Észak-Magyarország, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-01 / 26. szám

1988. február 1., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Az időjárás kegyes, de... • 160 EZER TONNA RAKTÁRON • KÉNYSZERŰ • KORKEDVEZMÉNYES NYUGDÍJAZÁSOK Három évvel ezelőtt egy­szer már mélypontra került az Észak-magyarországi Kő­bánya Vállalat: olyannyira, hogy szanálásra került sor. Állami támogatással azonban tovább létezhetett a cég. A feltételek rendkívül szigorú előírásokat tartalmaztak. A kollektívának két év alatt rendezni kellett a sorokat. Mint az elmúlt évi eredmé­nyek is tanúsítják, az erőfe­szítések sikerrel jártak. A mennyiségi túlteljesítést a tervezettől kevesebb létszám­mal érték el és ha nem is sok, de nyereség is képző­dött 1987-ben. Az elért ered­mények ellenére sem lehet azonban teljes a dolgozók öröme. A megrendelők mind kevesebb terméket vásárol­nak a vállalattól. Különösen a zúzottkő-értékesítés esett vissza. Jelenleg is 160 000 tonna található ebből a ter­mékféleségből raktáron. Ho­gyan lett mégis nyereséges a vállalat? A látszólagos el­lentmondásra Cseh Zoltán igazgató adott magyarázatot: — Hogy az értékesítési gondok ellenére mégis sike­rült túlteljesíteni a tervben foglaltakat, az elsősorban az időközben elhatározott rend­kívül szigorú anyag- és energiatakarékossági előírá­soknak köszönhető. Közre­játszott ebben ugyanakkor a csökkenő létszám is. összes­ségében tehát a költségcsök­kentő intézkedések maradék­talan végrehajtása hozta meg a sikert. A kollektíva erőfeszítései­nek és a gazdasági szakem­berek szervezettebb irányító tevékenységének köszönhető­en a két év alatt ismét si­került szilárd alapra helyez­ni a gazdálkodást. Az idei esztendő azonban merőben más feltételeket diktál. A talpon maradáshoz át kell értékelni az eddigi munkát, s ez alól a kőbánya vállalat sem kivétel. A hogyan to- vábbról az igazgató a követ­kezőket mondja: — Az már számunkra is ismert, hogy az új adózási rendszer jelentős többlet bér- és egyéb közteherkölt- séggel jár. Ezt fokozza, hogy január elsejétől a kőárak 5,5 százalékkal csökkentek, melynek következtében ár­bevétel-kieséssel is számol­nunk kell. Ezt még valahogy ki tudnánk gazdálkodni, de nyugtalanító ugyanakkor, a zúzott kő iránti csökkenő kereslet. Mérlegelve a hely­zetet, úgy határoztunk, hogy ebben az évben közel 200 000 tonnával kevesebb mennyi­séget termelünk. A vállalat ez évi tervezett termelési értéke 15—20 mil­lió forintra mérséklődik, ami csak közel ötven százaléka az 1987. évinek. A következmény? — Az új adórendszer mi­att ennek 50 százalékát fi­zetjük be az állami kasszá­ba, s marad mintegy 7—10 millió. — Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a 300 mil­lió forintos állóeszköz pót­lására semmi remény. A kialakult helyzet nyug­talanító. A közelmúltban megtartott munkásgyűlésen többen úgy fogalmaztak: „A termelő és feldolgozó beren­dezések annyira elhasználód­tak, hogyha az elkövetkezen­dő években ismét sor kerül az utak és vasutak intenzí­vebb építésére, képtelenek lesznek az igények kielégíté­sére”. — A mennyiségi igény csökkenése miatt, elsődleges feladat a termelési szerke­zet gyökeres átalakítása — boncolgatja az igazgató a kivezető utat kutatva, majd így folytatja: — Ennek egyik eleme a Tállyán készülő kü­lönleges zúzott kő tárolására alkalmas zárt csarnok kivi­telezése 10,5 millió forintos befektetéssel. Az összegből nyolcmillió forintot a mis­kolci, nyíregyházi és szolno­ki közúti igazgatóság bocsát a rendelkezésünkre. Az ösz- szeget tíz év alatt kell visz- szafizetnie a vállalatnak. Fontos feladat továbbá a tőkés export fokozása — ebben a recski üzemnek kell élen járnia. Szükséges a munkaerő átszervezése is, s ha kell dolgozóktól is meg­válnak. — Már elküldtük a me­gyei tanácshoz azt a kérel­met, melyben kérjük, hogy március elsejétől járuljanak hozzá 17 dolgozónk korked­vezményes nyugdíjaztatásá­hoz. Mindezt előzetesen meg­beszéltük az érintettekkel. (A vállalat, amennyiben zöld utat kap, kötelezettséget- vállal arra, hogy az öregségi korhatár eléréséig fizeti az érintett dolgozók nyugdíját, s ez alatt mindazt, a kedvez­ményt megadja, mintha öreg­ségi nyugdíjba mentek vol­na.) További 60 dolgozó át­helyezéséről is szó van. Szá­mukra új munkahelyeket te­remtenek meg, Tarcalon egy fémcsiszoló üzemet, Tállyán 25 dolgozó elhelyezésére lesz lehetőség a faragottkő-üzem- ben. A vállalati központban is csökkentjük a létszámot. A vállalat 1988-ban nem tervez béremelést, mivel a decemberi alapbérek bruttó­sítása áthúzódó hatással jár, ami bértömeg-növekedést eredményez. A létszám-meg­takarításból adódó bértöme­get pedig a többletfeladatot vállalók anyagi elismerésére fordítják, ezzel is ösztönözve a hatékonyabb munkát. Csákó Gyula Tavaszi munka a téli földeken Ezekben a tavaszt idéző napokban egyre több helyen népesedik be a határ. Ked­vez az időjárás, s a mező- gazdasági üzemek csakúgy, mint a háztáji gazdaságok, kihasználják ezt az adottsá­got, Azt is mondhatnánk, előre hozzák a tavaszi mun­kákat — már ahol lehet. Csattognak a metszőollók a dél-borsodi, valamint a tokaj-hegyaljai szőlőskertek­ben. Elsősorban a nagyüzemi táblákon metszik a tőkéket, Tibolddaróc, Bogács, Sály határában csakúgy, mint a Gépjavítók Tokaj-hegyaljai Állami Gaz­dasági Borkombinát tarcali, tolcsvai és máshol fekvő ül­tetvényein. Az idei termést is meghatározó műveletet — tekintettel a múlt évi súlyos fagykárra — különös gon­dossággal végzik. Benépesülték a gyümöl­csösök is. Fancsalon, a Bod­rogközi Állami Gazdaság, nemkülönben pedig a Hejő- menti Állami Gazdaság nagyüzemi gyümölcsöseiben metszik az almáskertekben, valamint a csonthéjas gyü­mölcsű ültetvényeken a fá­kat. A metszőbrigádok a ko­ronát alakítják. A háziker­tekben, többek között a szo- molyai cseresznyésekben, a gönci barackosokban azon­ban még várnak ezzel a mű­velettel. Hála a kedvező időjárás­nak, s annak, hogy a hó nél­kül telelő vetéseket nem ér­te kemény, száraz fagyos hi­deg, az őszi gabonák jól te­lellek, s jól is bokrosodnak. A talaj több helyen, első­sorban az északi fekvések­ben nem engedeti fel, így több helyen megkezdték az ősziek fej trágyázását. A munkát lassítja, hogy ese­tenként hiányzik a műtrá­gya, de remélik, hogy ezt a hiányt rövidesen pótolni le­het, s időben megkapják a vetések a fejlődéshez szük­séges tápanyagot. — Az 1987-es évet elfo­gadható eredményekkel si­került zárnunk. Termelé­sünk 1,1 százalékkal ha­ladja túl a tervezettet, s több mint 16 százalékkal az előző évit. Előzetes szá­mításaink szerint nyere­ségünk 64—68 millió fo­rint, s ez duplája az 1986. évinek. Tóth Zoltán, a Csavar­ipari Vállalat 2. Sz. Gyá­rának igazgatója vázolja ilyen tömörséggel a közel ezerfős kollektíva 1987. évi tevékenységét. Az Alsózsolca határában működő üzem tevékenysé­gét meglehetősen sok szem­pontból lehet, s kell ele­mezni. A gyár évi terme­lésének értéke félmilliárd forint. Ennek eléréséért 10 ezer. tonnányi árut készí­tett és szállított a hazai és részben a külföldi meg­rendelőkhöz. Ez így össze­gezve egyszerű, de ... A tízezer tonna terméket 2500-féle csavar és csa­varalátét alkotja. Nincs életünknek olyan területe, ahol ne használnák a CSIV termékeit. Jellemző példa: ki mer elindulni olyan gépkocsival például, amely­ből egyetlen kerékfogó csa­var hiányzik? A CSIV és ennek Mis- kolc-közeli gyára időben hozzákezdett a termékszer­kezet változtatásához, az új igényekhez, követelmé­nyekhez való igazodáshoz. 1983-mal kezdődén 150 millió forint értékben vá­sároltak külföldi cégektől csavar- és csavaranyagyár­tó, forgácsoló és hidegát­alakító gépeket. A termelékenység az 1987. évre tervezettől négy, az előző évihez mérten húsz százalékkal növeke­dett. Ennek egyik fő for­rása a technológiai re­konstrukció, de Tóth Zol­tán mégis elsőként a mun­kások és a műszakiak jó hozzáállását dicséri. A dol­gozók túlnyomó része szor­galmas, áldozatokra is kész ember. Ezt is bizonyítja, hogy az előző évitől jóval nagyobb eredményeket a létszám 3 százalékos csök­kenése mellett érték el. — Sikerült olyan ösz­tönzési formát találnunk — mondja az igazgató —, amely jól segíti az embe­rekben rejlő képességek jobb kibontakozását, a na­gyobb eredmények eléré­sét. Növeltük az üzemegy­ségek vezetőinek hatáskö­rét, felelősségét, s biztosí­tottuk számukra az anya­gi ösztönzéshez szükséges pénzösszegeket. Ebben a gyárban is — mint másutt — sok jó szakmai képességű, szor­galmasan munkálkodó em­ber van, de akadnak gyen­gén húzók, ki-kimarado- zók is. A köznyelv „szív­betegeknek” jellemzi őket. Fizetéskor alaposan be­szívnak, s utána egy kicsit betegeskednek. Nos, több munkacsoport, ha eddig meg is tűrte, most igyek­szik megszabadulni az ilyen munkaerőitől. A cso­port is bértömeget kap. E szerint, ha például 10 em­ber elvégzi tizenkettő mun­káját, ennek arányában vastagszik borítékja. A szorgalmasan dolgozó, jól húzó emberek keresete 15 —20 százalékkal is növe­kedett. Tavaly a gyár szakem­berei — külső cég bevo­násával — „átvilágították” a csavargyárat. A fő tevé­kenységeket — az érték- elemzés módszereinek se­gítségével — felülvizsgál­ták. A tapasztalatok alap­ján javaslatokat készítet­tek a belső tartalékok jobb hasznosítása végett. Ezt felhasználva a gyár­vezetés sokat ígérő prog­ramot dolgozott ki. Gondot okoz, hogy egy­idejűleg van munkaerő­felesleg, és -hiány. Az új, a nagy teljesítményű auto­mata gépek működtetésé­hez, karbantartásához jól képzett szakemberekre van szükség. A dolgozók túl­nyomó részénél ezzel nincs gond; szakmai tudásuk lé­pést tart a technológiai fejlesztéssel. Sajnos van­nak, akik az új követel­ményeknek már nem tud­nak eleget tenni, vagy nem is törekszenek a kívánt szakmai szint elérésére. Hogyan köszöntött be 1988? Bőven van megren­delés, hiszen a hazai igé­nyeknek alig kétharmadát tudják kielégíteni, s a CSIV termékeit igénylik a külföldi szocialista és tő­kés cégek is. Az NDK-ba például jelentős mennyisé­gű árut szállítanak, cseré­be hazánk csavaripari ter­mékeket kap, amelyeket itthon senki nem gyárt. A CSIV és ezen belül a 2. sz. gyár fő gondja, hogy nem kap időben elegendő melegen hengerelt, hide­gen húzott ötvözött és öt­vözetlen acélrúd- és te­kercselt huzalt. A Salgó­tarjáni Kohászati Üzem például (tavaly 500 tonna szalagacéllal maradt adós. Az idén ebből 1500 tonná­ra van itt szükség. És le­hetne tovább sorolni a ké­sőn szállítókat, de hosszúi a lista, hiszen a 2500-féle termék gyártásához 400-fé- le anyagot használnak fel. Az automata gépek nagy mennyiségben ontják az árut. Egy gép például nyolcas csavaranyából per­cenként 130—150 darabot gyárt, ez „csak” egy óra alatt 8—9 ezer darab. Ez jól érzékelteti, hogy a vi­szonylag kis mennyiségű alapanyag időben való be­érkezése mennyiben segíti a hazai igények kielégíté­sét, vagy a késlekedés mi­lyen időveszteséget, kárt okozhat a terméket fel­használó szerelőüzemek­nek, javítóműhelyeknek. Csorba Barnabás (Folytatás az 1. oldalról) — Amilyen kegyes volt hozzánk az időjárás, ennyire nem voltak tekintettel a szállítók a szövetkezet érde­keire, amikor is nem biztosí­tották időben részünkre a különböző anyagokat — pa­naszolta Gáspár Márton. — A legnagyobb mértékben a fenyő-, és fűrészáruhiány hátráltatott bennünket a munkában. Ha rövidesen nem kapjuk meg a hiányzó 150 köbméter fűrészárut, ve­szélybe kerülhetnek bizo­nyos létesítmények, minde­nekelőtt a sportcsarnok. NEURALGIKUS PONTOK A Miskolci Vasipari Szö­vetkezet éves árbevétele -a múlt évben 200 millió forint körül alakult, ilyen teljesí­tésre számítanak az idén is. A bevétel két alapvető te­vékenységből, úgymint a festékipar által igényelt do­bozgyártásból, másrészről kü­lönböző acélszerkezetek és gépalkatrészek előállításából származik. Tulajdonképpen mindkét területen rendezett körülményekkel találjuk szemben magunkat, hiszen ami a legdöntőbb, erre az évre is van elegendő meg­rendelésük, nem kell tehát új termékszerkezet kialakítá­sán törni a fejüket. Ám lé­teznek a gazdálkodásnak neuralgikus pontjai is. Ez viszont teljesen független a szövetkezettől, külső okok játszanak közre. — Ilyen például az ex­portszabályozás — mondja Turmezei János, a szövetke­zet műszaki vezetője. — A mi esetünkben elsősorban a szocialista kivitel központi szabályozását említhetem. Hiába akarjuk bővíteni kap­csolatainkat például külön­böző szlovák vállalatokkal, egyáltalán nem, vagy csak minimális exportkontingenst biztosítanak számunkra. Pe­dig csehszlovák partnereink­kel jó munkakapcsolatot si­került kialakítanunk, s meg­van a szándék az együttmű­ködés bővítésére. De hát nem tehetünk semmit. — Nem panaszkodhat a szövetkezet, hiszen évről év­re jelentős nem rubelelszá­molású exportra nyílik lehe­tősége. — Ezen a téren nincs is gondunk, acélszerkezet-gyár­tó kapacitásunk teljes egé­szében tőkésexport-igénye- ket elégít ki. Az idén példá­ul Szíriái megrendelésre két hatalmas hűtőtorony acél- szerkezetét kell legyárta­nunk, amelynek súlya eléri a kétezer-négyszáz tonnát. Mindez, eddig rendben is lenne. Mi készen állunk a feladat teljesítésére. TOVÁBB ROMLOTT A HELYZET — Csakhogy, nem egyedül rajtunk múlik az export si­kere — mondja sokat sejte- tően a műszaki vezető. — De hát mi a gondja a szövetkezetnek? — Régebben is gyártot­tunk ilyen acélszerkezetet, akkor is hadakoztunk az alapanyaggyártókkal, mert nem felelt meg minden eset­ben a vásárolt alapanyag minősége a követelmények­nek, a szállítási határidőről nem is beszélve. A helyzet azóta nem javult, ellenkező­leg, tovább romlott. S szá­munkra teljesen érthetetlen a kohászati vállalatok maga­tartása. Józan ésszel az em­ber azt gondolná, a mai nem könnyű gazdasági helyzetben a gyártók megragadnak min­den lehetőséget, hogy kielé­gítsék a megrendelők igé­nyét, még akkor is, ha csak néhány száz, vagy egy-két ezer tonna kohászati alap­anyagról is legyen szó. Ám csalódnunk kellett. Sok eset­ben ugyanis nemcsak a ter­mékek minősége megbízha­tatlan, de hónapokat késnek a szállítással. Még a múlt év májusában megrendel­tünk az ÓKÜ-nél bizonyos mennyiségű alapanyagot, az egyik felét tavaly megkap­tuk, a hiányzó rész mind a mai napig nem érkezett meg. Mit lehet ehhez hozzáten­ni? Az alapanyaggyártók, fő­ként a nagyvállalatok vál­tozatlanul monopolhelyzet­ben érzik magukat. Egy ilyen kis gazdálkodó szerve­zet, mint a Miskolci Vasipa­ri Szövetkezet pedig kényte­len tudomásul venni: ki van szolgáltatva a gyártóknak. Eszi, nem eszi, nem kap mást. Lovas Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom