Észak-Magyarország, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-19 / 299. szám
1987. december 19., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Hogyan kíziitt a pestis ellen egy sárospataki tanár? Mindössze 29 esztendő telt el a Sárospataki Református Kollégium alapítása óta, amikor a vár akkori ura, az iskola patrónusa, Perényi Gábor Itáliából hazahívta a 16. század egyik legkiválóbb magyar tudósát, a nemzetközi hírnévnek is örvendő Balsaráti Vilus Jánost. Négy évet töltött Balsaráti Itáliában, s amint pataki tanártársa, Szikszai Fabricius Balázs latin nyelvű megemlékezésében olvashatjuk, „annyira jutott az orvostudományban és a boncolási gyakorlatokban, hogy nevét csakhamar a híres orvosok közt emlegették, s a bolognai egyetemen elnyerte az orvostudori rangot." Bár protestáns volt, Itáliában igen sok katolikus egyházi és világi személyiség vele gyógyította magát. Hazatérve Sárospatakra, Perényi Gábor rektorrá nevezte ki Balsarátil, aki „az iskolát igazi kollégiumi alakba öntötte." De nemcsak oktatta a diákokat, hanem gyógyította is. „Európának nem sok iskolája dicsekedhetett akkortájt ilyen magas képzettségű iskolaorvossal" — írja Ritoókné Szalay Ágnes a hazai orvostudomány történetéről szóló tanulmányában. „És rnicso- ■ j da különleges színvonalat ! biztosított az intézetnek, | hogy a természettudományos ■ tárgyakat tanította is!" A gyógyításon kívül anyagiakkal is támogatta diákjait. Balsaráti Vilus János. Érről Szikszai Fabricius Balázs így emlékezik meg: „Segítette őket hol pénzzel, hol könyvekkel, hol papírral, hol vásárolt posztóval ... Enyhítette a nyomorultak nélkülözését, mindig segíteni készségét kimutatta a tanulóifjúság iránt. . A pataki vár urának köszvényét gyógy Ugatva, magánpraxist is folytatott. Nemcsak Patakról és a környező községekből voltak „páciensei", hanem az ország távolabbi tájairól is felkeresték a betegek. „Sokakat meggyógyított hosz- szadalmas és súlyos betegségükből — írja róla Szikszai Fabricius Balázs — éspedig olyanokat is, akik már nem is bíztak az életükben.” Példának említ egy gazdag eperjesi polgári, akinek csillapíthatatlannak látszó vérzését véglegesen megállította. A- gyógyítást senkitől meg nem tagadta. „Soha senkit, bármi nincstelent és nyavalyást vissza nem utasított." Fizetésről, „hálapénzről” szót sem ejtett. „Még azt is, amit a gazdagabbak önként felajánlottak, csak nagy vonakodva és szégyenkezve szokta volt elfogadni, és csakis akkor, ha a beteg valóban meggyógyult." A gyógyszerek készítéséhez többnyire növényi kivonatokat, oldatokat használt, s erre a célra a pataki várkertben külön gyógynövé- . nyékét termesztett. A 16. század második felében különösen a pestis szedett sok áldozatot. Az ország egyes vidékei teljesen elnéptelenedtek emiatt. Balsaráti elméleti és gyógy,í- tómunkával egyaránt küzdött a dühöngő járvány ellen. ' A pestis elleni megelőző védekezésről könyvet is írt ezzel a címmel: De remediis pestis prophylacliois, magyarul: A pestis elleni megelőző gyógymódokról. Meg is rótták a pestis elleni hadakozása miatt az egyházi vezetők, azzal a „hivatalos" érveléssel, hogy a kálvinista felfogás szerint „a pestis Isten büntetése, és ettől semmiféle orvosi praktika nem mentheti meg az embert, hanem csaikis az Imádság." Hirtelen halt meg Balsaráti Vilus János 1575. április 7-én. Délelőtt még tanított a kollégiumban, délután elvégezte a szokásos orvosi rendelését, este rosz- szul lett és szinte pillanatok alatt, meghalt. Kél nap múlva temették. Szikszai Fabricius Balázs tartott fölötte gyászbeszédet. „Balsaráti Vitus kiábrázolta a legkiválóbb doktor fényes képmását” — mondotta a nagy lélegzetű, kitűnő retorikai szerkesztésű oratio funeb- risben a szónok, majd így fejezte be: „Iskolánkat és az egész tudományosságot keserves és siralmas csapás érte halála miatt." Hegyi József A hölgynek ragaszkodó természete van ... Mindig ugyanabban a házasságkötő teremben mondja ki a boldogító igent. * A legtöbb házasság nem azért megy tönkre, mert a férj sokáig távol van, hanem mert váratlanul hazatér. * Mai szerelmi háromszög: férj, feleség és a sarki italbolt. A szomszédban lakó gimnazista lányt csak a történelem érdekli . . . Most .adta ki útját a negyedik Bélának! * A jubileumi ünnepségen mindenki kapott jutalmat. Az igazgató húszezer forintot, Mariska néni, a takarítónő pedig egy új seprűt. A téma ott hevert előtte. Az író nem volt rest, lehajolt, és így szólt: „Vegyél valamit magadra, drágám, mert megfázol!” * Módosított közmondás: — Hölgyeim, vigyázat! Sok tabletta közt elvész a gyerek! Külföldi lapban olvastam: Mikor érnek véget a mézeshetek? Amikor a férj már nem segít mosogatni a feleségének, hanem hozzáfog egyedül. * Veni, vidi, vici — mai magyar panelházi változata: Jöttem, láttam, és most mehetek tanúskodni a bíróságra! Kiss György Mihály wmmmmmm „érzéki kéz", soha nem mondott még életében, de most az is eszébe jutott, hogy a sógorának valóban érzéki keze van. — Lefeküdtél vele? — kérdezte Hajdú, és már nem nevetett. — Igenis, lefeküdtem! — kiáltotta az asszony. — Meguntam, hogy állandóan rád várjak! Megutáltalak! Már semmit sem jelentesz nekem! És még folytatta volna, de Hajdú elbögte magát, olyan elesetten, mint egy gyerek. — Hát én szerettelek. Szerettelek téged. — Utállak. Gyűlöllek — mondta az asszony. Hajdú az asztalhoz ment, leroskadt a székre, mind a két karját az asztalra tette. — Hová jutottam?... — motyogta, aztán felhüppögött, lehajtotta a fejét, és horkolni kezdett. — Feküdj le — mondta az asszony fáradtan. Hajdú felnézett. — Ja? — kérdezte, és az ágyhoz cammogott. — Hogy jöttem haza? — kérdezte reggel. — Ahogy szoktál — mondta a felesége. — Jó részeg lehettem — mondta Hajdú. — Ne haragudj. — Miért haragudnék? Megszoktam már — mondta az asszony, és így éltek tovább. Amikor Hajdú részegen jött haza, a felesége reszkető indulattal mesélte, hogy miképpen csalta meg. Üjabb és újabb részleteket talált ki. Undorító .aprólékossággal elmagyarázott mindent, és Hajdú sírt, mocskos ringyónak nevezte a feleségét, vádolta önmagát, nagylelkűen megbocsátott, dührohamokat kapott, kiabált, hogy a vonat alá fekszik, és reggelre nem emlékezett semmire. Szégyenlősen mosolyogva utasítgatta a szerelőket, húzódozva bement velük a kocsmába, és tehetetlenül elfogadta az egymást követő rundókat. Hajduné gyakran gondolt arra, hogy elválik a férjétől, mégsem tudta elhatározni magát, mert akkor el kellett volna válnia mindentől, saját magától is, attól, aki volt, attól, akinek akarta magát. Egy napon megtette, amivel fenyegetőzött. Nem lelte örömét a silány kalandban, de bűntudatot sem érzett. A tévéjüket javította egy mackóvá nőtt kamasz. Tunyán pislogott, mikor az asszony kacérkodni kezdett vele, csak megfogta a derekát olyan mozdulattal, mintha ez is a javításhoz tartozna. A húsz forint borravalót ugyanúgy elfogadta, amikor Hajduné odaadta neki az előszobában, mint máskor. — Kicsit elhajoltam — mondta Hajdú, amikor késő este hazajött. Az asszony az ágyban feküdt. — A konyhában van vacsora — mondta, aztán elaludt, és nem mesélt semmit, soha többé nem mesélt. Az egykori híres • miskolci 10. honvéd gyalogezred történetének tan u 1 mán y o zásakor nem nélkülözheti egyetlen kutató sem azt a ma már kuriózumnak számító A 4-es formátumú egykori tábori újságot, amely 10-es honvéd névvel az ezred históriáját, mindennapjait sajátságos nézőpontból, olykor érthető elfogultsággal tükrözte vissza. Ez az újság, amely túl azon, hogy fontos kordokumentum, a megyei, sőt az országos sajtó történetének is sajátos, egyedi darabja. A 10-es honvéd — amelyről egyébként a Herman Ottó Múzeum 1985-ös évkönyvében Németh Györgyi publikált részletes tanulmányt — az első világháború keleti frontján szolgálatot teljesítő miskolci honvéd gyalogezred lapjaként, 1917. július 15-én jelent meg először. E lapszám 14. oldalán A 10-es honvéd című cikk ismerteti az újság célját feladatait: „A 10-es honvéd a fronton küzdő ezred életének, eseményeinek szegődött hű krónikásává. Kisérni fogja jóban, rosszban ezt a kiváló ezredet, mely a háború három esztendeje alatt oly sokat vérzett, hogy nincsen borostyánja, babérkoszorúja az elismerésnek, mely büszke homlokának pirosló sebhelyeit mind befödhetné, eltakarhatná." Mindemellett az újság fő célja természetesen az volt, hogy befolyt jövedelmével az ezred özvegy- és árvaalapját gazdagítsa. A lap nevével is kifejezte anyavárosához, Miskolc- hoz való tartozását. S túl ezen, a fejlécben városunk sziluettje látszik, az őszi avasi templommal, a Mindszenti templom kettős tornyával, a református templom jellegzetes karcsú vonalaival. Az Avas sziluettje mögött pedig vonal- rajzokban. mintegy sejtetve ott láthatók a Magyaros, a Litzmann kúp, s a Sövérjes hegy kontúrjai annak igazolásául, hogy a lap megjelenésekor az ezred azon a táijon rendezte be állásait. A lü-cs honvéd kezdetben havonta kétszer, minden hónap elsején és 15-ón jelent meg. Egészen 1918. december 15-ig. Ezt követően szünetelt, majd 1923- ban újra életre kelt, de általában már csak évente egyszer jelent meg az ez- rednapon. A megyei könyvtárban fellelhető utolsó példánya XX. évfolyamként 1941-ben jelent meg, de épp az említett Németh Györgyi féle tanulmányból tudom, hogy a Herman Ottó Múzeumban 1942. május 3-i keltezésű lC-es honvédőt is őriznek. Miskolcon, a Klein és Ludvig könyvnyomdában nyomtatott ezredújságról, mint praktikus tudnivalót azt is megtudhattuk, hogy Miskolcon, Egerben és Sátoraljaújhelyen a dohányboltokban és az utcai új- ságálrusoknál tudták beszerezni az érdeklődők. Sőt Miskolcon a házhoz hordása, valamint hirdetések felvétele is megoldható volt, ezt a Szemere utca 3. szám alatt a Miskolci Üj- ságterjesztő Vállalat intézte. Az újság a világháború alatt kiadott lapszámait rendszeresen visszatérő ro/ <5if í. ‘•rétin láhfrri *»<**/„ -fSÁ. «««rrv fc: >«*'«*•**. KitlÜ:* * k<\ t-SMtk J A M Ki« tC-IK HŐS¥$D mAtOO&£Si TÄ8ÖW* 1# **• * 2 6fí*» «Sf« »f* M> f -*», % «•** * P» ti*.-*» valók jellemezték. Az ezred krónikás könyvéből rovat az ezred történetét irta folytatásokban, a Hétről hétre rovat a heti események intimitásait, Az ezred aranykönyvéböl rovat a kitüntetésekről és a kitüntetettekről, a Fehér fakeresztek című rovat pedig a hősi halált halt bajtársakról tudósit. Ezenkívül találunk benne, a 10-es hősök árváinak rovatot, amelyben az ezred özvegy- és árvaalapja elszámolásai olvashatók, a Mi újság nálunk? rovat a front, híreit, a Mi újság majdnem nálunk? a kiképzöcsopont híreit, a Mi újság otthon? rovat az ezred pótzászlóalj híréit tartalmazta. Ezenkívül találunk a kezdetben 20 oldalon megjelent újságban Irodalom és művészet, valamint Sportrovatot is, s ez a lap sem tudott meglenni hirdetések nélkül. A lap készítői, munkatársai közül ki kell emelni a miskolci sajtóban oly gyakorta előforduló és nagy szerepet játszó Sassy Csabát, ki leszereléséig a 10-es honvédeknél szolgált a fronton, s nemcsak cikkeket, de verseket, dalszövegeket is irt. A lap vezércikkeit jobbára Sáfrán Géza alezredes, az ezred parancsnoka írta. az ezred történetének h'istóriása pedig Pelrik Ernő százados volt, aki 1918. júliusától a lap felelős szerkesztője lett. A szerzőgárdából említést érdemel még Thurzó Nagy László (1917-ben zászlós) és Kövér Gyula festő. Utóbbi karikatúrákat. az illusztrációkat készítette. Ezek után olvassunk bele a 10-es honvéd első évfolyamának legelső számába az 1917. július 15-én megjelent lapba. A vezércikket A közönséghez címmel az ezredparancsnok Sáfrán Géza ínta. Írásában azt fejtegeti részletesen, hogyan sikerült neki a súlyos veszteségek után szinte poraiból feltámasztania és újra életképessé, erőssé, hadra foghatóvá tenni az ezredet. Az ezred aranykönyvéböl című rovat arról tudósít, hogy az I. osztályú ezüst vitézségi érmet adományozta a hadosztá'lvpa- rancsnokság Tersztyánszky Ferenc tartalékos hadap- ródnaik, jelenleg hadnagynak, hadirokkantnak és FIcjczey János hadirokkant szakaszvezelönek. Tersz- tyánszky 1914. november elsejére virradó éjszaka Niskó mellett egy erős orosz osztag meglepetésszerű támadásakor hősies ellenállást tanúsított. Szakaszával azonnal rajvonalba fejlődött és hatásos, gyors tüzet adatott le az ellenségre. Ezzel lehetősége; teremtett arra, hogy zászlóalja ezalatt a közeli kis erdőben rendezze sarait, s ellentámadásba lendüljön. Az ütközetben Tersztyánszky súlyosan megsebesült. Hejczey János szakaszvezető 1915. február 26-án Luznánál rajával tábori őrsön volt. A szomszédos őrsöt erősebb ellenséges osztag támadta meg és erősen szorongatta. Hejczey erre egy járőrrel, saját elhatározásából a szorongatott tábori őrs védelmére sietett, s az ellenséget oldalba támadva nagy veszteséget okozva visszavetette. Hejczey hősiesen harcolt 1915. május 2-án a gorliczei áttörésnél is, majd 1915. május 9-én Kort- synánál véres utcai harc közben súlyosan megsebesült. Ekkor vált hadirokkanttá. A Fehér fakeresztek rovat arról számcl be, hogy bizony .nem kevesekre Hej- czeynél is szerencsétlenebb sors várt. „A 10-es honvédek Uz-völgyi temetőjében frissen hantolt új sírok domborulnak pár nap óta’’. Megtudjuk a tudósításból, hogy június 28-án Juhász Benedek 22 éves hevesi őrvezetőt, június 30-án Ber- náth András szihalm; 21 éves honvédet, július 9-ón Szabó Lajos 32 éves hasz- nosi és Kukoricza Ferenc 20 éves. hejöpapi honvédet sebesítatte halálra az ellenséges gránát. A Mi újság nálunk? rovat híreiből egyebek között arról értesülünk, hogy az ezred korábbi tábori lelkészét Subik Károlyt Szmrecsányi Lajos egri ér- 'sek közbenjárására a honvédelmi miniszter felmentette a fron,tszolgá!at alól. Búcsúztatásán Puskás Alfréd alezredes, Sassy Csaba, és Dömötör György az új tábori lelkész köszöntötték illetve búcsúztak tőle. Megtudhatjuk azt is, hogy holland katonai küldöttség járt az ezred magyarosi állásaiban. „A semleges állambeli katonai előkelőségek (július) hetedikén este ezredünk parancsnokságánál vacsoráitok. A kitűnő hangulatban eltöltött este első szónoka Dömötör György tábori lelkész volt. aki gyújtóhatású beszéddel üdvözölte az ezred vendégeit, akik a vacsora alatt egymás után állottak szólásra és ürítették poharukat a tizedik ezredre. Másnap az állásokat tekintették meg és egytöl- egyig a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak azoknak kiépítéséről, erősségéről." Igen érdekes az a hír, amely megtiltotta a katonáknak a kézigránáttal való halászatot. Az indok „nemcsak a nagy halakat ölte ki, de petéikben kipuszti- tótta az eljövendő halgenerációt is, azért most a hadsereg-parancsnokság szállásmcsteri osztálya a legszigorúbb rendeletét adta ki a kézigránáttal való halászat ellen .. A Sporthírek éppen ezért másféle versenyre buzdítják a katonákat: „ezredünk parancsnoka lögyakorlatok és a kézigránátdobás rendszeres gyakorlására egy elemi löteret rendezett be az ezredparancsnokság közelében. A lögyakorlatnál kisebb, különféle dijakat osztanak ki, hogy ezáltal a mindennapi gyakorlatnak versenylövészet jellege legyen. Szivar, cigaretta, fehér cipó, szalonna kerül megfelelő mennyiségben kiosztásra mindennap. Azok, akik 100 százalékos összeredményt érnek el. halnapi soron kívüli szabadsagot kapnak négy vagy hat utazási nappal.” Végezetül álljon itt egy szentimentális, ám a hazavágyakozó katona gondolat-, lelkivilágát tükröző versrészlet a 10-es honvéd első számából. Szerzője Thurzó Nagy László: „Valahol az Áras alján Nyílnak az akácok. Fájó könnyet hullatnak rá A miskolezi lányok. Messze száll az imádságuk, Mesz- sze Csík-országba. Ahol csak vérrózsák nyílnak S tábortűztől visszavágynak az Avas aljára.” Legközelebb valamivel békésebb időszakkal, s Lappal, a Lillafüredi Fürdőújsággal ismerkedünk. Hajdú Imre Repró: Fojtán László Néhány mondái- a nőkről 4
