Észak-Magyarország, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-30 / 25. szám

1988. január 30., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 Csak röviden TEKE. Borsodi Építők Vo­lán—Ózdi Spartacus 5:3 (2504:2376). Miskolc, NB II. férfi. Egyénileg: Németh (473), kapták (438), Székely (429), illetve Nagy (418). Rusanyák (418), Rendes (414). RÖPLABDA. Férfi MNK- mérkőzésen: Hejccsabai Ce­ment SE—Borsodi Építők Volán 3:0 (6, 10, 4). Miskolc. Jók: Domonkos, * Gregor, Siklósi, illetve Kolláth, Ko­lozsvári. A MISKOLCI városi mű­jégpályákon ma kispályás gyorskorcsolya-versenyeket rendeznek, ezért a sport- csarnok igazgatósága közli, hogy a pályákat szabadikar- csolyázásra csak az esti órákban (17 óra 30-tól) le­het igénybe venni. Á „zöldfülű újonctól" a bajnokjelöltig • S2EREPUSUK a SZAKBERKEKBEN SZENZÁCIÓ « KIÖREGEDTEK AZ IFIK - KIK LEPNEK A HELYÜKRE? • NAGYSZERŰ ÉVET ZÁRTÁK A BORSODI BÁNYÁSZ ÖKÖLVÍVÓI Igazán nem panaszkodhat a Borsodi Bányász ökölvívó­szakosztálya. 1987-ben nagy­szerű évet zártak, helytálltak a nemzetközi „harcmezőn” és a hazai viadalokon is. Aztán jött a csapatbajnokság, a mintegy ráadáskénti remek teljesítmény. A sajószentpé- teriek tavaly végzett mun­kájáról Takács Gábor veze­tő edző és Nagy Imre edző számolt be. (A versenyidény­ben elért eredményeikről la­punkban folyamatosan tudó­sítottunk és beszámoltunk a külföldön „begyűjtött” dia­dalaikról is, melynek követ­keztében a Bányász szó sze­rint jegyzett szakosztállyá nőtte ki magát.) A szakvezetőkkel elsősor­ban az elsőosztályú CSB-t vettük górcső alá, hiszen a küzdelemsorozat még tart, pontosabban a második fel­vonása február 5-én folyta­tódik. Ügy hittük, hogy ez a sorozat a legfontosabb ha­zai megmérettetés, de kide­rült, hogy nem teljesen így van. A nemzetközi esemé­nyek prioritásához kétség sem férhet, utána azonban az országos egyéni bajnok­ság következik a sorban. A CSB tehát „csak” harmadik, igaz semmiféle hivatalos ál­lásfoglalás nincs ebben az ügyben, persze nem is lehet. Ki ezt, ki azt tartja értéke­sebbnek, s ez így' van rend­jén. A számok, adatok ob- jektívek, tükrözik a befek­tetett munkát, s a mutatók igencsak szépre „rajzolták” a piros-feketék tevékenységét. Isaszegi, Szőke és Szűcs az országhatárokon túl is öreg­bítette a klub hírnevét, az­tán a hat egyéni elsőség ..., s most pedig a legújabb „hu­szárvágás”: csatába indulhat­nak akár a csapatbajnoki aranyért is. Takács Gábor szerint, a Borsodi Bányász csendes me­netelése a szakberkekben a szenzáció erejével hatott. El­sősorban azért, mert kizáró­lag saját tolláikkal ékesked­tek, . kölcsönjátékosokra egy­szer sem támaszkodtak. Nagy vívmánynak tartották, hogy fel tudtak sorakoztatni 14 különböző korú és súlycso­portú öklözőt. Riválisaik ugyanerre nem voltak képe­sek, így sorra-rendre éltek a már említett kölcsönzéssel. Persze, mindez nem jelentet­te azt, hogy a Borsodi Bá­nyász valamennyi sportolója kiemelkedő tudású volt, a CSB-szereplés közben igenis kiderült, hógy hosszú távon kikre számíthatnak és kikre nem. A csoportmérkőzések első helyéhez Dubszki, Szűcs, Pingiczer, Isaszegi, Szőke Kol és Farkas tette hozzá a legtöbbet, társaik is lelke­sedtek, de váltakozó teljesít­ményt produkáltak. Az is az igazsághoz tartozik, hogy a sajószentpéteriek több súly­csoportban nem „rúgtak” labdába, nem hoztak és nem hoznak majd egyetlen pontot sem. Joggal vetődhet fel a kérdés: miért nem igazolnak, miért nem próbálják a „fog- híjakat” betömni? Az anya­giakon semmi nem múlik, a bázisszer,v viszonylag tehetős, a szakosztály jelentős támo­gatást kap (meg is érdemli!) és saját erejéből ugyancsak kitermel néhány „forintot”. A játékospiacon mégis ver­senyképtelenek, mert Sajó- szentpéter mégiscsak nagy­község, kilométerek választ­ják el a megyeszékhelytől, s a sportolók ezt nem díjaz­zák, számításaikba bekalku­lálják. (Most két egykori ök- lözőjükkel, Csépányival és Porubjánszkyval tárgyalnak, a boltra van is remény, a merev paragrafusok azon­ban . . .) A keret szűkössége takti­kázásra kényszerítette a Bá­nyász vezetőit, húzásaik sze­rencsére általában bejöttek. (A tavaly még ifjúsági korú Szűcsöt például az Üjpesti Dózsa ellen a felnőttek kö­zött indították, meg is lep­ték vele a fővárosiakat és terven felüli pluszpontokhoz jutottak, s mint később ki­derült, ez igen jól jött a vég- elszámolásnál.) Taktikázni, cserélgetni viszont csak ak­kor lehet, ha megfelelő az állomány, ha bő a keret. El­lenkező esetben a „húzások” kiismerhetővé, hatástalanná válnak. Ebben a cipőben jár­nak jelenleg, éppen a foly­tatás előtt. Céljuk tehát a keret három-négy sportolóval való felfrissítése. Továbbra is kísérleteznek a kölcsönzéssel, és szétnéznek Borsodban is. Szűkebb pátriánkban viszont éppen Sajószéntpéteren fo­lyik a legeredményesebb munka, a választék tehát máshol kicsi, ennek ellenére itt is, ott is felbukkanhat egy-egy tehetség. A „szipká- zást” mégsem tekintik he­lyes, járható útnak, mert nem akarják tovább gyengí­teni a megyei szakosztályok szilárdnak éppenséggel nem nevezhető alapjait. Marad tehát a saját nevelés, a ne­héz, de kifizetődő befektetés. Balszerencséjük, hogy 1987 végén kiöregedett a komplett ifjúsági állományuk, s amennyiben nem tudnak négy ügyes fiatalt a ringbe küldeni, eleve 0-8-ról kezdik a meccseket. Ilyen luxust pe­dig nem engedhetnek meg! Két „gyereket” (Lakatost és Pátert) saját portájukon fe­dezték fel és dobnak majd a mélyvízbe, a 60 és a 63.5 kilóba pedig még keresik a legjobb megoldást. Hogy si­kerül-e igazolniuk, vagy köl­csönkérniük, hamarosan el­dől. Február 5-én tehát Miskol­con mérkőznek a Bp. Hon­véddal, aztán fogadják majd a paksiakat és mindkét együtteshez idegenbe is el­látogatnak. (A négyes cso­portban szerepel még a Ta­tabányai Bányász is, velük azonban nem találkoznak, hiszen az előcsatározások so­rán már kétszer is „összefu­tottak”. Az állás 2-2, Mis­kolcon nyertek, Tatabányán veszítettek.) Az természetes, hogy a miskolci sportcsar­nokban mindkét riválisukat meg akarják verni, az már más kérdés: sikerülni fog-e? A bajnoki cím várományosa a Paks, a fennmaradó he­lyekért viszont gyakorlatilag mindhárom gárda egyenlő eséllyel küzd majd. A Bor­sodi Bányász legrosszabb esetben a harmadik fokoza­tot akarja elérni, ehhez pe­dig pontra, pontokra lesz szüksége. Az idei esztendő króniká­jához tartozik még, hogy az Eürópa-bajnokságon, a Vi­lág Kupán, a berlini gálán, a junior VB-n és az Ifjúsági barátság versenyen felmuta­tott eredményeikért a Bor­sodi Bányász szakvezetői ed­zői díjakat kaptak a szövet­ségtől. Erre rá is szolgáltak, hiszen a külföldön nyújtott sikerek alapján, a szakosztá­lyok rangsorában elsők let­tek. Roppant mozgalmasnak ígérkezik számukra az idei esztendő is. A szöuli olimpi­án minden bizonnyal ketten (Isaszegi és Szőke) képviselik a Bányász (és a magyar)-szí- neket, a ráhangolás során je­lentősebbnél jelentősebb via­dalokon lépnek a kötelek közé. Érdemes lesz tehát miskol­ci meccseiket figyelemmel kísérni, a csapatért és a le­endő olimpikonok sikeréért szorítani. Kolodzey Tamás Dubszki (jobbról) egyenletes teljesitményt nyújtott a Borsodi Bányász öklözőinek eddigi első osztályú csapatbajnoki mécs­eséin. „Csodát nem ígérhetek” Játékosként nem vitte túl sokra, edzőként viszont kár­pótolták a sikerek. Szinte, a semmiből teremtett iskolát. A dunántúli nagyközségben korábban sem volt ismeret­len az asztoliteniszerés, de felbukkanásával peregni kezd­tek az események. Nem ismert akadályt, lelkesen és ha­talmas ügybuzgolommcl kezdett dolgozni. Társakat és tá­mogatókat talált. Kezdefben csak néhány fiatal tarto­zott a tanítványok közé, aztán megyeszerte híre lett, hogy Tolnán szeretik o sportágat, s érdemes ott játszani. Mint a mágneshez, úgy vonzódtok Hozzá a sportolók. Bajnok­ságok, sikerek. BEK-eziistérmek ... Beszélgetés Sáth Sándorral A mester és tanítványa . .. Sáth Sándor éppen az új hullám egyik képviselőjének, a tehetséges Kertész Eriká­nak ad tanácsot. Aztán ... valami elpat­tant. A mester körül meg­fagyott a levegő. Néhány játékos távozott, s a női gárdából egyik napról a másikra epizodista lett a legjobbak mezőnyében. Az edző személyét néhány hó­napon keresztül jótékony csend vette körül. Amikor ismét csordogálni kezdtek felőle a hírek, már egy új klub égisze alatt tevékeny­kedett. Miskolcon, a Bor­sodi Építők Volánnál lá­tott munkához. Sáth Sándor nem tagad­ja: szívesen gondol vissza a Tolnán eltöltött évekre. De azzal is számol, hogy egy ideig valószínűleg nem lesz része olyan eredmé­nyekben, mint a korábbi esztendőkben. Sikeredző. És mégis... a fényből a szür­keségbe? Kicsit morózusan érke­zik. Még nem nagyon is­meri a várost, rossz he­lyen parkolt, s érkezett a rend éber őre. Próbálom oldani a fe­szültségét. 1— Amikor nekigyürkö- zött Tolnán a feladatnak, határozott célként lebegett Ön előtt, hogy nagycsapa­tot „csinál”? — Amikor lerakjuk az alapokat, még nincs előt­tünk az épület képe. Ha­zudnék, ha azt mondanám, hogy tudatosan alakultak számunkra szerencsésen a dolgok. De kezdetben fel­tettem magamnak a kér­dést: vajon a nagyvárosok privilégiuma-e az asztali­teniszezés? Határozott nem volt a válaszom, s hama­rosan meggyőződtem arról: az első .osztály nem elér­hetetlen. — Nincs szándékomban a bosszantása, jól tudom, a könyökén jön ki a kö­vetkező kérdésem, mégis: elárulná, miért éppen Mis­kolcon kötött ki? Az arca sok mindent el­árul ... — Két szempont döntött. Magyarország földrajzilag nem nagy, néhány óra alatt bárhová el lehet jut­ni. A másik ok fontosabb, nagyobb súllyal esett lat­ba: nincs túl sok bázis­hely. A borsodi megye- székhelyet mindenképpen közéjük lehet sorolni, s így, ha valaki itt vállal munkát, kétszeres a fe­lelőssége. Meggyőződésem, hogy tehetségek mindenhol akadnak. Az edzők, így az én feladatom az. hogy megtaláljuk őket. Szeret­ném, ha Miskolc az után­pótlás vonalán néhány év alatt a vidék legjobbja lenne. Dolgozni kell, s ak­kor jönnek majd a sikerek. — Ne vegye kötözködés- nek, de hadd mondjam el: jól választott, hiszen nem került darázsfészekbe, s mivel igen gyéren csörge­deztek errefelé az ered­mények, nem tűnik meg­oldhatatlannak az előre­lépés ... — Ahhoz, ogy az itte­ni lányokat megismerjem, több időre van szükség, ezért korai lenne a vé­leményformálás. Korábban többször találkoztam ve­lük, nem idegenek közé jöttem. Engem nem azért szerződtettek, hogy Molnár Annát megtanítsam tenye­rest pörgetni. Azt ő nélkü­lem is nagyon jól tudja. De a tehetségek felkutatá­sa, „beoltása” a sportág szeretetével, majd a rend­szeres gyakorlás — ezek jelentik miskolci tevékeny­ségem sarkalatos pontjait. Sok függ persze a szülők­től, az iskoláktól, a taná­rok hozzáállásától, a hát­tértől. A feltételek biztosí­tása mindenkitől rugalmas­ságot igényel. Azt vallom: ott lehet minőség, ahol jó csapat működik. Nos, ezen a vonalon lépkedhetünk először. — Valakitől hallottam a közelmúltban, hogy az ne­vezhető korszerű vezetési stílusnak, ha a rendelke­zésre álló gyerekek közül kiválasztjuk a legtehetsé­gesebbeket, kialakítunk egy szűk magot, •s őket mened­zseljük, rájuk fordítunk nagyobb gondot. Mi erről a véleménye? — Nálunk adott az NB I-es keret. Két-három éven belül mögöttük kopogtat­niuk kell a fiataloknak. Vannak ügyes gyerekek! Jómagam hat-nyolc fős ál­lománnyal akarok dolgoz­ni. Tolnán egy év alatt 80—200 fiatalt térképeztem fel. Ezt a módszert Mis­kolcon sem haszontalan al­kalmazni, s bízom benne, hogy a kiválasztásnál si­kerül a minimálisra csök­kenteni a hibalehetőséget. Senkinek nincs a homlo­kára írva, mi rejtőzik benne. Ezért csodát nem ígérhetek. Edzést, gyakor­lást, munkát tudok kínál­ni, , meg sok lemondást. Akik ezt vállalják, jó já­tékosok lehetnek. — Ügy tudom, szeretné a napi két-háromszori ed­zéseket megvalósítani. Ez öt-hat órás elfoglaltságot jelenthet. A terem képes a váltóműszakban érkező csoportokat kiszolgálni? — A népkerti csarnok nagyszerű, mert egész nap módot kínál a sportolásra. Ugyanakkor azt sem sza­bad elhallgatni, hogy két­nemű szakosztálynak szű­kös. A mi feladatunk úgy elkészíteni az időbeosztást, hogy maximálisan kihasz­. náljunk minden percet. Szombaton és vasárnap is. Fel kell venni a ritmust mindenkinek, ettől függet­lenül első a tanulás. — önt a pszichikai fel­készítés egyik mesterének tartják. Ennyire fontosnak ítéli a sport lélektani ol­dalát? — Manapság az edzői, szoros értelemben vett szakmai munka nem tesz ki többet 20—30 százalék­nál. A többit a pedagógiai képesség, valamint a pszi­chés rész jelenti. Meg kell ismerni a kezünk alá ke­rülő gyereket, fel kell tár­ni a személyiségjegyeit. Minden rezdülését észlelni érdemes, mert az ő „apró- cseprő” gondja-baja kihat a munkához való hozzá­állására, teljesítményére. Mostanság rendkívül ki­élezett a nemzetközi po­rondon a vetélkedés. Csak olyanok számíthatnak si­kerre, akik a döntő pilla­natokban képesek önmagu­kat felülmúlni! Nekünk ebben kell szerepet vállal­nunk, segítséget nyújta­nunk. A sikert valameny- nyien szeretjük. Nagysze­rű érzés osztozni a jó sze­replést követő örömben. Engem nem kell meg­győznie. Remélem, mások is elhiszik majd neki. Doros László Világbajnok-jelölti torna — St. John Portisch és döntetlenje Európai idő szerint pénte­ken hajnalban végződött a kanadai St. Johnban a sakk- világbajnok-jelöltek páros­mérkőzéseinek 4. fordulója. Portisch Lajos sötéttel dön­tetlent ért el a szovjet Ra­fael Vágányán ellen. Vágá­nyán gyalogot áldozott, de Portisch biztosan szerelte le a támadást, és a döntetlen elkerülhetetlenné vált. Sax Gyula világossal győzelemre tört az angol Nigel Short el­len, de mivel súlyos időza­varba került, be kellett ér­nie a fél ponttal. A jelentés szerint Sax játszmái elején általában kedvezően áll, utána viszont rendre kifogy az időből. Portisch 2,5:1,5 arányban vezet, Sax viszont 3:l-re vesztésre áll. Rajta már csak az segít, ha mindkét hátra­levő partit megnyeri. Nagy meglepetés érik: az izlandi Johan Hjartarson sö­téttel legyőzte a svájci Vik­tor Korcsnojt, s már 3:1-re vezet neves ellenfelével szemben, azaz neki is csak fél pont szükséges már a végső győzelemhez. További eredmények (zá­rójelben a párosménkőzés állása): Seirawam (amerikai) —Speelman (angol) döntet­len (1:3), Elveszt (szovjet)— Juszupov (szovjet döntetlen 1:3), Szokolov (szovjet)— Spraggett (kanadai) döntet­len (2,5:1,5), Tiimman (hol­land)—Szalov (szovjet) füg­gő (1,5:1:5).

Next

/
Oldalképek
Tartalom