Észak-Magyarország, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-25 / 47. szám

1988. február 25., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Napjaink nyelve Nyelvében él a nemzet — e bölcs megállapítás alig­ha szorul magyarázatra, ér­telmezésre. Sajnos, az utób­bi években egyre inkább káros vonása mutatkozik meg nyelvünknek, melyről többet kellene beszélnünk. A televízióból, rádióból nap mint nap zúdul a nézőkre, hallgatókra a nem éppen mintául szolgáló beszéd. Mi­után szinte minden otthon­ban van televízió, rádió, ez a „tanítás” általánossá válik. Régebben nyomda- festéket nem tűrő szavak nem hangozhattak el a színpadokon, s most? Talán maradinak tartanák az írót, ha nem „nevén nevezné” a dolgokat? Sokan szót emel­nek e jelenség ellen, de oly gyakran elhangzik válasz­ként az is: a mai emberek így beszélnek. Sokan ma­gánügyüknek tekintik, ha járműveken hangosan, út- széli módon társalognak. Pedig azok, akik kénytele­nek hallgatni őket, nem ér­zik jól magukat. Bízom benne, hogy előbb- utóbb a józan ész kerekedik felül, s a szép magyar be­széd ismét elnyeri méltó rangját. Ebben a nyelvmű­velő munkában fontos sze­repet kell vállalnia a tö­megkommunikációs eszkö­zöknek is. Berta Sándorné Miskolc Luca széke - idejében Cikkünk nyomán Január 18-1 számunkban „Nem jelzi tábla” című cik­künkben szóvá tettük, hogy Miskolcon, a Kazinczy utca egyik pincéjében salátabár található, melyet azonban tulajdonosa nem reklámoz, s így csak a véletlen folytán lehet rátalálni az egészséges és kalóriaszegény ételfélesé­geket kínáló boltra. írá­sunkra a salátabár tulajdo­nosa, Szakács György keres­kedő reagált: A belkereskedelmi minisz­ter rendelete ugyan kötele­zően írja elő a jelzést, de a cégmegjelölés általában nem kis gondot okoz a ke­reskedőknek. Sem a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat, sem Állítólag egy 1980-ban szü­letett főépítészi levél tiltot­ta meg az engedélyek kiadá­sát. Véleményem szerint min­den ikereskedő elfogadja és tudomásul veszi, hogy a nem kis költséggel kialakí­tott üzletéhez igényes cég­táblát, vagy ha az üzlet jel­lege megkívánja, kirakatot, reklámtáblát, cégért kell ké­szíttetnie. Ügy hiszem, az lenne a járható út, ha az engedélyek adására jogosul­tak meghatároznák, hogy milyen stílusú épülethez mi­lyen megjelenítést alkalmaz­zunk. A városi tanács nem kevés áldozatot hoz annak érdekében, hogy a Széche­Tájszoba lesz Sajókápolnán A sajókápolnai Hazafias Népfront Bizottsága a kö­zelmúltban gyűlést tartott, amelyen beszámolót hallgat­tak meg a résztvevők a me­gyei ülésről, majd a helyi bizottság munkatervét vitat­ták meg. Itt született meg az az elhatározás, hogy vég­re megkezdődhet a sokat emlegetett tájszoba kialakí­tása, melyhez a községi kö­zös tanács két helyiséget biz­tosított a volt tanácsházán. Az anyaggyűjtés korábban elkezdődött, s már sok ér­tékes tárgy képezi a gyűj­temény alapját. Mind az is­kolás gyerekek, mind a Apró kérés Naponta utazom a 3-as busszal a lakásomról a mun­kahelyemre. és több utastár­sam nevében kérem, hogy ha megoldható, a kocsiveze­tők ne rekesszenek ki ben­nünket a korábbi beszállás­ból. Különösen fontos ez ne­künk, akik munkából haza­felé igyekszünk, fáradtak va­gyunk, és a beérkező kocsik üléseit mindjárt elfoglalhat­Vendégeink voltak.. is Ismét a kóbor ebekről A régi avasi kilátó. A felvétel 1943 telén készült. Beküldte: Fábián Kálmánná, Miskolc Jó hír a méraiaknak Községünk lakossága je­lentős gyümölcstermesztést folytat a házi kertekben. A sok-sok munka, az itt élők jövedelmét ez idáig aligha növelhette, mert nem volt megoldva a gyümölcsök fel­vásárlása. Most változott a helyzet. Az encsi áfész biz­tosítja ezt a lehetőséget, mégpedig úgy, hogy a he­lyi tanácstól igényelt és ka­pott területet a jelenlegi fel­vásárlóhely bővítéséhez. így a méraiak, várhatóan már ebben az évben értékesíthe­tik terméseiket, s munkájuk valóban „gyümölcsözni” fog. Ez a hasznos tevékenység több család anyagi gondján enyhít majd. Bényi Bertalan HNF-titkár, Méra Kedvetlenül veszik tudo­másul az idős utasok, hogy a miskolci Vörösmarty ut­cában, a MAHIR előtti busz­megállóban nincs hol meg­pihenniük. Sokszor hosszú perceket kell várakozniuk a következő járatra, s bizony, fárasztó, megterhelő számuk­ra az egy helyben állás. A korábban ott levő padokat vandál kezek szétszedték, tönkretették. Megjavításuk, pótlásuk várat magára, mint­ha legalábbis Luca székéről lenne szó. Elképzelhető, hogy a helyreállított, visszahelye­zett pihenők is hasonló sors­ra jutnak. Éppen ezért azt javasolnám, hogy „vihart- állóbb” ülőalkalmatosságokat állítsanak fel itt, s a többi megállóban. Példaként a Szabadság téri buszmegálló­ban levőket említeném. Min­den bizonnyal időtállóbbak, tartósabbak lennének, mint elődeik. Reméljük, mire a tavasz beköszönt, az idős emberek kérése is teljesül. T. J. Miskolc Görömbölyön sok hetven éven felüli idős ember él. őket hívtuk meg szeretettel, a helyi ívű ve lő cl ősi házban rendezett öregek nap­jára. Jő hangulatban töltöttek cl kedves vendégeink ezt a délutánt, melynek sikeres megszervezéséhez a területünkön működő társa­dalmi szervek nyújtottak segítséget. Finom vacsorával, virággal ajándékoztuk meg a megjelent ,120 idős embert. A helyi általános iskola tanulóinak műsora, valamint a Pávakör dalai tették még emlékezetesebbé a napot. A résztvevők körében a tombolajátékok is nagy tetszést arattak, — tudatja fényképet is mellékelve soraihoz Szúnyog Tiborné miskolci olvasónk. Továbbra is óvjuk! Több cikkel olvastam, illetve fényképet láttam az Észalc-Magyarországban az utóbbi időben a miskolci Luther-házról. Valóban értékes építménye, ez Miskolc- nak, a kovácsoltvas kapuval, a boltívekkel, belső ud­varral, díszeivel. Gondolom szép összegbe kerülhetett az épület felújítása, s jó lenne jelenlegi állapotában megőrizni. Ez azonban kérdéses. Mire gondolok? Mi­vel naponta legalább kétszer elmegyek a ház előtt, látom, hogy a kapu alatt, még inkább a lépcsőház- ban és az udvarban pálinkáznak, sörözgetnek néhá- nyan. A szomszédban van egy füszerbolt, s itt szer­zik be az italt a rá szomjazok. De látható ennél lehan­golóbb jelenet is, amiről az épülettakaritó bizonyára hosszan beszélhetne. A közelben két borkóstóló is ta­lálható, a Hunyadi utcai és a Tanácsház téri. Az in­nen kijövő részegek a léptsöházat, az egyházi udvart használják illemhelynek. De láttam már ' teljesen jó­zan férfit is, aki felesége kíséretében állt meg a du- fart alatt, hogy lehúzzon egy üveg italt, s elintézze a dolgát. Gondolom, a lelkész úr, aki a békesség híve, nemigen fordul panasszal sehová. Mégis tarthatatlan, hogy ezt a szépen rendbe hozott épületet ilyetén mó­don „rongálják”. Talán javítana a helyzeten, ha időn­ként a közterület-felügyelők, vagy a rendőrök ellen­őriznék e ház lépcsőházát és udvarát. K. L.-né Miskolc Könnyítsünk sorsukon! Tapolca! Fotónk az Enyedi György ut­cában készült.-fojtem­Az ember első igaz ba­rátja, segítőtársa a kutya volt. Ma is hűséggel szol­gálja, követi őt. még akkor is, ha szidást, ütleget kap. Sajnos, vannak olyan kutya- tulajdonosok, akik állatai­kon töltik ki a mérgüket, sérelmeiket. Nem kevés azoknak a száma sem, akik szélnek eresztik megunt ebüket és sorsukra hagyják. Az állatkínzás bármelyik módját is választják, em­bertelenül cselekednek. Vidéken élők nemegyszer szemtanúi lehetnek, amint megáll egy személygépkocsi a falu végén, nyílik az aj­taja, s az úttestre huppan a már nem óhajtott kutya. Az autó továbbrobog, s a kidobott állat bánatosan, hosszan néz utána. Anélkül, hogy vétett volna, számki­vetett lett. Eleinte megpró­bál egy-egy kapun beké­redzkedni, de az ismeretlen ebet elzavarják. Érthető is, hisz a legtöbb helyen már van házőrző, s ki tudja, nem veszett-e a kóbor állat. így aztán éhezik, ázik, fázik, s kitartóan tekint abba az irányba, ahonnan gazdáját várja vissza. Tengernyi szenvedés után, végül el­pusztul. Mindettől meg kel­lene kímélni az elhagyott állatokat, még ha úgy is, hogy örökre elaltatják őket. Ennyit megérdemelnének legősibb barátaink. Valkovics László Arnót. * Levélírónk két kérdéssel is megkereste szerkesztősé­günket. Arra kér választ; van-e olyan szerv, amely a kóbor állatokról gondosko­dik, s büntetik-e az állat­kínzást? Mint megtudtuk, a helyi szakigazgatási szerv köteles a belterületen felügyelet nélkül hagyott kóbor ebek befogásáról gondoskodni. A befogott ebek 8 napon belül a tulajdonosnak visszaadha­tok. 8 nap után értékesíthe­tők vagy leölethetők. Külte­rületen talált gazdátlan ebeket, kóbor macskákat a vadászfegyverrel rendelkező személyek (hivatásos vadá­szok) kötelesek lelőni, ár­talmatlanná tenni. Úgy gon­doljuk azonban, aki valami­lyen ok miatt nem tudja vállalni kutyájának további tartását, kötelességének kel­lene, hogy érezze a róla va­ló gondoskodást. Akár úgy, hogy más gazdit keres a számára, vagy az arra kije­lölt helyen leadja, s ha nem jelentkezik újabb pártfogó, örökre elaltatják. Életük így is szomorúan végződik, de megnyugtatóbb módon, mintha hosszú hetekig, hó­napokig gyötrődnek, végül étlen-szomjan pusztulnak. Sajnos, a kóbor kutyák egy­re növekvő száma egyértel­műen az embertelen eljá­rást bizonyítja. Az állatkínzás büntethető cselekedet, ugyanis aki ál­latot nyilvánosan és bot­rányt okozó módon vagy durván bántalmaz, 3000 fo­rintig terjedő pénzbírsággal sújtható. Az is szabálysér­tést követ el, aki kutyáját kóborolni hagyja, s ezért szintén ■ pénzbírságot róhat­nak ki. a Városgondnokság nem ad ugyanis cégtábla, cégér, táb­la, kirakat elhelyezéséhez kezelői hozzájárulást, tekin­tettel arra, hogy a Széche­nyi—Kazinczy utca körzete rehabilitációs területe a vá­rosnak. (Igaz, ennek időtar­tama még nem ismeretes.) Buchalla Ödön, Árnál. A televízió adásaiban tapasztalt bosszantóan sok dohányzással kapcsolatos észrevételét la­punk kritikusa - hivatalos tá­volléte miatt - kicsit késve kapta meg, de mint a febru­ár 8-án megjelent Zsákutca című tévékritikájában olvas­hatta, gondolatai találkoztak az önével. Köszöni jelentke­zését. Egyébként megjegyzé­sére közli, hogy nem dohá­nyos. * K. István, Sárospatak. A felsőfokú alapképzésben részt nyi utcát rendbe hozza. Sok­kal jobban kellene támasz­kodni az e térségben mű­ködő iparosokra, kereskedők­re, a magán- és állami üz­letekre egyaránt, mert kö­zös összefogással szebbé, hangulatosabbá válna váro­sunk. vevő hallgató akkor köteles tandíjat fizetni, ha a rende­letben, illetve az intézmé­nyi szabályzatban meghatáro­zott tanulmányi átlagered­ményt nem éri el. Nem kell tandijat fizetni, ha a hallgató elérte a 3,00 átlageredményt, továbbá a hároméves, vagy ennél rövidebb képzési idejű intézményekben az első, az ennél hosszabb képzési ide­jű intézményekben az első és a második tanévben. A tan­díj összege nem lehet több félévenként 2000 forintnál. Összeállította: Bodnár Ildikó Szerkesztői üzenetek felnőtt korú lakosság, egy­aránt kiveszi és kivette a részét e munkából. Készül a község története is, melyhez igencsak komoly kutatásra volt szükség. így bukkan­tunk rá egy érdekes adat­ra, mely szerint községünk gyülekezetében szolgált Eg- ressy Pál református lelkész, s itt élt fiaival, Egressy Gá­borral és Egressy Bénivel. Mindezt egy emléktáblával szeretné a község lakossága megörökíteni. Soós Lajos Sajókápolna nánk. Helyette sokszor a hu­zatos tető alatt várjuk az aj­tók nyitását, hogy lehetőleg ne kelljen hazáig állni. Leg­alább az indulás időpontjá­hoz képest korán az állo­másra érkezetteknek ne kell­jen fagyoskodniuk a beszál­lásig. V. F. miskolci lakos Küldjön egy érdekes totót!

Next

/
Oldalképek
Tartalom