Észak-Magyarország, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-23 / 19. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1988. január 23., szombat Az iskolai könyvtár kialakitásakor már gondoltak a kétnyelvűségre is. Az egészséges ember két lábon áll Áz idegen nyelv és a matematika Az avasi gimnázium — fél év után A suttogó propaganda már hónapok óta tudni véti, hogy Miskolcon is lesz kétnyelvű gimnázium. A szeptemberben megnyílt avasi gimnázium német tannyelvűségét előlegezte meg a közvélemény, lévén, hogy annak igazgatónője, Takács Márta, a Herman Ottó Gimnázium egykori sikeres, német szakos tanárnője egyik résztvevője is volt az idegen nyelvű gimnáziumi program előkészítésének. Az pedig ugyancsak közismert, hogy Miskolc városa akart egy ilyen iskolát. Nos, a hír igaz. A döntés megszületett. Szeptemberben idegen nyelvű osztály is indul az avasi gimnáziumban. Ügynevezett kísérleti idegen nyelvű osztályt indí- tanaik 32 fővel, német nyelvből. — Ez miben tér el a két tannyelvű osztályoktól? — Legfőképpen abban, hogy ebbe az osztályba csak megfelelő előtanulmányok után kerülhetnék a tanulók. A két tannyelvű gimnáziumi osztályokba köztudottan az első, az úgynevezett nulladik évfolyamon a szinten- tartó foglalkozásokon kívül jószerével csiak nyelvi órák vannak, hiszen ott nem feltétlenül szükséges, hogy ismerje azt a nyelvet. Ügy gondoltuk viszont, és ezt méltányolta a minisztérium is, hogy luxus elpazarlódni hagyni azok ismereteit, akik az általános iskolai nyelvi tagozaton hat évig tanultak egy nyelvet. A mi esetünkben például a németet. Hiszen csak Borsod-Abaúj-Zemplén megyében tizenöt német tagozatos osztály működik az általános iskolákban. Korábbi munkakörömből tudom, hogy nagyon jó eredménynyel. Mi ezeknek az osztályoknak a tanulóira építünk és számítunk. Heti 11 órában tanulják majd a nyelvet, és • két tantárgyat — várhatóan a történelmet és a fizikát — németül tanulnák. És a tanulmányi idő is csak négy év lesz. — Ezek szerint a megyéből iskoláznak be ebbe az, osztályba? — Az idén kizárólagosan. Később azonban lehetőségünk lesz, erre is ígéretet kaptunk a minisztériumtól, hogy országosan iskolázhassunk be, és akkor mindazokat az előnyöket is élvezzük majd, amelyek a két tannyelvű gimnáziumoknak „kijárnak”. — Hogyan lehet bekerülni ebbe az osztályba? — Az elkövetkező napokban az iskolákat értesítjük erről az új lehetőségről. Hadd mondjam el, olyanok is jelentkezhetnek, akik esetleg magánúton tanultak németül. A felvételi vizsgán ugyanis német tudásukat számon kérjük a jelentkezőktől. Ezenkívül magyarból és matematikából kell majd felvételizniük. A felvehető keretszám kötött. Harminckét tanuló kezdheti meg itt a tanulmányait, hiszen az ilyen osztály nyelvi foglalkozásai bontott csoportokban történnek. Egyszerre nyolc tanuló dolgozik egy-egy csoportban. — Az idei, az első tanévben is volt az iskolában — pontosabban van — lehetőség a kiemeltebb nyelvtanulásra németből és angolból. — Ez a lehetőség változatlanul megmarad. Azaz, egy osztályt úgynevezett haladó angol, illetve haladó német osztályként indítunk. Heti nyolc órában tanulják a nyelvet azok, akik korábban neon tanulták. Egyébként ide is felvételi vizsgával kerülhetnek be a tanulók. Magyarból, oroszból kérdezzük őket, és egy úgynevezett intelligenciavizsgán esnek át. — Ez azt jelenti, hogy az avasi gimnázium elsősorban a nyelvoktatásra épít? — A nyelvtanítás nagyon fontos része lesz a gimnáziumi munkának, de nagyon remélem, hogy nemcsak erről leszünk ismertek. Hiszen az egészséges ember is két lábon áll. A mi esetünkben ez azt jelenti, hogy legalább ennyi figyelmet szeretnénk a természettudományos tárgyakra is fordítani, hogy azok is szívesen megkeressenek minket, akik mondjuk a matematika, a számítástechnika, vagy éppen a kémia Iránt éreznek vonzalmat. Mindez egyébként nemcsak terv. Kosztolányi László igazgatóhelyettes, a „természettudományos tárgyak” felelőse mondta el; már most is igen jó a technikai felszereltségük. A számítástechnikai terem elkészült; minden tanulójuk tanul annyi számítástechnikai ismeretet, hogy kezelni tudja a berendezéseket, dolgozni tudjon rajtuk. . De említhetnénk a stúdiót, a kiépített video- láncot is, amely az oktatás szolgálatában is áll. A gimnáziumnak van egy oktatás- technikusa, akinek feladata a kisegítő anyagok előkészítése a tanórákhoz. Ez azonban korántsem minden. Nyilván sokakat érdekel, hogy valamennyi osztályban osztva (tehát két csoportban) tanítják a matematikát. Szeptembertől pedig már fakultációban is tanulhatják elsőtől e tárgyat a gyerekek. A fakultációban a heti öt óra helyett hét órában tanulják majd e tárgyat, az úgynevezett B-fakultációt szeretnék indítani. Az igazgatónő azt mondta: olyan iskolát szeretnének, ahol minden gyerék megtalálhatja azt, ami a kedvére van. Ha a nyelv, akkor a nyelvet, ha a matematika, akkor azt. Ezt persze most csak a példa kedvéért említettük így. Mert mondhattuk volna a kémiát is, amelynek fiatal tanárnője népköztársasági ösztöndíjasként végezte el az egyetemet, s tantárgya igencsak népszerű az elsősök körében. Vagy a történelmet is említhettük volna, szakkörük már kapcsolódott a megyei levéltárhoz. Igaz :— és ezt nemcsak én mondom — az avasi gimnázium bizonyos mértékig különleges helyzetben van. Az iskolateremtés | lehetősége ugyanis ritka alkalom, majdhogynem kivételes. Nyilván ez motiválja a tanári munkát is, és hát persze követelményként is megfogalmazódik a tanári munkával szemben. Csutorás Annamária Fotó: Laczó József A számítógépteremben. Avantgárd - lengyelül a miskolci színházban Tényleg a véletlen hozta úgy (néha a kritikusnak is lehet szerencséje), hogy ezekben a napokban a Hungaro— Polonica (tanulmányok a magyar—lengyel történelmi és irodalmi kapcsolatok köréből) című kötetet olvasgatom. Izgalmas és tanulságos olvasmány, mert nemcsak az derül ki (amit eddig is tudtunk), hogy a magyar—lengyel kapcsolatok ezerévesek, de az is, hogy igen sók a ■rokon vonás a két nép irodalmában, történelemfelfogásában. Ha azt mondom, hogy a lengyel kultúra és irodalom megértéséhez is kulcs Ady költészete, mondjuk, „a minden egész eltörött” élménye, akkor már közelítettem a szerda esti színház-, élményhez is. Mert igaz ugyan, hogy Slawomir Mro- zek időben közelebb áll hozzánk, mint Ady, hogy a lengyel színházi avantgárd markánsabb, mint a maeyar, mert merészebben rugaszkodik el a valóságtól, vagy, ha úgy tetszik a realizmustól, ám az Adyn (és Kassákon, József Attilán, Nagy Lászlón, Pilinszkyn stb.) Iskolázott nézőnek mégsem idegen ez a színpadi világ. A lengyel irodalomban (és drámában) is megvan az az önostorozó, öngúnyoló hajlam, ami a mi legjobbjaink- ban. Példáiként nem is kell másra hivatkozni, mint a most itt vendégjátékon szereplő katowicei színház névadójára: Stanislaw Wyspi- anskira. (Néhány éve a moziban láthattuk a Menyegző című darabjából készült filmet.) Mit is ostorozott Ady? A ködevést, a tunyaságot, a délibábos ábrándozást, az ön- sorsrontást, a butaságot, egyszóval az „ezeréves átkokat”. Ki vette komolyan a figyelmeztetését, hogy a történelmi Magyarország össze fog omlani? Hasonlóan járt Wyspianski is (és Miczíkie- wicz, Sienkiewicz stb.) a XIX. századi Lengyelországban. Nos, a lengyel közgondolkodásban még ma is jelen van ez a túlfűtöttség, ha úgy tetszik romantikus elem. Azt minden nemzet írója tudja, hogy nép nem létezhet önbecsülés, identitástudat nélkül, de a legnagyobbak látják ennek a csapdáit is. Mrozek is közéjük sorolható. Elég csak utalni itt a lengyelek elmúlt évszázadára: a földara- boltságükra, az uralmak váltására, a megalázó vereségekre, a hatalmas vérveszteségekre, a ciklikusan ismétlődő gazdasági-társadalmi és ideológiai válságokra, hogy megértsük Mrozek (és társai) szürrealizmusát, groteszkbe forduló tragikumát. A nemzetek emlékezete is olyan, mint az egyéné: a mélyponton, a válságok idején nosztalgikusan a múlt felé fordul, azaz „csak a szépre” akar emlékezni. De valójában milyen is ez a múlt? Mrozek Tangójában lomtár, ami tele van hasz- nálhatalan kacatokkal. (Jól érzékelteti ezt Barbara Za- wada díszlete.) Jövőkép nélkül esetlegessé válik a jelen, úrrá lesz az embereken az infantilis „minden mindegy” hangulata, amelyben cseppfolyóssá válnak a hajdani értékek is. Elviselhetetlen feszültség ez, mert .az ember csak úgy tud élni, ha tudja a helyét, értékét a világban. Mrozék Tangójának családja nem tudja. Ki lázad fel ez ellen? Nyilván a fiatal (Artur), aki valami szilárd pontot szeretne a talpa alatt. Kapaszkodót: legyen az eszme, megváltó, akár balhit is. Hogyan tisztelje azt az apát, aki tudja, hogy megcsalja a felesége, de nem tesz ellene semmit? Vagy azt az anyát, aki flegmán fekszik be a faragatlan Edék ágyába, holott nem is szereti? A nagymama és a nagybácsi se különb, mert azok meg mindig csak játszanának, kártyáznának. Az ifjú hős a hamleti szerepben rendet akar csinálni maga körül. Föl akarja támasztani a hagyományokat (ugye milyen ismerős?), de rá kell döbbennie, hogy ez lehetetlen, hiszen éppen azért múltak el, mert kiüresedtek. Ekkor jön a történelemből már oly ismerős téveszme, tegyen rendet a hatalom. Az értelmiségnek — noha irtózott is tőle — mindig imponált az erő. Holott az a végzete, a gondolat halála. Jön is Edék, leüti Artúrt, s átveszi a hatalmat. A játék véresen komollyá válik, a sors beteljesedik, anélkül, hogy kathar- zist éreznénk. A baléit bukása — noha szomorú —, de nem tragikus a szó klasz- szikus értelmében. A katowicei színészek játékát azért nem értékelem, mert a darab követését, élvezetét elrontotta a minősíthetetlenül rossz szinkrontolmács. Ezt így nem szabad! Ennél már az is jobb lett volna, ha egy miskolci színész felolvassa a darabot. Külön kellene írnom a közönségről, helyesebben az értő közönség hiányáról, de ez egy másik cikk lenne. Tény, hogy szerda este a katowicei társaság megérdemelte, meg is kapta a tapsot és a virágot. Ahogyan a pakolnak — Dante értelmezése szerint vannak bugyrai, úgy az avantgárd, az abszurd színháznak is mélységei, fokozatai. Az egyik szélső határ kétségtelenül Sámuel Beckett, akinek A játszma vége című darabjához képest a szerda este látott Mrozek Tangója vidám operett. Már imaga a színpadi látvány (Jerzy Mokkái díszletei) riasztó, illetve hangulatteremtő. Valamiféle lepusztult szeméttelepet látunk, egy .hajdanvolt civilizáció roncsait, amelyben három generáció — nagyszülők, apa és a fia vegetálnak, haldokolnak. Bedkett nem irgalmaz sem a hőseinek, sem a nézőnek, azaz nem ad semmi fogódzót a szöveg sem, amit szintén rossz szinkrontolmácsolásban hallhattunk, de ez 'ezúttal majdhogynem beleillett Beckett koncepciójába, Bedkettnél nyoma sincs annak a lírának, amely Mrozek darabjában fájdalmasan, nosztalgikusan fel-felcsillan. Értelmezése szerint a lét abszurd, értelmetlen, maga az ember pedig magatehetetlen, 'a szemétdombra lökött pária. Senki nem érdemel Irgalmat, megértést a darabban, miért senki sem ad. Az apa a kukában tartja a szüleit, a fiú puskát fog az apjára. Lényegében nem „történik” semmi, csupán az, hogy a szemünk előtt kipusztul ez a család — ha ugyan ez cselekvésnek nevezhető. Maga a látvány bizarr, a szöveg azonban kopogósán a fcöznyelv közhelyeiből, illetve paneltöre- dékeiből alakul, s ezt látni ds, hallani is rendkívül fárasztó, nagy azonosulási készséget, képességet feltételez és vár el a nézőtől. Érteni véljük Beckett mondanivalóját, de elfogadni nem lehet. Hamlet még azt mondta, hogy a tett halála az okoskodás, de a ráción túl már csak a puszta, üres kétségbeesés mianad. Mert nem igaz, hogy Beckett a ráción innen van. Létértel- mezése a XX. század emberének az élményeit viszi, gondolja tovább az abszurdumig. Valóságos ez a lét- élmény, elemeiben mdndany- nyian ismerhetjük, ám az ír-angol szerző lehántja az emberről a céliképzetet (az élet értelme önmaga) és a reményt. Minden ellentmondásossága ellen'ére is izgalmas színházi értékkel ajándékozta meg a miskolci közönséget a Katowicéi Stanislaw Wyspianski Színház. Mindkét darabot az igazgató: Jerzy Zegalsiki rendezte, s arról már nem ő tehet, hogy e sorok írójának a Tangó, tehát a lengyellé, nemzetivé szelídült, vagy immár klasz- saikussá érett darab tetszett jobban, s nem a vegytisztább, következésképp kétségbeesettebb Beckett opusz, noha az utóbbiban a színészi teljesítményt csak csodálni lehet, s maga a rendezés is jobban meg van oldva szakmailag. horpácsi Sándor Pál rendezői életműsorozata kezdődik el ma este, 21 órakor az első műsorban. (Előtte egy kétrészes vidám összeállítás első fele látható, Kishont köszönti a kis hont címmel, azaz a közel négy évtizede külföldön élő Kishont Ferenc, vagy ahogyan a világ megismerte, Efrajim Kishon derűs írásainak csokra.) A bohóc a falon Sándor Pál első játékfilmje — ebből való képünk —, három, véletlenül összekerült fiatalember életének érdekes epizódja. E filmet követi majd a rendező több ismert alkotása: Sárika, drágám!, Szeressétek Ódor Emíliát!, Régi idők focijai Szabadíts meg a gonosztól!, Szerencsés Dániel és mások. Szívesen hívjuk fel a figyelmet e sorozatra. Ma este a képernyőn Bohóc a falon
