Észak-Magyarország, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-27 / 49. szám
1988. február 27., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 Vidéki OB, Bükk Kupa A kedvező időjárást ki- használva ma és holnap rendezik meg Bánkúton az országos vidéki síbajnokságot és a Bükk Kupát. Szombaton 10, vasárnap pedig kilenc órakor kezdődik a viadal. Miskolcon, a Majálisparkban a legjobb sífutók és sílövők versenyeznek (a viadalnak eredetileg Bánkút adott volna otthont). Az esemény ma és holnap egyaránt 10 órakor kezdődik. Vasárnap Kazincbarcikán az MNK-ért Terem babér a hazaiaknak? A kazincbarcikai játékosok nem szeretnének a képen érzékelhető hangulatban lejönni az újpestiek elleni MNK-összecsapást követően. Szamosi (balról) és Kerekes arcáról az olvasható le, hogy sikerülhetett volna jobban is a mérkőzés. A szurkolók roppant tudnának annak örülni, ha kedvenceik megkeserítenék a lila-fehérek életét. Félreérthetetlenül a tavasz közeledtét jelzi: egy hé,t múlva mozgásba lendül honi labdarúgásunk gépezete, folytatódik a bajnoki pontvadászat. De hogy a szurkolók addig se szenvedjenek hiányt, ezen a hét végén a Magyar Népköztársasági Kupában állva maradt együttesek lépnek pályára. Borsod megyét már csak a Kazincbarcikai Vegyész képviseli, s nem kisebb ellenféllel szemben kell(ene) helytállnia, mint az Újpesti Dózsa. A vegyészeket a felkészülési időszak végére kisebb sérüléshullám érte el. Hatan hagytak ki foglalkozásokat, köztük Bartuska, Csipke, Sztahon. A héten azonban már mindenki a fedélzeten volt, teljes intenzitással gyakorolt. Balázs András, a KVSE vezető edzője így vélekedik esélyeikről: — Számunkra az Újpesti Dózsa nagy falatnak látszik, de nehogy azt gondolja bárki, hogy ezzel a tudattal mennek a pályára játékosaink, s belenyugszanak a papírformába. Ahogy közeledik a találkozó, fokozódik az egészséges versenyláz, a drukk, s egészen biztos, hogy elszánt ellenfelei leszünk a lila-fehéreknek. — Milyenek Kazincbarcikán a pályaviszonyok? — A hóesés, majd az enyhe idő, az olvadás valószínűleg megakadályozza, hogy füiwn kerüljön sorra az összecsapás. Vasárnapig természetesen még változhat a helyzet, de kicsi az esélye. Szeretném hangsúlyozni: kitűnően előkészítettük a salakos játékteret, s ha most kellene dönteni, egészen biztosan ez utóbbi mellett voksolnánk. — Milyen az érdeklődés a mérkőzés iránt? — Rendkívül élénk, minden bizonnyal telt házas találkozót játszunk. Ügyes ötlet volt, hogy korábban megkezdődött a jegyek árusítása, s elővételben is beszerezhették a bilétákat az érdeklődök. Nemcsak Kazincbarcikán okoz izgalmat, várakozást a találkozó, hanem a város környékén lévő településekről is érkeznek majd nézők. — Milyen játék jellemzi vasárnap a Vegyészt? — Remélem, hogy nem okozunk csalódást szurkolóinknak. Tény, hogy nem fogunk nekirontani az Újpestnek, első a biztonság, az óvatos alapállást választjuk. Nekik van több veszítenivalójuk, mi csak nyerhetünk a 90 perc során. Ha sikerül az első húsz percet kapott gól nélkül megúszni, utána minden elképzelhető. Valami azt súgja nekem, hogy nem lesz okunk a szégyenkezésre. — Kikre figyelnek majd megkülönböztetett módon? — Véleményem szerint Katona, Herédi és Rostás semlegesítése a legfontosabb. Amennyiben őket ki tudjuk kapcsolni, nőnek az esélyeink. — Milyen összeállításban veszik fel a küzdelmet? — A kaput Máj er őrzi, a védelemben Babus, Sztahon, Kerekes és Búza kap helyet. A középpályán Or- lóczki, Budai és Asszony szerepeltetése biztos, de hogy ki lesz a negyedik ember, arra még alszom. Elöl Barta és Zsiga jut szóhoz. A hatalmas érdeklődéssel várt mérkőzés vasárnap délután fél kettőkor kezdődik. A sípot Makó fújja majd. Annyit a szabályokról: ha nem dől el a mérkőzés 90 perc alatt, akkor hosszabbításra kerül sor, s ha ez is kevés, 11-es rúgások következnek. Az biztos: Kazincbarcikán holnap délután fél négy tájban (esetleg később?) az egyik gárda tagjai örülhetnek a 16 közé jutásnak. D. L. Első ízben szkanderbajnokság A három évtizedes múltra visszatekintő tv sportolója választás díjátadó ünnepségére az idén nagyszabású gálaműsor mellett a Budapest Sportcsarnokban került sor. Az előkészítés során a MUOSZ sportújságíró-szakosztályának vezetősége nagyszerű partnerkapcsola- tot épített ki az Inter-Sigma Kisszövetkezettel, amely jelentős részt vállalt a rendezésből. A siker egyértelmű volt, s a tapasztalatok összegzése során az érdekeltek egybehangzóan úgy ítélték meg: érdemes folytatni a kezdeményezést, itt-ott finomítva az ügy menetet. Az ünnepélyes eseményen nagy tetszést aratott a szkan- derbemutató. A látványosságot a sok ezres publikum hálás tapssal jutalmazta. A tetszésnyilvánítás adta az ötletet, hogy a szakosztály vezetőség a kisszövetkezettel közösen meghirdeti az első magyar szkanderbaj- nokságot. Az elképzelések szerint az elődöntőket minden megye saját maga bonyolítaná, s ehhez támogatókat kell találni. Bizonyára lesz olyan vállalat, üzem. szövetkezet, amely felkarolja az ügyet, nem zárkózik cl a befektetéstől. A bevételek egyébként a rendezőket illetik, öt súlycsoportban kerülnek sorra a versenyek, ezek győztesei jutnak a budapesti országos fináléba. A szereplők költségeit a fővárosi szervezők vállalják. Fontos tudnivaló, hogy az előcsatározások. tehát a megyei rendezvények a szponzorok nevén futnak. S hogy miért tartjuk életrevaló ötletnek a kezdeményezést? Mert nagyszerű példája annak, hogyan lehet hasznos elfoglaltságot biztosítani a sportolni vágyóknak. Nem kell hozzá más, csak a testedzés ügyének felkarolása. fontosságának felismerése és valamicske üzleti érzek. A részletek ismertetésére hamarosan visszatérünk, addig is bizakodjunk. hogy nagy érdeklődés kíséri a vállalkozást. s akadnak olyan szervek, vállalatok. amelyek segítőkésznek bizonyulnak. A felvételen jól látszik, hogy a szerelni igyekvők közül a középső kézilabdás szabálytalanul próbálkozik. Hogy az akcióból miért nem lett gól, aligha szükséges magyarázni... Fotó: Mák József Leninvárosi különlegesség: TIFO-Olvikor DSE, „házon kívüli” főnökkel A közelmúltban több cikket közöltünk a diáksportegyesülctek munkájáról, tevékenységéről, útkereséséről; megszólaltattunk elnököket, tanárokat, DSE-tagokat. Számos érdekességet tapasztaltunk, s azokat igyekeztünk körüljárni, bemutatni, elsősorban azért, — A 6-os iskolában is megalakult a DSE, s mint téma, megérne egy „misét”! — kezdte a Leninvárosi Városi Tanácson Ondecs Ferenc főelőadó, sportfelügyelő. ' Egy telefon, néhány perc ..., és máris szemközt ültünk a legilletékesebbel. Hevesi Istvánnal. Munkahelyéről, a TIFO-ból szaladt a tanácsra, hogy elmesélje a lényeget. Még mielőtt belefogott volna, Ondecs Ferenc bemutatta: — Pista barátunk neve itt fogalom! Elnöke az Olefin SC tömegsportbizottságá- nak, korábban a szakszervezetnél és a KISZ-nél is ügyködött ezen a területen. Hevesi István szabadkozott, azt mondta, hogy nem az ő személye fontos, sokkal inkább a „végtermék”, — a gyerekek sportja! — a lényeges. — Hogyan szemelték ki a 6-os Számú Általános Iskola diáksportegyesületének élére? — Jó kapcsolatot építettem ki a város valamennyi alsófokú intézményével, testnevelőjével — felelte. — Azt hiszem, hogy ennék köszönhettem azt az öt ajánlatot, amit kaptam. Mindenhol azt akarták, hogy én irányítsam a munkát. A 6-osból is megkerestek. Ott dolgozik a feleségem ... Nem mondott rögtön igent, egy hét gondolkodási időt kért, és nagy „búvárkodásba” kezdett. Tanulmányozta a diáksportegyesületek alapszabály-tervezetét, elolvasott minden létező „mankót”. Még Budapestre is elment, kíváncsiskodni, ötleteket gyűjteni. A csábításnak nem tudott, igaz nem is akart ellenállni, győzött a sportszeretete. 1987 végétől tölti be a funkciót. — Az iskola korábbi igazgatója, Demeter Sándor, és jelenlegi vezetője, Sándor Mártonná szabad kezet adott munkámhoz. — Még az elején tisztáztuk, hogy tevékenységembe nem szólnak bele, teljes felelősséggel kell irányítanom az egyesületet. — Mi volt az első intézkedése? — Ügy éreztem: először keresztelőt kell tartanunk, mert a „6-os Számú Diáksport Egyesület” ..., hogy is mondjam ..., az a lényeg, hogy ez nem volt megfelelő név. Első kísérletem még hogy mások is tanuljanak belőle, vagy a hasznosítható dolgokat adaptálni tudják. A napokban Leninvárosban jártunk és azt hittük, hogy a diáksportegyesületek ügyében már nem hallhatunk újat, különöset. Alaposan tévedtünk! „elvetélt”, a második azonban sikerrel járt. Tavaly októbertől már a TIFO-Ol- vikor DSE névre hallgatunk. — Nyilván volt ebben a „műveletben” egy kis számítás is ... — Természetesen! Ma már enélkül nem lehet megélni egy olyan időben, amikor gyakorlatilag minden a pénz körül forog. A magas szintű diáksport sem képzelhető el rendezett anyagi viszonyok nélkül. Az állami támogatás, a hivatalos „fejkvóta” kevés, szponzorok után kellett nézni. Megtettük a kezdőrúgást, kezet fogtunk a TIFO-val. 100 ezer forintot kapunk tőlük, cserébe reklámozzuk a nevüket, felszereléseinkre ráfestjük * a TIFO feliratot, sportnapjaiknak helyet, tornatermet adunk és így tovább. Azt is elárulhatom, hogy mindezzel "nem elégszünk — nem elégedhetünk! — meg. A Tiszai Vegyi Kombináttal is baráti viszonyt akarunk kialakítani. Már előszerződést is kötöttünk. A „boltra” egyik fél sem fizethet rá, ez meggyőződésünk! — Fontos a pénz, de azért ne essünk ebbe a csapdába. Mindent azzal sem lehet megoldani! — Egyetértek, váltsunk is! — Járjuk körül a DSE „viselt dolgait” a számok oldaláról. — Az egyesület elnökségében 12-en kaptak helyet. Hat tanár, öt diák és jómagam. Az elnöknek két tanár helyettese van. Az iskolába csaknem 800-an járnak, az egyesületbe 432-en léptek be. A tagdíj 120 forint egy esztendőre, a pártoló tagok — hozzátartozók, szülők, tanárok — 60—150- et. fizetnek. — Túlságosan eltolódott az arány a „hivatalban lévő hatalom”, a tanári kar javára. Az elnökség felét a pedagógusok képezik. A gyerekek így biztosan nem tudják keresztül vinni akaratukat, holött az lenne a cél, hogy a saját sorsukat érintő kérdésekben ők döntsenek . ■. — A gyakorlatban ez nálunk így van! Azt ugyanis már az első ülésen leszögeztem, hogy én minden esetben a tanulók pártjára helyezkedem és döntetlennél, azaz 6—6-os szavazásnál az elnök akarata „másfelet" ér. tgy tehát, amit a DSE tagjai — vagyis a kicsik — előre megbeszélnek, és tervük megvalósítása esetileg ellenállásba ütközik, a végelszámolás, azaz a voksolás úgyis a javukra billenti a mérleg nyelvét. De ne sarkítsunk, nem tudom elképzelni, hogy ilyen esetek előfordulnak majd! Az ésszerűség határain belül maradva a tanulók nem veszíthetnek. Miért 'is veszítenének, hiszen ez az egész „játék” értük folyik! A TIFO-Olvikor DSE természetjáró-, labdarúgó-, kézilabda-, torna-, kosárlabda- és tömegsportcsoportot alakított. Tagjai részt vesznek a diákolimpiákon, sportnapokon, az iskolák közötti kupaversenyeken, rendezvényeken (az utóbbiak száma a helyi szervezőmunkától és az anyagiaktól függ). Létesítménygondjaik nincsenek, termük 32x16 méteres. (A csarnokot esténként a szponzorok használják, szombat- vasárnaponként pedig az egyesületi rendezvényeké az elsőbbség.) A DSE tavaly alakult, a „verkli” igazából most kezd beindulni. Roppant lényegesnek tartják az előttük álló nyári „holtszezont”, hiszen akkor készülnek majd fel első teljes, önálló évükre. Tartalmas, jól felépített programot akarnak kidolgozni, és anyagilag minden lépésüket szeretnék „lefedezni”. Mostani tanulóévüket nem az eredményesség oldaláról kívánják minősíteni, mint mondták: játékosságra nevelnek, s nem a mindenáron való babérokra pályáznak. Az a céljuk, hogy a DSE-ben valamennyi diákjuk otthonra találjon, s ezáltal az egészséges életmód „megszerzése” beépüljön mindennapi feladataik közé! A személyes példamutatásra is hangsúlyt kívánnak helyezni. A tantestület tagjai közül a DSE-ben jelenleg csak nyolcán vállalnak aktív tevékenységet (az iskolában két testnevelő dolgozik). Az új tanévben ez az arány biztosan változni fog! A 6-os iskolában nem csináltunk közvélemény-kutatást, nem mértük fel. hogy ki ott a legnépszerűbb tanár, vezető, dolgozó. A rendszeresen a gyerekek között lévő. értük, sikerélményükért dolgozó Hevesi István azonban biztosan sok szavazatot kapna! Kolodzcy Tamás Hárman egy ellen
