Észak-Magyarország, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-05 / 3. szám
1988. január 5., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Sóstófalva ÉLETKÉPE K t“aczó ^ózsef felvételei Egyre többször kerül kapcsolatba az állampolgár a számok világával, ami- 0 kor fehéren-feketén adják tudtára egy nyomtatott papíron, hogy fizetnie kell. így volt ez eddig is, s ezután még gyakrabban lesz így. Szaporítja az értesítések, felszólítások, elszámolások mennyiségét az adózással kapcsolatos kötelezettségünk adminisztrációs vonzata is. Számít-e a számítástechnika? Az eddigi, meglehetősen lassú ügyviteli fejlődésre gondolva hizany már előre aggódunk, hányszor kell majd a dotgoik természetes rendje folytán, vagy a tévedések helyrehozatala érdekében eljánnuinlk. S vajon lesz-e húzó hatása ennék a nagyszabású feladatnak a többi — hivatali, pénzügyi stb. — ügyintézésre, azok korszerűsítésére is? — Mert az előrelépésnek ugyan nálunk is van valami jele, de ez még messzi van a viliág számos országában tapasztalható, az állampolgár kényelmét is szolgáló lehetőségektől. Gondoljunk a hírből ismert fizetési — úgynevezett me- mór ialká rlya-rendszer re, amely a tulajdonosa számára szinte kiküszöböli a pénz használatát. A föltétele ennek természetesen az általánossá vált számítógépes — központhoz csatlakozó, azonnal ellenőrzést elvégző — információs szolgálat, adatbank, amely a pénzügyi műveleteket roppant leegyszerűsíti. (.Nemrég a Magyar Posta adott hírt ilyesféle hazai kísérletekről, illetve azok tervéről.) Hasonlóképpen elterjedt már egyes országokban a bolti áruknál használatos vonallkódrendszer, amely révén a pénztári gép nemcsak leolvassa, összegzi a vásárolt cikkeik értékét, de a központban a készleteket is nyilván tartja, naprakész leltárt és sokféle összehasonlítási lehetősléget kínálva az áruházak vezetőinek. Vannak, atoilk úgy vélik, hogy új tömeges munkanélküliség forrása lehet például a robottechnika elterjedése, az ember elveszíti kapcsolatát környezetével, elgépie- sediik a villáig. Aninyii bizonyos, hogy ez a folyamat megállíthatatlan. A kérdés csak az, hogy mennyire vagyunk felkészülve ezekre a változásokra, hiszen ezek nélkül egyre növekszik majd elmaradásunk a technikailag fejlettebb országoktól. Sőt maholnap az általunk korábban fejletlenebbnek ítélt népektől is. Például az olaj révén gazdaggá vált araboktól, ahol — átugorva közbeeső lépcsőfokokat — egyből ez a metódus válik uralkodóvá. (Néhol még írni, olvasni sem tudnak, de a legkorszerűbb videotechnika már ott van a lakásban.) Ami a képzést, oktatást illeti, nálunk is jelentős az előrelépés. Maihölnap egy egész generáció — vagy legalább annak számottevő rétege — válik a számítás- technika értőjévé, alkalmazására képessé. Csakhogy mintha éppen az alkalmazása lassult volna le az utóbbi időben. L&tjulk még ma is a legtöbb hivatalban, intézménynél a manuális — kézzel végzett — nyilvántartást, számlavezetést, holott az adatokat kivetítő terminálok előtt ülő tisztviselőik látványa általános. Ausztriában járt honfitársam meséli, hogy az egyszemélyes boltban a tulajdonos számítógéppel intézte az adminisztrációt. Kiszámolta és ki is fizette az adówisszatérítést, s itthoni címükre is küldött erről egy udvarias értesítést további szolgálatait felajánlva. A jelentősebb vállalatokat, gazdálkodó egységeket kivéve nálunk még a kezdeti lépések is hiányoznak a számítógép gyakorlati alkalmazását tekintve. Illetve csak félmegoldások vannak komoly nagy cégeiknél, például bankoknál is, nevezetesen hiányzik a közbülső láncszem, távadatfeldolgozás, s emiatt legtöbbször a számítógépes központi számlavezetés lassúbb, mint a hagyományos feldolgozásé. Nyilvánvalóan elsősorban anyagi, devizális nehézségek az okai az elmaradásnak, de olykor tapasztalható szemléletbeli elmaradás is. Az újságíró vagy szociológus, akit főleg a téma társadalmi vonatkozásai érdekelnek, azt tapasztalja, hogy jelenleg hiányzik a teljes áttekintés lehetősége, a tényleges helyzet alaposabb felmérése. Ez lehet a mi feladatunk, s ez sem kevés. F. Tóth Pál Az alsó tagozatos gyermekek polcain tornyosuló könyvek közül a képregények a legforgatottabbak, s a gyerekszobában a tévé a legfőbb kultúrahordozó. Mint valami képanyagdaráló — köny- nyen fogyasztható látvany- fasirttal .látja el az élményekre szomjas, kíváncsi gverektekinteteket. Nem is ez a baj: sokai inkább az, hogy a képernyőn megjelenő világ számúkra nehezen, vagy alig-alig fordítható le a tartósalbb információ, a gondolkodás és írás nyelvére. Egyszerűen nem tudják feldolgozni a rajuk zúduló képözönt, nincsenek erre be- ál.lítódva, felkészítve. Az iskoláiban sem. Két nyelv rögzül a héttízéves fejekben, melyek párhuzamosan futnak egymás mellett: a képi7vizuális és a fogalmi-írásbeli megnyilatkozásé. A kép és a szó mind távolabb kerül egymástól. Ismerjük az oktatás erőfeszítéseit ezen a téren: Zsol- nay József olvasástanítási módszere éppen azért lehetne korszerű, mert ezt a két információhordozót akarja összekötni. Csakhogy a tankönyvek vérszegény, halvány rajzolatú, fantáziátlan ábrái aligha ragadják meg a gyerekeik képzeletét. Nem versenghetnek a tévé képernyőjén megjelenő tárgyi világgal. Pedig a befogadás igénye óriási. Nem véletlenül kedvenc műsora a tizenéves korosztálynak a .reklám. A tárgy, az áru bemutatása, a jellemző vonások, használati utasítások tágítják a kis nézők ismereteit. A különböző reklámszövegek, versikék mon- dókáiban is megjelennek, beA „négyszögletes szemű” nemzedék . • Lerögzülnek agyukba, emlékezetükbe a néha szellemesen megkomponált szöve- gek-zenék. Színes mozaikkockaként kavarog a sok töredékes részlet, ám amikor megkíséreljük összeállítani, értelmezni a tévében látottakat, bizony kudarcot vallunk. A nyelvréfogalmi közvetítés nincs ínyére gyermekeinknek. Nincs, mert fárasztó — ellentétben a képi „fogyasztás” kellemes érzületével. A „négyszögletes szemű” nemzedék — már több generációval — képviselteti magát nálunk is. Nehéz mit kezdeni velük. Nehéz egy régi kultúra-modellben felnőtt szülőgenerációnak átállni, vagy egyáltalán megérteni: miért kényszer az gyermekeinek, ami neki élvezetet okozott? Csak, azt látja: a képernyő vonzásával nem versenghet semmi. Félreértés ne essék: nem a .tévé ellen beszélek. Csupán arra figyelmeztetnék, a képi és vizuális nyelv lassan elnyomja, degradálja, félreszorítja az írást-gondolkodást. S ennek eltárgyiasult formáját, a könyvet. Mit tehetünk? Próbálkozzunk a fordítottjával! A látott mesét, történetet, természettudományos vagy történelmi epizódot me- séltessük el a gyerekkel! Ragadjunk ki a képernyő áradatából egy-egy, a tizenéveseik érdeklődéséhez közelálló mozzanatot, jelenséget, bármit, ami fantáziájukat megragadta, iés beszélgessünk el róla! Vegyük elő azt a könyvöt, amiben olvashatunk is a képernyőin látottakról! Erősítsük meg a bennünk bizonytalankodó érzést: a könyvek a tartós, mindig előszedhető ismereteik tárházai! Tehát: érdemes olvasni. A mostani első számú kép- ernyőkedvenc, Willy Fogg és díszes állatsereglete, Venne nagyszerű regényéből vált tévésoi-ozattá. Vajon hányán ismerik a tizenévesek közül az író nevét? Regényeit, amelyek sajnos kezdenek kimenni a divatból? E>e talán akad majd egy-két kisfiú és kislány, aki otthoni biztatásra kiveszi a könyvtárból a Nyolcvan nap alatt a Föld körült, s felfedezi a kép mögött az írást, a sorok mögött a saját meglóduló fantáziáját, melyet nem korlátoz a képernyőn adagolt, előre gyártott látvány. Az ö Willy Foggja más lesz, mint a spanyol rajzfilmé, saját, el- vehetetlen cflvasmányélmé- nyévé válik. Ennek a fordított — s eléggé taitaposatlan — útnak a bejárása nemcsak feladatunk, kötelességünk. Hogy eljussunk a képtől az értelmes szóig! Nyolcvan, vagy még kevesebb nap alatt. P. I. Mikor változatlan a teljesítmény? Bruttósított bérek, f %JI kollektív szerződés Fizetés és adó Műszakpótlék és túlóradíj Áprilisban megújítják Idestova húszéves az a miniszteri rendelet, amelynek értelmében a vállalati kol- Mektív szerződéseket évente, mégpedig április 30-ig meg kell újítani — egyeztetve őket az időközben megjelent új jogszabályokkal. Az 1987- es esztendő vége azonban rendkívüli szerződésmdllosí- tást tett szükségessé. Az 1988. január 1-től érvénybe lépett jövedelemadó-törvény és a társadalombiztosítási rendszer változása nyomán ugyanis senkinek sem csökkenhet a nettó keresete — változatlan teljesítmény esetén. Ezt írja elő a 14/1987. számú törvényerejű rendelet, s ennek érvényesítése a kollektív szerződésekben nem várhat tavaszig. — A mostani, szerződés- megújítás legfontosabb feladata, hogy a január 1-jé- től érvényes kollektív szerződés pontosan meghatározza az adott vállalatnál, mit jelent az 1987-hez képest változatlan teljesítmény — mondja dr. Tóth Miklós, a SZOT közgazdasági osztályának munkatársa. — Ennek olyan elemei vannak, mint az azonos munkaterület, azonos munkarend (műszakbeosztás), azonos munkakörülmények, azonos túlóraszám. A feltételeket csak egy-egy üzemre, vállalatra vonatkoztatva lehet jól körülírni, azért nem bocsátkozik részletekbe az említett törvény- erejű rendelet. A kollektív szerződés jól átgondolt módosítása nagy feladatot ró a szakszervezeti bizalmi testületre, mint a munkavállalók képviselőjére. A dolgozók ugyanis csak az 1988-as év végén tudják majd igazában megállapítani, hogy nem jártak-e rosz- szabbul a tavalyinál, s ekkor kérnek majd magyarázatot. — Ugyancsak lényeges szempont a módosításkor — fűzi hozzá Hámori Antal, a SZOT közgazdasági osztályának bérszakértője —, hogy 1988-tól megszűnnek a bértarifák eddig rögzített felső határai. Az ABMH kiadott ugyan egy ajánlást (a Munkaügyi Közlöny 17. számában jelent meg), ennek a kollektív szerződésbe való felvétele azonban — minthogy e szerződés törvény értékű a vállalat számára — azzal a veszéllyel jár, hogy a dolgozók egy részének 1988-ban nem tudnak indokolt és szükséges mértékű alapbéremelést adni. A nagyobb keresetűeknek ugyanis a személyi jövedelemadó progresszivitása miatt jobban kell emelni az alapbérét, hogy azonos összeget kapjanak bérfizetéskor, hiszen ők a többletkeresetükből már nagyobb százalékot fizetnek adóként. A felső határok eltörlése viszont módot ad arra, hogy a vállalatok az alapbérbe építsenek be olyan pótlékokat, amelyek tulajdonképpen eddig is csak arra szolgáltak, hogy kellően meg tudják fizetni a szükséges munkaerőt. Ez az intézkedés egyben egyszerűsíti a bruttósítás végrehajtását, és áttekinthetőbbé teszi az egész vállalati bérrendszert. Emiatt a munkáltatónak is érdeke fűződik hozzá, a munkavállalónak meg erősíti a bérbiztonságát. Kényes pont a műszak- pótlék. Ezt százalékban határozzák meg, de az azonos százalékos arány — ismét csak az adóprogresszió miatt — kisebb nettó keresetet eredményez annál, akinek nagyobb az alapbére. Ez úgy hidalható át, hogy bércsoportonként eltérő százalékos mértéket határoznak meg műszakpótlékként a kollektív szerződésben, hogy megőrizzék a pótlék jelenlegi értékét. Számos vállalatnál fontos kereseteleme a dolgozóknak a túlóradíj. Hogyan lehet egységesen úgy szabályozni, hogy 1988-ban se változzék a dolgozó nettó keresete, ha ugyanannyi a túlórája, mint az idén? A SZOT közgazda- sági osztályának munkatársai azt tartanák célravezetőnek, ha az 1988-as év végi túlóraszám-összesítéskor egyszeri prémiummal kompenzálnák azokat a dolgozókat, akiknek a progresszív személyi jövedelemadó miatt az azonos túlóraszám ellenére is kevesebb volt a nettó keresete a tavalyinál. A SZOT közgazdasági osztályán úgy látják, hogy kivált a nagyobb vállalatok szakszervezeti aktivistái jól felkészültek a kollektív szerződések mostani módosítására. Ami annál fontosabb, mert a szokásos áprilisi szerződésmegújításkor —ami természetesen 1988-ban sem marad el — a bérek tekintetében már a most meghatározott elvekből kell kiindulni, a béremelések alapjául a januártól bruttósított bérek szolgálnak. — Dolgozói reklamációk leginkább ez év végén várhatók. Ezekre akkor lesz a legkönnyebb válaszolni — mondja dr. Tóth Miklós —, ha a kollektív szerződések közérthetően jól áttekinthetően vannak megfogalmazva, nem szorulnak magyarázga- tásra. É. I.
