Észak-Magyarország, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-26 / 48. szám
1988. február 26., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Egy ország tanulmányozta néhány hete fizetési szalagját, bérlapját, számítógépes ívét — kinek mi dukál —, hogy megtudja, miként is járt a bruttósítás utáni első fizetésnapon. Egy pillanatra alkalma volt megpillantani a nagy összeget —, de jó lenne mindet zsebre vágni -, majd azt, miként fogyasztotta le a bruttóösszeget nettóvá a tíz százaléknyi SZTK és a jövedelemadó-előleg. Számolgatunk Rossz nyelvek szerint bruttó a hét vezért követő nyolcadik magyar nagysággá vált. ‘Bruttót a személyi jövedelemadó páratlanul gyors bevezetése ültette hatalomra. Más kérdés viszont, hogy az adófizetés a béréknek az árnövekedéseknél lassúbb növelése miatt szűkíti fogyasztásunkat is, meg átrendezi a jövedelemstruktúrát a központi alapok javára. Mert számolgatásainknak most az a lényege: a lakosságnak meg kell hoznia az áldozatot a gazdasági vérfrissítéshez és vérátömlesztéshez. Hiába, hógy az elmúlt évek túlfogyasztásának zöméért az ipar, az indokolatlan támogatások, a megnövelt import okolható, pillanatnyilag nincs más tőke, mint a lakossági megtakarítás az ipari szerkezetet javító beruházásokra, a költségvetési hiányok pótlására, az adósságállomány csökkentésére. Ennék megértése egyet jelentett a január elsejei áremelések megértésével, habár a számolgatásak ezzel nem fejeződtek be. Azért -egyrészt, mert az év hátralévő részében még várhatók áremelkedések, s ha nem romlik egyensúlyi helyzetünk, ezek már nem érik el az év eleji magasságot. Azért számolgatunk, pontosabban számolunk azzal, hogy a több pénzért jobb minőséget, tar.tósabb, élvezhetőbb árut kapunk. A cikkek dotációjának megszüntetésével - — reméljük — ezután az állam sem pótolja a vállalatoknak a vásárlói érdektelenség miatti kieséseit, a rosszabb áru nyakán marad termelőnek és kereskedőnek egyaránt. Reméljük. Azt ugyanis még el kell érni, hogy a vásárló ítélete döntő legyen: szankciókkal, versennyel, ellenőrzéssel. Számolgatásaink közepette azon is elgondolkodunk, hogy rendben van, korlátozódik a lakosság fogyasztása, de vajon ez mindent megold? Aligha. E józan, állampolgári számolgatással is számolva a stabilizáció szerencsére előirányozza az állami fogyasztás csökkentését is, elsősorban a indokolatlan vállalati támogatások megszüntetését, a veszteségesek jórészt saját munkán alapuló talpraállítását, a nélkülözhető intézmények bezárását is. E lépések nélkül a lakossági fogyasztás megrövidítése aligha segítene bajainkon. Habár ez evidencia, mégsem tűnik annak azok számára, akik feszültségektől tartva fé- lelmeziik az ipari struktúraváltást, a felszámolásokat: nagy hírű üzemek „szétverését” emlegetik a' gazdasági decentralizációról hallva, bankuralomnak nevezik a pénzügyi követélmények alkalmazását a rosszul gazdálkodókkal szemben. Nem számolnak azzal, hogy a feszültségek gazdaságunk működési zavaraiból keletkeznek, azok vannak, azok tünetek, amelyeket kezelni kell. Magyarán, ha nem vállaljuk e feszültségeket — amelyeket egyébként előrelátással, figyelemmel tompítani is lehet —, lehetetlenség a gazdaság alapvető bajáit megszüntetni, s akkor már kódtára tesszük egész létünket is. A kritikával, amely „visz- szarendezést” óhajt, nehezen azonosulhatunk, de már könnyebben azzal, ha az állami eszközök megtakarításakor öncélú lépéseket kifogásol. Nem számoltunk például azzal, hogy egynémely minisztérium, mint háttérintézményét, megszünteti továbbképző és átképző bázisait, holott az új profilra lelt vállalatok talán szívesen kibérelték volna ezeket az intézményeket dolgozóik átképzésére. Jóllehet, ez csak egy példa, de ilyesmikkel nem szabad spórolni, ugyanúgy, mint a mérnökök, kutatók fizetésén, a technikai információszolgálaton, merthogy nélkülük írott mulaszt marad a modernizáció követelménye. És számolgatásban is megrekedünk valahol az alsó tagozatban. K. F. Gázos ügyek Víz a vezetékben — Választási lehetőség Gondolná-c bárki, hogy egy utca gázvezetékét egy esztendő alatt sem tudják átadni? Hogy e mellett a kirívó eseten túl előfordul, hogy hónapokig késik cgy-egy településen a gázvezetekszakasz végleges üzembe helyezése? Pedig előfordul ilyesmi, mint azt Katona Zoltán, a Tigáz üzemegységének igazgatója elmondotta. A gázszolgáltató munkáját is sok vállalat befolyásolja. Például a kivitelezők, a beruházók. Az egyik legfrissebb példa erre a nyéklád- házi gázvezetékrendszer. Még a mai napig sem kezdődött el a gázszolgáltatás — igaz, a műszaki átadás-átvétel már megvolt —, ám a vagyonjogi átadás még mindig nem történt meg. Természetesen nem ez az igazán jellemző, amit bizonyít az is, hogy az elmúlt esztendő negyedik negyedévében 2000 fogyasztó lakását kötötték be a gázvezetékrendszerbe. Mivel éppen télen, késő őszszel van a munkacsúcs (ilyenkor a normál szerviz- tevékenység mellett van a rákapcsolások zöme), késika munka. Az egész probléma a gázszolgáltatónál jelentkezik, itt reklamálnak a lakosok. Mert kihez is fordulhatnának? Az igazgató szerint inkább a kivitelezőkhöz kelleA legújabb adatok szerint hazánkban 1180 minősített növényfajtát tartanak számon, ezeknek valamivel több mint harmada külföldi ne- mesítésű. A külföldi fajták ma viszonylag magas aránya nem jelent semmiféle •hátrányt, sőt, versenyhelyzetet teremt a vetőmagpiacon. Ezek az arányok egyébként változásban vannak; amíg húsz évvel ezelőtt a felhasznált búzavetőmagnak mindössze négy-öt százaléka származott hazai nemesítésből, addig jelenleg már 60 százalék felett van részesedésük. A napraforgónál is ne. Mert a késés mellett még a -minőséggel is adódnak gondok. .Nemrégiben a miskolci László Jenő utcában a tényleges üzembe helyezéskor derült ki, sok víz van a rendszerben. így aztán sokáig ennek a víznek —, aminek pedig nem lenne szabad bekerülnie —, köszön- hétően, az eredeti határidő csúszott. Az új vezetékek bekapcsolásán túl feladata a gáz- szolgáltatónak a folyamatos rekonstrukció. Tavaly majd’ 20 millió forintot fordítottak az elavult, elkorrodált vezetékek, a kopott, elhasználódott berendezések cseréj jére. Eszközállományuk a' mai körülményeket figyelembe véve megfelelőnek mondható. Megyénkben mintegy 70— 80 ezer lakásban használnak vezetékes gázt. Ebből Miskolcon közel 50 ezerben. Elég sok a régi készülék (van erőteljesen felzárkóznak a hazai fajták, hibridek, 19- ből immár 10 hazai előállítású, és további reményteljes jelöltek vannak a .kísérleti telepeken. Szinte egyeduralkodó lett a hazai közter- mesztésben a magyar lucerna, a paprika, a paradicsom, és megtörténtek az eiső sikeres lépések a burgonyánál, amelynek forgalmazási zaolyan, melyet tizenöt évvel ezelőtt helyeztek üzembe). Éppen ezért fontos ezek felülvizsgálata. A Tigáz ötévente jut el minden fogyasztóhoz, hogy megvizsgálja a berendezéseket. Ilyenkor — ha a készülék már nagyon használt —, ajánlatot tesznek kijavításukra, esetleg cseréjére. Ma már több cég közül választhat a tulajdonos, kivel javíttatja meg a készülékeket, a Tigáz mellett például a FÉG miskolci részlegével, a MIK-kel stb.). Az utóbbi időkben megnövekedett a lakossági beruházások száma. Ma már ott tartunk, .hogy a tanácsok a jelentkező igényeket rangsorolják. A közeljövőben Mályi és térsége, Borsodnádasd és Miskolc peremkerületei kerülnek sorra. Több esetben kellett élni a Tigáznak a kikapcsolással, ugyanis a fogyasztók fizetési morálja nem a legjobb — mondotta az igazgató. — Miskolcon a „kintlevőségük” meghaladja a 3 millió forintot. Aki több hónapig nem fizeti a gázdíjat, legyen tél vagy nyár, kikapcsolják a gázt... varai részben a nem megfelelő és túlságosan kevés számú fajtára is visszavezethetők. 1986-ban mindössze egyetlen minősített fajta volt az országban, tavaly három külföldi és egy magyar burgonyaféle termesztését engedélyezték, és vannak további biztató magyar fajtajelöltek is. Új növényfajták V. A ház még vakolatlan. . A bejárathoz vezető lépcső is durva beton, ezt még simítani kell, ahogyan azt a kőművesek mondják. A teraszon gyermekcsizmák, három pár.- Menjen beljebb, mindjárt jövök, csak szenet hozok - mondja a házigazda, azzal hátrasiet a szenesvödörrel. Másfajta gazdagság — Persze, nem ennyit hozok azért haza — mondja a férj. — Változó a jövedelmem, van amikor hét- nyolcezret, de van, amikor csak ötöt. Ez attól függ, mennyi a munka. Én nem tudóim, hogy most mi van a vállalataikkal, előfordul többször is, hogy nincs munka, márpedig akkor kereset sincs. — Szóval, ami pénz marad, azt nem könnyű beosztani. Ment nézze csak! A gyerekekre sok pénz kell. Egy vasárnapi ebéd hatunknak 600—700 forint. Hét közben meg mi egy fél kiló parízer ennyiünknek? Semmi. Tíz tojás? Csak a gyerekeknek elég. És akkor mi még nem is reggeliztünk ... Eddig nem kapott a család segélyt. Nemrégiben aztán elment a tanácsra a fiatalasszony, kérdezte: nem tudnának-e segíteni? A válasz kedvező volt, márciustól rendszeres segélyt fog hozni a postás, februárban pedig az évente egyszer igényelhető rendkívülit. Ezzel kapcsolatban ezt mondja: — A negyedik gyerekre nem kapok gyest, mert amikor lejárt a szerződésem, utána mentünk el az orvoshoz, akkor derült ki, hogy terhes vagyok. Elmentem ezért a segélyért. Soha életemben nem kértem még, olyan szégyen bujkált bennem. De aztán rájöttem, nem kell ezt szégyellni, ha olyan is kér, akinek nem lenne olyan nagy szüksége rá ... Hiszen ezt a pénzt a gyerekékre fordítjuk, nekik veszek ebből cipőt, nadrágot. Még egyet mondanék: sokan éppen emiatt a szégyenérzet miatt nem mennek a tanácsra segítséget ■kérni. Miiért nem lehetne az ott dolgozóknak kiszűrni, hogy ki szarul rá ilyesmire? Hiszen valamiféle nyilvántartás csak van ott a nagycsaládokról! Nem? — Jelenleg mennyi pénzük marad ? Természetesen az állandó kiadásokat leszámítva. Az asszony nagyot nevet, a férj válaszol sommásan: — Semmi. Szinte semmi. Nagyon meg kell szorítani, hogy fizetéstől fizetésig kijöjjünk. És itt csak a legfontosabbalkra gondolok: élelmiszer, a gyerekek iskoláztatása, ruha, dipő. Kész. Esetleg ükkor maradna, ha nyernék a totón — neveti el magát. — Szóval, mi nem tudunk félretenni egy káresetből. Választani kell: vagy a család egysége, vagy az asszony is dolgozik. Mi a családot tartjuk első helyen. Valahogy beosztjuk ezt a kis pénzt, de rendkívül nehéz ... né. — Tudja, azért egy ünnepi alkalom csak kell. Viszont akkor már megáll nálunk a tudomány. Ez sem könnyű. Mert vagy ünnepi ebéd lesz, főzök, készülök, vagy ruha, cipő kell a kicsiknek. Most melyiket válasszam? ... — Én nem értem ezeket az áremeléseiket sem — szól .közbe férje. — Miért kellett .a gyerefcholmik árát ennyire felvinni? Inkább lett volna drágább a felnőttruha, hiszen mi még elvegyünk egy-egy nadrág- bán, cipőben, de a gyerekek? Nekem elég egy öltöny vagy öt évig. Nekik? Kell egy évben három cipő, több nadrág, miegyéb. Mi lesz a népesedéssel ? ... A legnagyobb gyerek tizennégy éves, utána következik a tizenhárom és a tízéves, majd a sort a négyhónapos kislány zárja. Hát bizony kell a ruha ... Színházban — mióta ösz- szeházasodtak — nem voltak, moziban is csak évekkel ezelőtt. Üdülni egyszer, szakszervezeti beutalóval, annak is már tizenegy éve. Ám ők ezzel nem is nagyon törődnek. Tudják, elfogadják (?), nincs ilyesmire pénz. Gacs László jóke- délyű ember. Kiegyensúlyozott, összetartó családi életet élnek. Szegények? Nem hiszem. Ők gazdag emberek. Az ő gazdagságuk jóval többet ér minden pénznél !... * „1988. január l-jén az ország népessége 10 6Ó4 000 fő volt, 16,5 ezerrel, 0,2 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. Az év folyamán 126 ezer gyermek született, 2500-zal kevesebb, mint 1986-ban. ... A bölcsődei és az óvodai helyek száma 2,4, illetve 1 százalékkal csökkent. Az ellátottságot ez nem rontotta, mivel a megfelelő korú gyermekék száma is csökkent.” (Központi Statisztikai Hivatal) Mészáros István (Folytatjuk) Az előtérben kellemes meleg, a feleség hellyel kínál. Az egyik szobában három gyerék játszik, a másikból egy kisbaba gőgiesélése hallatszik. — Szerencsére nem kell sokat .tüzelni — mondja Gacs László, miután beön- itötte a szsenet a kazánba. — De a gyerekek miatt azért tartani kell az állandó hőmérsékletet. — Őszintén szólva, mi már nem akartuk a negyedik gyerékeit — mondja Gacsné. — Mikor a harmadik gyerek utáni gyes lejárt, visszamentem dolgozni, szerződésesként. Egy idő után a férjem nem engedett. — Persze, mert nem volt meg a család összhangja ... — Hát bizony, mire elkészült az a galuska, este fél tíz volt, nem kellett senkinek, olyan fáradtak voltunk. Hol ide dőltünk, hol oda ... Tudja, hogy van az: hazajön az ember a munka után, nem is tudja, mihez fogjon először. Gacs László gépkocsivezető, teherautóval járja az országot. Reggel négykor, ötkor kel, este nyolc, tíz óra körül ér haza. Nyolc évvel ezelőtt kezdtek építkezni, ’83-ban költöztek be a házba. Ezt megelőzően albérletben^ laktak, 1500 forintért. — Még csak félkész állapotban volt, amikor beköltöztünk. Ü gy gondoltuk, jobb, ha minél előbb itt vagyunk, majd menetközben mindig csinálunk rajta ezt, azt. Anniit kell. — Itt' mindent a férjem betonozott — szól közbe az asszony. — A szükség úgy hozta, hogy szinte mindent egyedül csináltam. Illetve a nejemmel ketten. A pénz miatt is. Hogy minél kevesebbet kelljen kiadni. A házra 200 ezer forintos kölcsönt, a fürdőszobára és a fűtésre 170 ezer forintot vettek fel. Kz állandó havi kiadásuk 4000 forint körül van. Plusz még a téli időszakban a szén. És még élni is kell — a négy gyerekkel! Most, ha figyelembe vesszük a férj keresetét (4000 forint az alapfizetése, plusz a családi pótlék), akkor érzékelhetjük a nehézségeiket. — Most majd a húsvét jön — néz maga elé GacsKövetikezik: Ahhoz uram gyomor kell. . . v
