Észak-Magyarország, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-08 / 32. szám

1988. február 8., hétfő

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5

Ki ül a karosai tüzes trónra? (2.)

Skapinyecz Gyula, a Sátoraljaújhelyi Pártbizottság első titkára lassan mezőgazdasági szakemberré válik. A Bodrogköz veszteséges termelőszövetkezeteinek szaporodó gondjairól mostanában sok szó esik a pártbizottságon is. Még el sem csitultak a cigándi tsz csődeljárása során kirobbant szenvedélyes viták, már a karcsai ügy borzolja a kedélyeket.

— Megay Oktáv állandóan rákényszerít bennünket arra, hogy foglalkozzunk vele — mondja a fejét csóválva. — Én már évekkel ezelőtt megmondtam neki, hogy belőled vagy országos vezető lesz. vagy kitöröd a nyakad. Kiváló szakember, nagyon okos, talán túl okos is, s éppen ezért nem bírja elviselni, ha valaki ellentmond neki — azt az embert lerendezi. A mostani ügy nem az első esete. Még 1980-ban NEB-vizsgálat indult ellene, ugyanis a sátoraljaújhelyi víkendházak építésénél az egyik dolgozónak mész ment a szemébe és megvakult. A vizsgálat néhány szabálytalanságot tárt csak fel, ezért fizetett Megay, de az ügy lezárult.

— Mi lett a megvakult emberrel ?

— A termelőszövetkezet fizeti a rokkantsági pénzét. A nyolcvanas évek elején egyszerűen nem lehetett mit kezdeni Megayval, mert nagyon jó*l ment a tsz-nek. Ha figyelmeztettük, azonnal a fejünkhöz vágták, hogy miért a jó gazdákkal foglalkozunk, pedig akkoriban már felhívták a figyelmünket a retorziókra, a szövetkezeti demokrácia felrúgására.

— Az elnök szerint önnek személyes problémája van vele, amiért az ön kérése ellenére sem lépett vissza az országgyűlési képviselő- választáskor.

i-r. Megay azóta is ezt emlegeti, pedig már elmondtam n'eki, hogy bárki jelöltette volna magát olyan módon, mint ő, azzal sem értettem volna egyet. A népfrontnak két fizikai dolgozó jelöltje vo.lt, ,az egyik éppen a karcsai tsz-ből. Erkölcsös az, fiogy jelöltetem magam a igáját dolgozómmal szemben, és a tsz autóbuszát fölhasználva, a munkából viszem el az embereket a gyűlésekre? Szegény Lőrincz Ferencnek, a beosztottjának semmi esélye se volt vele szemben. Mi erre a magatartásra válaszoltunk, s van még annyi ereje a pártnak, hogy egy ilyen fogadatlan prókátorral szemben fel tudjon lépni. Hiába erőlködött Megay, a választáson nem kapta meg a szükséges többséget, mert a környező falvakban sem tetszett ez a magatartás. ,

— Sokak szerint ezután lett feszült a légkör a gazdasági és pártvezetés között.

— Én csak az egyik okként említeném a választásokat, bár igaz, hogy aki ezután nem szalutált Mega.v- nak, azt aprította. Az erősödő feszültség a tsz-tagok gondolkodásmódjának változásából fakad. Elgondolkodtak, és megijedtek az emberek, amikor a cigándi tsz-t fölszámolták. Látták, hogy a saját szövetkezetük is egyre nagyobb bajban van, de az elnök továbbra i.s csak vagdalkózik, s ez már nem tetszett nekik. Ez igen markánsan kijött a párttagokkal folytatott beszélgetések során. Én azt mondtam Tóth Istvánnak, a község párttitkárának, hogy ne veszekedjünk Megayval, ne vegyük fel a kesztyűt, amit nap, mint nap odadob, hanem a gazdaság talpraállításával foglalkozzunk. Megay ezután kezdett átszervezni, mert ha bajban van, akkor rögtön átszervez. Ha ez az ésszerűsítés és a közösség javát szolgálja, akkor rendben van, támogatjuk a szándékot. De olyan átszervezést — ahogy ő nevezi —, kibontakozási programot nem pártolhatunk, ami öncélú, s aminek következtében jól dolgozó pártmunkásokat állítanak félre, csak azért, mert volt bátorságuk kimondani az igazságot! Megay meggondol la magát, és félredobva a veszteséget, a százmillión felüli likviditási gondot, átszervez! így nem lehet se a karcsai közösség, se az állam vagyonával bánni!

Feláll és sétálni kezd a szobában. Amikor visszaül, a hangja ismét nyugodt.

— Elnézést, ha kissé szenvedélyes voltam, de néhány vezetőnk felelőtlen gondolkodása felháborít. Az eredményeket, a gazdag faluképet nem lehet elvitatni Megay tói. De ahogyan ezt csinálja, azzal rpindig vitatkozni fogok! Gátlástalan, visszaél a hatalmával. Most váltóra eladta az egész évi termés nagy részét, a takarmányt, a tejet. Biztos vagyok abban, hogy erről a tagság semmit nem tud.

— Mi lesz a karcsai tsz sorsa?

— Ez attól függ, hogy a tagság kit bíz meg a vezetéssel. Segítség nélkül nem tudnak talpra állni, de nem mindegy, hogy mire használják a pénzt. A tagság döntésétől függ, hogy egyenesbe jönnek-e, vagy a ci- gándiak sorsára jutnak.

*

Faluszéli kurta kocsrűa. Hideg van benn. A kocsmáros takarékoskodik a tüzelővel, bizonyára azt gondolva, hogy van itt másféle folyékony fűtőanyag bőven, melegedjen attól a magyar ember.

A kicsattanó arcú kocs- márossal egy függönnyel elválasztott helyiségben ülünk le, ahol néhány fokkal még hidegebb van.

— Télen nincs akkora forgalom, ezért nem használom ezeket a részeket — magyarázza, amikor látja, hogy visszagombolom a nagyka- bá torna t.\

— Hogyan lesz egy képviselőjelöltből kocsmáros?

— Ehhez Karcsún kell élni, no, meg kell hozzá egy „jóakaraté'’ főnök.

— Beszélne erről bővebben ?

— 1975-ben kerültem a tsz-be, mezőgazdasági gépszerelőként. Párttitkárnak válásztottak az állattenyésztési pártalapszervezetben. Soha nem tudtam elviselni az igazságtalanságot, nem néztem el a hibákat. A magamét sem. így lettem szálka az elnök szemében, mert a községi pártbizottság vb- tagjaként sokszor az elnök fejéhez vágtam, hogy háttérbe szorítja a pártot, figyelembe se veszi a javaslatokat, hátrányosan kivételezik a pártmunkásokkal. Nem tetszett neki, hogy a népfront engem jelölt országgyűlési képviselőnek. Egyik emberével ő is jelöltette magát. Több hatalmat akart, nagyobb befolyást. Én nem voltam neki ellenfél, mozgósította az egész tsz-t a saját dolgozója ellen. Pocsék munka volt.

— Maga visszalépett?

— Gondoltam rá. Aztán már csak azért se léptem vissza, hogyha kettőnk között megoszlik a szavazat, akkor a harmadik nyeri a választást. A következő hónapban azok lettek a főnökeim, akik ellenem voltak a kampány során. Nem maradhattam a tsz-ben. Kiléptem és kocsmáros lettem.

— Ezek szerint nem rúgták ki?

— A karcsai tsz-ből senkit nem rúgnak ki. Finomabb módszereik vannak. Mindig azt az ágazatot teszik veszteségessé, ahonnét el kell távolítani valakit. Idegileg tönkreteszik az embert. Csak a talpnyalók vannak biztonságban. Itt is jön egy — int fejével a pult felé.

Mire odanézek, a kiszolgálónő mór behúzza a függönyt.

— Majd kiesik a szeme — mondja undorral az asz- szonyka, és még egyszer ellenőrzi, hogy belátni-e.

*

A tsz szervizcsarnokát még nagyvállalatok is megirigyelhetnék. Tágas, jól felszerelt, és télen is kellemes benne a klíma. Éppen befejeződött a műszak, öltöznek az emberek. Lenne tehát idő beszélgetni, de csak téb- lábolok az öltöző ajtajában, mert senki nem akar velem szóba állni.

— Megy a busz — jön a válasz a lemezszekrény mögül.

— Kocsival vagyok, a kapuban tesszük le, bárhol lakik — mondom reménykedve.

— Sok ilyenkor a munka otthon ...

— Vár a család .. .

— A tsz-ről szeretnék beszélni magukkal — próbálkozom újra.

— Mi ahhoz nem értünk. Autószerelők vagyunk ...

*

Az udvaron csillogón-vil- logón sorakoznak egymás mellett a tízmilliókat érő masinák, mindenütt rend és tisztaság. A textilüzemet keresem, hátha a nők bátrabbak.

A textilfőágazatban 90 nő dolgozik, többségük helybéli, de Karosról is járnak ide. A négy helyiségben li- cenc útján szerzett japán gépek végzik diszkrét zajjal a munkájukat. A munkakörülmények jók, s az itt készült termékek minősége is, hiszen a raktárból Hollandia és az NSZK felé veszik az irányt a blúzokkal, ruhákkal megrakott kamionok.

Az irodában kisebb társaság gyűlik össze.

— Nem kell ráhúzni a vizes lepedőt az elnökre, hiszen nyereségessé tette a tsz-t — jegyzi meg Bódisz István csoportvezető. — Két ember személyi ellentétét nem kellene a falú ügyévé tenni. Különben is, a pártvezetés mit ért a mezőgazdasághoz?

— Ha a gazdasági vezetés nem dolgozott jól, akkor a pártvezetés sem — ad igazat kollégájának Pály András műszakvezető. — Arról kellene beszélni, hogy hogyan tovább, nem pedig üt- ni-vágni egymást. Az elnök mindent megadott a varrodának, jó a fizetésük az asszonyoknak. Aki végzi a munkáját, annak soha nem volt sérelme.

— Az én helyzetem is nehéz lett az egymásra mutogatások miatt — szólal meg Magyari Sándorné. — Párt- csoport-bizalmi vagyok. Amióta folyik a huzakodás, azóta alig tudom összetartani a csoportot. Most is azt mondom, hogy becsaptak bennünket a pártgyűlésen, mert olyan határozatot olvastak fel, amilyet mi nem hoztunk. Nem értek egyet azzal, amit a pártvezetés akar, mert a mi alapsZerve- zeti taggyűlésünkön szó sem volt arról, hogy a főnökség nem alkalmas a vezetésre.

Dakos János inkább jönne ide, az emberek közé, és beszélgessen velük. Győzzön meg az igazáról, mert így soha nem lesz egységes a tagság.

*

Nézelődöm a tsz udvarán, amikor egy kék munkaköpenyes férfi mellém oldalazik.

— Beszélhetnénk valahol négyszemközt? — kérdi szinte suttogva, és többször is körbenéz, miközben egy sufni felé 'terelget. Behúzza a kopott vasajtót, s leültet az egyetlen székre.

— Bállá József energetikus vagyok — mutatkozik be a kerek arcú, göndör hajú férfi. — Bizonyára meglepi a viselkedésem, de higgye el uram, hogy itt már mindenki retteg. Engem is igyekeznek megfélemlíteni, amióta nyílt szavazással egyetértettem azzal, hogy ez az összetételű vezetőgárda erkölcsileg alkalmatlan a vezetésre. Másnap megkeresett az elnökhelyettes, és meg akart győzni arról, hogy ez a véleményem helytelen.

Csikorogva nyílik a vasajtó, Bállá ijedten megfordul, de amikor látja, hogy csak az egyik munkás tévedt erre, megkéri, hogy hadd beszélgethessünk négy- szemközt.

— Tegnap az osztályvezetőm behívatott, s közölte velem, hogy csak az ő engedélyével hagyhatom el a telepet. Ez hülyeség, hiszen nekem mozognom kell ahhoz, hogy végezhessem a munkámat. Látja, ilyen kifinomult módon inzultálnak, szinte naponta. Megengedhető-e, hogy becsületes emberek szenvedjenek pártszerűt- lenül élő emberek miatt? Én kiállók a véleményem mellett akkor is, ha megpróbálnak eltiporni, Nem köpöm magam szembe! Itt lakom, itt rendeztem be az életem, nem akarok innét elmenni. Dolgozni akarok, éd nem tűröm, hogy ilyen tekergők tönkretegyék az életemet, és bajba sodorják a falut!

*

Már sötétedik. Szabó István, ipari főágazatvezető bandukol mellettem. Az irodája felé tartunk. Előregyártóit, típusiroda. A hosz- szú folyosóról nyílnak a szűk helyiségek, az egyikben még világos van.

— Igyunk egy kávét — javasolja a középkorú, vé. kony termetű férfi, és odaszól az asztal mögött dolgozó hölgynek.

— Az ön alapszervezetének tagja az elnök?

— Igen. De nemcsak ezért nem kérdőjeleztük meg a vezetés alkalmasságát. En tizenöt párttaggal beszéltem, de ilyesmi föl sem merült. Arról szó volt, hogy vizsgáljuk meg, miért veszteséges a tsz. Éppen ezért tartom furcsának, hogy konfliktus keletkezett a gazdasági és a pártvezetés között. Az pedig egyáltalán nem tetszett, hogy az összevont taggyűlésen ismertük meg a megyei párt-végreh'ajtóbizottsóg határozatát. Ha ez már korábban ismert volt, akkor erről miért nem tájékoztatták a tsz pártaktivistáit?

Elhallgat, a kulcstartójával kezd játszani. Kinyitja, becsukja, kinyitja, becsukja. Aztán, hogy semmit sem kérdezek, folytatja:

— Egy sor dolog számomra sem világos ... nem ismerem az ellentétek igazi okát. Azt tudom, hogy az ellenségeskedés a képviselőválasztáskor kezdődött. Engedni kellett volna Megay Oktávot nyerni, mert a Bodrogköznek olyan emberre van szüksége, aki eredményesen tudja képviselni ennek a térségnek az érdeke- ' it. Az altkor kirobbant vita még ma is tart. Ez most már a munka rovására megy. A zárszámadás idején a népi ellenőrök egyik fele a pártirodán ül, a másik fele a tsz-ben. Hol ide, hol oda hívják az embereket. Nem jó ez, mert csak feszültséget szül. Nekünk, párttagoknak, vezetőknek kellene, személyes példamutatással többet és jobban dolgozni, hogy kikerüljünk a bajból. Legyen a számonkérés szigorú, csak szűnjön már meg az egymásramutogatás.

*

A kocsma hangos, talán melegebb is van, mint délben volt. Sztereó magnó bömböl, alig halljuk egymást Ureczky Andrással, a termelőszövetkezet volt főmérnökével.

A kissé testes férfi már ötven felé jár. Int a kocs- márosnak, hogy halkítson a zenén, majd egy fröccsöt, nekem pedig egy sört kér.

— Köszönöm, hogy megvárt. Mindenképpen beszélni akartam magával, még ha a kocsmában is.

— Engem nem zavar — igazgatja maga alatt a széket —, ha önt nem feszélyezi a környezet.

— Az érdekel, hogy miért váltották le a főmérnöki beosztásból ?

— Ennek megértéséhez korábbról kell kezdenem a történetet. Nos, kérem, kertészeti mérnökként végeztem, majd növényvédő szakmérnökit szereztem, s így kerültem Karcsára 1972-ben, növényvédő szakmérnöknek. Nagyon tetszettek az első évek, különösen az egyesülés utáni időszak, mert a semmiből kellett valamit csinálni. Kiváló gárda jött össze abban az időben, bár itt meg kell jegyeznem, hogy Megay mád az első hónapok után keményen összetűzött a legjobb szakemberekkel. Hat évvel ezelőtt bízott meg a főmérnöki munka ellátásával az elnök, akit én — most sem tagadom — akkor istenként tiszteltem, vakon bíztam benne. Olyan nagy volt a barátság, hogy még tanúnak is őt hívtam a második házasságomhoz.

Kortyol egyet a fröccsből, aztán folytatja:

— Bár meg kell mondanom, néhány alkalommal már akkor is fölmerült bennem a kérdés, hogy miért nem én rendelkezem a gépjavító és szervizműhellyel. Összetűzéseim voltak a főállattenyésztővel is, aki egyszerűen nem volt hajlandó együttműködni velem. Ugyancsak nem. értettem, hogy a földtörvény megjelenése után nálunk miért engedélyezték legelőnek használni a szántó egy részét. Később nem nagyon foglalkoztunk ilyen kérdésekkel, mert 1979-től 1984- ig felfelé ívelő pályája volt a szövetkezetnek. Hozzánk került Juhász István, egy nagy tehetségű ember, aki aranybányát csinált a fővárosi melléküzemágból. Ebben a háttérben bízva, az elnök megvásárolta az IKR- technológiát, amiről annyit érdemes tudni, hogy ehhez 25 millió forintért vettünk kombájnokat, traktorokat, silózógépeket. Mindezt világbanki hitelből, de abban bízva, hogy az ipari tevékenységből ezt könnyedén kifizetjük.

Ismét kortyol a fröccsből, s hirtelenjében nem tudom, hogy bátorságot, vagy erőt akar meríteni a tokajiból.

— Ekkor jött az első baki. Juhász István elment a tsz-ből, a budapesti üzemág pedig összeomlott. Ha jól emlékszem, nem kapták meg a prémiumukat, ami egyébként nem volt nagy összeg. Törleszteni kellett volna a gépek árát, de a fővárosi melléküzemágból már nem jött a pénz. A tsz átment mélyrepülésbe. Azóta sem tudunk talpra állni. Ró kellett fogni valamire, valakire a bajok okát, ezért az utóbbi években mindig a növénytermesztéssel volt a baj. Ennek mindig én ittam meg a levét, pedig az elnök is jól tudja, hogy ezzel a technológiával egyszerűen nem lehet nyereséges a növénytermesztés. - A tavalyi veszteségnek is én voltam az oka, így december 31-én felmentettek a főmérnöki beosztásból.

— Elbocsátották?

— Nem, csak leváltottak. Ígéretem van arra, hogy növényvédelemmel foglalkozhatom, és megkaptam a környezetvédelmi felelős beosztást is. Az ígérvény szerint 5000 forint körül fogok keresni. Bekéredzkedtem az egyik vállalkozásba, így talán megélünk valahogy.

— Véleménye szerint mi okozta a karcsai háborút?

— Az alaphelyzet, hogy a tsz válságban van. A léte forog kockán. A párt fölvállalta, hogy kritizálja a vezetést, így törvényszerűen bekövetkezett a konfliktus. Ha tavaly 5 milliós nyereséggel zár a szövetkezet, akkor még mindig minden szép lenne, és továbbra sem lehetne hozzányúlni az elnökhöz. Elnéznék a családi összefonódást, az agresz- szív vezetési stílusát. Ez tipikus magyar jelenség. Ha valaki alkalmatlanná válik egy közösség vezetésére, akkor ezt nem mondják egyenesen a szemébe, hanem mindenfélét kitalálnak: hogy lop, csal, szeretőt tart, a közösből építkezik. Most a községi pártbizottság megkérdőjelezte Megay alkalmasságát — és kifordult sarkából a világ! Mert ez nálunk szokatlan. Pedig csak arról volt szó, hogy megvizsgálják: vezetheti-e továbbra is a gazdaságot, vagy mennie kell. Az más kérdés, hogy erre korábban is sor kerülhetett volna. Én is hibásnak érzem magam, amiért nem voltam agresz- szívebb. Erre az sem mentség, hogy tőlem magasabb beosztású emberek sem tudták megállítani Megayt.

— Miért nem ment el?

— Hová? — teszi össze a két kezét. — Negyvenhét évesen hová menjek? Én nem tudtam vagyont szerezni — tudom, én vagyok a hülye! Ezen most már hiába kesergek. Ha a cikk megjelenik, még a környezetvédelmi beosztásom is veszélybe kerül.

— Megváltozik Karcsún a helyzet.

— Nekem elképzelésem sincs, hogy mi lesz itt a következő években. A vezetők között annyira elmérgesedett a helyzet, hogy az egyik csapatnak mennie kell. Üjból kell építkezni. Ezt pedig anyagi segítség nélkül egyetlen vezető sem tudja megcsinálni a karcsai tsz mostani állapotában. Emberek sorsa forog kockán.

— Az öné már eldőlt. A Dózsa Tsz főmérnökét is felültették a tüzes trónra.

— Én nem lázadtam. Csupán bűnbaknak használtak . . .

Fónagy István

(Vége)