Észak-Magyarország, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-06 / 4. szám
1988. január 6., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A Miskolci Bányaüzemben: w újra az egymillió tonna Az első negyedév döntő A fronti dolgozókra nagy feladat vár az első negyedévben: két átszerelés mellett 260 ezer tonna szenet kell a felszínre küldeni. Fotó: Balogh Az év első igazi hétköznapja, s egyben első munkanapja az idén január 4-ére esett. A gyárak és vállalatok zömében ezen a napon indult a termelés. Így volt ez a Miskolci Bányaüzem L.vu- kó-aknájában is, melynek dolgozói 1987-ben is döntő érdemeket szereztek a vállalati célkitűzések megvalósításában, s tavaly immár tizedik alkalommal teljesítették túl az éves, egymillió tonnás széntermelési tervet. Doma István műszaki főmérnökhelyettest, az idei elképzelésekről, a sikeres folytatás lehetőségeiről kérdeztük. A főmérnökhelyettes szólt róla, hogy a miskolci bányászkollektíva az idén sem szeretne lemondani az egymillió tonnás széntermelésről. Sőt, ha a bányabeli körülmények engedik, azt ismét túl akarják teljesíteni az év végéig. A számok nyelvére fordítva: az első negyedévben, üzemi szinten — a tanbányával együtt — 259 300 tonna szén kitermelése, illetve felszínre juttatása vár a szocialista és inunkabrigádokra. Ezt a mennyiséget három frontfejtésről kell biztosítani. Hogy ezt teljesíteni tudják, több mint 1400 méter vágatot kell elkészíteni az elővájó brigádoknak. Megtudtuk azt is, hogy az említett időszakban a termelés mellett, két frontszerelés is vár a kollektívára. Ha a geológiai viszonyok kedvezően alakulnak, abban az esetben a kétszer kéthetes termeléskiesés sem jelenthet akadályt a cél elérésében. — A hagyományokhoz híven, az idén is az egymillió tonna szén kitermelését tekintjük alapfeladatnak, s ehhez az év során több, mint hat kilométer hosszú vágatot is ki kell hajtaniuk bányászainknak. Ami a lakossági szénellátást illeti: 1987- hez hasonlóan, most is képesek leszünk a 200 ezer tonna feletti mennyiség átadására a Tüzép-'telepeknek. Az egyéb tennivalókról Doma István a következőket mondta: — A Miskolc környéki bányászkodás jövőjét is meghatározó legfontosabb munkánk a már részlegesen üzembe helyezett légakna szerelésének befejezése. A tervek szerint a végleges átadásra, a második negyedév végén kerül sor. Azt azonban már most elmondhatom, hogy a jelenlegi állapot is lényegesen javította a munkahelyek és az egész bányatérség légellátását, a szellőztetés hatékonyságát. Csákó Gyula llj gépek a Kner Nyomdában A békéscsabai Kner Nyomdában befejeződött a két és fél évesre tervezett beruházási program első szakasza, amellyel a csomagolóanyagok gyártásának mennyiségi és minőségi növelését tűzték ki célul. Az NSZK-beli, svájci, osztrák és olasz cégektől vásárolt nyomdaipari gépek - vágógépek, ragasztógépek - nagy része már bekapcsolódott a termelésbe, de a szerelés alatt álló berendezéseken is már az év vége előtt megkezdődött a munka. Jobban jár a rossz traktoros? Tizenötmillió forintért készült el ez a korszerű gépműhely, amely enyhítheti nemcsak a szövetkezet, hanem a környék több gazdaságának gépjavitási gondjait is. ...még a béke éve volt Autóbuszok kölcsönbérlete Az új gazdasági körülményekhez, a vállalatok igényeihez igazodva a Volánbusz Vállalat bérautó- busz-üzeme az Ikarus 256 típusú, 45 személyes autóbuszok bérbeadásának új formáját vezette be. A vállalatok, üzemek, más gazdálkodó egységek különféle szállítási feladataik lebonyolításához eddig is bérelhettek autóbuszt. Az üzemanyagról és a gépkocsi- vezetőről Ilyenkor a bérbe vevő gondoskodik, de a javításokat, szervizt a bérbe adó, vagyis a Volánbusz vállalja magára, sőt hosz- szabb javítás esetén cserejárművet is biztosít. A bérbe vevő vállalat kizárólag saját céljaira használhatja a bérautót, így például dolgozói szállítására, vállalati kirándulások lebonyolítására. Az új kölcsönbérleti rendszerben a bérlő három, vagy öt év alatt (évenként meghatározott ütemezés szerint) kifizeti a bérlet költségét, s ezután az autóbusz a saját tulajdonába kerül. Viszonylag magas — a beszerzési ár mintegy kétszerese — a kölcsönbérleti díj, de megéri a béribe vevőnek, ugyanis ezt nem a fejlesztési alapjából kell térítenie, hanem költségként számolhatja el. Kedvezőbb a vásárlásnak ez a .módja azért is, mert nem egy összegben, .hanem többévi részletben fizetheti ki az árát. A gépkocsi javítását térítés ellenében a Volánbusz soron kívül, és tízszázalékos kedvezménnyel vállalja. Kifejezetten kedvező, hogy az ily módon birtokába jutott autóbusszal a vállalat mindenféle megkötés nélkül végezhet fuvarozásokat. Növekvő tőkés export Nyugat-európai piacainak további bővülésére számít ebben az esztendőben a Váci Kötöttárugyár, amely már az elmúlt évben is kereken 20 százalékkal növelte szállításait ebbe a térségbe. A régiek mellett ugyanis újabb vevői jelentkeztek Finnországból, Svédországból, Norvégiából, s eredményesnek ígérkező tárgyalásokat kezdett több amerikai céggel is. Mindezek alapján, legalább a tavalyihoz hasonló arányú tőkésexport-növelésre van kilátása. A piachódító jó minőség megtartásán, javításán kívül, a gyár folyamatosan lépést tart a legújabb divattal, kollekcióját a divatos pasztell- és kombinált színek uralják majd, s főként belül bolyhozott, puha anyagokat használ. A termelés, illetve az export növelése érdekében 80—100 fővel növeli a varrónők létszámát. Már fel is készült a más területekről áláramló munkások betanítására. A belső tartalékok feltárására is tervek készültek az üzemben. Ezek közül a legjelentősebbnek a szabászati hulladék csökkentése ígérkezik. ÍMTI) Szikszón, a Béke Termelő- szövetkezetben az elmúlt év még a béke éve volt. Bár, mint sok más üzemünkben, nem annak indult. Az időjárás „csapásait" ugyancsak megérezték a termelt növények, a búza négy tonnát sem termett, a kukorica 3,8 tonnás hektáronkénti hozama megint nem kerül majd a szövetkezet dicsőségkönyvébe. A terméskiesések árbevételértéke meghaladta a tízmilliót, amelyet pótolni elég nehéz volt. Tirpák Ferenc, a szövetkezet elnöke különösebben nem panaszkodik. — Az időjárás ellen nincs mit tenni. Mi sem tehettünk mást — szokványos receptként —, hogy a költségeket próbáltuk megfogni. Hat-hét millió forintot takarítottunk meg alkatrészeken, üzemanyagon, de olyan szerencsétlen intézkedések is születtek, amelyek eredményeként munkaműveletek maradtak el. Ez nem használ az idei év hozamainak, bár ki kell mondani, az őszi időjárás, amely kedvező volt, enyhített a feszültségeken. De még így sem tudtuk optimálisan megalapozni az idei esztendőt. Itt is, mint máshol, átalakították a növénytermesztés szerkezetét. Csökkent a kukorica vetésterülete, növekszik a hatékonyabban termelhető növényeké. Más kérdés az, hogy adott technológia mellett, mindig az időjárás mondja ki a végső szót. Vagyis nem nagyon lehet okos az ember. Ennek ellenpontjaként ügyes döntéssel sikerült javítani állattenyésztésük gazdaságosságát. A meglévő ősgyepek mellé szudáni füvet is vetettek — szárazságban is biztosan zöldellő tömegta- karmány —, így amikor kiégtek a legelők, az állatok akkor is nedvdús táplálékhoz juthattak. Az eredményekben ez megérződött, év végére egy tehéntől már 3800 liter tejet várnak, ami a magyartarka fajta esetében nem rossz eredmény. Ugyanakkor 180 hízómarhát adtak át a külkereskedőknek export minőségben. — A juhászatban mi sem tudtunk csodát tenni! — folytatta az ágazat eredményeinek bemutatását az elnök. — Bérbe adtuk állományunkat. Azok a bacsók, akik eddig veszteséget hoztak, éreztek magukban any- nyi erőt, hogy saját érdekeltségük figyelembevételével átvegyék a nagyüzemi állományt. S valóban javultak a hozamok, a tsz is jól jár, ugyanis kikötöttük, csak rajtunk keresztül értékesíthetők a termékek. De a jelenlegi támogatás mellett az ágazatban nagy perspektívát. továbbra sem látunk. Sajnos az állattenyésztés pozíciója továbbra is rossz. Finomabban: nem könnyű az intézkedéseken, a gyorsan változó piacon, az ahhoz nehézkesen reagáló központi támogatási intézkedéseken eligazodni. Megyénk gazdaságai — így a szikszói is — az átlagostól gyengébb adottságú üzemek. Más megyében, ha felröppen olyan hír, hogy baromfifeldolgozó üzemet hoz valaki létre, minden meggondolás nélkül csatlakoznának az ötlethez a termelők. Mert veszteni nem sokat lehet, nyerni annál inkább. Itt viszont a beruházásra szánt pár millió forint is tartós veszteséget okozhat. Nincs irigylésre méltó helyzetben az elnök, a gazdász, ha döntésre kényszerül. A baromfipiac sajátos lutri játék. Vagy bejön, vagy nem. Egyik esetben szanálás, mérleghiány, míg a másikban kiugró, de nem tartós nyereség. Itt is eljutott a fülekig a hír, hogy Encsen baromfivágóhidat építenek. (?) Elvileg meglenne a termeltetői háttér. De mi van akkor, ha az utolsó pillanatban valaki nemet mond? A beruházó széttárja a kezét — jogosan, mert ő igazán akarta — a szövetkezet tagsága pedig lenyeli a veszteséget, amelyet önhibáján kívül, a változó piaci hatások következtében, kívülálló okok miatt szenvedett el. Egy magas jövedelmű alföldi, dunántúli tsz lenyeli az egészet. De itt, ahol szinte minden mezőgazdasági ágazat veszteségforrás ... ? Kérdések, megnyugtató válasz nélkül. Adjuk vissza a szót az elnöknek: — Tudnánk akár törzsbaromfit, gyöngyöst, pulykát is tenyészteni. Épületünk van. Még pénzünk is akad. De érthető, hogy ráfizetni semmire nem akarunk. Hosszasan folyt tovább a beszélgetés. Az elbocsátásokról. az adminisztratív, sőt, fizikai létszám csökkentéséről. Ma már tizenegy vezetővel kevesebb irányítja a megnövekedett termelés feladatait, s ennek arányában csökkent az alkalmazotti létszám is. Vagyis: teljesíteni kívánják azokat az elvárásokat, amelyeket a kormány a népgazdaság pezsdítése, ösztönzése érdekében hangsúlyoz. Annak ellenére, hogy ezek az intézkedések a várttól is ellentmondásosabbak. Csak egy példa: — A húszból van tizenöt minőségi ti’aktorosunk. Akik időt, hozzáértést nem sajnálnak, hogy jól, s gyorsan szántsanak. De van öt gyenge is. Munkakönyvét nem adhatunk a kezükbe, mert egyszerűen a környéken nem találunk helyettük mást. Nos, sajtóban, rádióban, televízióban, ezerszer elhangzott, hogy a teljesítményt fizessük meg. A gyakorlatban furcsamód olyan rendelkezés született, amely az egyéni teljesítmény visszatartására ösztönöz. Mert, hogy a jobbaknak ki tudjuk fizetni a bérét, ahhoz a rosszak munkabérét normálhektáronként öt forinttal emelni kell. Az egyik adómentesen sem tudja teljesíteni elvárásainkat, amíg a másik, akinek veséje rázkódik szét a túlmunkától, az viszont fizetni fog. Ez nem igazságos ... A differenciálás hajtóerő, így érthetetlen, hogy minden kormánynyilatkozat, program, határozat ellenére a gyakorlatban miért az ellenkezőjét valósítjuk meg? — kármán — Fotó: Balogh Imre Növekedett a baromfihús kivitele Az előző éviinél 13—14 százalékkal több, mintegy 210 ezer tonna baromfihúsl exportáltak 1987-ben a Baromfitermelők Egy es ü lésének tagvállalatai. Feldolgozóüzemeikből a legnagyobb mennyiségben vágott, fagyasztott és friss csirkehúst szállítottak külföldre, összesen 165 ezer tonnát. Ezen fölül az igen értékes és tonnámként több Valutát hozó liba-, kacsa- és pulykahúsból, valamint libamájból ugyancsak többet juttattak exportra, mint egy évvel korábban. Az egyesülés tagvállalatai nehéz körülmények közöli zárták az esztendőt, mivel a csirkehús iránt az év egyes időszakaiban alaposan megcsappant a kereslet, ugyanakkor a korábban hozott központi intézkedéseik nyomán fellendült a baromfi- tartási kedv. A nehéz időszakban az egyesülés vezetése több gyors intézkedés,t hozott, hogy a várható túltermelésnek elejét vegye. A vállalatokat arra sarkallták, hogy a gazdaságoktól — átmenetileg — csupán a szerződött mennyiségű állatot vegyék át. újabb termelőkkel ne bővítsék a termelői kört. így a régi partnereket sikerült megtartani, és a későbbiekben — a külpiaci helyzet javulásaikor — nagyobb munkára ösztönözni. A baromfifeldolgozók és a kereskedelmi szervezetek eközben kockáztatták is: a hűtőraktárakat fagyasztott hússal töltötték fel. így várva a piac feilend ülés éré. Később a külkereskedelmi szervezetek munkája nyomán a'rubelelszámolású piacokon sikerült újabb üzleteket kötni. Főként a szovjet partner növelte rendeléseit, aki a korábbinál több csirkehúst igényelt. Ennek is köszönhető, hogy a vállalatok rubelelszámolású csir- kehúsexportja 1987-ben megközelítette a 90 ezer tonnát, ami csaknem harmadával több az előző évinél. A konvertibilis elszámolású piacokra a baromfiipar mintegy 200 millió dollár értékű terméket küldött, az előzetes adatok szerint ez három-négy százalékkal haladja meg a tervezettet. A nyugat-európai vevők a korábbi évekénél több csirkehúst, továbbá libát, kacsát és pulykát is rendeltek; a libamájexport, pedig megközelítette az ezer tonnát. A termelők számára biztató, hogy az 1988-ra szóló külföldi rendelések szerint tovább növekszik a víziszár- nyasck húsa iránti kereslet. (MTI)
