Észak-Magyarország, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-03 / 28. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1988. február 3., szerda Ma este képernyőn ü" v//"' Ma az első műsorban 20.05-kor folytatódik a Szá­zadunk című történelmi is­meretterjesztő dokumentum­sorozat. A Végjáték a Duna mentén című ciklusnak ah­hoz a fejezetéhez érünk, amelynek címe Az utolsó előtti elhatározás. E cím magában foglalja tömören az adás tartalmát is. Horthy Miklósnak ugyanis utolsó Az utolsó előtti elhatározás előtti elhatározása volt 1944. október 14-én, hogy másnap, október 15-én proklamációt intéz az ország népéhez a rádióban és bejelenti a há­borúból való kilépés szándé­kát. Csakhogy ezt Weesen- mayer is tudta. Bokor Péter Kiállítás A szabadságharc közelgő 140 éves évfordulója emlé­kére a sátoraljaújhelyi Ka­zinczy Ferenc Levéltárban emlékkiállítás nyílt, ahol többek közt Kossuth Lajos, Batthyány Lajos, Szemere Bertalan, Andrássy Gyula, Boronkai Albert, Zemplén vármegye volt kormánybizto­igen sokoldalú megközelítés­sel, egy-egy mozzanatot több oldalról is megvilágítva tár­ja fel e nap eseményeit. Képünkön a sorozat egyik főszereplője, a kormányzói főszárnysegédet megjelenítő Bozóky István. sónak eredeti levelei, sebe­sült katonák levelei, kérel­mei, valamint az 1849. ja­nuár 23-i bodrogkeresztúri csata írásos dokumentumai láthatók, A kiállítás ez év június végéig tart nyitva, szombat, vasárnap kivételé­vel 8—16 óráig. A mezőgazdasági könyvhónap margójára Gazdálkodni (is): r könyvvel könnyebb ] A régi korok sok ezer, esztendeje során felhalmo- teódott emberi tapasztalás továbbadásában, továbbörö- kítésében éppúgy, mint a napjainkban mindinkább közvetlenül termelőerővé, döntő, meghatározó ténye­zővé váló tudomány leg-' újabb, legfrissebb eredmé­nyeinek széles körű elter­jesztésében, propagálásában máig legmeghatározóbb, leg­fontosabb eszközünk a könyv, közelebbről, a szak­könyv. Bár napjainkban a technika számos találmánya „forradalmasította, refor­málta” az oktatást, a sok­féle módon történő ismeret- szerzést, Gutenberg talál­mányának jelentősége en­nek ellenére a mai napig nem csökken. Mindmáig a könyv, s ezen belül a szak­könyv az, amely ismerete­ink, tudásunk megszerzésé­nek — kora gyermekkortól — fő forrása. Mindezek a gondolatok az ilyenkor februárban évről évre megrendezésre kerülő agrár- és élelmiszer-gazda­sági szakikönyvek ünnepén, a mezőgazdasági könyvhó­nap gazdag rendezvénysoro­zata alkalmával is újra és újra iigazolást nyernek, hisz’ ezen ünnepi esemény alkalmából országosan köz­readott szám- és tényszerű adatok a szakkönyv válto­zatlan fontosságának a csal­hatatlan mutatószámai. Bi­zonyságul nézzük az idei, immáron 31. mezőgazdasági könyvhónap alkalmából kí­nált választékot! Tíz könyv­kiadó ötvenkét művet jelen­tetett meg, összesen közel egymillió példányban. Ez a szám nemcsak azt mutatja, hogy az idén kétszázezerrel több könyv jelent meg, mint egy évvel korábban, hanem azt is, hogy a cse­csemőtől az aggastyánig csaknem minden tizedik ma­gyar állampolgárra jut egy mezőgazdasági szalkkönyv. Ez annál is figyelemre mél­tóbb, mert hisz’ tudjuk: ha­zánkban a mezőgazdaságban dolgozók aránya ma már az összfoglalkoztatottakon be­lül közelebb van a tíz, mint a húsz százalékhoz. Hogy e két adat — mármint a me­zőgazdaságban dolgozók vi­szonylag alacsony arányszá­ma, és a magas összpél- dányszámú agrárszakköny- vek — között nincs ellent­mondás, annak magyaráza­tát a társadalomnak az a nagyszámú rétege adja, amely főállásban a népgaz­daság legkülönbözőbb terü­letén tevékenykedik, ám másodállásban, szabad idő­ben mezőgazdasági tevé­kenységet folytat. Méghozzá nem is akármilyen színvo­nalon és szakértelemmel! Nemritkán ismeretanyag­ban túlszárnyalják az ere­dendően agráriusokat is, természetesen csak azokat, akik mind a mai napig úgy vélik, hogy az ilyen vagy olyan szintű agrároktatási intézmény egyszer s min­denkorra elégséges ismere­tet adott. Márpedig örökké érvényes, változatlan értékű ismeret- anyag nem létezik! Aki eb­ben a hitben él, az afe ag­rárszférában éppúgy lema­rad, mint az élet bármely más területén. Nagyapáink, apáink ismerete önmagában már kevés, annál is inkább, mert ma másök a követel­mények, nagyobbak a fel­adatok. Következésképp, az elme „élesítése”, a szaktu­dás gyarapítása permanens feladat mindenki számára. Az a kertész, vagy állatte­nyésztő, aki ezt nem hiszi, az előbb-utóbb lemarad nemcsak a közvetlen szak­mán belül, hanem még azi az esztergályos, vagy humán értelmiségi is elhagyja eb­béli tudásban, aki egyéb­ként például épp a mefző- gazdasági könyvhónapok alt kalmából kiadott ismeretter­jesztő, de a legújabb tudo­mányos eredményeket tar­talmazó szakkönyvekből me­rítette „agrárismereteit”. Napjaink nehezedő gazda­sági feltételrendszerében és viszonyai között, amikor az életszínvonal eddig elért ní­vóját csak jelentős többlet- munkával lehet tartani, ne­tán emelni, minden eddigi­nél jobban megnövekedik az agrártevékenység (mint jö­vedelem-kiegészítő forma) szerepe a lakosság legszéle­sebb rétegeinek körében. Környezetünkben is látjuk, hogy az értelmiség széles rétege, de a munkások, sőt a mezőgazdaságban dolgo­zók százai végeznek ma már különféle — minimum ön­ellátást szolgáló — agrárjel­legű tevékenységet. Szak­csoporti formában — s ez már nem is önellátás, ha­nem árútermelés! —, szőlőt művelnek, gyümölcsöt tele­pítenek, állattartásra ren­dezkednek be, zöldséget ter­mesztenek szabadföldön, vagy fólia alatt. A cél: 'mennyiségileg, minőségileg megfelelő termés, s ennek nyomán elégséges jövedelem realizálása. Mindennek alapvető felté­tele: a korszerű és alapos ismeret, tudás. Ennek pedig mindmáig legbiztosabb for­rása a szakkönyv. Ilyen „forrás” szerencsére buzog bőséggel, csak vegyük a fá-. radságot, s merítsünk, fo­gyasszunk belőle! Szerencsére legtöbb em­bert már jó ideje nem kell ilyesmire biztatni. Tudják ezt jól magúiktól is, hisz’ sa­ját érdekük. De hátha akad­nak néhányan, akiknél még most is aktuális a figyel­meztetés, a felhívás! Nos nékik mondjuk, nekik ajánl­juk: kertészkedni, gazdál­kodni (is) könyvvel köny- nyebb! Hajdú Imre 1988: a festészet éve Rövid számadás a Miskolci Galériáról Miskolc Megyei Város Tanácsának Művelődési és Ifjúsági Bizottsága leg­utóbbi ülésén — többek között — a Miskolci Galé­ria munkáját vitatta meg. Erről a tevékenységről be­szélgettünk Dusza Árpád- néval, a Galéria igazgató­jával, aki az említett ta­nácskozáson a téma elő­terjesztője volt. — Huszonegy esztendős a Miskolci Galéria. Annak idején azzal a céllal hozta létre Miskolc Város Taná­csa, elsőként az országban a budapesti Műcsarnok mellett, hogy elsősorban a magyar képzőművészet eredményeinek bemutatá­sát szolgálja. Miként jelelt meg ennek az elvárásnak az intézmény? — Kiállításainkkal igye­keztünk e feladatnak meg­felelni. Azt az elképzelést akartuk és akarjuk meg­valósítani, a szakma és a közönség igényeinek figye­lembevételével, hogy meg­felelő egyensúlyt biztosí­tunk a hagyományos és a legmodernebb alkotói mó­dok, kifejezési formák kö- . zött, s lehetőségeinkhez mérten mind szélesebb ke­resztmetszetét adjuk a kortárs magyar képzőmű­vészet törekvéseinek. Fel­adatunk bemutatni a vala­mikor Miskolcon élt, és a ma itt élő és alkotó képző­művészek munkásságát, a kortárs magyar művészet törekvéseit, lehetőleg a képzőművészet minden műfajában, s emellett meg kell rendeznünk az olyan országos kiállításokat, mint a grafikai biennálé, az öt­vösművészeti quadriennálé. Feladatainkhoz tartozik még a külföldi és testvér- városi kapcsolatokból adó­dó képzőművészeti bemu­tatók rendezése és helybiz­tosítás a társművészetek számára is. Ugyanakkor kiállításokkal kapcsoló­dunk a kiemelkedő politi­kai, társadalmi események­hez, évfordulókhoz. — Visszatekintve a Ga­léria eddigi munkájára, gyakran találkoztunk klasz- szikus értékekkel is. — Igen, évente egy-egy alkalommal igyekszünk a klasszikus képző- és ipar­művészet értékeit is be­mutatni, elsősorban múzeu­mi kiállításokkal. Itt emlí­tem meg például a keleti szőnyegek kiállítássoroza­tát, Kernstock Károly. Kmetty János, Rippl Rónai József, Berény Róbert, Nagy Balogh János, a Her­man Ottó Múzeum gyűjte­ményéből való rajzok ki­állítását. — Mindezekből az is ki­tűnik, hogy a Miskolci Galéria sokrétű feladatot lát el, nem úgynevezett tiszta profilú kiállítóhely. — Feladataink, amelyek­ről fentebb szóltam, álta­lánosságban meghatároz­zák kiállításpolitikánkat. Ennek ellenére arra törek­szünk, hogy a Galéria pro­filja erőteljesebb és egyér­telműbb legyen, ezért már a következő években hatá­rozottabb karaktert kívá­nunk adni kiállítássora­inknak, mégpedig úgy, hogy egy-egy évet egy-egy képzőművészeti műfajra tervezünk. Az éppen do­mináns műfaj képezné az éves kiállítási programok gerincét. Egy régi nagy mester, egy ma élő fontos mester és egy pályakezdő fiatal munkája áll a ter­vek szerint az éves mun- ga gerincében. — Miként mutatkozik ez meg az 1988-as kiállítási tervben? — 1988 a festészet éve lesz. Tornyai János kiállí­tásával nyitottuk a sort, és elmondhatom, ilyen nagy közönségsikerű tárlatunk fennállásunk óta még nem volt. Az első héten több, mint 4000 látogató keres­te fel a kiállítást, s így nyitva tartási ideje alatt várhatóan húszezer körül lesz az érdeklődők száma. Nos, Tonnyai a régi nagy mester, Feledy Gyula lesz a ma élő fontos mester, és Bernáth András budapesti fiatal festőművész lesz a pályakezdő. E három ki­állítás képezi az éves prog­ram már említett gerincét. — A részletes programot megtudhatjuk? — Természetesen. A Tornyai-kiállítás február közepén zárul, s nem sok­kal utána, 22-én König Frigyes és Lengyel András budapesti grafikusok kiál­lítása következik. Majd a kortársi szobrászat kiemel­kedő személyiségeinek, Var­ga Imrének tárlatát láthat­ja a közönség, március 28- tól április 24-i'g. Ebben az időben lesz a művész Sza­bó Lőrinc-szobrának ava­tása is, az új avasi iskola előtt. A Galériában nyolc­tíz nagyméretű szobrát, kisplasztikáit, továbbá rajzait és festményeit le­het megtekinteni. Május 2-a és 29-e között a mis­kolci Feledy Gyula gyűj­teményes kiállítása látha­tó, majd júniusban, a vil­lamos berendezések felújí­tása végett zárva lesznek a kiállítótermek. Júliusban a nagyteremben Nikolaje- vics Vladimir Korbakov, vologdai festő, aki több­ször járt már Miskolcon, nyári művészcsere kereté­ben, állítja ki munkáit, s vele párhuzamosan látható a másik teremben Bernáth András budapesti festő tárlata. Augusztus 1-től 28- ig a Herman Ottó Múze­um néprajzi anyagából vá­logatott, Borsod megye népművészete című kiállí­tás látható, majd szeptem­ber 5-től 25-ig a Borsod megyei fotóművészek kol­lektív tárlata. Október 3. és 23. között három festő — fe. Lugossy László, ef. Zámbó István, Szirtes Já­nos — munkáit, állítjuk ki, november 4-től 27-ig pedig Bartha László fes­tőművész életmű-kiállítását rendezzük meg. Az éves programot a miskolci téli tárlat zárja, december 3-a és 31-e között. — Igen szép és sokszí- icű program, amelyben mind a tiszteletet érdemlő múlt, mind a jelen, mind pedig, a fiatalok révén, a holnap is fellelhető. A kül­földi cserekapcsolatoknak, gondolom, vannak jelei a Galérián kívül is, azaz kül­földön. — Igen. Az elmúlt de­cemberi grafikai biennále anyagát bemutatjuk Tam­perében, ugyanott megren­dezzük Feledy Gyula és Varga Éva önálló kiállítá­sát. Tárgyalunk olaszor­szági bemutatásról is. — Van-e elképzelés a további évekre az említett profilkiemelés során? — A következő évet, 1989-et a grafika évének szánjuk, 1990-et a szobrá­szaténak, 199I-et valamely iparművészeti ágazaténak, és 1992-t a társművésze­tekének. öt esztendőre ké­szen állnak nagy vonalak­ban a tervek. — A Miskolci Galéria kezeli az Alkotóházal is a régi művésztelepen. Ez a nyolcvanas évek elejétől működik, de úgy tudjuk, az épület rossz állaga miatt, működése veszélybe került. — Sajnos, a ház egy ré­szét le kellett zárni emiatt. A felújítási tervek most készülnek, és szeret­nénk, ha mielőbb meg is valósulna az épület rend- behozatala. így csak na­gyon részlegesen használ­ható. Egyébként többféle terv készült a jobb hasz­nosításra, mindez .azonban külön önálló beszélgetés tárgyát képezhetné. S el­sősorban az épület rendbe­hozatalától függ a tervek megvalósulása. — Búcsúzóul egy apró kérdés: húsz esztendőn át mindig pénteken nyitották a kiállításokat. Most a Tornyai-kiállításé hétfőn volt. Mi az oka? — Különböző megfonto­lásokból úgy döntöttünk, hogy a jövőben péntek he­lyett, amely mindinkább alkalmatlannak bizonyult erre, mindig hétfőn legyen a kiállítások nyitásának napja. Jóllehet, más hét­főkön a Galéria zárva van, a nyitáskor természetesen megnyitjuk. A Tornyai-ki­állítás iránti érdeklődés azt látszik igazolni, hogy a hétfő alkalmasabb llesz nyitó napnak. Benedek Miklós Hagyományos eljárással készült eredeti napraforgóolaj kimérve (lédig) kapható az Emődi Szabadságharcos Mgtsz, olajütőjében. Cím: Ernőd, Kölcsey u. 10. sz. Teleíon: 42-146. Éitékesités: munkanapokon 8-15. óráig. Vállaljuk továbbá hozott napraforgó ütését előzetes ütemezés alapján, cserével is. Tőkés exportra gyártó üzem SZERTEX KONFEKCIÓIPARI LEANYVALLALAT Szerencs, Gyár u. 2., telefon: 220 női felső konfekcióra, továbbá női és férfinadrágra SZABASZATI KAPACITÁST AJÁNL FEL Havi 1000 normaórában

Next

/
Oldalképek
Tartalom