Észak-Magyarország, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-01 / 283. szám
1987. december 1., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Évzárás előtt az építőipar Elkészül a 60 ezer lakás Bár még van idő szilveszterig, az építők is lassan összegzik egész éves termelésüket, tevékenységüket. Ez a feladat az év hátralévő időszakában már párhuzamosan halad a napi teendőkkel és tart egészen 1988-ig, amikor ez az ágazat is megváltozott feltételek közepette kezdi újra a munkát. Hogy nehezebb vagy könnyebb lesz-e jövőre építeni, azt nehéz lenne megjósolni. Az azonban bizonyos, hogy azok a vállalatok, amelyek eddig is eredményesen gazdálkodtak, nem kerülnek rosszabb helyzetbe. Hogy mi várható az egész ágazatban, azt nagyban befolyásolja az idei évzárás is. Az előzetes adatokból az látszik, hogy egyes területeken túl is teljesítik az előzetes terveket a vállalatok, máshol viszont lemaradnak a korábbi elképzelésektől. FÜRGÉBBEK A KICSIK A kivitelező építőipar építési-szerelési termelése várhatóan megegyezik a tervvel, ami a tavalyi teljesítményhez képest 3 százalékos növekedést irányzott elő. Hogy a munkák értéke mennyivel nagyobb, mint korábban volt, azt jól érzékelteti az az adat, hogy a vállalatok pénzügyi eredménye mór félévkor is magasabb volt az egész évre tervezettnél, és az idei év végére előreláthatóan eléri a 17 milliárd forintot. Érdekesen alakul a kis- és nagyszervezetek munka- megosztása. A számokból az látszik, hogy folytatódik az a tendencia, amelynek során a szövetkezetek, a különböző munkaközösségek folyamatosan növelik termelésüket, a vállalatok viszont az idén 2 százalékkal termelnek kevesebbet, mint tavaly. Ebben szerepet játszik a munkaerő sajátos mozgása is. Az irány ma is ugyanaz, mint tavaly volt: a szakmunkások az állami vállalatoktól a kisebb, mozgékonyabb, egyre többet vállalkozó szervezetek felé tartanak. Az új létesítmények aránya magasabb, mint ameny- nyit a tárca előzetesen várt. Ez a felújítások, a karbantartások rovására valósult meg, és azt a beruházói magatartást példázza, hogy még az idén — viszonylag kedvezőbb feltételek között — igyekeztek úgy elkölteni a pénzüket, hogy nagyobb értékű épületekbe fektették. A CSŐDHELYZET HATÁRÁN A legtöbben a lakásótadá- sok statisztikáját böngészik. Ebből az látható, hogy szeptember végéig az idei szerződésekben vállalt új otthonoknak a kétharmadát átadták. A teljesítés tehát ütemesnek mondható, legalábbis ütemesebbnek a korábbi évekénél. A 21 663 szerződés várhatóan mind teljesítéssel zárul, és ha ehhez hozzávesszük, hogy a magánépítkezések is nagy lendületet vettek az idén — a jövő évi anyagár-emelkedés hírére —, akkor várhatóan elkészül az országos lakásépítési terv alsó értéke, a 60 ezer új otthon. Az eddig meglehetősen szép palettán van azonban egy fehér folt: az export- teljesítések. Most már látszik, hogy minden igyekezet ellenére sem érik el az idei 88,5 millió dolláros tervet, körülbelül 10 millióval kevesebbet sikerül csak exportálni az építőknek. Szépíti viszont az arányt az építőanyag-ipar, amelynek termékei egyre sikeresebben veszik fel a versenyt a nyugati piacokon. Nemcsak azok, amelyek vegyesvállalati formában készülnek, külföldi technológia alapján, hanem olyan, eddig fantáziátlannak tetsző termékek is, mint a homok, a szalagparketta. (Ezek eladásával sikeresen kísérleteznek a vasiak, a kecskemétiek.) A magasépítő ágazat hagyományosan „nehéz helyzetiben van. Az idén sem könnyebb a dolguk, a pénzügyi hiány több is, mint tavaly volt, 1,3 milliárd forint. Ezt az összeget viszont kevesebben „hozták össze”, ami jelzi, hogy a gyengén gazdálkodók vagy csődbe mentek már, vagy pedig feltornászták magukat az alacsony hatékonyság szintjéről egy biztosabb megélhetést nyújtóra. TÖBB ÚJ GÉP Ezt látszik igazolni az is, hogy a fizikai dolgozók teljesítménye több, mint 5 százalékkal növekszik az ágazatban, az átlagbérek és átlagkeresetek emelkedése viszont ennél jóval több, 7—8 százalék is lesz. A jövőre való felkészülés látszik abból, hogy az építőipari vállalatok a tervezett 2,7 milliárd forintnál jóval többet, 3,1 milliárdot fordíthattak saját beruházásaikra. Ebből a pénzből a legtöbben a gépparkjukat újították fel. Az építőanyag-gyártók már nincsenek ilyen szerencsés helyzetben, mert például a tégla- és cserépipar alacsony jövedelmezősége, folytonos eladósodása láttán a bankok nem adnak pénzt új beruházásaikhoz. Nem látják pénzük megtérülésének garanciáját. Ez pedig nemcsak a falazóanyagok termelésének emelhet gátat, hanem továbbgyűrűzve az építési, kivitelezési folyamatba, végső soron az egész ágazat jövő évi tervét, eredményeit csorbíthatja. Sz. K. Uj vonalú székek és garnitúrák A korábbi tömegáru helyett igényes kivitelű, saját tervezésű székek és étkező- garnitúrák gyártására tért át a veszprémi Balaton Bútorgyár, amely az utóbbi négy évben csaknem valamennyi termékét kicserélte. A fejlesztés eredménye, hogy az idén ugyanannyi faanyagból kétszer akkora értéket állítanak elő, mint négy évvel ezelőtt, és a várható nyereség is jóval meghaladja a korábbi évekét. Az új bútorok egy része a századforduló szecessziós stílusát idézi: feketére vagy fehérre színezett fa keretezi a mintás plüsskár.pitot. Szerepelnek a kollekcióban elegáns, magas támlájú székek, az angol talpas székek mai változatai és merész vonalú modern garnitúrák. Újdonságokat hoztak a gyermekbútorokban is: a legkisebbeknek például színes műanyag bevonatú, fémráccsal kombinált bölcsőket és polcokat készítenek. A székek, ágyak, szekrények éleit, sarkait hajlított műanyag csövek beépítésével teszik „ártalmatlanná”. Az új termékek gyártásához jelentős technológiai fejlesztésre is szükség volt. Olyan gépsorokat szereztek be, amelyek már alkalmasak a bonyolultabb formájú hajlított széklábak és -hátlapok készítésére is. Korszerűsítették a felületkezelést, és ezáltal a legkülönbözőbb színű bútorokat gyárthatják. Az újdonságok külföldön is kelendőek, belőlük az idén több mint 60 millió forint értékben szállítottak Angliába, Franciaországba, az NSZK-ba, a skandináv országokba és az Egyesült Államokba. (MTI) Társunk a számítógép ■UÖ2 í 1 í iá! U ... ! j JL A Sajószentpéteri 3. Sz. Általános Iskolában ügyesen használják a tanulók a számítógépeket, nekik már nem jelent gondot a programírás sem. Fotó: F. L. Nemrégiben olvastam valahol, hogy a bajor- országi Alt-ötling város kórházában már két éve „Sister" integrált kórházi információs rendszer mentesíti az orvosokat az adminisztrációs rutinfeladatoktól. Megoldja: a betegfelvételt, az ügyeletbeosztást, a pénzügyi, könyvelési, anyag- és gyógyszergazdálkodást. Ettől mi meglehetősen távol vagyunk még, bár tény: néhány éve szinte robbanásszerűen jelentek meg hazánkban is a számítógépek. A Minisztertanács már 1971-ben határozatot hozott egy központi fejlesztési programról, de még 1980-ban is csak 1162 számítógépet tartottak nyilván, öt év alatt azonban 19 796-ra ugrott ez a szám, amelyhez még a magántulajdonban lévő mintegy 70-90 ezret is hozzá kell adnunk. Beindult az iskolai program, tömegek ismerkedtek a Basic-nyelvvel. A számítástechnika elterjedésének fontosságáról és arról, mit tehet térhódítása érdekében a KISZ, beszélgettünk Késik László megyebizottsági titkárral. — A számítógép alkalmazásának jócskán vannak anyagi konzekvenciái, elterjedése nemcsak a jó propagandán múlik. Milyen feladatot vállalhat a KISZ ebben a munkában? — Nem, számíthatunk egyik napról a másikra látványos sikerre, hiszen egy hosszan tartó feladat ■elején járunk. Generációknak kell eltelnie, amíg számítógépes kultúráról beszélhetünk. Akinek már van berendezése, az is többnyire játéknak tekinti, szórakozásból használja. Mi inkább arra törekszünk, hogy az érdeklődőknek bemutassunk olyan területeket, ahol a számítógép eredménnyel segíti a munkát. A tanfolyamok is hasznosak, ezeket megszervezik az erre hivatottak. Nekünk a koordinálásban lenne szerepünk. — Ezt a törekvésüket erősítette ez év áprilisában a Társunk a számítógép című kiállítás és tanácskozás. Mi volt a célja? — A megyebizottság komplex célt tűzött maga elé, amikor számítástechnikai rendezvény szervezésébe kezdett. Nem a gépek számát akartuk növelni, hanem a felhasználás kultúráját erősíteni. Négy egymástól elkülöníthető elemet foglalt magába a program. Kiállítást szerveztünk a járókelők, az érdeklődők informálására, amelyen a Videoton számítógépeit, az ÖKÜ teletext rendszerét lehetett megismerni működés közben. Számítógépes játszóház is működött Miskolcon a Rónaiban. Ezt az anyagot, illetve a fényképeket, a szöveget kisebb kiállításokra is eljuttatjuk, mint ezt már Szikszón- és Encsen ki is használták. — A szakmai napjuk — ha jól emlékszem — nem sikerült úgy, ahogy szerették volna. Mi lehetett ennek az oka? — így igaz. A számító- gépes felhasználás tapasztalatait szerettük volna megvitatni ipari, mezőgazdasági, középiskolai szekciókban. A mezőgazdasági szakembereken kívül azonban ez iránt más területről nem érdeklődtek. Ennek egyik okát abban láttuk, hogy a Nehézipari Műszaki Egyetem egy héttel korábban szervezeti Mikro-MEN-napokat, és ez kielégítette az érdeklődők igényeit. A másik ok talán az, hogy a szakembereket jobban foglalkoztatják a programlehetőségek, mint a felhasználás gazdasági, szervezési oldalai. Az is lehet, hogy rossz kört „céloztunk meg” a gazdasági vezetők személyében ... Talán a vállalatoknál ezzel foglalkozó szakembereket kellett volna meghívnunk. — Hogyan segítik a további munkát? — Készítettünk videofilmét a csanyiki politikai képző stábjával, amely megyénk öt ipari üzemében mutatja be a számítógép helyes használatát. Ezt a szemléltetőanyagot tanfolyamokhoz, rendezvényekhez, kiállításokhoz kölcsönadjuk. Aki a számítástechnikával kapcsolatba szeretne kerülni, az hasznát veszi a Társunk a számítógép című tájékoztató füzetünknek is, amely alapinformációkat tartalmaz intézményekről, szervezetekről. — A már felnőtt szakembereken kívül a közép- iskolásoknak milyen lehetőségeket tud nyújtani a KISZ? — A középiskolásoknál az alkotó gondolkodást kell ösztönözni. Ezt a célt szolgálta az elmúlt évben Sátoraljaújhelyen rendezett vetélkedő is, ahol a legjobbaknak különdíjat adtunk. E díj nem pénz-, vagy tárgyjutalom volt, hanem tábort szerveztünk a győzteseknek. Olyan helyekre juthattak el öt napon keresztül, ahol munka közben gyakorolhattak a számítógépeken. — Beszélhetünk-e már eredményekről ? — Az eredmények nehezen mérhetők. Legnagyobb fejlődés érezhető az általános és középiskolások körében. Ha már azt elérjük, hogy minden diák oda merjen ülni bármely gép mellé, s ne lepődjön meg, ha egy újabb fajtával találkozik, hanem értő kezelője, programozója legyen. Mi hozzásegítjük ahhoz, hogy megfelelő „in dulási alappal” rendelkezzen, amelyet egyéni tudásának megfelelően fejleszthet tovább. Az eredményeink közé soroljuk azt az egy évvel ezelőtt beindított gyakorlatot, amelynek során a számítógép-kezelésben, -programozásban jártas szakemberek kéthetenként ismeretterjesztő előadásokat tartottak a munkásszállók lakóinak. Hogy lesz-e ennek a jövőben folytatása?... Nem lehet tudni. A személyi jövedelemadó bevezetése ugyancsak áthúzhatja számításainkat. Jó lenne valamilyen megoldást találni. .. Mert az az igazság, hogy számítógépes kultúráról ma még nemigen beszélhetünk. Ez a „téma” igencsak gyerekcipőben jár. Orosz B. Erika Lépések innovációs együttműködésre Amint azt korábban lapunkban is hírül adtuk, megyénkben alakult meg hazánk első innovációs részvénytársasága. Az Északmagyarországi Innovációs Centrum (Park) Rt. azóta elnyerte az Ipari Minisztérium egyik — 28 millió forintos — pályázatát, amelynek értelmében, jövő év júliusáig Özdon, egy 150 dolgozót foglalkoztató üzemet telepítenek. Az elmúlt napokban Csornai Zoltán vezérigazgató és Rychlikné Incze Erika ipar- fejlesztési szakfőmérnök Lengyelországban tárgyalt hasonló partnercégek vezetőivel. Milyen tapasztalatokat szereztek kiküldetésük során? Születtek-e megállapodások a ''két fél között? A magyarországi MTESZ- nek megfelelő szervezet Lengyelországban a SIMT, amely a különféle műszaki újdonságok menedzselésére létrehozta a Zorpot elnevezésű szervezetét. Ennek azonban nincs külkereskedelmi joga, s így a külker tevékenységét a Simpex nevezetű szervezet közreműködésével bonyolítják le, ami valójában ugyancsak a SIMT vállalata. A mieink a Zorpot meghívására utaztak Varsóba konzultációra. A Zorpotnak húsz megyei képviselete van, ahol átlagban nyolc-tíz fő dolgozik. A fővárosi képviseleten 30-an dolgoznak, és termelési értékük eléri a 600 millió zlotyt. A mi innovációs centrumunk képviselőit a Zorpot tanácsadó irodája látta vendégül. Sikerült találkozniuk az első, lengyel klasszikus részvénytársaság vezérigazgatójával. Ennek különlegessége az volt, hogy ezt a céget magánszemélyek hozták létre — (az ICPRT-t önálló jogi személyek alapították. A szerk.) — méghozzá a náluk még ma is érvényes 1934-es kereskedelmi törvény alapján. A nevük; Fiamai Rt. 1984-ben jegyezték be őket a cégbíróságon és 1985- ben kaptak működési engedélyt. A cég profilja a műszaki újdonságok bevezetése és ennek érdekében a szükséges gyártókapacitások létrehozása. Alakulásakor 44 magánszemély — tudósok, kutatók, mérnökök — 10 ezer zlotys részvényeket vásárolt. Azért döntöttek az rt. megalakítása mellett, mert úgy érezték, saját találmányaikat nem tudják másképpen megvalósítani. Időközben újabb részvényeket bocsájtottak ki, s megduplázták a névértékeket. Ma már 3 millió 200 ezer* zloty a részvények névértéke, s ezen 96 részvényes osztozik. Az rt. hihetetlen gyorsasággal fejlődött az elmúlt két év alatt! A céget az ICPRT-hez hasonlóan igazgatóság kormányozza. Az ott dolgozó mintegy 400 fő anyagi ösztönzési rendszere hasonlatos a mi részvény- társaságunkéhoz; azaz alapfizetés mellett számottevő a mozgóbér. Ez utóbbinak a mi mozgóbéreinkkel ellentétben nincsen felső határa... Ezt a lengyel állami bérszabályozás ebben a részvénytársasági formában lehetővé teszi. A mi parkunk képviselői hármas megállapodást kötöttek. Ennek lényegét több, mint egy tucatnyi pontban lehetne csak összefoglalni. Legfontosabb, hogy a szocialista országok között ilyen jellegű kapcsolatrendszer még nem volt, így feladatunk ennek az együttműködésnek a kialakítása. Szeretnénk ezenkívül a jövőben egy magyar—lengyel vegyesvállalatot is alapítani az ICPRT programjában megfogalmazottak értelmében.
