Észak-Magyarország, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-12 / 293. szám

1987. december 12., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 sport Teremfoci Holnap: Avas Kupa Vasárnap rendezik meg a miskolci városi sportcsarnok­ban az Avas Kupa terem­labdarúgó-tornát, melyen hat csapat vesz részt. A program, 9 óra 30: Ka­zincbarcikai Vegyész—Ede­lényi Bányász, 10 óra 20: Eger SE—Mádi Bányász, 11 óra 10: Sajóbábonyi Vegyész —Edelény, 12 óra: Borsodi Bányász—Mád. 14 óra:KVSE —Sajóbábony, 14 óra 50: Eger SE—Borsodi Bányász. 15 óra 40: bemutatómérkő­zés. 16 óra 30: döntő. 17 óra 30: eredményhirdetés. „Foggal-körömmel harcolunk a feljutásért!” Beszélgetés Száger Györggyel — Hogyan sikerült a se- besvízi évadzáró bankett? — Köszönöm, jó hangu­latban pillantottunk vissza az őszi idény történéseire. — Amikor augusztusban azt nyilatkozta lapunknak, hogy „ . .. végig szeretnénk ott lenni a feljutásra esé­lyes csapatok között”, jó néhányan kétkedve ingatták a fejüket. Az volt a véle­ményük, hogy a rendelke­zésre álló játékosállomány­nyal ez az elképzelés tel­jesíthetetlen . . . — Ügy gondolom, hogy az együttes csattanós vá­laszt adott. A harmadik he­lyen állunk, 24 pontot gyűj­töttünk, mindössze két pont választ el a listavezető Ózdtól, s egy pont a hát­rányunk a második Veszp­rémmel szemben. Tizenegy összecsapást rajtunk kívül csak a veszprémiek nyer­tek. — Ez szépen hangzik, összességében a DVTK eredményességére nem is lehet panasz, mégis jogos­nak fogható fel a szurko­lók hiányérzete. Sok a ve­reség, sok a kapott gól, ugyanakkor hiánycikk a látványos játék ... — Elismerem, a sportág barátaiban kedvezőtlen kép alakult ki rólunk. Ezt az a néhány, idegenben elszen­vedett vereség okozta, amelynek az aránya engem is megdöbbentett. Négy ta­lálkozón (Hódmezővásárhe­lyen, Szegeden, Kecskemé­ten és Nyíregyházán) be­vételeztünk 17 (!) gólt. Ez egyszerűen megengedhetet­len! A szurkolók úgy köny­veltek el bennünket: ha a DVTK kilép otthonról, szin­te semmi veszélyt nem je­lent. Arról hajlamosak megfeledkezni, hogy kétszer mi is szereztünk idegenben 4—4 gólt, s összesen 7 pon­tot gyűjtöttünk házon kí­vül. — A diósgyőri mérleg igazán elismerést érdemlő: 8 győzelem mellett 1 dön­tetlen, vereség nélkül, 17 pont, s a két gólt is 11- esből kapta a gárda. Ez a tény azonnal rá is mutat, miben és hol kell javulnia a csapatnak. — Ha tavasszal tartjuk a hazai sorozatot, s valamit javulunk idegenben, akkor minden elképzelhető. — Ez elég rejtélyesen hangzik . . . — Nem szeretek jósolni. Céljainkat meghatároztuk, ezt mindenki ismeri. A ta­vaszi idényben tízszer Di­ósgyőrött lépünk pályára, s csak nyolcszor kell utaz­nunk. Ráadásul a befejező négy találkozó közül hár­mát itthon vívunk. Gondol­ja,» hogy ezek ismeretében a dobogó harmadik fokán akárunk maradni?-4- Jó kérdés, a válasz pedig alighanem fölösleges. Feleljen inkább arra, mi­ért kaptak olyan sok szí­nes kártyát a piros-fehér labdarúgók? — Való igaz, gyakran nyúltak zsebükhöz a játék­vezetők. Takácsot és Dó­zsát kiállították, de a sár­gával is többen megismer­kedtek. Küzdelmes, harcos felfogásban játszó védőink vannak, a bírók azonban gyakran másképpen ítélik meg a belépőket. Takács például a honvédségnél másfél éven keresztül sep- regetőt játszott, most bal­hátvédként egy az egyben találkozik emberével, s bi­zony, előfordul az ütemté­vesztés. — Szó volt már a látvá­nyosság hiányáról. Ennek tudja be azt, hogy nem nőtt a nézőszám Diósgyőrött? — Nézze, a mostani DVTK-ra nem a szemet gyönyörködtető labdarúgás a jellemző, nincsenek meg hozzá az egyéniségeink. Igyekszünk kemény munká­val, hosszú távra tervezni, A legfontosabb: hozzuk a hazai találkozókat. Van egy kétezres, stabil táborunk, mások sokféle tényezőtől teszik függővé, kijönnek-e a stadionba. — A csapatkapitányi tisztet Fiikő Sándor tölti be. A nézők nem nagyon fogadták el, gyakran kri­tizálták. ön elégedett a kö­zéppályás teljesítményével? — Ha nincs a pályán, az a baj, ha ott van, akkor azért szólal meg a szavaló­kórus ... Elismerem, sok esetben gyengén játszott. A stílusát nem kedvelik, több­re becsülik azt a futballis­tát, aki bevetődik, becsú­szik, méterekről repül. Fü- kő más, neki szervező fel­adata van. Amikor a bir­tokunkba kerül a labda, neki megjátszható helyen kell lennie, természetes, hogy jóval kisebb részt vállalhat a védőmunkából. A kritika elnémítása érde­kében ő maga teheti a leg­többet, neki kell lépnie, másképpen kell viszonyul­nia a sportághoz, a nézők­höz. — Mit tart egyértelmű előrelépésnek? — Azt, hogy új csapat állt össze Diósgyőrött, s egységessé vált a gárda. — Miben nem tudtak előrelépni? — A védelem biztonsá­gának növelésében, pedig sok esetben középpályása­ink erejét is jobbára a tá­madások elhárítása kötötte le. — Jószerével két csatár­ral játszották végig az őszi idényt. Kölln 6 gólt lőtt, Lengyel egyet sem. Miért nem váltott, miért nem szavazott másnak is bizal­mat? A DVTK féloldalassá vált, a jobbszárny szinte teljesen veszélytelennek bi­zonyult ... — Nem volt választási le­hetőségünk. Thury sérülése megbéklyózta a kezünket. — Kikkel számol elsőd­legesen a feljutást illetően? — Megítélésem szerint a Szeged, a Dunaújváros, a Csepel és a Nyíregyháza lehet ránk elsősorban ve­szélyes. — Megfeledkezett az Özd- ról... — Az a véleményem, hogy az őszi ritmust kép­telenek lesznek tartani. — Ez feltételezés, az vi­szont tény, hogy az Ózdi Kohász szerdai elnökségi ülésén olyan álláspont ala­kult ki: tegyen meg min­dent az együttes, hogy a lehető legjobb eredményt érje el a folytatásban. — Erre csak annyit mondhatok: el kellene dön­teni a megyén belül, me­lyik csapat szálljon igazán harcba az NB I-es tagsá­gért. Ketten egyszerre — azt hiszem, ez képtelenség. — A közelmúltban fel­röppent egy hír az ön sze­mélyével kapcsolatban. Ar­ról szólt, hogy az MHSZ felé kacsintgat, Bálint László kérésére valamelyik válogatott irányítását veszi át. Hallhatnánk erről rész­letesebben? — Sokat nem tudok mon­dani. Az megfelel a való­ságnak, hogy Bálint meg­keresett, s felajánlotta, dol­gozzam a szövetség kerete­in belül. Ez azonban csak akkor válik igazán aktuá­lissá, ha lejár a diósgyőri szerződésem. Tehát: július 1. után jöhet csak a váltás, de addig még sok idő áll rendelkezésünkre valameny- nyiünknek. — öt év külföldön, egy itthon, gondolom, legyezge- ti az ember hiúságát az ilyen felkérés. Bizonyára szakmailag is előrelépést jelent válogatott szinten részt venni a szövetség munkájában. Ez azonban egyelőre képlékeny dolog. Inkább mondjon valami szépet a diósgyőri futball­barátoknak évbúcsúztatóul! — Megígérhetem, hogy foggal-körömmel harcolunk a feljutásért! Doros László Zsuga Csaba bronzérmes Zsuga Csaba (KVSE) sikeres szakítása a 130 kilón. Sajnos, tovább nem jutott (baloldalt). Az ed­zőteremben olykor ápolni kell, máskor pszichés „kezelésre" van szükség (jobboldalt). Laczó József felvételei Először törlesszük adóssá­gunkat, ugyanis csütörtökön este, lapunk zárta után ért véget két súlycsoport küz­delme a Diósgyőri Vasas Művelődési Központban. Nos, folytatódott a tavalyi bajnokok vesszőfutása. A 60 kilósoknál az oroszlányi Ke­rek legalább azzal vigasztal­hatta magát, hogy ezüstér­met nyert, s mindössze 2,5 kilóval maradt alul az Ada- mekkel vívott nagy csatá­ban. A szakítás után egyéb­ként rajtuk kívül a debre­ceni Veres is jól állt, mind­hárman 120 kilót teljesítet­tek. A lökésben is fej-fej mellett haladt a trió, végül a tatabányai legény örülhe­tett. A 67,5 kilósok között a szakemberek a székesfehér­vári Huszicsra voksoltak, aki tavaly magabiztos ver­senyzéssel győzött. Nos, most nyoma sem volt ennek a határozottságnak, különö­sen a lökésben bizonytalan­kodott, s meg kellett elé­gednie a bronzéremmel. A nyitányon egyébként az or­szágos és a bajnoki csúcsok egyáltalán nem forogtak ve­szélyben. Az első napi program után nem aludtak ki a fé­nyek a színházteremben. Szorgos munka kezdődött, amely pénteken, a délelőtti órákban fejeződött be. Üjra felépítették a magasított emelvényt, s így kijöhettek a „gödörből” a súlyemelők. Tegnap egyébként mindösz- sze két súlycsoport küzdel­meit kísérhették figyelem­mel az érdeklődők, akik ez­úttal sem töltötték meg a nézőteret. Igaz, az esti Eu­rópa Kupa-gálára már szé­pen összeverődtek, mégis támadt egy kis hiányérze­tünk. Igaz is, EK! Nos, Ro­mánia együttese pénteken sem érkezett meg, így fog­híjas mezőny lépett a dobo­góra. Nem is jelezték, miért maradtak távol, s cseleke­detükkel aligha pályázhat­ják meg a Fair Play díjat. ' Gutman József, a DVTK ügyvezető elnöke egy másik sportág berkeiből származó hírrel fogadott bennünket: — Szalontai Zoltán visz­szatért Diósgyőrbe1 — mondta. — A szövetségi ka­pitány kérésére, ismét ver­senyzőként próbál szeren­csét, megpályázza az olim­piai kiküldetést. A 68 kiló­sok között még mindig ő a legjobb, döntésével két le­gyet is üthetünk: most sportolóként, Szöul után pe­dig edzőként számíthatunk rá. A bemelegítőteremben Zsu­ga Imre, a KVSE edzője kü­lönösen idegesnek látszott: — Indul a fiam — adott magyarázatot. — Mit vár tőle? — Helytállást. Nos, a 75 kilóban induló Zsuga Csaba szakításban a 130-as kezdősúlyán ragadt. Meglepően sok volt a ron­tott gyakorlat, a rajthoz állt 5 versenyző 15 szakításából mindössze 6 bizonyult sike­resnek! Eggyel feljebb, a 82,5 kilóban már javult az arány, ugyanis a négy in­dulóból Oszkó és Mészáros egy produkciót sem vétett el. Piros dzsekiben, mosoly­gós tekintettel figyelte a többiek csatáját az ajtóból Barsi László, az idei világ­bajnok. Láthatóan nem tűnt túlságosan izgatottnak, azon­ban megjegyezte: — Nem lefutott a versen­gés, Csengeri jó formát árult el. — ... és mi lesz, ha le­győzi? — Akkor végre más is szerez aranyérmet ebben a súlycsoportban — mondta némi iróniával. Mindezt hallotta Debrecze- ni Sándor, a DVTK edzője, aki nevetve hozzátette: — Én legutóbb is meg­vertem Lacit! Fejelésben. Jót kacagtak, aztán Barsi — aki szintén nem megy a szomszédba, ha viccről van szó — így felelt: — Semmire sem emlék­szem. Később a lökésben szur­koltunk Zsugáért. A 170-en kezdett, aztán hozta a 177,5- et is. A 182,5-del már nem bírt, elejtette. Mészáros —, aki versenyen kívül szakí­tásban 160,5-del junior or­szágos csúcsot ért el a 82,5 kilósok mezőnyében — a lö­késre teljesen visszaesett. 177,5-en kezdett, és egyszer sem tudta felemelni, a kö­nyöke rendre gyengének bi­zonyult, így — meglepetésre — kiesett. Sem a 75, sem pedig a 82.5 kg-ban nem indult diós­győri sportoló az A-csoport- ban. Juhász István vezető edző ennek ellenére minden gyakorlatot megnézett. — Természetesen kíváncsi vagyok a részletekre, nem akarok lemaradni semmiről! újságolta. — Szakszemmel figyelem az eseményeket, ha sikerül a gyakorlat, tapso­lok, ha nem, a versenyzővel együtt kesergek. Magától értetődően, magamban ki is értékelem a látottakat, mi volt a jó, mi a rossz. A fo­gások előtt tippelek is, jós­lataim, úgy 90 százalékban, bejönnek ... A 82,5 kg-ban nagy tap­sot kapott Oszkó, aki a 192,5 kg-ot — nehézségek árán ugyan, de — kilökte. EREDMÉNYEK, 60 kg: 1. Adamek (Tatabányai Bá­nyász) 267,5 (120, 147,5); 2. Kerek (Oroszlányi Bányász) 265 (120, 145); 3. Veres (DMVSC) 265 (120, 145); 4. Balogh (Olefin SC) 260 (115, 145); 5. Lakatos (DVTK) 255 (110, 145); 6. Daróczi (Ózdi Kohász) 252,5 (112,5, 140). 67.5 kg: 1. Furár (NYVSSC) 302.5 (135, 167,5); 2. Romhá- nyi (Cegléd) 300 (140, 160); 3. Huszics (AREV) 292,5 (137,5, 155). 75 kg: 1. Tóth (Gázláng SE) 320 (145, 175); 2. Bertus (Szekszárdi Hús­ipar) 310 (140, 170); 3. Zsu­ga Csaba (Kazincbarcikai Vegyész) 307,5 (130, 177,5). A 82.5 kg-ban — lapunk zár­takor — még nem hirdettek eredményt, hiszen Csengeri az EK-n szerepelt, és telje­sítményét beszámították. A viadal előtt Barsi Szöulban elért 357,5 (167,5, 190) telje­sítményével vezetett, Messzi és Oszkó előtt. Az esti Európa Kupa-gá­láról hétfői lapunkban szá­molunk be. Ugyancsak hét­főn közöljük a 82,5 kilós végső sorrendet. A mai prog­ram: 90, 100, 110 és +110 kg (B-csoport), 12 óra. 90 és 100 kg (A-csoport), 15 óra. 110 és +110 kg (A-csoport), 18 óra. Áz első kiesés... Tizenöt éve lép dobogóra rendszeresen a kazincbarci­kai Pátrovics Géza, aki tavaly aranyérmet szerzett az 56 kilósok mezőnyében. Sokan most is az első helyre vár­ták. Mi történt? Kiesett ...- Életemben először - tette hozzá magyarázólag teg­nap délután, az edzőterem falának támaszkodva. - So­ha még ilyesmi nem fordult elő velem. Magam sem tu­dom az okát, tény, hogy egy kissé nyomasztott a velem szemben támasztott követelmény. A 260 kiló azonban il­lúzió... Ha minden összejön, talán eljuthattam volna a 252,5-ig, tovább ózonban semmiképpen. Fáj a búcsú, mert felkészülésem jól sikerült, s a hibát nem kereshetem a külső körülményekben. Igazi sportemberhez méltó értékelés. (Ajánlhatjuk pél­dául a Bp. Honvéd labdarúgóinak figyelmébe!!!) Doros—Kolodzey

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom