Észak-Magyarország, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-15 / 63. szám

1988. március 15., kedd

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5

Figyelőkút

és háromüvegű ablak

Az ipari vállalatok és üzemek 11)82 óta kötelezettek a veszélyes hulladékok kezeléséről bejelentést tenni. Ám, hogy az eddig keletkezett hulladék mennyire veszélyezteti Miskolc vízellátását, ezt figyelőkutak segítségével ellenőrzik; így mérgezőanyag jelenleg nem juthat be ivó- vízhálózatunkba — tudhattuk meg többek között dr. Pádon Imrétől.

A miskolci rádió közelmúltban elhangzott Hétről- hétre című műsora a lakosságot közvetve és közvetlenül is érintő környezetvédelmi problémákkal foglalkozott. G. Tóth Ferenc műsorvezető-szerkesztő mikrofonja előtt a meghívott vendégek dr. Pados Imre, az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság igazgatója és Gavallér István, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium Észak-magyarországi Felügyelőségének igazgatója válaszolt a hallgatók kérdéseire.

A Bódva kivételével —, mely első osztályú vízminőségű — KGST-n belüli meghatározás szerint a hozzánk érkező Tisza, Bodrog és a

Mozdulni is alig lehetett a Sárospataki Képtárban, olyan nagyszámú közönség vett részt a városból és a szomszédos Sátoraljaújhelyből a Lavotha Géza pataki szobrászművész alkotásaiból rendezett kiállításon.

A képtár vezetőjének, Dob- rik Istvánnak üdvözlő szavai után Czinkc Ferenc Munkácsy-díjas festőművész az egykori pataki diáktárs és mai művésztárs szerete- tével méltatta Lavotha Géza művészetét, kiemelve azt a hatást, amelyet a művész festményei, fafaragásai gyakorolnak szépségükkel az emberre. Egy kiváló művész és remek alkotásai találkoznak ezen a tárlaton a közönséggel. Művész, mű és közönség: e három kapcsolatából alakul kerek

Hernád másod-, a Sajó pedig harmadosztályú víznek minősül. Az utóbbi idők sorozatos szennyezései középpontba állították e folyók vízminőségének védelmét. A tájékoztatás szerint a haváriaszerű szennyezések 42 százaléka külföldi eredetű. Különféle egyezmények szabályozzák a hazai és a szomszédos országok vízügyi szerveinek kapcsolatát, a felelősség megállapításának és áthárításának lehetőségére azonban nincs megállapodás. Az előrejelzési együttműködés jónak mondható, s jó hír az is, hogy a szomszédos Szlovákia területén működő papírgyár, mely eddig leginkább szeny- nyezte a Sajót, a cellulózszennyeződés megfékezésére tisztítómű építését kezdte meg.

A hazai üzemek szennyezik a megye folyóvizeinek 58 százalékát, 1984-től szigo- gorított szennyvízbírságot fizetnek a kibocsátó üzemek, ezért a megelőzésre koncentrálnak a vállalatok, és a szankciók meghozatalánál a vízügyi szervek célja is ez.

„A hulladék azé, aki megtermeli ” — mondotta Gavasszal a szőlőföld nyiroktalaját, szüret idején pedig nagy kőhúzós préssel nyomtuk ki a szőlő levét."

A fába faragott szőlőmunkák teljes „skáláját" bemutatja a tárlat. Ennek a hajdan oly nehéz, kemény munkának szinte minden egyes mozzanatát megismerhetjük — a művészi ábrázolás lélekemelő gyönyörűsége közben — Lavotha Géza életműnek is tekinthető kiállításán. A költők, zeneszerzők csengő rímekben, szárnyaló dallamokban oly sokszor megénekelték Tokaj szőlövesz- szeinek nektárját. Lavotha Géza a maga kemény realizmusával ennél továbbmegy: ő a hegyaljai embert örökíti meg, aki „szakmánybán”, inaszakadtáig kétágúzik, csorgatja verejvallér István. — Ám különös hulladék a zaj, s ezzel manapság nemigen tudunk mit kezdeni. Egyik szomorú példája ennek a Kun Béla városrészen átvezető 26. számú főút miskolci átvezető szakasza, illetve az ez által okozott zaj. Háromszáz aláírással érkezett reménykedő levél a Környezetvédelmi és V í zga zdá 1 kod ás i M i n isztér i - umhoz. Gavallér István is keserűen szólt arról, hogy az út a tiltakozás és kérés ellenére épül. A lehetőségeket, ami a tervezők és beruházók kezében volt, nem jól használták ki, s ma már csak különféle műszaki megoldásokkal lehet javítani az ott lakók életkörülményein.

Ezek a műszaki megoldások, például háromrétegű üvegek alkalmazása, a lakásba bejutó zaj mértékét csökkenthetik, és a rossz levegőt is visszatarthatják ... Ha becsukják az ablakokat. De ki hallott olyat, hogy egy ablakot ne lehessen kinyitni? Érthető tehát, hogy az ott- lakók az utolsó percig reménykednek.

tékét, míg a nemes ital asztalunkra kerülhet.

A Hegyalján élő művész együttérzésével, a szülőföld szeretetével faragta fába ezeket a markáns arcvoná- sú, kemény, nagycso-ntú kapásokat, a szekercével suhintó bodnárokat. S talán csak akkor enyhül valamelyest a művész keménysége, amikor a kapásbál, a szülőfaluban még ma is szokásos bén.vei bodnártánc és a pislákoló gyertya fényénél a téli pincézés kerekedik ki — különösen a 95x240 centiméteres hatalmas tablón — a vésője alól.

A nagyszerű művészeti eseménynek számító kiállítást május 8-ig tekintheti meg a közönség a Sárospataki Képtárban.

Hegyi József

Érdekes

mesterségek

fin !• if

mips

pgi

Len in város egyik modern lakásában nem éppen korszerű és nefm kimondottan férfias szakmát űz egy fiatalember. Balogh Gyula gyöngyfűző kisiparos. Hogy mi vitte rá erre a finom kezet, erős szemet igénylő munkára?

— Pakson dolgoztam két évig. Anyósom a közeli Szek- szárdon minit napközis pedagógus tanította a gyerekeknek a gyöngyfűzést, tőle tanultam meg én is.

— Papír nem kellett az ipar kiváltásához, elég, ha az ember képes arra, amit vállal — mondja, majd előszedi a termékeit. Mutat egy sárközi nyakbadobós gyöngygallért, ami tarka, színes, maid egy egyszerű fehérei. Mindegyik szép. szép, de hát ki vesz ilyet manapság magára?

— Főként néptáncegyüttesek veszik ezeket a népi jellegűeket. Elég drágák, darabjuk 800—1200 forint. De vannak olcsóbb gyöngysorok is. a tömegigények kielégítésére.

Arra törekszik — vallja be —. hogy újat alkosson, a magyar népi hagyományok mintájára készítsen modern darabokat. A gyöngyfűzésnek főiként a Dunántúlon van hagyománya, itt Borsodban csak Mezőikövesd et említi. Nem régi művészet, alig kétszáz éve létezik. Ebből következik, hogy szak- irodalomra, amire pedig nagy szüksége lenne, nagyon nehezen lel. Forrásként említi még Erdélyt, ahol szintén a tarkább, csicsásabb gyöngysorok a divatosak. Ezeket próbálja becsempészni a ma divatjába — egyN. Zs.

Szőlőmunkák, fába faragva

Lavotha Géza kiállítása

Cipészcérna, cipésztű, rengeteg türelem, jó szem - és máris kész a nyakbadobós gyöngygallér.

Fotó: Fojtán László

szerűbb. ízlésesebb színezéssel.

— Már csak azért is — folytatja —, mert a Népi Iparművészeti Tanács ezt értékeli. Nagyon fontosnak találom. hogy zsűriztessem az egyes darabokat, mert azt vallom, ha az emiber csinál valamit, az legyen jó és örömöt adó. Ezért is célzóm meg a „népművészet ifjú mestere" címet, gondolom pár év kitartó munkájával elérhető.

Közbevetem, hogy elég strapás lehet állandóan Pestre utazgatni, hogy egy-egy darabot zsűri elé vigyen ... Nos, mint kiderült, nem ez a legidőrablóbb foglalatossága. Göröngyös utakon jár — a gyöngyök miatt. A csehszlovákiai Jablonecben gyártják az alapanyagot, a magyar fővárosban lehet megvásárolni. Ha éppen kapható, vagy ha sikerül felfedezni a beszerzési forrást. Mert van ám egy láthatatlan fal, amibe a fiatalember gyakran beleütközik, és ez nem más, mint a versenytársak irigysége ... Titkolják a „gyöngylelőhelyet" és a kész ékszerek értékesítési lehetőségét.

— Ez utóbbival az idén talán már nem sok «bajom lesz. Az utóbbi két évben a környék minden jelentős vásárán megfordultam, már tudom, hová érdemes menni.

— Hogy lehet megélni a gyöngyfűzésből ?

— Egyelőre nem nagy üzleti sikerről beszélhetek. Mint említettem, a megélhetés kényszere miatt ki kell szolgálni a közízlést is, ami nem azonos az enyémmel.

A szokásos témára, az adórendszerre tereljük a szót. Nem magától az adótól fél, hanem attól, hogy az életszínvonal csökkenése miatt kevesebbet költenek az emberek gyöngyből készült díszekre. Mert végül is ezek nem nélkülözhetetlenek a napi megélhetéshez. Előveszi a sokat emlegetett, szidott naplófőkönyvet, ö is nehezen jutott hozzá, végül a KIOSZ helyi csoportjától vásárolt egyet. Nézegetjük az egyes bejegyzéseket; bizony, eddig jórészt csak kiadásokat tartalmaz.

— A szezon ilyenkor tavasszal, áprilisban, májusban indul. Napközben dolgozom, hétvégeken beülök a Trabantba és irány a vásár! Próbáltam már eladni butikosoknak, de nagyon alacsony árat kínáltak a portékáért. Így inkább magam bonyolítom az értékesítést.

S hogy miért szereti a mesterségét? Nemcsak azért, mert szépet alkot, hanem mert szabadnak, a maga urának érezheti magát. Csinálja, amíg bírja szemmel — mondja, majd egy szép gyöngygallért mutat. Tizennégy óra. amíg egy ilyen elkészül. Ezt persze nem úgy kell képzelni, hogy leül és egyfolytában felfűzi az apró szemeket. Bizony, naponta fél, egy órát tud rajta csak dolgozni. Mert a szemet nagyon kikészíti az állandó figyelés. A számolás is fárasztó, mert ahhoz, hogy olyan legyen valami, amilyennek álmodta, precíznek kell lennie.

M. Szabó Zsuzsa

egésszé az igazi művészet. A kiállításon látható 16 olajkép és 36 faszobor is tanúsítja — hangsúlyozta a továbbiakban Czinke Ferenc —, hogy Lavotha Géza elsősorban szobrászművész. Zemplén szülötte, a zempléni táj szerelmese, a zempléni munkásember tisztelője. Nincs abban hát semmi meglepő, hogy zempléni fából: bükkből, tölgyből, hársból, dió-, szilva-, körte-, cseresznye- és ber- kenyefából. még kecskerá- góbó] is faragta ki — néhány történelmi és bibliai alakon kívül — elsősorban a zempléni emberek világát.

A nagy tetszéssel fogadott megnyitó után a tárlat megtekintése valóban arról győzte meg a közönségei, , hogy Lavotha Géza testestől-lelkestől Hegyalja művésze. „Hegyalja szülötte vagyok — vallja magáról —, ennek a vidéknek minden szépsége, keménysége és romantikája hatott rám egész életemben. Parasztgyerekként kezdtem az életet. Átéltem azokat az időket, amikor még nehéz kétágúval vágtuk laÁlmodozó képviselők?

A képviselőcsoport üléséről szóló tudósításba érthető okokból nem fért bele mindaz, amiről érdemes lenne hírt adni. Van olyan is, amit egy mondattal intéz el az ember, pedig bővebben kellene szólni róla. Például arról, hogy a fejlesztések, beruházások (pontosabban inkább ezek elmaradása) kapcsán szóba került: mit tud ma egy képviselő elintézni?

Évszázados kortesfogós: a jelölt ígér fűt-fát választóinak, kacsalábon forgó kereskedelmet, úthálózatot, közlekedést, telefont, orvosi rendelőt, jó ivóvizet. Aztán mikor megválasztják, kiderül, erre sincs pénz, arra se, az igéretbc-l nem lehet várat építeni. A képviselő ebben a ludas? Semmiképp, hiszen ö tényleg szeretné ha megépülne, ha elintézhetné, ha felszerelnék, kialakítanák, vagy legalább, hogy neki is megígérné ezeket valaki.

Ezen az ülésen hangzott el, hogy ma már nincs, nem lehet „kijáró" képviselőről beszélni. (Mármint aki kijárja, hogy mindaz megvalósuljon, amit választói .kérnek tőle). Valamennyien úgy vannak pedig, hogy nagyon szeretnének kézzelfogható eredményeket felmutatni. Többen elkeseredve mondták a szünetben, hogy úgy érzik, tehetetlenek, mit tudnák ők elintézni, ha évek alatt azt sem, hogy épüljön egy magas peron a vasútállomáson, induljon egy autóbuszjárat a Bodrogközben, vagy legalább azt ne szüntessék meg, ami már megépült.

Ügy gondolom, nincs okuk az önvádra, a kesergésre. Kevés helyen találni ilyen aktív, tenni akaró, a közjó érdekében vitázó, érvelő,

harcoló testületet. A tudósításban leírtam: első hallásra inkább a vágyak, mint a valóság kategóriájába tartozó tervnek érezhetjük a javaslatot: repülőtér kellene a nemzetközi idegenforgalom megyébe csalogatásához. Hogyan? Ma, amikor ennél sokkal fontosabb dolgokra sincs pénzünk, százmilliókat költhetnek repülőtérre? Honnan, miből?

Pedig gondoljunk csak bele: ide nem autó- kázik a turista (megaludni sem tudna hol), de ha itt teszállna vele egy helikopter (nyilván nem egy új Ferihegyről és Boeingekről van szó), és helyben bérelhetne gépkocsit, amivel bejárhatná a megyét, Aggtelektől Mezőkövesdig, talán mégis többen ideszoknának. Jusson eszünkbe; mikor szó volt a Cóburg- kastély átépítéséről, a svédeknek is volt olyan ötlete (van is még?), hogy helikopter-állomást létesítsenek.

Nagyon jól emlékszem arra, egy-két éve Hajdúszoboszló tanácselnöknője is arról álmodott, hogy a. fürdővárosban nyugati turisták is megfordulnak majd, ha lesz repülőtér. Aztán itt van Eger. Heves és Hajdú között a mi megyénk. Ha úgy szerveznék: ide is, oda is lehetne kirándulni. Persze tudom én, így is milliókról volna szó, meg arról, hogy ne legyen minden csak szó, szó, szó, hanem találni kellene olyan embereket is, akik tenni is tudnak, pénzt szerezni (külföldre! akár) és elindulni.

Ugyanígy a hármas út kapcsán is szóba került. nekünk, helyieknek kellene lépnünk. Mondták, egy ilyen autópálya minden egyes

kilométere több tízmillióba kerül. De azt is mondták, igaz ironikusan, hogy hamarabb építenek Pesten egy második körgyűrűt, minthogy a hármas utat befejezzék. Gazdasági, idegenforgalmi érdek, meg kulturális és minden más. hogy ezzel a sztrádával nemcsak Pesthez, Európához is közedebb kerüljünk.

Az egyik legfontosabb: Miskolc és Nyéklád- háza között megépíteni az utat. A másik, a Mezőkövesdet megkerülő szakasz építése. Ez nemcsak borsodi, hevesi érdek is. Tudom, éppen néhány sorral feljebb írtam le, arra sincs pénz, hogy például Ernődön építsünk egy magasperont, segítve ezzel az öregasszonyok (meg a fiatalabbak) le- meg felszállását a vonatra. De vannak még pénzek máshol, ahonnan ki lehetne csalogatni, ha annak is érdeke lenne, akinek nem üres a zsebe.

Aztán szóba került a borsodi autógyártás. Sokan ezt is irreálisnak, vágyálomnak vélik. Az is, főleg ha semmit nem teszünk érte. Hallottuk: szerencsére ez nem így van. Döntés még nincs, de a kormányhatározatra várva is. a gépkocsitársaság már dolgozik, készül.

Azzal kezdtem: lejárt a „kijáró” képviselők kora. Nehéz eredményt felmutatni, szobrot állítani magunknak: „ezt én csináltam, én intéztem el". De ma az sem kevés, ha állandóan, szünet nélkül mondják, mondják, amit kell, kikényszerítik ezáltal, hogy a témák napirenden maradjanak, és a választók azokra figyeljenek, akiknek lépniük kell.

Én drukkolok a hármas útért, a borsodi idegenforgalomért, hogy híd és régi vasút épüljön újjá, járjon több busz az aprófalvakba, jusson mindenkinek egészséges ivóvíz és friss kenyér.

A képviselőknek is.

Szatmári Lajos