Észak-Magyarország, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-23 / 19. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 12 1988. január 23., szombat Szovjet élet M az átalakítás? Miért van szükség rá, mi a lényege és rendeltetése? Mit tagad és teremt? Hogyan halad, és mit várhat tő a Szovjetunió és a világkczösség? Mindezek jogos kérdések. A választ rájuk sokan keresik: politikusok és üzletemberek, tudósok és újságírók, pedagógusok és orvosok, papok, irodalmárok és diákok, munkások és farmerek. Sokan szeretnék megérteni, hogy valójába történik a Szovjetunióban, annál is inkább, a nyugati újságokban, tevékenységükben csillapulnak az országommal szemben táj rosszindulat hullámai' — írja Mihail Gorb az Átalakítás és új gondolkodás című, a múlt napokban, magyarul is megjelent kö nek előszavában. Természetes a szovjet áta tás iránt megnyilvánuló élénk érdeklődés, a bi szocialista országban, így nálunk is. A rádió, televízió, az újságok híradásai nyomán naponta mjgfif yor \értf jWuj Iáit mini sov és I elés I vékorl< ikídeil beszédtéma ez, egyes bejelentések, hírek pedig olykor a meglepetés erejével hatnak. Hiszen akár ^sak két évvel ezelőtt is ki gondolta volna, hogy a Szovjetunióban is létrejönnek például a magán- állalkozások, hogy gyökeres átalakulás kezdődik, s megy végbe a társadalmi, gazdasági, kulturális élet minden területén. De hogyan is van ez valójában? A célokról, az elképzelésekről Mihail acsov mindvégig izgalmas, lebilincselő éből — mely egyszerre jelent meg a Szov- ióban és az Egyesült Államokban — sok ént megtudhatunk, gondolatilag, érzelmileg özelebb kerülünk a forradalmi gazdasági rsadalmi átalakuláshoz. Ami pedig a gya- ti megvalósulást, a mai szovjet élet minapjait illeti, segítségül az APN Novosztyi ynökség munkatársait hívtuk. Az itt következő beszámolókat ők bocsátották rendelkezésünkre. A működő peresztrojka Fotók: APN - V. Susztov, V. Kalinin és F. Gavrilov felvételei Az átalakuló Baku mmm Az imám imára szólít, Készül a szovjet ifjúsági törvény „Az új szovjet ifjúsági 9 törvény előkészítése már évekkel ezelőtt megkezdődött, ám különféle bürokratikus akadályok miatt vitáját háromszor elnapolták. Csupán most, az átalakítás és a demokratizálódás idején hittem el, hogy a törvényt hamarosan elfogadják” — mondta Igor Iljinszkij proíesz- szor, a szovjet ifjúsági törvény tervezetének előkészítésével foglalkozó jogászcsoport vezetője. „Abban az 1500 jogszabályban, amely ilyen vagy olyan módon érinti az ifjúság problémáit, az ifjúság érdekvédelmére hivatott cikkelyek meglehetősen pontatlanul vannak megfogalmazva — mutatott rá a professzor. — Az ifjúsági törvényeknek elsősorban az ifjúság konkrét jogait kell biztosítania, így például a fiatal családok lakáshoz jutását, az ifjúságnak a termelésben való aktív részvételét, az elhelyezkedés, ezen belül a nők elhelyezkedésének lehetőségét. Ez utóbbi — különösen az északi területeken — igen fontos, továbbá a Bajkál— Amur vasúti fővonal mentén, és néhány más olyan helyen, ahol a férfiszak- mák vannak előtérben.” Mint Iljinszkij professzor közölte, egy felmérés adatai azt bizonyítják, hogy a szovjet fiatalok 60 százaléka helyesli, 20 százaléka ellenzi, és 20 százaléka tartózkodással fogadja az új törvényt. Érthető a közömbösség a törvény iránt — véli a tudós —, hiszen az ifjúság hosszú időn keresztül a minden rendű é.s rangú tiltással találkozott. Az új törvénynek inkább megengedőnek, mint tiltó- nak kell lennie. (APN) Örményország mindennapjai Az Örményországban 0 folyó peresztrojkáról, az internacionalista nevelésről, a baráti szövetségi köztársaságok nemzeti hagyományairól és a kölcsönös segítségnyújtásról, az örmény nép kultui'ális örökségéről, a szovjet emberek béketörekvéseiről szól az a közel félórás film, amely a Szovjetuniót bemutató közös szovjet— amerikai dokumentum-vi- deosorozat első része lesz majd. A forgatócsoport jó pár kilométert utazott már Örményországban, hogy szereplőket keressen a filmhez. Különböző foglalkozású emberekkel találkoztak — munkásokkal, kolhozparasztokkal, tudósokkal és színészekkel. A stáb kamerája megörökített^ már a vállalati munkavezetők megválasztását, egy párt- alapszervezet gyűlését, a szovjet emberek munkanapjait és szabadidejét. Az amerikai rendező kamerája különös szenvedéllyel követi a Szovjet-örményország — őseinek hazája — fejlődését igazoló momentumokat, a köztársaság kulturális és gazdasági sikereit. (APN) Éjszakai látkép a tengerparttal. A közel kétmilliós 9 lakosú Baku — Azerbajdzsán fővárosa — a Szovjetunió Kaukázuson túli területének legnagyobb városa. Száz évvel ezelőtt azonban csak egy, a Kelet ráérős élettempójának valamennyi jegyét magán hordozó városka állt a Kaszpi-tenger partján. A nagyarányú városépítés, az iparosítás, az olaj felfedezése, kitermelésének, hasznosításának megindulása a múlt század hetvenes évei után kezdődött. Munkalehetőségben és jobb életkörülményekben bízva Oroszország valamennyi részéből tömegesen érkeztek az emberek Bakuba, így született meg a soknemzetiségű város. Bakuban ma a Szovjetunió több mint het- venféle nációja és nemzetisége él. Az olaj határozta meg a városban kialakuló ipar profilját és Baku földrajzi határait egyaránt. Elsősorban olaj ki termeléssel, finomítással és olajipari gépgyártással foglalkoznak itt. Az utóbbi évtizedekben a műszergyártás és az elektrotechnika is egyre jelentősebb helyet kap a város iparában. Magyarán szólva — Baku fejlődését már több mint 100 éve nem a vidék éghajlati és földrajzi lehetőségei határozzák meg —, hanem az olajipar. Ebből származik a városfejlesztés problémáinak specifikuma, amelyről Oiktaj Zejnalov, Baku polgármestere beszél az APN tudósítójának: — A Baku város önkormányzata alá tartozó terület ma a Szovjetunió egyik legjobban unbanlzált vidéke. Az eredményékről beszélve azonban nem szabad elhallgatni azt sem, hogy számos problémát csak részben sikerült megoldanunk, sőt jócskán akad még megoldásra váró feladat. Ezeket talán a város- rendezés negyedik tervének realizálása során sikerül rendezni, amelyet a múlt év végén fogadtak el.. . — A város vezetőségének a jobb életkörülmények megteremtésére irányuló törekvései valószínűleg több eredménnyel járhattak volna, ha nincs egy gátló tényező — folytatja a beszélgetést Oktaj Zejnalov. — A jogi lehetőségekről beszélők. Eddig a város vezetősége nem volt a város területének teljes jogú gazdája. Az iparfejlesztés a minisztériumok, különböző tudományos intézetek hatáskörébe tartozott, döntéseikbe mi csak minimális mértékben szólhattunk bele. A város problémái „szétfolytak” a sok kézben. Nos, a gazdaságirányításban végbemenő átalakítás megszüntette ezt az állapotot, s a „hatalmat” teljes egészében a városi tanácsnak adta. így ma már a mii, és csak a mi jogunk az új építkezések engedélyezése, illetve elutasítása. Ez az ipari létesítményeikre és a lakóházakra egyaránt vonatkozik. A peresztrojkának köszönhetően jogunk van ahhoz is, hogy nagyobb hozzájárulást követeljünk meg a vállalatoktól (anyagi és egyéb segítséget egyaránt) a városfejlesztés szociális programja megvalósításához. Ma már egyértelműen a városi tanács jogköre és kizárólagosan az övé, hogy meghatározza a városi közlekedés fejlesztésének mértékét, a vízvezetókrendszer itovábbépítését, az ipari célokra felhasználható víz mennyiségét. Ugyancsak az ő hatáskörébe tartozik a város területét ipari hulladékkal szennyező vállalatok elleni szankciók foganatosítása. A városi tanács az építészekkel együttműködve dönt az új lakótelepek helyéről, formájáról — elsődleges szempontként a városkép harmóniáját, folytonosságát figyelembe véve. A peresztrojka jelentős mértékben megszilárdította a város anyagi helyzetét is. A hagyományos pénzforrásokon kívül a város kasszáját növelik a Baku területén működő vállalatok bevételéből származó kötelező éves átutalások, a földbérleményekért, vízvezeték, csatornarendszer, villamos energia stb. használatáért befizetett összegek. Ezenkívül a következő 15 évben Baku központi támogatásban is részesül----erről a közelm últban életbe lépett kormányrendelet döntött, hogy Baku min'él előbb megoldja problémáit. Valerij Grigorjcv (APN) A „Gurija" étterem háziasz- szonya, Zója Karcsava segítőivel: Salvával, a férjével, és Lelával, a lányával. Magánétterem Moszkvában Nemrég nyílt meg 9 Moszkvában az első családi magánétterem, amelynek a tulajdonosnő,, Zója Kaircsava a „Gurija” nevet adta, szülőföldjére, Grúziára emlékezve. Ott született, de már második évtizede a fővárosban él férjével és lányával. A házban, ahol a lakásuk van, liftkezelőként dolgozik, s a földszinti helyiséget kapta bérbe az étterem kialakításához. Zója 24 órát dolgozik, utána három szabadnapja van. Ezt az időt fordítja az éttermi munkára. Amikor dolgozni megy, férje váltja fel, alki szerelő, és akinek minden második napja szabad. Antiikor pedig úgy adódik, hogy mindketten dolgoznák, akikor egyetemista lányuk vállalja a munkát. Általában azonban, miint most is, mindnyájan itt vannak. Az asztalokon grúz szőlő, körte, dinnye, tea — az elmaradhatatlan szamovárral. Az embernek az az érzése, mintha egy grúz családi ház kertjében ülne. A hatást még fokozzák a teaültetvényefcet, a mandarin- és narancsfákat ábrázoló képek, amelyeknek különösen szép hátteret adnak a behavazott kaukázusi hegyek. A vendég- szerető háziak eredeti grúz ételekkel kedveskednek a vendégeknek, s olyan ízletesen készítik el, akárcsak Grúziában. Amíg Zó jóval beszélgetünk, Salva, a férj szorgoskodott . a konyhában, Lela, a nagylány pedig a felszolgálásban segített. — Mindenki tud főzni a családiban? — Nincs is olyan grúz, aki né tudna főzni — mondja büszkén beszélgetőpartnerem. — De természetesen ón irányítom a munkát. A „Gurija” étlapján igen sokféle étel szerepel, és fele áron —, mint a hagyományos éttermekben. — Nem tartanak attól, hogy így ráfizetéses lesz az üzlet? — Mindent pontosan előre kiszámítottunk, az élelmiszerek árát, a helyiség bérleti díját, a fűtést, világítást, meleg vizet. Három hónapja nyitottunk, de még egyszer sem volt üres az éttermünk. Naponta körülbelül kétszáz vendéget fogadunk. Ha ezt továbbra is tartani tudjuk, akkor minimum 30 ezer rubel éves . bevételre számítunk. A bérleti díj és egyéb költségeik kifizetése után 12—14 ezer rubel mariad a kasszánkban. Ehhez jön még a főmunkahelyünkön kapott fizetés. Eddig úgy gondoltam — jegyezte meg asztaltársam —, hogy az éttermekből jól ismerem a grúz konyha- művészetet. Ma meggyőződtem róla, hogy valójában nem is ismerem. (APN)
