Észak-Magyarország, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-06 / 31. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 12 1988. február 6., szombat Ne csak a madár ültessen diófát! Megyénk társadalmi-gazdasági fejlődését hosszú évtizedekig egy területileg és ágazatilag erősen koncentrált fejlesztéspolitika jellemezte. A fejlesztések döntő része területileg a Sajó völgyét, ágazatilag pedig a nehézipart érintette. Megyénk egyes térségei ugyanakkor jelentősen háttérbe szorultak, az itt élők helyzete folyamatosan romlott: kevés a munkahely, szegényes az infrastruktúra. A megyei tanács felzárkóztatási programot dolgozott ki e 149 falu érdekében. A Területfejlesztési és Szervezési Alap a hatékony, tartósan jövedelmező fejlesztések fedezetére szolgál. A Hernád völgyébe utazunk ezen az esős, ködös, langymeleg téli napon. Alig vart forgalom az úton, elvétve látunk csak embert a falvakban is. Elmúlt nyolc óra, becsengettek az iskolákban, megkezdődött a munka a hivatalokban, az üzemekben már régen ... — Hol dolgoznak a Hernád völgyi emberek? — kérdezzük az Inúncs Községi Közös Tanács elnökétől, Léport Lászlótól. — A Vörös Csillag Termelőszövetkezet ad munkát a közigazgatási körzet lakosságának, de ez sajnos, kevés. Hernádszentandrás, Pere és Hernádbüd lakossága erőteljesen fogy, néhá- nyan ide, Ináncsra költöznek, mások távolabbra. Mi érzékeljük a megyei tanács felzárkóztatási programjának jótékony hatását, a TFA-ból jelentős támogatást kapott a tsz a vetőmagtermelő kapacitás bővítésére, 4 millió 200 ezer forintot. Ez a távlatokban 40 új munkahelyet jelent. Szentandráson van egy olyan kisüzem, amely háztartási vegyszereket csomagol. Pályáztunk a TFA-ból ennek a bővítésére, jó lenne, ha a sósavas flakonokat is itt gyártanánk. Erre még nem kaptunk választ. És, ha már a megyei támogatásról beszélünk, elújságolom, hogy épül egy korszerű élelmiszerbolt Ináncson a község, a megyei tanács és a halmaji áfész összeadott pénzéből. Augusztusban át is adják. A falusi ember életében egy új bolt nyitása nagy esemény. — Még mindig tasakos vizet kapnak a Hernád-parti csecsemők? — Ináncson és Szentandráson fúrattunk egy-egy mély kutat, már nem kell tasakban hozni a vizet. Pere égyik felén egészséges a víz, Bűdnek olyan kevés a lélekszáma, hogy nem is tervezünk ... Hernádbüdre ravatalozó sem telik, a másik három községben már épül a tehó- ból, összeadták rá a pénzt az emberek. Hernádbüdön még a házban, nyáron az udvaron állítják föl a ravatalt. Rossz a víz is, nitrátos. A bolt, bár új, olyan parányi, hogy még a kicsi falunak is kicsi. Horváth Pálékhoz nyitunk be. Most, télen is a jól fűthető nyári konyhában élnek, itt áll a 86 éves nagyapó ágya, itt főzi Erzsi néni a töltött paprikát, itt készül a négy hízó eledele, itt szűrik a két tehén adta tejet, itt zajlik, ezen a pár négyzetméteren az élet. A házat tartogatják, óvják. 7 — Kinek? — Az unokáknak. A fiunk Füzesabonyban építkezett, kétszintes, nagy házat, a lányunknak is van Gibárton. Ök nem jönnek már ide. — Ügy gondolják, az unokák inkább . . . — Olyan barackok teremnek itt, meg császárkörte, meg minden. És olyan a levegő is, hogy harapni lehet. Van jó szőlőnk, borunk, 180 liter pálinkát főzettünk, tiszta szilvából. Majd eladogatom, az árát és a tejpénzt a gyerekeimnek adom —sorolja Erzsi néni a hernád- büdi letelepedés melletti érveit. — Hát a Manci? — kérdez rá az ura. Manci, a kétéves csikó, a porta büszkesége. Ö hordja a teheneknek, a tinónak, a hízóknak, a népes baromfihadnak és saját magának a takarmányt. Mondják a tanácson, hogy Szentandrás is néptelenedik. Ám alighogy beérünk a faluba, szép, új házat pillantunk meg. Nincsenek itthon a fiatalok, de itt lakik át- ellenben a nagymama. A nagymama elmondja, roppant boldog, hogy az egyik fia itt építkezett, de határozottan megtiltja nekünk, hogy erről írjunk. — Miért? — Agyon is ütne a fiam. Ezt nem szeretnénk, így hát továbbéltünk, és Pere felé tartva azon gondolkodunk, miért kellene agyonütni egy anyát azért, mert elmondja, hogy a fia ragaszkodik a szülőföldjéhez. Perén eleven kis társaságba csöppenünk, tucatnyi bájos kis gyerek kísér bennünket a tanító nénihez. Benyitunk a tanterembe — és két tanító bácsit találunk. Bálák Attilának ez az első szolgálati éve, feleségének is, aki Ináncson tanít. Ott kaptak szolgálati lakást. Egyelőre nem szándékoznak elköltözni innen. Radeczky Béla nyugdíjas iskolaigazgató 35 éve él Perén; — Nagyon kedves hely ez, bízom benne, hogy nem néptelenedik el soha. Valamikor 230 gyerek járt az iskolánkba, most csak 21-en vannak a két községből, Peréről és Hernádbüdről, de jövőre már több lesz. Nincsenek nagy igényeink, csak azt szeretnénk elérni, hogy Pere és Encs között buszjárat legyen. Most be kell buszozni Ináncsra, és onnan vonattal Encsre. Megérkezik az iskolavezető, Veres Ferencné is: — Pere nagyszerű hely — mondja. — Földrajzórán kimegyünk a tóhoz, onnan látjuk a hegyeket, látunk dombokat, síkságot és a Herná- dot, de még patakot is. A falu határában 29 tiszta vizű forrás van, nálunk már 30 éve van törpe vízmű. A fiatalasszony elmondja, hogy néhány éée megözvegyült, a férje szülei itt élnek Perén, és ő, bár építkezett Encsen és be is költözik, ha Hajnalka, a kislánya gimnazista lesz, de továbbra is Perén kíván tanítani. Ö is bízik benne, hogy életképes ez a kis falu. Különleges, szép épület emelkedik a faluban, magáneszpresszó. Mondják, belül is csodaszép. A fiatalság már alig várja a nyitását, amit december elejére tervezett a tulajdonos. Azt mondják, nem kap engedélyt az üzemeltetésre. A pe- reiek ezt sehogysem értik. Göncről, Göncruszkúról kétszáz ember ingázik, főleg a férfiak. Pataki József tanácselnök sorolja, hogy az utóbbi időben három vállalat szüntette meg tevékenységét a térségben, mert nem volt gazdaságos. Ezáltal nyolcvan munkahely szűnt meg. Tiszta szerencse, hogy a_ diósgyőri édesipari gyár a termelőszövetkezettel szövetkezve, egy ötvenfős üzemet létesített időközben. Most egy ásványvíz-palackozó építését tervezi a tsz, talán betársul a 100 millió forintos beruházáshoz a Miskolci Likőrgyár és a Borsodi Sörgyár is. A telkibányai tanácselnök, Kovács Zoltán elpanaszolja, hogy náluk is nagy gond az elhelyezkedés, ingázik a munkaképes korú lakosság. Rontott a helyzeten, hogy két éve megszűnt az erdészeti központ is Telkibányán. A meddőhányók nemesfémtartalmának kinyerésére pályáztak a TFA-nál, az ötletet meg is dicsérték, de anyagi támogatást nem kaptak. Pedig ez a tevékenység 50 munkahelyet jelentene. Jó hír viszont, hogy a megyei tanács támogatásával elkészül, mégpedig a határidő előtt jó fél évvel a telkibányai vízvezeték. Abaújvár, Kéked, Pányok, Zsujta lakosságának 30 százaléka idős korú! E gyönyörű vidéken az idegenforgalom fellendítése a cél. Az idén befejeződik a Mátyás király korabeli, kékedi várkastély felújítása, feltárás alatt van az abaújvári földvár. Csuha István tanácselnök szerint ma még a koldus is visszafordul innen, annyira zárt ez a térség, alig várják, hogy elkészüljön az az 5 és fél kilométeres út, amely összeköti Kékedet Hollóházával. Talán az év végén már közlekedhetnek rajta. A víztársulás létrehozása itt nagyon nehézkes, az idős lakosság nem tudja vállalni az ingatlanonként 25 ezer forintot. Jó hangulatban találjuk Novajidrány és Garadna tanácselnökét, Jánosilc Lászlót: — A múlt év végén mindkét község egészséges vizet kapott, tavasszal hozzáfogunk a szakállas vízbekötéshez is. Egészséges ivóvíz a házakban — itt nálunk, ahol mindeddig nitrátos, szennyezett vizet ittak az emberek! Megyei támogatással korszerűsítettük mindkét község közvilágítását, Novajidrány- ban tornaterem épült, és a nyár végén átadjuk a 343 négyzetméter alapterületű ABC-áruházat is. A termelőszövetkezetünk biolaborra, savanyítóüzemre és a szarvasmarhatelep rekonstrukciójára pályázott a TFA- nál. Választ még nem kaptunk. Iskolabővítésről, tornaterem-építésről, egy, az LKM és a Zója Tsz által közösen létrehozott melegüzemről tud beszámolni Méra tanácselnöke, Sasvári Lászióné. — Ha végre orvosi körzet is létesül a faluban, komfortos lesz Méra. A számviteli főiskola elvégzése után, a múlt év szeptemberétől Gaálné Bakos Tünde a vilmányi közös tanács vb-titkára. Az elnök tartósan beteg, így gyakorlat híján nehéz helyzetben van a fiatalasszony. Horváth Pál és felesége az unokákat várja A szülőföld szeretetére is tanítják kis diákjaikat a perei pedagógusok — Még az a szerencsém, hogy regéci vagyok, ismerem az embereket. Súlyos gondok vannak a térségben, az eljárók közül is húsz embert bocsátottak el a közelmúltban a munkahelyükről. Egyre-músra jönnek munka- nélküli segélyért, szociális segélyért. Ügy hírlik, az egyetlen helyi gazdaság, a vizsolyi Lenin Tsz is létszámcsökkentést tervez. — Pályáztak valamivel a TFA-nál ? — A község nem. Megmondom őszintén, én nem is tudtam erről. Legalább Hej- cének sikerülne a terv, hogy idegenforgalmi mintafaluvá váljék. Szeptemberben mindenesetre helyszíni bejárást tartott a megyei idegenforgalmi bizottság abaúji albizottsága. Hejce határában megállunk a Sólyomkő fogadó és kempingnél. Az 1700-as években épült házat egy nyíregyházi család vásárolta meg, ők alakították át fogadóvá. — 1983. június 13-án nyitottunk. Van négy szobánk, két faházunk, van konyhánk, szaunánk. Télen zárva vagyunk, majd április 1-jén nyitunk. Sajnos, nagyon gyér a forgalmunk. Gyönyörű ez a hely, de messze van a városoktól — mondja Törzsök Attiláné. — És ha idegenforgalmi mintafalu lesz Hejce? — Olyan régóta hallunk már róla. És azért valamit a helyieknek is tenniük kellene érte. A szép, tiszta Szerencs patakban kopasztják a libát, nincs szemétszállítás... A hegykoszorú övezte falucskának, a püspöki nyaralóval (ma szociális otthon), a különleges építésű házakkal, a fák között csordogáló patakkal, egészen sajátos hangulata van. Megkérdezzük a boltban vásárlókat, örülnének-e, ha üdülőfalu lenne Hejce. — Hogyne, nagyon. Akkor biztosan el tudnám adni a tojást, miegymást — mondja Ivancsó Gyuláné. — Persze, nagyon örülnénk. Talán volna akkor kuglizó, szólna a harmonika, a dzsessz, táncolni lehetne — mondja egy jókedvű bácsika, Szeműn István. Kormos Sándor nyugdíjas tanár és felesége megható szeretettel beszél a faluról; — Itt már 1910-ben volt vízvezeték, a hegyi források táplálják, 1929-ben macskaköves járdát építettek itt. Teraszos szőlőművelés volt, az egri püspökség is itt termelte a borát, sőt, hamisították a hejcei bort. Most legalább 500 hold parlagon hever. Mi olyanok vagyunk, a gyerekeinket is úgy neveltük, hogy sohasem szabad feladni semmit. Én például 57 éves koromban szereztem tanári diplomát. Nem hiszem, hogy az aprófalvaknak el kell néptelenedniük. Csak meg kell találni a megoldást. Péter fiunk, aki erdész és Parasznyán lakik, vett itt egy házat, és vásárolt a tanácstól egy hektár parlagföldet. Barackost telepített. Valakik kivágták az összes csemetét. Péter újból telepített 150 kajszibarackfát. Ha nem ilyen drágán adnák a parlagot, biztosan más fiatal is vállalkozna, föl lehetne virágoztatni Hej- cét. Gyönyörű diófák vannak a kertekben. Most, karácsony előtt 200 forintért vásárolták fel a tisztított dió kilóját, volt, aki 50 kilót is eladott. Nem igaz, hogy rossz ez a föld! Csak olyat kell beleültetni, ami szereti. Például, ugye diófát. Ahogy az Észak-Magyarország írja: ne csak a madár ültessen diófát. Mert aki diófát ültet, az a gyerekeire, unokáira gondol, bízik a jövőben. Mi bízunk, látják, évtizedek óta nem épült ház a faluban, most pedig, nézzék csak, itt, nem messize, három is épült, kettőt pedig most terveznek. Jókedvre derülünk e kedvek, okos házaspár szavaitól. Ügy gondoljuk, így lesz jó befejezni, heppiendde! Hernád menti kőrútunkat. Szakad az eső, sötét van és még köd is, amikor hazafelé indulunk. Vizsolyban látjuk, hogy égnek még a lámpák a Lenin Tsz irodaházában. Győz a kíváncsiság. Megállunk. A fiatal elnökhelyettest, Mahovics Lajost tárgyalás közben találjuk, munkagépeket szeretnének vásárolni. Amikor elmegy a kereskedő, megkérdezzük: — Igaz-e a hír, elbocsátanak embereket? — Igaz. Kénytelenek vagyunk csökkenteni a létszámot. Pontos adatot még nem tudok, de 14—15 millió forintos veszteséggel zártuk a múlt évet. — Nyolc falu határában gazdálkodnak, 2500—3000 munkaképes ember él itt. — Tavaly 450 aktív dolgozója volt a tsz-nek. Az idén kevesebb lesz. — Pályázott a gazdasága TFA-nál? — Hogyne. Vízrendezésre, a tejelő tehenészet bővítésére, húsmarhahizlalásra, és egy zöldséget csomagoló és feldolgozó üzem létesítésére. Egyiket sem fogadták el. Én igazán nem tudom, miből fognak élni az emberek. Az eljárók közül is sokan hazatértek, mi is kénytelenek vagyunk megválni a gyengébb munkaerőtől, mert mindenáron talpon szeretnénk maradni, már csak a többség érdekében is. Nesze neked heppiend! Lévay Györgyi Fotó: Fojtán László HERMÁD völgye
