Észak-Magyarország, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-04 / 2. szám
1988. január 4., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Mi újság az Edelényi Bányásznál? • JÖL ALLNAK A FOCISTÁK • AUCCAI. AZ UTÁNPÓTLÁS-NEVELÉS FELft • ÚJRASZERVEZIK TORNASZAKOSZTÁLYUKAT Edzésen Mák József felvétele Samaranch nyilatkozata — Érdemes lenne beszaladni az Edelényi Bányász SE-hez! — válaszolta Hegyaljai József sportfelügyelő, amikor témajavaslatot kértem tőle. — Apropó is akad — tette hozzá —, a labdarúgók jól szerepelnek, aztán „új fiú” áll a klub élén, nem beszélve arról, hogy felülvizsgálják az iskolákkal kialakított kapcsolatukat. Megegyeztünk, Hegyaljai József körteleíonnal „riasztotta” az érdekelteket, s fél óra sem telt el, máris az Edelényi Bányász SE szépen berendezett különtermében ültünk. — Csak néhány hónapja töltöm be az elnök funkciót — kezdte Csabai Gyula —, így tulajdonképpen bemutatkozással kellene kezdenem. Mezőgazdász vagyok, dolgoztam a KISZ „kötelékében”, aztán úttörőelnök lettem. A különböző szintű és rangú eseményeken, sportrendezvényeken gyakran összefutottam Hegyaljai Józseffel. Véleményünket sokszor kicseréltük, s közben kiderült: a lényegi kérdésekben azonos hullámhosszon vagyunk. Igent mondtam a felkérésre, noha tudtam, tisztában voltam vele, nehéz lesz. A mai időben sportvezetőnek lenni? Emberpróbáló feladat. A kinevezésem óta eltelt idő megerősítette előzetes várakozásaimat: ez a munkanem unalmas, égész napomat leköti, kitölti. — Köszönöm, ez igazán kerekre sikeredett. Ha nem veszi tolakodásnak, azt azonban még megkérdezném, hogy sportmúlttal büszkélkedhet-e? — Igen, ha nem is túlságosan magas szintűvel. Egy szó, mint száz: fociztam, asztaliteniszeztem, sőt még at- létizáltam is. — Ami a szakmát illeti: talán a futballal kellene kezdenünk ... — Most mindenki erről beszél Edelény.ben. A harmadik hely nem rossz, s magában hordozza az előrelépés lehetőségét is. Ahhoz viszont nagyon sok apróság kell még, hogy az NB Iliből magasabbra kapaszkodjunk. Másodosztályú feltételekkel ugyanis nem rendelkezünk, s bármennyire mögöttünk áll a város vezetése, pillanatnyilag úgy fest a dolog, hogy Edelény nem bírná eltartani a gárdát, ha egyet ugrana. Ez persze nem azt jelenti, hogy lemondunk erről a szép álomról. Szó sincs róla! Keressük-kutat- juk a megoldást. — Elárulná, hogy mire gondol? — Az Edelényi Bányász SE eredményes működése nagyban attól függ, hogy a bázisszerv, a Borsodi Szénbányák Vállalat mennyire karolja fel. Nem ' panaszkodni akarok, csupán a tényt rögzítem. Ha odajutnánk, bekopogtatnánk a környékbeli üzemekhez, vállalatokhoz, szövetkezetekhez. Arról nem is beszélve, hogy a helyi tanács sem lenne szűkmarkú. De nem is folytatom, mert nem szeretném, ha a futball csapdájába esnénk, és egyébként fél szezon még előttünk van. — Szavaiból kitűnik: az edelényiek magukénak tekintik a sportegyesületet, és lehetőségeikhez mérten támogatják. Talán joggal vetődhet fel a kérdés: miért nem „keresztellcednek” Edelényi SE-re? Hegyaljai József vette út a szót. Régi „bútordarab” már, eltöltött két évtizedet a sportéletben. Megfontoltan felelt: — A klub 1921-től viseli a Bányász nevet, így ahhoz mindenki ragaszkodik. Még az áfészesek is, pedig ők szintén hozzájárulnak a kiadásokhoz. — Milyen kapcsolatot alakítottak ki a „nagy testvérrel”, a Borsodi Bányásszal? — Sajőszentpéter és Ede- lény karnyújtásnyi közelségben van, az együttműködés így önmagát kínálja. Mi sok mindenben segíthetjük a borsodiakat. Például női kézilabdában, a későbbiek folyamán ökölvívásban. Elsősorban úgy, hogy az arra alkalmas, jó felépítésű gyerekeket az iskolákból átirányíthatjuk. Atlétikában és a fociban nagyjából hasonló cipőben járunk, egymás kezét persze ennek ellenére nyugodtan foghatjuk. — A kisebb egyesületeknek — ebbe a kategóriába sorolható az Edelényi Bányász is — többnyire jobban kell figyelniük az utánpótlás nevelésére, mint a nagyoknak, hiszen szűkösebb anyagi lehetőségeik behatárolják mozgásterüket, általában versenyképtelenek az átigazolási frontokon. Egyetért ezzel a megállapítással? — Teljes mértékben, hiszen ránk nézve minden betűje igaz. Ezért a jövőben lényegesen nagyobb figyelmet fordítunk a tehetségek felkutatására, gondozására, pontosan azért, hogy egy-egy átigazolás-akció ne állítson minket megoldhatatlan feladatok elé. Elmondok egy példát. Női kézilabdacsapatunk bázisa eddig a gimnázium volt. Kissé későn ugyan, de rájöttünk, hogy sokkal lejjebb kell kezdenünk, ezért szorosabbra fonjuk szálainkat az általános iskolákkal, elsősorban az 1-es intézettel. Erre a boltra nem fizethetünk rá. — Miskolcon, a megyei szövetségben hallottam, hogy tornaszakosztályukat „felélesztik”. — A hír megfelel a valóságnak — kapcsolódott a beszélgetésbe Vaszilkó Ferenc. az 1-es iskola igazgatója. — Szakemberünk, testnevelőnk van, a gyerekek szívesen járnak a foglalkozásokra, edzésekre, hiszen mi a DSK keretében nem szüntettük meg a tornászkülönítményt. Ha a klubnál ismét megalakul a szakosztály, akkor a kicsik előtt új távlatok bontakoznak majd ki. Miként köztünk és a klub között is. Mert az igazoltak a jövőben már nem csupán az iskola színeiben, hanem a Bányász SE pecsétjével is versenyezhetnek. Lendületet kaphat a kiválasztás, megint egymásra találhat a klub és az iskola. Ez a megállapítás nem csupán a tornára vonatkozik, hanem a többi sportágra is. Hiszen testnevelés tagozatot működtetünk, „csak” 112 tanulónk igazolt atléta és így tovább. Még annyit, hogy az iskola és az EBSE kézfogásának eredménye kifejeződött az önköltséges karate- — tanfolyamjellegű — szakosztály életre hívásában is. — Ezekben a napokban — egyesületi vezetőkkel szót váltva — rendre ezeket hallottam: mindenről kérdezhet, csak az anyagiakról nem. Arra céloztak, hogy tulajdonképpen még nem ismeretesek az új szabályzók, még nem világos, hogy mit lehet és mit nem, s főleg, adómentesen. Tervezni persze kell, kellett. Hogyan birkóztak, birkóznak meg az átállás nehézségeivel? — Könnyen semmiképpen sem. Annyival számoltunk, számolunk, amennyi tavaly volt, szem előtt tartva a racionális felhasználást, a takarékoskodást. És új fogalmakkal ismerkedünk, segíteni akarunk önmagunkon, növelni kívánjuk saját bevételeinket, együttműködési szerződéseket szeretnénk kötni, ha sikerül, reklámtevékenységet folytatunk majd, szóval nincs megállás! Már hozzáláttunk az alapozások megszervezéséhez, áttekintjük valamennyi szakosztályunk idei elképzelését, megbeszéléseket folytatunk az edzőkkel, szakosztályvezetőkkel, s a napi ügyes-bajos dolgok intézése is sok energiát felemészt. K. T. sport Csak röviden... KAJAK-KENU. Vasárnap reggel egyhetes ausztriai sítáborba utazott a kajakkenu válogatott olimpiai kiutazásra leginkább esélyes tagjaiból összeállított csoport. A keretben helyet kapott a leninvárosi Ralcusz Éva is. KOSÁRLABDA. Romániában lép pályára több alkalommal is a magyar női ifjúsági kosárlabda-válogatott. Az együttes tagja a diósgyőri Bársony is. A nemzeti olimpiai bizottságoknak és a nemzetközi szakszövetségeknek nagyobb befolyást kell gyakorolniuk az egész olimpiai mozgalom tevékenységére — mondotta a Szovjetszkij Szport- nak adott, a lap újévi számában megjelent interjúban Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság spanyol elnöke. Samaranch hangsúlyozta, hogy a mozgalom nem élhet a múlt eredményeiből, meg kell felelnie a korszerű elvárásoknak. Amikor a változó világ követelményeihez alkalmazkodnak, vigyázni kell arra, hogy ne tegyék tönkre azt a felépítményt, amelyet az elődök fáradságos munkával hoztak létre. A sportdiplomata elmondta, hogy munkaidejének 60 százalékát Lausanne-ban, a NOB székhelyén, a többit utazásokkal tölti — eddig több, mint 3 millió kilométert utazott, 155 országban járt. Az elnök tízórás munkaidejének nagy részét találkozók, tárgyalások, ülések töltik ki. Samaranch úgy tartja, hogy az olimpiai mozgalom a NOB-ot, a nemzeti olimpiai bizottságokat és a nemzetközi szakszövetségeket egyaránt magában foglalja. Az elnök elmondta, hogy mindig e három tényező egységének erősítése volt a célja. A NOB első embere szerint, a sport társadalmi szerepe szüntelenül nő, hatalmas figyelmet von magára, ezért sokan tekintik politikai kérdésnek, s ez nehézségeket okoz a mozgalmon belül. Éppen ezért sok múlik a politikai vezetők jóakaratán. Szükséges, hogy ne csak tiszteljék, de támogassák is az olimpiai mozgalmat. Samaranch meggyőződése, hogy a sportolóknak anyagi támogatást kell kapniuk teljesítményükért, különben nem tudnak megfelelően felkészülni, nem lehet esélyük a versenyeken. Az olimpiai részvételre jogosultak körének meghatározásánál a nemzetközi szakszövetségek véleménye az elsőrendű szempont, de természetesen csak akkor, ha az adott nemzeti olimpiai bizottság jóváhagyta a sportoló indulását. Az elnök hasznosnak minősítette a sportolói bizottság tevékenységét. Ezzel kapcsolatban kijelentette: a NOB mindig a dopping elleni küzdelem élvonalában haladt. Sajnos akadnak olyanok, akik élnek, visszaélnek a tiltott szerekkel. Az 1988. évű olimpiákon ezért minden korábbinál szigorúbb lesz az ellenőrzés, megvannak azok a berendezések és módszerek, amelyekkel a doppingszerek legkisebb nyomait is ki lehet mutatni — mondotta Samaranch. A TOTÓ 1. heti eredménye 1. AVELLINO—ASCOIJ 1-1 X 2. CESENA—PISA 1-1 X 3. 1 IORENTINA—ROMA 1-0 1 I. MILAN—NAPOLI 4-1 1 5. PESCARA—COMO 2-0 1 6. TORINO—JUVENTUS 2-2 X 7. arezzo—taranto 3-1 1 8. BARLETTA—PARMA 1-1 X 9. LAZIO—BARI 0-0 X 10. LECCE—CREMONESE 0-0 X 11 MODENA—CATANZARO 0-0 X 12. PADOVA— UDINESE 0-3 2 13. PIACENZA—BOLOGNA 0-0 X 14.' SAMPDORIA—INTERN AZION ALE 1-1 X Kesjár Csaba: Forma-3 az NSZK-ban Mire mentek 1987-ben? (1.) ötössel az élen a magyar Kesjár! — Ha lett volna bennem olyan érzés 1986 végén, hogy már mindent tudok, mostanra elszállt volna. De nem volt, és ezt nem győztem hangsúlyozni, mégis mindenki számonkéri tőlem a tavalyi eredményeket. Vagy csak én érzem így? — vág bele egyből a közepébe Kesjár Csaba, a legnagyobb magyar pályaversenyző reménység. — Bizony hozzászoktunk, hogy Kesjár Csaba sikereiről értesüljünk a versenyévadok végén. Mindenki úgy gondolta, már mindent tudsz, amit a versenypályákon tudni kell, hiszen 1986-ban Forma Ford 2000-ben osztrák bajnok voltál. Ekkora a különbség? — Igen. Elképesztően nagy. Egy Trabant és egy Porsche között nincs akkora különbség, mint a Forma Ford és a Forma—3 között. Ugye hihetetlen? Magam sem hittem volna, ma pedig már tudom. Például egy normál autó, a Forma Ford vagy az Easter mindig utánaenged egy kicsit a kanyarókban, mindig van lehetőség korrigálni. A Forma—3-ban nincs! Kőkemény a .kocsi. Ha hibáztál, elment a verseny. Ráadásul harmincnégy sikerre éhes fiatal versenyző tülekedik a futamokon azonos, vagy közel azonos autókban. Némelyikük jóval több versenykilométerrel a kezében, lábában és a fejében, mint például én. Nem ritka, hogy az első és a tizedik között a célban nincs több egy másodpercnél! — Mennyit sikerült tanulnod ebben a nehéz mezőnyben a tavalyi versenyeken? — Ügy érzem, sokat. Hogy eleget-e, az idén fog kiderülni. Forma Easter-es koromban örültem, ha 2—3 ezer kilométert autózhattam évente, és ebben benne volt minden, verseny, tesztelés és edzés. Tavaly körülbelül húszezer kilométert vezettem a versenyautót! Hét NSZK bajnoki futamon és nyolc másik versenyen indultam, s teszteltem, teszteltem, tanultam az autót, a pályákat, a különféle beállításokat és a gumikat. Megtanultam olyasmikre figyelni, amikről korábban azt sem tudtam, hogy vannak. Látom, mit jelent egy-két milliméter emelés a futóművön. S még mennyi trükk van! — Kész Forma—3 versenyző lettél? Ezt mutatja az idényzárón, Hockenhcimben kivívott győzelmed? — Boldog vagyak, hogy győzelemmel zártam a szezont, de az igazsághoz tartozik, hogy nem volt ott mindenki, aki számít, bár az is, hogy pályacsúcsot futottam. Ám változatlanul állítom, nem vagyok kész versenyző, még mindig rengeteg a tanulnivalóm. Szerencsére a legjobb csapatban tehetem ezt. Horst Schübel, a csapatfőnök, nagy tanár és ő elégedett volt velem. Előre megmondta, tanulóév lesz az 1987-es. Csapattársam, Bernd Schneider megnyerte az NSZK bajnokságot, aztán átigazolt a Forma—1-es Zaks- peed csapatba. S bár jó érzés ez nekem, nem jelenti azt, hogy most már előttem is nyitva az ajtó a legfelsőbb osztályba! Annak, dacára, hogy Portugáliában, Estoril- ban Fonna—1-ben teszteltem egy Zakspeedet. Még nyáron, a Magyar Nagydíj idején hívott meg Erich Zakowski, a csapatvezető, miután mentem három kört kocsijával a Hungaroringen. Ez is tavalyi nagy élményeim közé tartozik! — Mindezek után, hogyan értékeled az 1987-es szezonodat? — Értékesnek tartom. Versenyzői és emberi szempontból egjtaránt. Sok hasznos tapasztalatot szereztem, sokat tanultam, és ezeket hasznosítani tudom majd a versenypályákon. Közben sok segítséget kaptam, sok barátot szereztem, és sok mindenkit, még magamat is, jobban megismertem most, amikor elmaradtak a zajos sikerek. Ebből is lehet, sőt, kell tanulni! S mindenek- felett szükséges volt ez a szezon. Vannak lépcsőfokok, amiket nem lehet, de nem is érdemes átugrani. — Végül stílszerűen: hányas bizonyítványt szereztél a tanulóévben? — Tavalyi bizonyítványomat idén magam fogom megírni, az akkori versenyeken, ám már annak is örülök, hogy a következő szezonban is ott 1 elletek a legjobb csapatban, a lehető legjobb iskolában. _ Ehhez gratulálunk és s ok sikert kívánunk! R. P.
