Észak-Magyarország, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-27 / 49. szám

1988. február 27., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 13 Február 15—20-ig Nyomoz a Gazdasági Rendészet Nem mind igaz, ami hirdetés ,,Budapesti szövetkezet miskolci kirendeltsége ,ió kereseti lehető- seggel felvételre keres rátermettséggel rendelkező, reprezentatív megjelenésű, fiatal női munkaerőt üzletkötői munkakörbe. Üzlet­kötéshez. gépkocsit biztosítunk, utazási kedvelők előnyben. Jelent­kezni lehet napközben 8—20 óráig, a Sl-'lli-os telefonon.” A hirdetés 1987. augusztus 8-án jelent meg az Észak-Magyaror- szágban. Választhattunk volna más napot, dátumot is; a csábító sorok többször megjelentek az újságban. Böngésszék csak át jnég egyszer olvasóink, a nyelvhelyességi hibáktól, a pongyola fogal­mazástól eltekintve milyen agyafúrt ez a szöveg! Először magas fizetéssel kecsegtet. Rátermett, reprezentatív fiatal nőt kíván a budapesti szövetkezet foglalkoztatni, olyan hölgyeket, akik -ked­velik az utazást! Nem baj. ha nincs saját személygépkocsi. A cég biztosítja. Nincs semmilyen kikötés, az állás betöltéséhez nem ha­tározzák meg az iskolai végzettséget, a szakértelmet. 1874. február 15-én kezdő­dőn meg Miskolcon a rend­szeres zeneoktatás. Schmidt Sámuel, a prágai konzerva­tórium végzett növendéke nyilvános zeneiskolát nyi­tott, amelyben a növendékek zongora, hegedű, fuvola és ének tanszakon nyeltek ok­tatást. 1814. február 16-án leégett a miskolci városháza. E földszintes épület 17fi2-ben (Mária Terézia uralkodása alatt) épült. Alapító okmá­nyát 1376. március 26-án ta­lálták meg, amikor a ma is átló emeletes épület alap­jait rakták le. 1886. február 16-én Trefort Ágoston kultuszminiszter állami kezelésbe veszi a mis­kolci minorita gimnáziumot. Megköszöni a minoriták 152 éven át nyújtott buzgó szol­gálatát, és felkéri a tarto­mányfőnököt a rendtagok visszahívására és az irattár átadására. (Ekkortól az isko­la: M. Kir. Kath. Gimnázi­um.) 1930. február 18-án tartot­ta a Nyugat Miskolcon (a Zenepalotában) a Kaffka Margit-emlékestet. 1896. február 19-én avatták Tel ünnepélyes keretek kö­zött a sajószentpéteri üveg­gyárat. Az ünnepélyen br. Vay Béla, a részvénytársa­ság elnöke tartott avatóbe­szédet. 1937. február 19-én fegy­veres összetűzés támadt a szociáldemokrata és nyilas­keresztes fiatalok között, az utóbbiak Vörösmarty u. 28. sz. alatti gyülekezőhelye előtt. 1850. február 23-én hatal­mas szélvihar vonult el Mis­kolc felett. A szélvész az épülő színház fedelének vas­ból készült traverzeit is le­szakította. 1891. február 22-én tartot­ta Miskolcon utolsó hangver­senyét Reményi Ede. a világ­hírű magyar hegedűművész. APROPÓ: REMÉNYI EDE A miskolci születésű Hoff­mann Ede 10 évesen került Egerbe. Olt a székesegyház A levél postai bélyegző és feladó nélkül érkezett. |A boríték tartalmazott egy képkivágást is. ..Tisztelt fő- szerkesztő úr! Több. mint három évtizede előfizetője vagyok a lapnak. Nem szok­tam levelezni, ez az első esel, hogy írok. Most a feb­ruár 16-án megjelent lapban lévő képre reagálok. Borso­di meseautó. két kézben . .. Hát kérem, ez csúcs! Az karnagyának és a művészet- pártoló (de konzervatív) Pyrker érseknek lelkes tá­mogatásával virtuózzá érett, s az érsek iránti hálából (mert zsidó volt) kikeresztel­kedett. Pyrker támogatásá­val Bécsben tanul, de 4 év után odahagyja a császárvá­rost. s 1846-iban már a ma­gyar Nemzeti Színházban, majd (Széchenyi ajánlásá­val) a reformkori magyar szalonokban tapsolnak játé­kának. A szabadságharcban „Görgey hegedűse", a bukás után sorstársaival Ameriká­ba emigrál. 1850-ben tér vissza Európába. III. Napo­leon államcsínyéig (1853) Párizsban él. A „kis Napo­leon" önkényuralma elöl Weimarba utazik, itt más­fél évig Liszt 'körében él. megismeri Wagnert, hang- versenykörútján magával vi­szi a fiatal Brahmsot, s 1854-ben már Londonban ad hangversenyeket. 1855-ben (211 pályázó közül) elnyeri a királyné magánhegedűsi állását. Innen hosszabb idő­ket tölt Victor Hugo társa­ságában (Guernsey-ben), mígnem 1860-ban amnesz­tiát kap, s hazatér. Itthon 15 éven át volt a magyar zenei élet egyik úttörője; hazai és külföldi hangver- senypódiumok ünnepelt, sztárja. Görgey hegedűséből így lesz „a nemzet hegedű­se". Fennköli allűrjeiről — később általa is szégyellt — legendák születtek Miskol­con is. Egyik miskolci hangver­senyét szülővárosa mámoros lelkesedéssel ünnepelte. A koncert után a város egyik legelőkelőbb családja estélyt adott a tiszteletére. A mes­ter jön. megáll a terem kö­zepén és rámutat a faliórá­ra: — Állítsák meg és ront­sák el a szerkezetét! Ölük­re ezt az órát mutassa, amelyben én idejöttem. Aztán a bókoló háziasz- szony elé lépett, és csókra nyújtotta neki fehérkesztyűs kezét. A háziasszony azon­ban feltalálta magút: egyik kézen hat ujj van! Csak nehogy hat kereke le­gyen a meseautónak is .. ." Válasz: A gyermek, aki fotósunk kedvéért tenyerébe vette a kisautót, teljesen normális emberpalánta. Két füle. egy orra és tíz ujja van ... Azt viszont el kell ismernünk, hogy a kép csa­lóka. Olvasónk éles szemét és fantáziáját dicséri, hogy — Kedves Reményi úr, nagyon sajnálom, de nem gombolhatom be a kesztyű­jét, mert magamnak is kesz­tyű van a kezemen. De majd segítünk rajta. A szo­balány mindjárt hoz gom- bolót és be is gombolja ve­le az ön kesztyűjét. — Nem kell! — szólt a mester fölényesen, és sar­kon fordulva távozott. (A legenda alkalmasint a háziasszony előadásából ered.) E hangverseny utáni na­pokban volt hivatalos Fáy Antal nagybirtokos, híres lo­vas és zeneszerző házához, ahol a házigazda bájos Gi­zella lányában lelte meg hűséges élettársát. A házi- kisasszon.v elfogódott zongo­rajátéka után Reményi a „Repülj fecském” és az „Ezt a kerek erdőt járom én" kezdetű dalokban vallott szerelmet. Reményi 1870-ben a Nem­zeti Színház első hegedűse, '79-ben (családját Párizsban hagyva) bejárta az egész világot Ű.i-Zéiandtó! Japá­nig. 1890-ben még hazatért, 1891. február 22-én tartja Miskolcon utolsó hangver­senyét, 1893-ban New York­ba költözött. 1898-ban Szent Istvánról komponálta (előbb megálmodott) királyhimnu­szát (szerinte: élete főmű­vét). Ezt március 15-én a New York-i magyar egylet hangversenyén adták elő — nagy sikerrel. Halála is művészhalál volt. 1898. május 16-án a chicagói műkedvelők hang­versenyén izzó tapsviharban ünnepelték. E lisztes hang­zavarban hirtelen térdre hanyatlott, s már elüvegese- dett szemével előre meredve nyúlt el a pódiumon, özve­gye és két gyermeke (Tibor és Adrienne) gyászolták nagy tömeg élén a New York-i temetőben. a kép alján levő fehér fol­tot, amely a gyermek zok- nis, papucsos lába, az omi­nózus tizenegyedik u.ijnak vélte. Az eredeti képet hat alkalommal közöltük, s most hetedszer jelenik meg, de ezúttal némi kozmetikával. A retusúlás eltüntette a za­varó foltot, azaz a lábal, így az új képen éppen tíz ujj látható. Vajon hány fiatal lány­nak, asszonynak dobbant meg a szíve, amikor elolvas­ta ezt a hirdetést? Hányán gondoltak rá, hogy most végre olyan állásra találhat­nak, ahol kibontakoztathat­ják képességeiket, s nem egy írógép mellett, vagy fő­nök titkárnőjeként kell leél­niük életüket? Hány irodai szobában, hány íróasztal mellett született meg a re­mény: befejezhetem az ideg­őrlő. fantázia nélküli mun­kál. s végre képességeimnek, tulajdonságaimnak megfele­lően dolgozhatom? A hirdetésben megadott telefon sűrűn csöngött. A vonal másik végén egy ked­ves női hang felelt a kérdé­sekre, s invitálta a jelent­kezőket, menjenek el a La- kisz miskolci irodájába, ott bővebb információkat kap­nak. A baj csak az, hogy a hirdetésből egy szó sem volt igaz!... A becsapott lányok maximum telefonügyeletet tartottak' Fehér Gyula iro­dájában, és az állást csak akkor kapták meg, ha a szövetkezet miskolci részle­gének vezetője iránt kellő figyelmességet tanúsítot­tak ... Bűncselekmény tör­tént, amelyben a Borsod Megyei Rendőr-főkapitánv- ság Gazdasági Rendészete folytat nyomozást. A részle­tekről Andrékó János, rend­űi' főhadnagy adott, tájékoz­tatást. — Fehér Gyula ellen a Gazdasági Rendészet csalás és vesztegetés bűntette mi­att folytat eljárást. A nyo­mozás eddigi adatai szerint a gyanúsítottat a Nyíregy­házi Városi Bíróság 1985 májusában sikkasztás és hűtlen kezelés miatt, tíz hó­napi, végrehajtásában két évre felfüggesztett szabad­ságvesztésre ítélte. A bünte­tés hatálya alól 1987 máju­sában mentesült. A törvé­nyek értelmében tehát nem lülthetett volna be erkölcsi bizonyítványhoz kötött ál­lást. Ű ennek ellenére je­lentkezett Budapesten a dunavarsányi termelőszövet­kezet Dunaszolg Gazdasági Társulásnál, hogy Miskolcon átalánydíjas részleget alapít. Mivel nem volt erkölcsi bi­zonyítványa. az. átalánydíjas részleg vezetőjének egy gya­nútlan hölgyet szervezett be. A gazdasági társulás bele­egyezett a részleg megalakí­tásába. Fehér Gyula eleinte néhány emberrel vállalt ta­karítást, valamint különböző építőipari munkákat, majd a részleg tevékenységét ki­bővítette, és mind több em­bert foglalkoztatott. A me­gyei lapban, illetve a Déli Hírlapban különböző hirde­téseket tett közzé, amelyek­ben egyrészt, szakmunkáso­kat. másrészt fiatal lányo­kat, asszonyokat keresett, akiket a hirdetés szerint üz­letkötőként kívánt foglalkoz­tatni. Valójában egészen más volt a célja. A gyanú­sított ellen az elmúlt év- decemberében indítottuk meg az eljárást. A tanúk elmondották. hogy Fehér Gyula egészen különleges felvételi eljárást valósított meg az általa vezetett rész­legnél. A jelentkezőkről egy spirálfüzetben kimutatást készített. A férjezetteknél, illetve azoknál, akik más okból nem nyerték meg a tetszését, piros keretet hú­zott, míg a feltűnően csinos lányok neve mellé csillago­kat tett. Általában azokat a lányokat alkalmazta, akik­nek a neve melló három csillagot tett, de őket is csak azzal a feltétellel, ha hajlandóak voltak vele in­tim kapcsolatot létesíteni. Az egyik tanú a kihallga­táson elmondotta: „1987. augusztus elsejétől harminc- egyedikéig dolgoztam a La­kásépítő Ipari Szövetkezet miskolci kirendeltségén. A gyanúsítottat 1987 áprilisá­ban ismertem meg, akkor még az előző munkahelyén dolgozott. Az egyik nap a hernádnémeti vasútállomás­ra tartottam. Egyszer csak fékezett mellettem egy XX-es rendszámú fehér Su-' zuki gépkocsi. Fehér Gyula ült benne, felajánlotta, el­visz az állomásra. Meghívott egy feketére, s a presszóban elmondta, hogy ő kirendelt- ségvezető egy budapesti gaz­dasági társulásnál, és szíve­sen alkalmazna engem, mint üzletkötőt. Ekkor húszezer forint havi jövedelmet ígért. Az ajánlat nagyon kecseg­tető volt, mert az akkori munkahelyemen 3200 forint volt a fizetésem. Nem gon­doltam arra, hogy Fehér Gyula hazudik, mert nyu­gati típusú bérelt gépkocsi­val közlekedett, s ez a tény szerintem önmagáért beszélt. Először csak rövid ideig dolgoztam nála az ii-odában. Telefonügyeletesként dol­goztam. Elkérte a munka­könyvemet, de az ezzel kap­csolatos adminisztrációt nem csinálta meg, és csak hite­getett, halogatta a felvétele­met. Akkor otthagytam. De 1987. július közepe táján is­mét megkeresett, és akkor konkrét ígéretet tett, hogy 6000 forintos fizetéssel üz­letkötőként alkalmaz, mellé járt volna a jutalék. Sajnos, hittem neki, elmentem hoz­zá, ekkor már a munka­könyvembe is bejegyezte, hogy a részleg dolgozója vagyok. Azt már négyszem­közt mondotta el, hogy az üzletkötéseken kifestve, csi­nosan kell megjelennünk, kedvesen kell beszélgetnünk az ügyfelekkel, és ha szük­ségesnek látszik, akkor in­tim, kapcsolatot is létesíte­nünk kell velük. Szerencsé­re én nem kerültem olyan helyzetbe, amikor a meg­rendelők éltek volna ezzel a lehetőséggel.” *— A gyanúsított hozzáér­tés nélkül és a munkajogi törvényeket, rendelkezéseket megszegve vezette'a részle­get. — mondja Andrékó Já­nos. — Munkásokat szerző­dés nélkül alkalmazta, a munkakönyvben nem végez­te el a szükséges bejegyzé­seket és arra kényszerítette őket, hogy szombaton és vasárnap is dolgozzanak. Ezért „természetesen” nem kaptak túlóradijat, sőt, a fi­zetéseket is rendszertelenül adta at az alkalmazottaknak. A jelentkezőknek az átlagos­nál jóval magasabb fizetést ígért, ám amikor a pénz át­adására került volna sor, csak zsebből nyújtott át öt­száz. esetleg ezer forintot. A felelősséget a budapesti­ekre hárította, azt azonban már nem mondta el egyet­len dolgozójának sem, hogy ő a Dunaszolg Gazdasági Társulástól, majd később a Lakisztól rendszeresen fel­vette az ellátmányt, és a pénz jelentős részét saját céljaira költötte el. A nyo­mozás eddigi adatai szerint a gyanúsított fiktív utazási számlákat készített és sike­rült neki fiktív takarítószer­számlákat is elszámolnia. Az utóbbi mesterkedésből körülbelül félmilliós jogta­lan haszonra tett szert. Né­hány háztartási eszközzel foglalkozó üdét vezetőjével összeismerkedett. Gyakran betért hozzájuk egy-egy be­szélgetésre. Olyannyira meg­bíztak benne, hogy az irodá­ban egyedül hagyták, és ekkor ő a saját maga által készített nyomtatványra pecsétet tett. A Dunaszolg GT-nél 1986 nyarától vezet­te a miskolci részleget. Ö maga bérelt gépkocsival, Suzukival utazott, és a dol­gozókat is XX-es személy­autóval fuvarozta a munka­helyre. Az év végére már majdnem egymillió forintos veszteséget okozott a gazda­sági társulásnak. Ekkor őt kérdőre vonták, ám nem voltak eléggé következetesek. Hittek Fehér Gyula ígére­teinek. 1987 januárjában a gazdasági társulás vezetői úgy döntöttek, hogy szoros programot határoznak meg a miskolci részleg számára. Véleményem szerint ekkor már csak azt szerették vol­na, hogy a veszteségeket behozza a miskolci részleg. Mint később kiderült, rosz- szul számítottak. Fehér Gyu­la összesen 1 millió 660 ezer forintos veszteséget hozott össze a gazdasági társulás­nak. A Dunaszolg 1987 nya­rán végül is arra az elha­tározásra jutott, hogy a miskolci részleget nem tart­ja fenn tovább, ugyanakkor a veszteséget a dolgozók MIL- lapjára rávezették. (Egy ta­karítónőnek, aki 8—9 hóna­pig dolgozott, fizetésként ösz- szesen még 20 ezer forintot sem kapott, mégis 170 ezer forintot írták adósságként.) A gyanúsított azonban meg­kereste a budapesti Lakiszt, s ennél a szövetkezetnél lé­nyegében az előzőekhez ha­sonló feltételek mellett vál­lalta egy átalánydíjas rész­leg megszervezését. A má­sodik szövetkezet vezetői is hittek neki. A bizalomra okot adott az is, hogy Fehér Gyula részlege már az első hónapban 260 ezer forintos bevételt hozott. Csak később értesültek róla, hogy ezt a munkát még a Dupaszolg GT nevében vállalta el, és a gazdasági társulás pénzéből végezte el. A Lakiszanál a gyanúsított néhány hónap alatt 1,4 millió forintos veszteséget okozott. Itt is kitelt az ideje, s úgy gon­dolta. hogy a korábbi esz­közökkel élve, egy harma­dik szövetkezetnél próbál­kozik. Részlet egy másik vallo­másból : — Engem Fehér Gyula a vonaton szólított le. Már akkor felajánlotta, hogy üz­letkötőként alkalmaz, és 6000 forintos fizetést, plusz juta­lékot ígért nekem. Én ekkor még húzódoztam. Néhány hónap múlva azonban meg­keresett az iskolában. Egy XX-es Ladával jött értem. Abban egy lány ült, akit először haza vittünk a laká­sára. Ezután azt mondta Fe­hér Gyula, hogy menjünk Tokajba egy szállodába, mert oda vár üzleti partne­reket. Felvitt egy szobába, ahol sajnos sikerült leitat­nia, és megtörtént az, ami­nek nem lett volna szabad megtörténnie... vezetői - mondja a rendőr fö­- A harmadik szövetkezet hadnagy - szerencsére tájékozódtak a gyanúsított munkájáról, tevékenységéről. Ök már nem voltak hajlandók vállalni az elő­ző szövetkezetnél összegyűlt veszteséget, s nem hozták létre a miskolci részleget. A Gazdasági Rendészet az elmúlt év de­cemberében szerzett tudomást Fehér Gyula áldatlan működé­séről, s az első információkat követően rövidesen őrizetbe vet­tük, később előzetes letartóztatásba helyeztük. Megindítottuk ellene az eljárást. Bűncselekménye szerteágazó, még sok rész­let tisztázatlan. Annyit azonban már most elmondhatunk tanul­ságként, hogy nem szabad minden hirdetést szó szerint elhin­ni, és a munkavállalóknak is figyelni kell rá: a törvények, ren­delkezések szerint történik-e alkalmazásuk, avagy egy szélhá­mossal kerültek szembe. Udvardy József Dr. Kárpáti Béla Tíz ujj az új képen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom