Észak-Magyarország, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-28 / 23. szám

1988. január 28., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A vita folytatódik Mélyreható változások korát éljük, a társadalmi-gazdasági fejlődés új szakaszában élénk eszmecsere, az erősödői vita­szellem jellemzi a pártéletet Miskolc városban és környékén is. Azoknak a társadalmi feszültségeknek, konfliktusoknak nagy ré­sze, amelyekkel most küszködünk, szóba kerül a íagkönyvcse- rével kapcsolatos egyéni beszélgetéseken csakúgy, mint az ezek tapasztalatait összegző taggyűléseken. így a párt vezető sze­repének érvényesülése, a politikai intézményrendszer működése vita tárgyát képezte a párttagság és tegyük hozzá, a széles közvélemény körében már a közelmúltban megismert központi bizottsági tézisek megjelenése előtt is. Az üzemcsarnok Munkahelyek debreceni segítséggel Ruhagyár épül Edelényben A hazánkban működő po­litikai intézmény rendszer immár négy évtizedes múlt­ra tekint vissza. A negyve­nes évek végén alakult ki országunkban az a politi­kai szervezet, amelynek fő összetevői a társadalom életét irányító marxiista— leninista párt, az államszer­vezet, a helyi önkormány­zatok, a tömegszervezetek, társadalmi mozgalmak, ér­dekképviseleti szerveik, a politikai tartalmat is hor­dozó egyesületek és szövet­ségek, valamint a nyilvá­nosság különféle fórumai. Ez pedig nagy idő! A párt­tagok és a politika iránt érdeklődő párton,kívüliek úgy találták, s ennék sok­féle módon adtaik hangot, hogy a politikai rendszer alkotó elemeiben e négy évtizedben kevés változás történt; a párt vezető sze­repének érvényesülése a társadalomban, az intéz­ményrendszer alkotó ele­meinek felülvizsgálata, to­vábbfejlesztésének időszerű­sége már régóta szóbeszéd tárgya, és mert sokféle meg­nyilvánulás hangzott el ez­zel kapcsolatban illetékesek és illetéktelenek részéről is, a párttagok nem tudták mi­hez tartani magukat. Ennek is tulajdonítható az a szé­les körű érdeklődés, arnely- lyel városunk párttagsága a közelmúltban vitára bocsá­tott téziseket fogadta és tár­gyalta. A Miskolc Városi Pártbi­zottság irányítása alá tarto­zó alapszervezetek többségé­ben felelősségteljes, rendkí­vül élénk és alkotó szelle­mű viták zajlottak a té­mát tárgyaló taggyűléseken. Ennek jellemzésére csupán néhány adatot emelek ki a végrehajtó bizottság elé ke­rült összegzésből; a párt- alapszervezeték mintegy 110 százaléka taggyűléseken, mintegy 20 százaléka pedig púrtcsoport-értek'ezleteken vitatta meg, majd vezető­ségi üléseken összegezte a tézisekkel kapcsolatos véle­ményeket, javaslatokat. A Politikai Bizottság döntését, hogy e fontos témát a pár­ton belül vitára kell bocsá­tani, párttagságunk egyet­értéssel, helyesléssel fogad­ta, kifejezésre juttatva, hogy a határozat előkészítésén dk ezt a demokratikus formá­ját már régóta várja. Az ér­deklődést, az azonosulást, a jobbító gondolkodó szándé­kot mutatja, hogy e taggyű­léseken a megjelenés átlag­ban 80 százalék feletti volt, s azokon az utóbbi években, talán évtizedben ez a vi­taanyag váltotta ki a leg­nagyobb aktivitást: a testü­leti ülések időtartama 2—4 óra között mozgott, de volt példa 6 órás taggyűlésekre is. Végül még egy jellemző adat: a taggyűléseken részt vevő párttagok csaknem fele szólalt fel, nyilvánított vé­leményt. A pártbizottság párt- és tömegszervezetek osztálya varikos dokumentumban ösz- szegezte az elhangzottakat, s azt a végrehajtó bizottság múlt heti ülése elé terjesz­tette. Hosszú" lenne felsorol­ni a vitaanyag valamennyi fejezetéhez, pontjához kap­csolódó észrevételt, véle­ményt, annál is inkább, mert a nagy munkának még csak az elején, bár igen je­lentős fázisánál tartunk. Mint tudjuk, a miskolci és városikörnyéki kommunisták állásfoglalása a megyei ösz- szegzés részét képezi majd, amely a KB szerveihez ke­rül. A dokumentum-terve­zet véglegesítése a Központi Bizottság hatáskörébe tarto­zik, de arról is szó van. hogy az itt és máshol meg­fogalmazott legjelentősebb javaslatok az országos párt- értekezlet elé kerülnek. Mód és lehetőség nyílik tehát ar­ra, hogy a tézisek határo­zattá történő kimunkálásá­ban a párttagság legszéle­sebb körének a véleménye érvényesüljön. Hiba lenne persze elhallgatni, hogy sok­szor többórás szenvedélyes hangú viták során elhang­zottak szélsőséges vélemé­nyek is, hiszen gondolkodá­sunkban, mentalitásunkban sem vagyunk egyformák, ezt a miskolci tapasztalatok is igazolják. Mindazonáltal fi­gyelmet érdemlő tanulsá­gokkal szolgáltak a párt- alapszervezetekben folyó vi­ták, jól tükrözve azt az óriá­si várakozást, amely a párt­tagság és az egész társada­lom körében a tézisek iránt megnyilvánult. Egyetértő, megerősítő vé­lemények hangzottak el a párt vezető szerepéneik lé­nyegével kapcsolatban, hang­súlyozták annak szükséges­ségét, hogy a pártnak a kor színvonalán álló szerve­zettel és munkamódszerrel kell rendelkeznie. Ehhez megfelelő fórum lesz az or­szágos pártértekezlet, melyen fontosnak ítélik az elmúlt évek tanúságainak összeg­zése mellett a felelősség megállapítását és a szemé­lyes konzekvenciák levoná­sát is. A párttagság szüksé­gesnek tartja, hogy a szer­vezeti szabályzat módosítá­sával átalakuljon a párt je­lenlegi struktúrája és ered­ményesebbé váljon a káder­politika. Szenvedélyesen hangsú­lyozták, fordítsunk minden szinten nagyobb figyelmet a határozatok elfogadtatására, megértetésére és a végrehaj­tásra való mozgósításra. Azo­kat a határozatokat pedig, amelyek nem állják ki a gyakorlat próbáját, haladék­talanul vissza kell vonni, te­kintet nélkül arra, hogy mi­lyen szintű testület fogad­ta el. A párttagság döntő többsége üdvözli annak a gyakorlatnak a bevezetését, amely lehetővé teszi a párt­élet fórumain a felsőbb pártszervek határozatairól való véleményalkotást. A pártegység gyengülésé­nek okát sokan a tömeg­kapcsolatok lazulásában lát­ják, melyhez hozzájárul, hogy egyes kommunista ve­zetők példamutatása elma­rad a követelményéktől mind a pártszerű életvitel, szemlélet, cselekvés, mind a politikai kiállás tekinteté­ben. Párttagságunk határo­zott igénye, hogy az eddi­ginél legyen részletesebb és közérthetőbb a tájékoztatás. Kifogásolják, hogy a leg­felsőbb párttestületek mun­kájára még napjainkban is a titokzatosság jellemző. Érthetetlennek tartják, hogy egy-egy nagy jelentőségű KB-ülés határozatát a párt­tagság csak napokkal ké­sőbb ismerheti meg. Helye­selték, hogy az apparátu­sok célszerűbb kialakításá­val egyszerűbb, hatékonyabb szervezeti struktúra jöjjön létre. Az összegzés tapasztalatai azt is jelezték, hogy a párt­apparátus helyéről, szerepé­ről, feladatairól nagyon kü­lönböző, helyenként ellent­mondó vélemények és el­marasztaló megjegyzések is elhangzottak. Ezek megíté­lésem szerint döntően ab­ból táplálkoznak, hogy nem vagyunk elég nyitottak, ke­veset tud pártközvélemé- nyünk azokról a műhely­munkákról, amelyek a tes­tületek kiszolgálásából ad­nak részünkre feladatokat, de hozzájárul ehhez a mun­kamódszer hiányossága is, ezért a szükségesnél keve­sebb idő marad a pártszer­vezetek helyi segítésére. A városi bizottságunk politi­kai apparátusa összesen 31 fő, s a már említettek mel­lett több mint 800 párt­szerv és szervezet pártirá­nyításából adódó feladato­kat is el kell látnia. Több mint kél évtizede lehetősé­gem van figyelemmel kí­sérni az apparátus belső életét, és túlzás nélkül állít­hatom, hogy tisztakezű, el­kötelezett, zömében fiatal, az új iránt fogékony mun­katársakkal dolgozom, akik­nek többsége két diplomá­val, felkészülten teszi a dolgát. Törekvéseink meg­egyeznek azokkal az igé­nyekkel, melyeket a párt- szervezetek munkánkkal szemben támasztanak. Számunkra az alapszerve­zetekben folyó viták más ta­nulsággal is szolgálnak. Min­denekelőtt arról kell itt szól­ni, hogy az intézményrend­szer továbbfejlesztése szoro­san kapcsolódik az orszá­gunkban végbemenő stabili­zációs kibontakozási prog­ramhoz, fon'tos része a re­form-folyamatnak. Mint az a tézisekből világosain kitű­nik. a nyilvánosság bevoná­sával átfogó, komplex lépé­sek megtételére kerül sor, tehát: az intézményrendszer továbbfejleszitése során nem csupán egy-egy részterület került napirendre, hanem ezek összessége, együttes mű­ködése. Az a pártvitákban is kikristályosodott, hogy egy- egy adott területen nem le­het igazán előre lépni, ha a többinél változatlanok ma­radnak a viszonyok, nem igazodik az élet követelmé­nyeihez a funkciók ellátá­sának módja. A párttagok többsége azt igényli, hogy a kormány munkájában érvényesítendő nagyobb önállósággal és fe­lelősséggel együtt valósul­jon meg a személyre szóló felelősség érvényesítésének gyakorlata is. Az igazgatási munka korszerűsítésének alapja az legyen, hogy az államigazgatást csak annyi, — de sokoldalúan felkészült ember végezze —, amennyi az állampolgárok közmeg­elégedését kiváltó ügyinté­zéshez elengedhetetlen. Na­gyon sokan helyeslik a két ciklusra szóló választhatóság érvényesítését, de ezeket _ j avasolták — ki kellene terjeszteni valamennyi vá­lasztott párt- és állami tisztségre. Támogatták, hogy váljon egyértelművé a tisztségviselők függése a tag­ságtól, választóiktól. A tár­sadalmi szervezetek és a párt kapcsolatát — a véle­ménynyilvánítók többsége szerint — partneri viszony­nak kell jellemezni, de van­nak, akik ezt a tézisekben megfogalmazottak alapján még nem látják biztosított­nak. Edelény szélén, a vá­roska legkietlenebb he­lyén van egy hosszú­hosszú, lapostetős épü­let, benne végeláthatat­lan sorban varrógépek állnak, kis közlekedő-fo­lyosók választják el egy­mástól őket. A nők sze­rencsésebbe az ablak melletti sorban dolgozik, így kaphat egy kis ter­mészetes fényt, ha süt a nap. Kinézni ugyan nem­igen érdemes, legfeljebb egy-egy vonat húz el a kerítés mögött. Az igaz­gatónő irodája sem lóg ki a sorból, az égre nyí­ló helyiség éppolyan nyo­masztó, mint maga a gyár. — Gyár? Igen, amióta vállalati tanács alakult, ’85-től gyár vagyunk. Húsz éve települt a Debreceni Ruhagyár Edélény- be. Foglalkoztatási gondok enyhítésére szerveződött, a vasút felvonulási épületét kaptuk meg, azt rendeztük be — és itt vagyunk most Is, A sivár környezet, az üzemcsarnok rossz levegője, a zsúfoltság pszichikaiilag ne­gatívan hat a munkásnőkre, rontja a teljesítményeket — mondja Bartháné Horváth Júlia igazgató. A 240 munkás között jó néhányon vannak, akik húsz éve, a kezdetektől itt dolgoznak. Szalagon. A mo­delleket ugyanis kiszabva kapják, itt aztán összevarr­ják, adjusztáljáik és csoma­golják. S mivel olyan a mai munkaszervezés, hogy egy- egy 25 fős termelőegység egy időben több modellt is, mondjuk szoknyát, nadrágot is varr, az asszonyaiknak a helyüket is változtatniuk kell, időnként más és más gép mellé ülni. Senki sem mondhatja hát, hogy ez az én hűséges gépem, vele kere­sem a kenyeremet. — Mi adja itt a munka örömét? — Edelényben és a kör­nyéken ma is olyan kevés a női munkahely, hogy aki­nek van, az boldog. Persze azért nem olyan egyhangú ám a varrodáiban a munka, mint amilyennek látszik! Először is: női felsőruházatot varrunk, blúzt, szoknyát, dzsekit, kabátot hol ilyen, hol olyan anyagból, a nőket pedig mindig is érdekli a divat, az öltözködés. Amióta pedig tőkés exportra gyár­tunk, színesedik a munka, öt év alatt elértük, hogy a termelésünk 50 százaléka tőkés export! Az USA-ba, Kanadába és az NSZK-ba Érdemes-e bizonyítványt szerezni? dolgozunk. Bérmunkában is varrunk ezeknek az államok­nak, így csodaszép anyagok­kal dolgozunk, izgalmas mo­delleket varrunk. Most pél­dául' itt ez a gyermekdzseki, az NSZK-beli Hucke cégnek készül. Hát nem gyönyörű? Pedig egyszerű pamutanyag­ból készül, de rendkívül munkaigényes és nagyon dí­szes. — Akik itt szalagon dol­goznak. meg tudnak varrni odahaza egy-egy ruhát? — Dolgozóink hatvan szá­zaléka szakmunkás. Tanuló­képzéssel is foglalkozunk, jelenleg 85 tanulónk van, akik a kazincbarcikai 112-es szakmunkásképzőbe járnak. De a betanított munkás is, ha egy kicsit érdeklődő, elöbb-utóbb megtanulhat varrni a családjára. — Érdemes tanulni? Hi­szen akiknök szakmunkás- bizonyítványuk van, azok is szalagon dolgoznak. — A műveletek kategori­záltak, a ika'tegóriabéreket -bruttósították. A szakmun­kások kategóriábére maga­sabb. Bizonyos természetű munkát csak szakember vé­gezhet, de az azonos mun­kánál is megmutatkozik az előny, a szakmunkás hama­rabb tanulja meg a művele­tet. A gyári átlagbér 4650 fo­rint, a 7 ezer forintos havi keresetet szakmunkás viszi haza. Bartháné Horváth Júlia gyárigázgató ma már köny- nyebb szívvel beszél a zsú­foltságról, sivárságról mint egy-ikét évvel ezelőtt. Ala­pozzák már az új ruhagyá­rat az Április 4. úton, az idén októberben pedig, ha minden a tervek szerint si­kerül, költözhetnek. Megsza­badulnak végre a felvonulá­si épülettől. — Milyen lesz? — Tágas, világos, színes, olyan, hogy álcár 10 százalé­kos .termelésfelfutást is vár­hatunk tőle minden különö­sebb szervezés nélkül. Kül­sőre is tetszetős lesz, a vá­roskép javára válik. Az első ütem hetven nőnek ad mun­kát, a későbbiekben újabb száz munkahelyet teremtünk, és mivel kétműszalkos a gyár, ismét kétszáz fő léphet mun­kába, így az összlétszám meghaladja majd az ötszá­zat. A Debreceni Ruhagyár pályázatot nyújtott be a Területfejlesztési és Szerve­zési Alaphoz, az építési költ­ség egy részét ebből a for­rásból fedezzük. — Ez annyit jelent, hogy debreceni segítséggel létesül­nek munkahelyek Edelény­ben. Ügy tudjuk pedig, a Debreceni Ruhagyár most gazdasági bírságot törleszt. — Igen, néhány évig nem jut pénz fejlesztésre, de ez a mi gyárunk beruházását nem érinti. Mondhatjuk vé­gül, hogy az anyagyár se­gít az edelényii és Edelény környéki asszonyok elhelyez­kedési gondjain, mivel a be­ruházásról Debrecenben döntenek. De azt hisszük, húsz év alatt sokat tettek a közös kasszáiba az edelé- nyd asszonyok. És mivel itt­hon és külföldön is elad­hatók a termékeink, mond­hatom, jó a piacunk, nyu­godtan fejleszthetjük a lét­számot. A tanácstól garan­ciát kaptunk arra, hogy minden munkahelyre jut munkás, a vonzáskörzetből nagy az érdeklődés. Hogy az új gyár teljes lét­számmal indulhasson, már tavaly felvettek harminc főt betanulni. Köztük 15 fiatal, első munkahelyes cigány­lányt. A tíz hónán letelt, de úgy gondolják a gyár veze­tői, várnak még három hó­napot, s csak azután „dob­ják a mélyvízbe” a kislá­nyokat. A tanulási idő alatt ugyanis biztos a 3500 forin­tos kereset, utána a teljesít­ménytől függ. — Napi két órát utaznak, szokniuk kell a fegyelmet, a munkát. Nehéz nekik. Ezért döntöttünk a háromhavi ha­ladék mellett. A gyárban, utólag már elmondják, nagy volt a felháborodás, amikor fel­vették a kislányokat. Most már inkább szurkolnak értük. A balajti Kalocsai And­rea még nincs 17 éves. Azt mondja, szoknyát már tudna varrni magára, csak varrógép kellene. Mióta a ruhagyárban dol­gozik, 9 ezer forintot ra­kosgatott össze az ifjú­sági takarékbetétszámlán. Büszkén mondja, hogy csak 500 forinttal keres kevesebbet, mint az édes­apja, aki kocsikísérő, ön­álló lakást szeretne majd, szép otthont, benne var­rógépet . .. Ha azt mondjuk, száz­hetven új munkahely, ak­kor ne csak a 170 terme­lőre gondoljunk, hanem Andreára és társnőire. Lévay Györgyi Fotó: Laczó József A taggyűlésekkel lezárult a véleménynyilvánítás első szaka­sza. A vita azonban tovább folytatódik, mert több helyen a feldolgozás rövid ideje nem adott módot a sokoldalú elem­zésre. Az országos pártértekezletig mindenütt használjunk ki minden lehetőséget a vélemények, javaslatok összegyűjtésére és továbbítására. Pártbizottságunk sem fejezte be az összeg­zéssel a munkáját, rövidesen feldolgozzuk azokat az észrevé­teleket, javaslatokat is, amelyek a saját munkánkban, a párt-, állami, társadalmi szervek tevékenységében már most haszno­síthatók. Tervezzük, hogy -széles körben megismertetjük az ösz- szegyüj'tött észrevételeket, javaslatokat, hogy a beavatottak fe­lelősségével váljanak részeseivé e nagy jelentőségű vitának és majdan az országos tapasztalatokból kialakított feladatok he­lyi megvalósításának. Simon Tibor, a Miskolc Városi Pártbizottság osztályvezetője

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom