Észak-Magyarország, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-09 / 33. szám

1988. február 9., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Négy kérdés a Tengizrő! Magyarok a sivatagban Í Olvasóink kérdéseire, ame­lyek a magyar szakembe­reknek a tengizi olaj- és gázlelőhely kiaknázásá­ban való részvételére vo­natkoznak, Anatolij Kom- rakov, az APN tudósítója válaszol. — Mennyivel javultak a magyar szakemberek élet- és munkakörülményei az el­ső hónapokhoz képest? — A magyarok úgy szok­tak hozzá a sivataghoz, hogy egyik helyről a másikra te­lepültek át: először egy Kul- szári nevű településen emel­tek ideiglenes tábort, 100 kilométeres távolságban a lelőhelytőt és attól a hely­től, ahol a későbbiekben fel kellett építeniük a „városu­kat”, majd 00 kilométerrel közelebb, Karaton faluban, s végül magában Tengizben. Az „úttörők” szűk lakóko­csikban éltek, amelyekben azonban megvolt az ilyen körülmények között lehetsé­ges minimális komfort. A vizet viszont több száz kilo­méteres távolságból szállítot­ták ide, így néha megtör­tént, hogy nem volt elég be­lőle, és a kávét ásványvízzel kellett főzniük. Étrendjükben a konzervek domináltak, s ez megnövelte az orvosok munkáját. Ma már teljesen mások a körülmények. A gurjevi re­pülőtér mellett — ahová Bu­dapestről érkeznek a mun­kások — felépült egy két­száz személyes szálloda. Itt ki lehet pihenni a hosszú repülőút fáradalmait, meg lehet várni a reggeli heli­koptert. A legfontosabb azonban az, hogy teljesen felépült az ötezer ember számára készült város, ahol megvan minden komfort: vízvezeték, csatornázás, a szükséges infrastruktúra. — Mit csinálnak az építők szabadidejükben? Milyen há­zakban laknak? — Annak ellenére, hogy az építőknek nincs is olyan sok szabadidejük, hiszen a műszak általában 10 óra hosszat tart, és csak egy pi­henőnap van hetente, Ten­gizben mégis létrehozták a szabadidő értelmes eltöltésé­nek feltételeit. Abban a házban jártunk, ahol a 22. számú Állami Építőipari Vállalat dolgozói laknak. Az egyik emeleten klubot hoztak létre. Ez egy kellemes presszó, bokszokkal, bárral, ahol üdítőitalokat, kávét, cigarettát lehet kapni. Televízió is van, amelyen videofilmeket közvetítenek. Középen biliárdasztal. Futballozni is lehet és van különféle sporteszközökkel berendezett tornaterem is. A könyvtár viszonylag gazdag i ötezer kötetes, ezen­kívül napilapok és folyóira­tok is találhatók benne. A kulturális központ minden estére szervez valamilyen szórakoztató zenei progra­mot. — Milyen éghajlati viszor nyok között dolgoznak Ten­gizben? Milyen gyorsan akk- limatizálódnak az emberek? — Nyáron is és télen is jártam ezen a helyen. Nehéz megállapítani, mikor jobb: vagy —30 °C alatti, erős széllel kísért fagy van, vagy pedig 30 °C feletti hőség, olyan széllel, amely koránt­sem frissíti lel az embert, hanem homokport hord a sir vatagból. Az ősz és a tavasz rövid, gyakorlatilag nincs is. Az akklimatizálódás min­denkinél más-más időt vesz igénybe, de Tengizbe egész­séges emberek érkeznek, akik előzőleg speciális orvosi vizsgálaton vesznek részt. Annak érdekében, hogy a hőség és az erős szél miatt ki ne száradjon a szervezet, az orvosok sós víz ivását javasolják (minden ház hali­jában ásványvizes rekeszeket lehet látni), a kéz és az arc szél által okozott kicserepe­sedésén segít bármilyen krém, a szemet pedig a legjobban síszemüveg védi a portól. Nagy hideg esetére a tengizi dolgozók meleg munkaruhát kapnak. — Milyen berendezéseken dolgoznak a magyarok Ten­gizben? — A magyar dolgozók fő feladata Tengizben az, hogy 1988-ra felépítsék a gázfel­dolgozó üzem első ütemét, 1991-re pedig a másodikat. Az üzem első technológiai vonalát egy nemzetközi kon­zorcium technológiája sze­rint építik, amely a helyszí­nen vezeti a szerelést. A konzorcium tagjai a követ­kező cégek: Lurgi (NSZK), Litvin (Franciaország) és La- valin (Kanada). Az, hogy őket is bevonták a munká­ba, azzal magyarázható, hogy a tengizi olajnak szo­katlan az összetétele: agresz- szív kénhidrogént tartalmaz, amelynek részaránya elérhe­ti akár a 25 százalékot is. A gázfeldolgozó üzem második ütemét már kizárólag szovjet berendezésekből építik fel. Áru az alvázon Kapuk a határon mW Az elmúlt esztendőben is­mét nőtt az utazási kedv, nem kevesebben, mint 3 mil­lió 147 ezren lépték át az ország államhatárát Borsod megye közúti és vasúti ha­tárátkelőhelyein. Az idén minden bizonnyal még ma­gasabb lesz ez a szám (ta­valy 11 százalékos volt a növekedés), azért is, mert az utazás állampolgári jog­gá vált, s azért is, mert a honi áremelkedések miatt a szomszédos Csehszlováki­ában jó néhány áruféleséget olcsóbban vehet meg a ma­gyar „turista". Az más kér­dés. hogy a csehszlovák vá­mosok átengedik-e ... Ma délelőtt a Vám- és Pénzügyőrség Borsod—He­ves Megyei Parancsnoksá­gán az elmúlt esztendőt ér­tékelik, s a tanácskozáson szó lesz az idei év tenniva­lóiról is. Földesi Balázs pénzügyőr őrnaggyal, me­gyei parancsnokkal beszél­gettünk a testület munká­járól. ÚTLEVÉL NÉLKÜL A BARLANGBAN Maradjunk még a határ­forgalomnál: 1987-ben is­mét megnyílt a határ Agg­teleknél, a személyi igazol­vánnyal rendelkező bar­langlátogatók előtt, vagyis a Baradla domicai ágát úti­passzus nélkül meg lehe­tett tekinteni. Éltek is a lehetőséggel sokan, több, mint másfélszer annyian lépték itt át a határt, mint a megelőző évben. Nem véletlen: mi, magya­rok, utaztunk külföldre leg­többen, míg a hozzánk lá­togató lengyelek száma ha nem is jelentékenyen, de csökkent. Mi, bevásár­lásaink során elektromos háztartási cikkekkel, csillá­rokkal, cipőkkel (főleg gye­rek lábbelikkel), tapétákkal, élelmiszerekkel, d é 1 i gy ü m ö 1 - csőkkel felpakolva próbál­tuk átlépni a határt, míg az országból devizahatósági engedély nélkül általában pulóvereket, farmereket, kozmetikai cikkeket visznek ki a hozzánk érkezők. Per­sze. az utasok nagy többsé­ge betartja vám- és deviza­előírásainkat, ebben nem kis szerepe van a felvilágosító munkának, s annak is, hogy utazásuk előtt mind többen érdeklődnek a vám­hivataloknál az érvényes jogszabályokról. Nincs kel­lemetlenebb dolog, mint amikor az utast a határál­lomásról visszafordítják, vagy jobb esetben lefoglal­ják áruját... Természetesen ezt min­denki tudja, de azért elő­fordultak devizajogsértések, vámbűncselekmények, sza­bálysértések. Többen új módszerrel akarták kivinni, vagy behozni az árukat: a vasúti vagonok alvázára erősítették azokat, hátha, így elkerüli a vámos figyel­mét. Nem kerülte el... BORSOD IMPORTIGÉNYES Kevesen tudják — hiszen ez a pénzügyőri munka a háttérben marad —. hogy a külkereskedelmi áruforga­lom ellenőrzése is a testü­let feladatai közé tartozik. Talán a vámosok látják leg­tisztábban a megye export, import helyzetét, hiszen tud­tuk nélkül egyetlen exportra szánt pulóver, egyetlen im­portból jött farmer sem hagyhatja el az országot, illetve érkezhet be az or­szágba. Az adatok alapján egyértelmű, Borsod tovább­ra is igen importigényes. Gépeket, berendezéseket, vegyipari alap- és segéd­anyagokat, ruházati cikke­ket, üvegipari termékeket, különféle műszereket vám­kezelnek, a kivitelt elsősor­ban a TVK növelte, míg a két kohászati üzem a világ­piaci túlkínálat miatt ex­portját nem tudta számotte­vően emelni. EMELKEDETT A SZESZADÓ Az viszont már köztudott, hogy finánccal nemcsak az államhatáron találkozhatunk, hanem jóformán mindenütt, ahol pálinkát főznek. A szesz előállítása mindenhol, így természetesen nálunk is: állami monopólium, a szesz­adó jelentős tétele az álla­mi bevételnek. A megyei parancsnokság 1 szeszgyárat, 144 szeszfőzdét, hat palac­kozót és tizenegy szeszrak­tárt ellenőriz. A szeszadó 1987-ben elérte a 346 mil­lió forintot, s a főzési ked­vet nem csökkentette, hogy tavaly az adó összegét emel­ték. Tavaly jó néhányszor váratlan látogatásokat is tettek a pénzügyőrök a föz- déknél, s megelégedéssel állapíthatták meg, hogy ki­sebb hiányosságoktól elte­kintve, mindenhol klappolt minden. Egyébiránt tavaly több, mint másfél millió li­ter pálinkát főztek a me­gyében. örvendetes, hogy keve­sebb a zugfőzés, s ez vagy a gyakori ellenőrzéseknek, vagy az egyre rafináltabb módszereknek köszönhető. Bízunk abban, hogy az előb­binek .. . I. S. Jelenleg 2,3 millió nyugdíjas él hazánkban, közülük 1,8 millióan 60 év fölöttiek. Számítások szerint az ezredforduló után 21 évvel (2021) meg­duplázódik az időskorúak száma. Ezzel szemben 1982-től fogy a népesség, már egy Sopron nagyságú várossal vagyunk kevesebben. Milyen lehetőségek kö­zül választhatnak az idős emberek, ha egyedül ma­radtak, vagy ha képtele­nek már ellátni önmagu­kat? Az idősek klubjába azok látogathatnak, akik társaságban szeretnék nap­jaikat, kedvező térítés el­lenében, eltölteni. Aki be­tegesebb, választhatja a házi szociális gondozást, — megyénkben 4800-an ve­szik igénybe —, amely az ebédkihordáson kívül a na­pi apró-cseprő bevásárló­sokat, elintézendőket is biztosítja. Ezenkívül az alacsony nyugdíjjal ren­delkezők fordulhatnak a helyt tanácsokhoz rendkí­vüli vagy rendszeres szo­ciális segélyért. Akik ál­landó orvosi felügyeletre szorulnak, szociális otthon­ba kérhetik elhelyezésüket. — 30 ezer férőhely van ag országban —, vagy na­gyobb városokban elcserél­hetik lakásukat a nyugdí­jasházak garzonjára. Az idősek klubjaiban — amelyből egyre több van minden településen — ed­dig háromszori étkezést kaptak a nyugdíjasok. Most a nyersanyag-áreme­lés miatt a reggelit vagy az uzsonnát el kell hagy­niuk, hogy ne kelljen térí­tésemelést kérni az egyéb­ként sem magas nyugdí­jakból. A házi szociális gondozást kevesen vállal­ják. Például Sátoraljaújhe­lyen kétszázötvenhét házi gondozottat mindössze 5 főállású gondozónő és 17 tiszteletdíjas aktíva lát el. A tiszteletdíj összege mind­össze 1500 forint, amelyet ha béresítenének és bele­számítana a nyugdíjba, ta­lán, több, otthon lévő kis­mama, vagy olyan idős ember vállalná, akinek nem jelentene még külö­nösebb megterhelést, ha­nem inkább napi elfoglalt­ságot az ebédhordás. A szociális otthonok férőhe­lye véges, és sok idős nem szívesen hagyja el meg­szokott környezetét. A nyugdíjasházakból pedig nem sok épült még. A legszomorúbb pedig, hogy zsúfolásig teltek a kórhá­zak krónikus belgyógyá­szati osztályai, az úgyne­vezett utókezelők, vagy el­fekvők. Ide kerülnek azok az öregek, akiket egészségi állapotuk miatt hozzátar­tozóik nem tudnak ellátni. Mindezekről a gondokról beszéltek a Hazafias Nép­front megyei családvédel­mi tanácsának legutóbbi ülésén. A tanács javasla­tokat is megfogalmazott a gondok enyhítésére. Az idősek segítésében persze legtöbbet a csalá­dok tehetnek. Az egyedül élőknek a napi bevásárlá­sokban, gyógyszerbeszer­zésben, apróbb ügyek elin­tézésében az úttörők, KISZ- esek is segíthetnek. Lét­re' kellene hozni úgyneve­zett gondozóházakat, át­meneti szállásokat arra az időre, ha a család üdülni megy, ha lakásfestés, -fel­újítás van, hogy ezalatt az időszak alatt nyugalomban lehessen az idős szülő. Az idősek az idősekért is so­kat tehetnék, hiszen sok­szor szívesebben veszik az öregek egy hasonló korú gondoskodását, mint a fia­talokét. Több a közös té­ma, probléma, amit meg­beszélhetnek. O. B. E Miközben a termelőüzemek energia­felhasználása lassan csökken (az ipa­ré például 1980 és 1985 között össze­sen 4 százalékkal), a lakosságé folya­matosan növekszik. Az évi átlagos nö­vekedés 4,3 százalék, s így a lakosság energiafogyasztása 1970 és 1987 között megkétszereződött. A lakossági fogyasztás növekedésé­ben nem a háztartások villamosítása a meghatározó, hanem a fűtés, amelyre az energiafelhasználás kétharmad ré­sze jut. Nem kis tétel: az ország összes energiafelhasználásának 20 százalé­kát veszi igénybe a lakóházak fűtése. További tíz százalék a közintézmények energiafogyasztása. Miért fütünk többet? a városi tömeg közieked és­Miért fűtünk évről évre egyre többet, amikor a köz- és magánérdek egyaránt a takarékosságot indokolná? Itt is kialakult valamiféle automatizmus. Évente hat­van-hetvenezerrel nő az új lakások száma, s ezek több­nyire nagyobbak, komforto­sabbak, mint a régiek. A meglévő lakások komfortfo­kozata is fokozatosan emel­kedik: nő a fürdőszobák, a gázbojlerek, a központilag is jobban fűtött lakások száma. Egyre több családi házba jut el a földgáz, s a növekvő energiafelhasználás folyamata visszafordíthatat­lanná válik. Megváltoznak a fűtési szokások. Nem várható a lakossági energiapolitikában 1988-tól sem lényegi változás. Jelzi ezt egyebek közt, hogy az energiahordozók változatla­nul hatósági árasak, nem terheli azokat forgalmi adó, s a jövőben is — a tejhez, hez, a kommunális szolgai­tatásokhoz hasonlóan — ál­lami támogatást élveznek. Fontos marad továbbra is a lakosság ésszerű, takaré­kos energiafelhasználása. Ezt azonban nem adminisztratív jellegű intézkedésekkel, a felhasználható kilowattórák, köbméterek, stb. korlátozá­sával, vagy igen magas bün­tető árak alkalmazásával kívánják kikényszeríteni, ha­nem a mindenkor legcél­szerűbb választási mód és lehetőség' felkínálásával. Jelenleg — a tüzelés ha­tásfokát is figyelembe véve — a hazai szénnel történő fűtés egyértelműen a legol­csóbb, ami adott esetiben ellensúlyozhatja, hogy nem velejárója a legnagyobb ké­nyelem, higiénia, komfort- érzet. Hasonló lakáshőmér­séklet elérése földgázzal 80, tűzifával 140, NDK-brikettel 110, tüzelőolajjal 500, villa­mos energiával 250 százalék­kal többe kerül, mint a ha­zai szénfűtéssel. Ezeket a fűtési költség- arányokat tudatos árpoliti­kai gyakorlat alakítja ki. A szén ára például nem fede­zi a termelési költségeket, s a szilárd tüzelőanyag az egyetlen áru, amelynek szál­lítása a teherfuvarozásban mentesül a 15 százalékos forgalmi adó fizetése alól. Csak így tartható fenn a szilárd tüzelőanyagok fel- használásának vezető szere­pe, az energiahordozók fel- használásának jelenlegi megoszlása. Miért fűtünk többet? — azzal zárhatjuk a fejtegeté­sünket, hogy akármiivei tü­zelünk, mi fizetjük a szám­lát. Ezért saját érdekünk az ésszerű takarékosság. K. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom