Észak-Magyarország, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-08 / 32. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1988. február 8., hétfő A mezőkövesdi Pető Margit új könyvéről Mint ahogy az egyszer megélt élményt, az egyszer megszerzett tudást is el lehet veszíteni, mert kellő számú ismétlés, újraátélés híján a legmélyebb nyomok is át­hullhatnak az emlékezés ros­táján, ugyanúgy feled(het)- jük múltunk legfinomabb ízeit is. Mi tagadás, én már nem­csak ezen ízek, illatok jó ré­szét feledtem el (segített eb­ben mai, csaknem uniformi­zált, legfeljebb rántott hús­ban, töltött káposztában, paprikás csirkében kicsúcso­sodó étrendünk is), hanem maguknak a jórészt nagy­anyáim keze ügyességét, szakértelmét dicsérő étkek­nek a neveit is. Pedig a mi szűkebb bükkaljai pátriánk­nak is (ugyanúgy,, mint az ország sok-sok mikrokörze- tének) megvoltak a speciális, sajátos, híres, s ami legdön­tőbb, egyszerű, de jóízű ét­kei. Olyannyira jóízűek, hogy most, amikor Pető Margit legújabb könyvét együltöm- ben elolvastam, a karosszék­ben bíz’ én végigettem egy olyan fenséges lakomát, ami­lyet még talán az angol trónörökös esküvőjén sem ettek az ilyen-olyan rangú előkelőségek. Mert a már el­felejtettnek hitt ételek neve­it — füle-farka pörkölt, ví- zenkullogó, húsvéti pipics, herőce, csombékos haluska, krumpligahca, nyeggencs, piacki stb. — olvasva, s em­lékeim közt újraízlelve egye­di „fenségüket”, nem tudtam velük betelni. Persze, ez nemcsak az ét­kek „érdeme”! Hanem min­denekelőtt Pető Margité, aki második irodalmi jelent­kezésekor a mind ez ideig el­mondottak ellenére nem szakácskönyvet írt csupán. A Matyóföld vendégszerete­tét címében is jelző könyv — Kedves vendég, tiszteltes­sél, nálunk megvendégeltes- sél — sokkal több, mint egy­szerű szakácskönyv. Az ízek, illatok, receptek között min­denhol ott az ember, a lé­tért, a táplálékért sokszor keservesen küzdő, de mindig alkalmazkodni tudó, lelemé­nyes ember, e sajátos táj sajátos népe, mely most a szerző szubjektumán át — gyermekkort felidézve — hi­telesen és szeretetteljesen elevenedik meg. Pető Margit mezőkövesdi származású, s szülőföldjéhez mai napig ezer szállal kap­csolódó textilszakos iparmű­vész, rajztanár, írónő első műve a Rozmaring aga, vi­rágnak. virága címet viselő — számomra lírai ihletésű, gazdag etnográfiai tartalmú — könyv, tartalmával és nyelvezetével olyan, mint a legszebb öltésekkel kivarrott, legszínpompásabb matyóró­zsa. S ez az újabb könyve, ez a minap megjelent Kedves vendég... az előzőnek mél­tó folytatása. Afféle örök mementó, s bizonyság azok számára, akik átélték, akik megéltek, akik elmondták a benne foglaltakat; igazolása annak, hogy életük nem volt értelmetlen, nem volt jelleg­telen. Múltjuk példa. Pető Margit szívvel szól szülőföldje — részben általa is megélt, részben jussként megőrzésre általvett — múlt­járól, s szeretettel kínálja a mai és a jövendő utódoknak. Jó szava a jó példát ajánlja. S szolgáljon itt egy részlet a könyvből, a szerző elősza­vaként annak igazolásául, hogy e táj egyszerű, s nagy­szerű embereket termett, s annak bizonyításául Pető Margit szavaiból igazábul nehéz valós képet rajzolni, s szebben nehéz köszönetét mondani. Nekik, fejkendős parasztasszonyoknak, korán öregedőknek, korán elme­nőknek. Nagyanyóknak, szü­léknek, észiléknek. „Sok jeles tulajdonságukat hozhatnám elő. Ami család­összetartó erejükből szívet- lelket melengetőn még on­nan túlról is visszasugárzik, az az utánozhatatlan, termé­szetes, őszinte vendéglátás, helykínálás, ami a legvárat- lanabbul betoppanó érkező­nek is dukált. Ahogy nyílt az ajtó, már lebbent ia lcék- festős sure csücske, kapta a karszéket, és illendően letö­rölte: »Ugyan üljék már le, ne vigye el az álmunkat!«, szavak kíséretében hellyel kínálta, akárki fiaborja lett légyen a látogató. Jelkép volt a széktörlő mozdulat, mert fénylett a gyakori hasz­nálattól a szék ülőkéje, se­hol azon egy porszem. Nem is ment el tőlünk rossz száj­ízzel senki a világon! Hát még, ha olyankor talált jön­ni, amikor a búbosban vagy a masinán éppen sült vala­mi. Azt okvetlen meg kel­lett kóstolni! Nem lehetett ellenállni a szíves kínálás­nak: »Ne vesse meg szerény asztalunkat, no, vegyék má egy keveset!« Emlékeimben élő drága mozdulatok, régmúlt otthon­illatok, egyszerű paraszti ét­kek szétömlő zamata, az evés közbeni csend összefo­nó áhítata... Tisztára sikált, tölgyfa asztalunkhoz, egy közös nagy tálhoz hívom most közibénk az olvasót...” Fogadjuk el a meghívást, kóstoljuk meg a jó szívvel felkínált szellemi étket. (hajdú i.) Rádió mellett1 „Az étheren át” Bármennyire is hódít a video, a látvány kultúrája, az idősebb, telekommuniká­ciós testvér, mássá media: a rádió szerepe nem csökken. Olyan funkciókat őriz (és vesz át), amelyekkel nem tud versenyezni semmi más. Ez a szerep elsősorban intellek­tuális. Az emberi hang na­gyobb odafigyelést igényel, mint a hang és a k(ép együt­tese, ugyanakkor nem zsi- gereli ki annyira a hallga­tót, mint a tévé, „a szem rá­gógumija”. Különösen fon­tos kulturális szerepe volt a rádiónak a század első évei­véletlen, hogy szoros és gyü­mölcsöző kapcsolata volt a kortárs irodalommal, hogy legnagyobb íróink (Babits, Szabó Lőrinc, Szabó László, Németh László stb) szíve­sen, lelkesen dolgoztak a rádiónak, a rádiónál. Ezzel (is) magyarázható, hogy magának a rádiózás­nak a története is izgalmas. A Simon László szerkesz­tette „Az étheren át” (csü­törtök, Kossuth 19.23—20.07) azért tetszik jobban, mint az Egy rádiós naplójából, mert nem pipiskedik, fontosko­dik, kellemkedik. — Sajná­latosnak tartom, hogy né­hány rádió- és tévéműsor eleve csak a „vájtfülűeket” célozza meg, a műsoridőt in­timitásokkal, „jólértesültsé- get” fitogtató, mégis semmit­mondó frázisokkal pocsékol­ja el. A csütörtöki műsorban Ke- resztúry Dezső idézte fel rá­diósélményeit. Nagy idők ta­núja volt, mert költőként, irodalomtörténészként, új­ságíróként, tanárként, mi­niszterként valóban jelen is volt az irodalmi-szellemi és közéletünkben. Nemcsak az , volt érdekes, amit Babitsról, a Babits-bagyatékról mon­dott, de az is, amit például a németek rólunk alkotott képéről. (A német tanköny­vekben Bismarck Magyar- országról írott leveleit ol­vashatták, s ezek alapján alakult ki a romantikus kép róluk.) Keresztúry nem ideo- logizálja a németeket (éve­ket töltött a weimari köz­társaság idején Berlinben), csupán különválasztja az ér­tékeket a nácizmus barbár­ságaitól. Goethe, Schiller, Hölderlin, Rilke, Thomas Mann németsége elvitatha­tatlan értéke az európai kul­túrának. Keresztúryék pon­tosan a nácizmus hatalom­ra jutásakor indítottak elő­adás-sorozatot róluk a rá­dióban, mint ahogy egy év­tizeddel később a magyar irodalom klasszikusairól a kitűnő „Rádióiskola” soro­zatban. Ezt akár meg is is­mételhetnék, s nem csupán a dokumentumértéke miatt. h. s. Jaj, apu, szegény apu... TragiMízat születése a Játékszínben A Miskolci Nemzeti Színház februári mű­sorplakátján egy szokatlanul hosszú, kicsit meghökkentő című darabot hirdetnek. A Játékszínben lesz a bemutatója 16-án, a szerzője Arthur L. Kopit, a címe pedig: Jaj apu, szegény apu, beakasztott tégedet a szekrénybe az anyu, s az én pici szívem olyan szomorú! Az előadás rendezője De- zsényi Péter. Még alakulóban volt a pro­dukció, amikor az egyik próba után beszél­gettünk. * Elöljáróban a szerzőről érdemes annyit tudni, hogy amerikai, rendkívül sok egyfel- vonásost írt egész fiatalon, és azok javát a Harward Egyetemen mutatták be. 1959-ben, huszonkét éves korában írta az abszurd színház hatásáról tanúskodó pszeudoklasszi- kus tragibohózatát álfrancia modorban, ez­zel a hosszú címmel, egy zsarnok anya és annak elnyomott fia freudi konfliktusáról. Ez a mű hozta meg neki az első nagy elis­merést. Ugyanis az egyetem után e darabot New Yorkban más színházak is átvették és 1962-ben kezdte meg nagy diadalútját a Broadway-n kívül, az akkor Amerikában élt magyar Szabó Sándorral az egyik fősze­repben, majd átvette a Broadway is, ahol hétszáznál több előadást ért meg. S azóta szerte a nagyvilágban sokfelé játsszák. (Mi itt Borsodban egy korábbi kazincbarcikai színjátszó-fesztiválon ismerhettük meg.) * A darab külhoni pályafutásáról már De- zsényi Péter tájékoztatott a bevezetőben említett beszélgetés során, amikor arról kérdeztem, hogyan jutott ehhez a darabhoz, illetve ennek rendezéséhez, mert roppant érdekesnek látszik, hogy az elmúlt évadban még főiskolásként rendezte meg a miskol­ci Kamaraszínházban a Nyolc nő című bűn­ügyi játékot, az idén már mint a színház tagja, a nagyszínházban évadnyitó bemu­tatóként ő vitte színre Szomory Dezső II. Lajos királyát, tehát egy drámai művet, most pedig ezt a tragibohózatot rendezi a Játékszínben, a színház harmadik játszó­helyén. Azaz végigjárta már a színház min­den játszóhelyét, és egymástól messze elté­rő műfajú és jellegű produkciókon mun­kálkodott. — Kezdjük az elején. A Nyolc nőt annak idején nem én magam választottam, a szín­ház művészeti vezetője bízta rám, így ren­deztem meg. Nagyon örülök annak, hogy jó volt a fogadtatása mind a közönség részé­ről, mind szakmai részről. Az új évadban két darabról volt szó az előzetes tervezge- tések során. Az egyik, amit rendezni sze­rettem volna, feltétlenül Arthur L. Kopit tragibohózata, a Jaj apu... Ezt ugyanis jól ismertem, egy rövidítettebb változatát főiskolásként megrendeztem már a 'főisko­lások Ódry Színpadán. A másik darab, amit szerettem volna, a további tervkészítések során végül is kiesett a számításból, viszont Szomory műveire néhány kollégámnak a rendezése ráirányította a figyelmemet, így került végül is sor a II. Lajos király vá­lasztására, illetve megrendezésére és bemu­tatására. Őszintén örülök annak, hogy az évadot ezzel nyitotta a színház, s hogy a bemutatás sikeres volt, jó visszhangra ta­lált. — E mostani rendezése merőben más já­tékstílust, egészen más hozzáállást kíván, mint a korábbi kettő. Amit Kopitról tudunk, nem sok. Ionesco és Arrabal hatásáról le­het olvasni vele kapcsolatban. Nem érdek­telen megjegyezni talán, hogy a Játékszín­ben éppen egy Arrabal-darab megy mos­tanában. — Én hozzátenném ehhez, hogy az emlí­tetteken kívül sokkal inkább érződik rajta Tennessee Williams hatása. Érdekes ez a darab nagyon; a történéseiről nem szívesen mondok el előre bármiit is, legfeljebb azt, hogy noha felszínen diáktréfának tűnik, mulatságos bohózatnak, de ha beleássuk magunkat, az élet nagy mélységei tárulnak fel benne. Valami szorongásos álomnak is feltűnhet, szeretethiányos életünk képének. Azt hiszem, a műfaji meghatározása, hogy álklasszikus tragibohózat, nagyön is fedi a valóságot. — Kiket látunk majd az előadásban? — Négy nagy szerep és három kisebb van a darabban. Az abszolút főszereplőnek tekinthető fiú szerepére László Zsolt főis­kolást hívtuk meg, az anyát Zsolnay Júlia, a további két nagyobb szerepet Körtvélyes- sy Zsolt és Oláh Bódi Éva alakítja. A dísz­leteket Árvái György főiskolai hallgató, a jelmezeket Bozóki Mária főiskolai hallga­tó, a darab mozgásait M. Kecskés András tervezte. A darabot egy részben játsszuk, szünet nélkül. * A szereplők közül Zsolnay Júliát kérdez­tük. Ebben az évadban még ez az első sze­repe. Nagyon hiányzott már neki a reflek­torfény — a nézőknek meg ő hiányzott a színpadról —, s amikor szerepének lényegé­ről akartunk beszélni, kiderült, nem illik előre elmondani a színpadi anya figurájá­nak összetevőit, hiszen akkor elébe vágunk a néző szórakozásának, .meglepetéseinek. Mindenesetre Zsolnay Júlia nagy izgalom­mal készült erre a szerepre, mi pedig ér­deklődéssel várjuk. (benedek) Informatikus-könyvtáros szak a debreceni egyetemen Az 1988/89-es tanévtől kezdve a KLTE-n informa­tikus-könyvtáros szak indul, amelyhez a Bölcsészkaron angol szakot lehet, a Termé­szettudományi Karon első­sorban kémia szakot java­solunk felvenni. Az új szak­képzés a magyarországi tel­jes könyvtári és információs­dokumentációs rendszer szá­mára képez szakembereket. Az ötéves képzés során a hallgatók elsajátítják a ha­gyományos könyvtári ismere­teket éppen úgy, minta mo­dern informatikai ismerete­ket. A szakon oktatott leg­fontosabb tantárgyak: könyv­tártörténet, kommunikáció­elmélet, művelődés- és olva­sásszociológia, dokumentum­leírás, katalogizálás, infor­mációtárolás és -keresés, osztályozási és információke­reső nyelvek, könyvtártan; informatika alapjai, bibliog­ráfia és szaktájékoztatás, számítástechnika alkalmazá­sa a könyvtári és informáci­ós rendszerekben,, könyvtári vezetés- és szervezéselmélet, könyvtárpolitika stb. A vég­zett hallgatók a legkülönbö­zőbb könyvtárakban (iskolai, közművelődési, tudományos és szakkönyvtárakban), va­lamint információs és doku­mentációs központokban he­lyezkedhetnek el. Az eddigi folyamatos gya­korlatnak megfelelően a KLTE-n az 1988/89-es tanév­ben is van felvétel népmű­velés szakra, amelyhez — s ez új fejlemény — nyelvsza­kokat is lehet párosítani. A szakképzés a teljes kulturá­lis, művelődési és tömegkom­munikációs rendszerre képez közművelődési szakembere­ket. Az ötéves képzés során a hallgatók komplex alapo­zó-, szak- és gyakorlati is­mereteket szereznek az erő­teljesen interdiszciplináris felkészültséget igénylő köz- művelődési pályára. A szakon oktatott legfon­tosabb tantárgyak: művelő­déstörténet, művelődéselmé­let, művelődéspolitika, álta­lános és míjvelődés-szocio- lógia, kommunikációelmélet, általános és szakesztétika, felnőttnevelés- és közműve­lődéselmélet, tudományos is­meretterjesztés, művészeti nevelés, életmódformálás, kö­zösségi és szociálpszicholó­gia, igazgatási, gazdálkodá­si, szervezési és vezetési is­meretek. A Felvételi tájékoztató­ban előírt vizsgatárgyak mel­lett a szakra jelentkezők tá­jékozódjanak a kulturális és közművelődési folyóiratok, lapok anyagaiban (Kritika, Valóság, Élet és Irodalom, Új Tükör, Népművelés, Kul­túra és Közösség, AlfölcI stb). Ajánlott olvasmányok: Kö- peczi Béla: A magyar kultú­ra útja (1945—1985) B. Kos­suth 1966.,; Vitányi Iván: Vi­tairat a mai magyar műve­lődésről B. Gondolat 1983. A felvételire jelentkezők minden további információ­ért a KLTE BTK és TTK Dékáni Hivatalának tanul­mányi osztályaihoz és a Fel­nőttnevelési és Közművelő­dési Tanszékéhez fordulhat­nak. Üj év, új akció! A MISKOLCI FÉNYKÉPÉSZ KISSZÖVETKEZET Tanácsház tér 9. szám alatti SZÍNES LABORJÁBAN VÁLTOZATLANUL EGY NAP ALATT dolgozza ki színes felvételeit JANUÁR 11-TŐL MÁRCIUS 31-IG VÁRUNK MINDEN KEDVES MEGRENDELŐT! NYITVA; 9—17 óráig

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom