Észak-Magyarország, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-03 / 28. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1988. február 3., szerda Ma este képernyőn ü" v//"' Ma az első műsorban 20.05-kor folytatódik a Századunk című történelmi ismeretterjesztő dokumentumsorozat. A Végjáték a Duna mentén című ciklusnak ahhoz a fejezetéhez érünk, amelynek címe Az utolsó előtti elhatározás. E cím magában foglalja tömören az adás tartalmát is. Horthy Miklósnak ugyanis utolsó Az utolsó előtti elhatározás előtti elhatározása volt 1944. október 14-én, hogy másnap, október 15-én proklamációt intéz az ország népéhez a rádióban és bejelenti a háborúból való kilépés szándékát. Csakhogy ezt Weesen- mayer is tudta. Bokor Péter Kiállítás A szabadságharc közelgő 140 éves évfordulója emlékére a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Levéltárban emlékkiállítás nyílt, ahol többek közt Kossuth Lajos, Batthyány Lajos, Szemere Bertalan, Andrássy Gyula, Boronkai Albert, Zemplén vármegye volt kormánybiztoigen sokoldalú megközelítéssel, egy-egy mozzanatot több oldalról is megvilágítva tárja fel e nap eseményeit. Képünkön a sorozat egyik főszereplője, a kormányzói főszárnysegédet megjelenítő Bozóky István. sónak eredeti levelei, sebesült katonák levelei, kérelmei, valamint az 1849. január 23-i bodrogkeresztúri csata írásos dokumentumai láthatók, A kiállítás ez év június végéig tart nyitva, szombat, vasárnap kivételével 8—16 óráig. A mezőgazdasági könyvhónap margójára Gazdálkodni (is): r könyvvel könnyebb ] A régi korok sok ezer, esztendeje során felhalmo- teódott emberi tapasztalás továbbadásában, továbbörö- kítésében éppúgy, mint a napjainkban mindinkább közvetlenül termelőerővé, döntő, meghatározó tényezővé váló tudomány leg-' újabb, legfrissebb eredményeinek széles körű elterjesztésében, propagálásában máig legmeghatározóbb, legfontosabb eszközünk a könyv, közelebbről, a szakkönyv. Bár napjainkban a technika számos találmánya „forradalmasította, reformálta” az oktatást, a sokféle módon történő ismeret- szerzést, Gutenberg találmányának jelentősége ennek ellenére a mai napig nem csökken. Mindmáig a könyv, s ezen belül a szakkönyv az, amely ismereteink, tudásunk megszerzésének — kora gyermekkortól — fő forrása. Mindezek a gondolatok az ilyenkor februárban évről évre megrendezésre kerülő agrár- és élelmiszer-gazdasági szakikönyvek ünnepén, a mezőgazdasági könyvhónap gazdag rendezvénysorozata alkalmával is újra és újra iigazolást nyernek, hisz’ ezen ünnepi esemény alkalmából országosan közreadott szám- és tényszerű adatok a szakkönyv változatlan fontosságának a csalhatatlan mutatószámai. Bizonyságul nézzük az idei, immáron 31. mezőgazdasági könyvhónap alkalmából kínált választékot! Tíz könyvkiadó ötvenkét művet jelentetett meg, összesen közel egymillió példányban. Ez a szám nemcsak azt mutatja, hogy az idén kétszázezerrel több könyv jelent meg, mint egy évvel korábban, hanem azt is, hogy a csecsemőtől az aggastyánig csaknem minden tizedik magyar állampolgárra jut egy mezőgazdasági szalkkönyv. Ez annál is figyelemre méltóbb, mert hisz’ tudjuk: hazánkban a mezőgazdaságban dolgozók aránya ma már az összfoglalkoztatottakon belül közelebb van a tíz, mint a húsz százalékhoz. Hogy e két adat — mármint a mezőgazdaságban dolgozók viszonylag alacsony arányszáma, és a magas összpél- dányszámú agrárszakköny- vek — között nincs ellentmondás, annak magyarázatát a társadalomnak az a nagyszámú rétege adja, amely főállásban a népgazdaság legkülönbözőbb területén tevékenykedik, ám másodállásban, szabad időben mezőgazdasági tevékenységet folytat. Méghozzá nem is akármilyen színvonalon és szakértelemmel! Nemritkán ismeretanyagban túlszárnyalják az eredendően agráriusokat is, természetesen csak azokat, akik mind a mai napig úgy vélik, hogy az ilyen vagy olyan szintű agrároktatási intézmény egyszer s mindenkorra elégséges ismeretet adott. Márpedig örökké érvényes, változatlan értékű ismeret- anyag nem létezik! Aki ebben a hitben él, az afe agrárszférában éppúgy lemarad, mint az élet bármely más területén. Nagyapáink, apáink ismerete önmagában már kevés, annál is inkább, mert ma másök a követelmények, nagyobbak a feladatok. Következésképp, az elme „élesítése”, a szaktudás gyarapítása permanens feladat mindenki számára. Az a kertész, vagy állattenyésztő, aki ezt nem hiszi, az előbb-utóbb lemarad nemcsak a közvetlen szakmán belül, hanem még azi az esztergályos, vagy humán értelmiségi is elhagyja ebbéli tudásban, aki egyébként például épp a mefző- gazdasági könyvhónapok alt kalmából kiadott ismeretterjesztő, de a legújabb tudományos eredményeket tartalmazó szakkönyvekből merítette „agrárismereteit”. Napjaink nehezedő gazdasági feltételrendszerében és viszonyai között, amikor az életszínvonal eddig elért nívóját csak jelentős többlet- munkával lehet tartani, netán emelni, minden eddiginél jobban megnövekedik az agrártevékenység (mint jövedelem-kiegészítő forma) szerepe a lakosság legszélesebb rétegeinek körében. Környezetünkben is látjuk, hogy az értelmiség széles rétege, de a munkások, sőt a mezőgazdaságban dolgozók százai végeznek ma már különféle — minimum önellátást szolgáló — agrárjellegű tevékenységet. Szakcsoporti formában — s ez már nem is önellátás, hanem árútermelés! —, szőlőt művelnek, gyümölcsöt telepítenek, állattartásra rendezkednek be, zöldséget termesztenek szabadföldön, vagy fólia alatt. A cél: 'mennyiségileg, minőségileg megfelelő termés, s ennek nyomán elégséges jövedelem realizálása. Mindennek alapvető feltétele: a korszerű és alapos ismeret, tudás. Ennek pedig mindmáig legbiztosabb forrása a szakkönyv. Ilyen „forrás” szerencsére buzog bőséggel, csak vegyük a fá-. radságot, s merítsünk, fogyasszunk belőle! Szerencsére legtöbb embert már jó ideje nem kell ilyesmire biztatni. Tudják ezt jól magúiktól is, hisz’ saját érdekük. De hátha akadnak néhányan, akiknél még most is aktuális a figyelmeztetés, a felhívás! Nos nékik mondjuk, nekik ajánljuk: kertészkedni, gazdálkodni (is) könyvvel köny- nyebb! Hajdú Imre 1988: a festészet éve Rövid számadás a Miskolci Galériáról Miskolc Megyei Város Tanácsának Művelődési és Ifjúsági Bizottsága legutóbbi ülésén — többek között — a Miskolci Galéria munkáját vitatta meg. Erről a tevékenységről beszélgettünk Dusza Árpád- néval, a Galéria igazgatójával, aki az említett tanácskozáson a téma előterjesztője volt. — Huszonegy esztendős a Miskolci Galéria. Annak idején azzal a céllal hozta létre Miskolc Város Tanácsa, elsőként az országban a budapesti Műcsarnok mellett, hogy elsősorban a magyar képzőművészet eredményeinek bemutatását szolgálja. Miként jelelt meg ennek az elvárásnak az intézmény? — Kiállításainkkal igyekeztünk e feladatnak megfelelni. Azt az elképzelést akartuk és akarjuk megvalósítani, a szakma és a közönség igényeinek figyelembevételével, hogy megfelelő egyensúlyt biztosítunk a hagyományos és a legmodernebb alkotói módok, kifejezési formák kö- . zött, s lehetőségeinkhez mérten mind szélesebb keresztmetszetét adjuk a kortárs magyar képzőművészet törekvéseinek. Feladatunk bemutatni a valamikor Miskolcon élt, és a ma itt élő és alkotó képzőművészek munkásságát, a kortárs magyar művészet törekvéseit, lehetőleg a képzőművészet minden műfajában, s emellett meg kell rendeznünk az olyan országos kiállításokat, mint a grafikai biennálé, az ötvösművészeti quadriennálé. Feladatainkhoz tartozik még a külföldi és testvér- városi kapcsolatokból adódó képzőművészeti bemutatók rendezése és helybiztosítás a társművészetek számára is. Ugyanakkor kiállításokkal kapcsolódunk a kiemelkedő politikai, társadalmi eseményekhez, évfordulókhoz. — Visszatekintve a Galéria eddigi munkájára, gyakran találkoztunk klasz- szikus értékekkel is. — Igen, évente egy-egy alkalommal igyekszünk a klasszikus képző- és iparművészet értékeit is bemutatni, elsősorban múzeumi kiállításokkal. Itt említem meg például a keleti szőnyegek kiállítássorozatát, Kernstock Károly. Kmetty János, Rippl Rónai József, Berény Róbert, Nagy Balogh János, a Herman Ottó Múzeum gyűjteményéből való rajzok kiállítását. — Mindezekből az is kitűnik, hogy a Miskolci Galéria sokrétű feladatot lát el, nem úgynevezett tiszta profilú kiállítóhely. — Feladataink, amelyekről fentebb szóltam, általánosságban meghatározzák kiállításpolitikánkat. Ennek ellenére arra törekszünk, hogy a Galéria profilja erőteljesebb és egyértelműbb legyen, ezért már a következő években határozottabb karaktert kívánunk adni kiállítássorainknak, mégpedig úgy, hogy egy-egy évet egy-egy képzőművészeti műfajra tervezünk. Az éppen domináns műfaj képezné az éves kiállítási programok gerincét. Egy régi nagy mester, egy ma élő fontos mester és egy pályakezdő fiatal munkája áll a tervek szerint az éves mun- ga gerincében. — Miként mutatkozik ez meg az 1988-as kiállítási tervben? — 1988 a festészet éve lesz. Tornyai János kiállításával nyitottuk a sort, és elmondhatom, ilyen nagy közönségsikerű tárlatunk fennállásunk óta még nem volt. Az első héten több, mint 4000 látogató kereste fel a kiállítást, s így nyitva tartási ideje alatt várhatóan húszezer körül lesz az érdeklődők száma. Nos, Tonnyai a régi nagy mester, Feledy Gyula lesz a ma élő fontos mester, és Bernáth András budapesti fiatal festőművész lesz a pályakezdő. E három kiállítás képezi az éves program már említett gerincét. — A részletes programot megtudhatjuk? — Természetesen. A Tornyai-kiállítás február közepén zárul, s nem sokkal utána, 22-én König Frigyes és Lengyel András budapesti grafikusok kiállítása következik. Majd a kortársi szobrászat kiemelkedő személyiségeinek, Varga Imrének tárlatát láthatja a közönség, március 28- tól április 24-i'g. Ebben az időben lesz a művész Szabó Lőrinc-szobrának avatása is, az új avasi iskola előtt. A Galériában nyolctíz nagyméretű szobrát, kisplasztikáit, továbbá rajzait és festményeit lehet megtekinteni. Május 2-a és 29-e között a miskolci Feledy Gyula gyűjteményes kiállítása látható, majd júniusban, a villamos berendezések felújítása végett zárva lesznek a kiállítótermek. Júliusban a nagyteremben Nikolaje- vics Vladimir Korbakov, vologdai festő, aki többször járt már Miskolcon, nyári művészcsere keretében, állítja ki munkáit, s vele párhuzamosan látható a másik teremben Bernáth András budapesti festő tárlata. Augusztus 1-től 28- ig a Herman Ottó Múzeum néprajzi anyagából válogatott, Borsod megye népművészete című kiállítás látható, majd szeptember 5-től 25-ig a Borsod megyei fotóművészek kollektív tárlata. Október 3. és 23. között három festő — fe. Lugossy László, ef. Zámbó István, Szirtes János — munkáit, állítjuk ki, november 4-től 27-ig pedig Bartha László festőművész életmű-kiállítását rendezzük meg. Az éves programot a miskolci téli tárlat zárja, december 3-a és 31-e között. — Igen szép és sokszí- icű program, amelyben mind a tiszteletet érdemlő múlt, mind a jelen, mind pedig, a fiatalok révén, a holnap is fellelhető. A külföldi cserekapcsolatoknak, gondolom, vannak jelei a Galérián kívül is, azaz külföldön. — Igen. Az elmúlt decemberi grafikai biennále anyagát bemutatjuk Tamperében, ugyanott megrendezzük Feledy Gyula és Varga Éva önálló kiállítását. Tárgyalunk olaszországi bemutatásról is. — Van-e elképzelés a további évekre az említett profilkiemelés során? — A következő évet, 1989-et a grafika évének szánjuk, 1990-et a szobrászaténak, 199I-et valamely iparművészeti ágazaténak, és 1992-t a társművészetekének. öt esztendőre készen állnak nagy vonalakban a tervek. — A Miskolci Galéria kezeli az Alkotóházal is a régi művésztelepen. Ez a nyolcvanas évek elejétől működik, de úgy tudjuk, az épület rossz állaga miatt, működése veszélybe került. — Sajnos, a ház egy részét le kellett zárni emiatt. A felújítási tervek most készülnek, és szeretnénk, ha mielőbb meg is valósulna az épület rend- behozatala. így csak nagyon részlegesen használható. Egyébként többféle terv készült a jobb hasznosításra, mindez .azonban külön önálló beszélgetés tárgyát képezhetné. S elsősorban az épület rendbehozatalától függ a tervek megvalósulása. — Búcsúzóul egy apró kérdés: húsz esztendőn át mindig pénteken nyitották a kiállításokat. Most a Tornyai-kiállításé hétfőn volt. Mi az oka? — Különböző megfontolásokból úgy döntöttünk, hogy a jövőben péntek helyett, amely mindinkább alkalmatlannak bizonyult erre, mindig hétfőn legyen a kiállítások nyitásának napja. Jóllehet, más hétfőkön a Galéria zárva van, a nyitáskor természetesen megnyitjuk. A Tornyai-kiállítás iránti érdeklődés azt látszik igazolni, hogy a hétfő alkalmasabb llesz nyitó napnak. Benedek Miklós Hagyományos eljárással készült eredeti napraforgóolaj kimérve (lédig) kapható az Emődi Szabadságharcos Mgtsz, olajütőjében. Cím: Ernőd, Kölcsey u. 10. sz. Teleíon: 42-146. Éitékesités: munkanapokon 8-15. óráig. Vállaljuk továbbá hozott napraforgó ütését előzetes ütemezés alapján, cserével is. Tőkés exportra gyártó üzem SZERTEX KONFEKCIÓIPARI LEANYVALLALAT Szerencs, Gyár u. 2., telefon: 220 női felső konfekcióra, továbbá női és férfinadrágra SZABASZATI KAPACITÁST AJÁNL FEL Havi 1000 normaórában