik a csúcsszakkörbe, nem élnek ezzel a lehetőséggel. Szükséges lenne, hogy indokolt esetben a tanács vagy az iskola vállalja az utaztatás költségeit (a bejáró tanulók utaztatására kapott összegből, saját erőforrásból, szponzori rendszerben, stb.). Igénylik, hogy az iskolák partnerek legyenek a képességfejlesztésben: tartsanak kapcsolatot a csúcsszakkörrel, kísérjek figyelemmel tanítványaik munkáját, az értékelésüknél, minősítésüknél a szakköri tevékenységet is vegyék figyelembe. Otthon, az iskolában adjanak lehetőséget a gyakorlásra, konzultációra, alkotó vitára. Vagyis az iskola, a szaktanár a maga eszközeivel harmonikusan működjön együtt a fejlesztésben a csúcsszakkörrel. Több helyen sikerrel próbálkoztak külső szakemberek bevonásával, vagy azzal a megoldással, hogy egy szakkört több szakkörvezető irányít, mindig a téma, a terület legjobb ismerője foglalkozik a gyerekekkel. Érzik, hogy szükség van az eredményes szakköri munka megfelelő dokumentálására is. Kiállításokat, nyílt napokat, műsorokat rendeznek, versenyeket, pályázatokat hirdetnek meg, ahol a szakköri tagok is szerepelhetnek. Sokan még arra is gondolnak, hogy a folyamatosságot biztosítsák: a nyolcadik osztályt végzetteket a középiskolai vagy felnőtt szakkörökbe irányítják, sorsukat figyelemmel kísérik. A szakkörvezetés díjazásával általában elégedettek: igaz, a tanács nem tudja személyre szólóan bruttósítani a pénzt, de a törődést, az odafigyelést, a munka megbecsülését jelzi, hogy a kezdetben 70, majd 100 Ft-os óradíjat 160 forintra emelték fel. Felvetődött az is, hogy jó lenne az alternatív szakköri programokat hozzáférhetővé tenni, eljuttatni az érdeklődőknek, az érintetteknek. A tanács és a Pedagógiai Intézet képviselői arra buzdítják a csúcsszak- körvezetőket, hogy írják le a saját szakkörük programját, a saját jó módszereiket (a megyei pedagógiai pályázat egyik témája is ez), mert ezek a gyakorlatban kipróbált és bevált képességfejlesztő, tehetséggondozó programok többet érnek, több segítséget, ötletet adhatnak minden íróasztal mellett „kiagyalt” és ajánlott munkaprogramnál. összességében megnyugtató volt azt tapasztalni, hogy az irányításban és a gyakorlati munkában részt vevők egy hullámhosszon vannak: szeretnék mind jobban és felelősségteljesebben felvállalni a kiemelkedően jó képességű, tehetséges gyerekek fejlesztését, az úgynevezett tehetséggondozást. Nem ártana viszont a társadalom figyelmét jobban arra irányítani, hogy ez nemcsak iskola, s főleg nemcsak az általános iskola és a csúcsszakkörök problémája. Az egész társadalomban igényt kell kelteni a tehetségek gondozására, a tehetségekkel való ésszerű „gazdálkodásra”. Grassalkovich Mária f A miskolci színházban 1988 március közepén A Miskolci Nemzeti Színházban naipjiatniklban szokatlanul csendes minden, csak a nagyszínpadon folynak a próbáik. A művészbejáró folyosóján a próbatáblán is csak ennek, az április 8-ra szánt bemutatónak a próbái szerepelnek. Csongor és a Tündér a címe e darabnak, amely műfaja szerint musical, s egyben ez lesz az 1987/88-as színházi évad utolsó bemutatója. Április 8-a szolkatlanul korai dátum utolsó bemutatónak. Mintha kicsit előbbre jött volna az évad vége... Mi van a színházban, miért e látszólagos csend? Ismeretes, lapunk is hint adott róla február elején, hogy Csiszár Imre, a színház művészeti vezetője kilenc év után. megválik a társulattól. A 165 éves színháznak egy kilencéves, figyelmet érdemlő korszaka zárul le. Nagy eredményekkel és bosszantó negatívumokkal is jeleskedő, csaknem egy évtized. Üj művészeti vezetés veszi, illetve már vette is kézbe az irányítást, hogy a színház újra a miskolciaké legyen, újra mind nagyobb csoportokban jöjjenek be a nézők a széksorokba. Mint említettem, folynak a próbák a színpadon, más helyeken különböző műszaki felújítások, átépítéseik zaja hallatszik. Például a balett- teremben. S közben a ^zín - ház vezetése is dolgozi k;?l elkészíti az új évadot. Igaz, ez nem túl látványos, de annál nagyobb, felelősségtelibb munka. Már az új ve- zétés irányításával dolgoznak a támsulatépítésen, a műsorterven, egyebeken. A minap — március 16- án — Gyarmati Béla igazgatóval, Galgóczy Judittal, a színház új vezető rendezőjével, aki a következő évad kezdetétől az intézmény főrendezője lesz, és Upor Lászlóval, a színház új dramaturgjával tekintjük át a színháziban jelentkező feladatokat, időszerű teendőket. Ezekből szeretnék néhányat a színház iránt érdeklődő olvasóinknak bemutatni. Bizonyára olvasóink, s más színházlátogató miskolciak körében is felmerül a gondolat, vajon miért a korai évadzárás, és miért nem tartják meg a műsortervben hirdetett hatodik bérleti bemutatót és a Kamaraszínházba .tervezett premiert. A válasz tulajdonképpen egyszerű. A magyar színházi világban ilyenkor, tavasszal zajlanak a szerződtetések, az eltávozások egy-egy színházból, illetve új színezek csatlakoztatása a társulathoz. Az esetleges színészi mozgások miatt nem lehet megtartani az évad végén a bemutatókat. hiszen, ha valamelyik főszereplő eltávozik, az új évadban nehéz a sorozat folytatása, újra kell kezdeni mindent. Ami az elmaradó bérleti előadást illeti, a színház úgy tervezi, hogy kártalanítja a bérlettulajdonosokat, visszafizeti a bérletnek erre az előadásra eső hányadát. Az előbb említett szerződtetésekhez tartozik, hogy éppen az említett okok és a színház művészeti vezetésében bekövetkezett személyi változás miatt már február 23-án megkezdték a szer- ződtetési beszélgetéseket a társulat tagjaival. Már minden színésszel beszéltek - is arról, ki, mit várhát a jövőben. De ez a beszélgetéssorozat nem zárulhatott le, hiszen országosan április 30- ig tart, ennélfogva egy színház nem zárhatja le másfél hónappal korábban, hiszen a másikhoz még el lehet akkor szerződni, vagy onnan lehet új színészt hozni. Az a színház vezetésének a törekvése, hogy a jövő évad első felére programot tudjanak adni, és az évadzárásig legalább három darab szereposztása készen legyen. Ehhez kapcsolódik, hogy száhdékuk szerint a tájhelyeket is tájékoztatni kívánják, a bór- letezésben pedig némileg csökkentik o bérletek számát. Hat darabot mulatnak be bérletben továbbra is, de úgy szeretnék, hogy egy-egy előadásnak nagyobb legyen a bérletes nézettsége is. Tervei között szerepel még különböző vendégjátékok meghívása több műfajban. A beszélgetés során szóba került, hogy máris történtek jelentős lépések a színház zenés tevékenységének javítására. Új zenei vezetője van a színháznak, Molnár László karmester személyében. aki Szegedről jött, új koreográfusa, M. Kecskés András pantomimművész személyében, öt új énekes szólistát szerződtettek eddig, és új dramaturgja van a színháznak, a már említett és a beszélgetésen részt vevő Upor László, aki korábban matematikus volt, majd dramaturgként végzett a főiskolán. Népszínházát szeretnénk csinálni, hangzott beszélgetés közben. Ezt az elszánást az elmúlt évtizedekben többször hallottuk a színházban, minden új vezető ezzel kívánta fémjelezni munkáját. Most az az elképzelésük, hogy a nagyszínházban tartandó hat bérleti előadáson kívül továbbra is előadásokat tartanak a Játékszínben és a Kamaraszínházban. A Kamaraszínház szerepe megváltozna, oda kerülnek a tervek szerint majd olyan darabok, amelyek szűkebb közönségréteghez szólnak, kisebb körű érdeklődésre tartanak számot, a Játékszín pedig továbbra is stúdiójel- legű lesz, kísérleti színpadként működik, több funkciós térszínházként. Tervezik, hogy a Kamaraszínház egy bemutatóját vidéken tartják majd. Figyelmet érdemlő törekvés, hogy létre akarják hozni a Miskolci Nemzeti Színház mozgás- és színészstúdióját. Már áprilisban számolnak ezzel, s ennek részletes programját meg fogják hirdetni. Ez nagyban segíti majd a színház utánpótlását, ugyanakkor számolnak a társulat tagjainak többféle továbbképzésével, és a most újjáépülő balettteremben, amely egyben kondicionáló-terem is lesz, sokféle „edzésre” nyílik majd lehetőség. Az új koreográfus jelenléte is segíti, illetve biztosítja ezt. Érdemes megjegyezni még, hogy éppen a napokban, március 22-én és 23-án meghallgatást rendez a színház, énekesek számára. A színház új évadjának szakmai-művészi előkészítése, mint a fentiekből kitűnik, már megkezdődött. Annyi talán elárulható már most, hogy a nagyszínházban egy szatírával kezdenek, majd ezt egy musical bemutatója követi, amelyhez a technikai feltételek megteremtésén fáradoznak, a naptári év végének meglepetése pedig egy olyan darab lesz és olyan főszereplővel, amelyet érdemes már most elmondani: Csiky Gergely Nagymama című vígjátékát mutatják be, a főszerepben Máthé Évával. Ezt követi majd az új évad első operettbemutatója. A további két bérleti darabról még korai lenne beszélni. Azt viszont érdemes elmondani, hogy a színház művészeti munkáját a jövőben művészeti tanács segítségével fogják irányítani. A személyi változásokról általában még korai beszélni. Alapvetően a bevezetőben említett okok miatt, azaz, hogy a szerződtetések április 30-ig még nem zárulnak le. Ami végleges változás, azt viszont feljegyezhetjük. Csiszár Imre távozásáról már szó esett, Kerékgyártó László gazdasági igazgató is megválik az évad végén a színháztól, sok-sok évtized után. Megvált a színháztól Rátky György dramaturg. A színészi állományból elköszönt a színháztól Tímár Éva, s eddig más senki. Az igazgatóság nyolc művészeti munka- vállaló — segédszínész stb. — munkaviszonyát szünteti meg az évad végével. Üj gazdasági igazgató veszi át munkakörét Szilvássy Zsuzsanna személyében. A jelenlegi vezető rendező, mint . említettük, főrendezőként működik majd. Galgóczy Judit zongoraművész, azonkívül dramaturgi végzettsége van és rendeződiplomát is magáénak mondhat. Az Állami Operaházban rendezte Donizetti Csengő című vígoperáját, a főiskolán Mrozek Emigránsokját. Most nagy ambícióval lát neki a miskolci színházban rá Váró feladatoknak. Az újak közül már megemlítettük Molnár László zenei vezetőt, M. Kecskés András koreográfust, Upor László dramaturgot. Amikor a beszélgetés végén azt kérdeztem Galgóczy Judittól, milyen színházat szeretne Miskolcon teremteni, ezt válaszolta: — Én azt szeretem, ha nézik, amit csinálok. Azt hiszem, sok-sok miskolci színházlátogatóval együtt szeretnénk, hogy teljesüljön az új főrendező vágya. Nézzék sokan, amit csinál. S tegyük hozzá, nézzék, lássák, értsék, fogadják be, és szeressék is. Benedek Miklós Ma este a képernyőn Hiklósy György Mo, késő «st«, 22.25 érőkor az első műsorban jelentkezik a Mestersége: színész című portrésorozat, amelyben ezúttal a sokoldalú, vígszínház! művészt, Miklós? Györgyöt ismerhetjük meg emberközelből, Vitray Tamás riporteri közreműködésével, Tőrök Ilona rendezésében. Miklósy György igen gyakran szerepet a képernyőn is, o legkülönbözőbb műfajú televíziós produkciókban találkozhatunk vele. Ebben a portréműsorban reflektorfény nélküli, emberi oldalárál tárulkozik fel. Képünkön 6 látható.
