Észak-Magyarország, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-12 / 293. szám

1987. december 12., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 13 TVÉGE szabadidő-magazinja A lakás színei, mintái A kisebb lakásokban • egyes helyiségek több célt szolgálnak: így például a nappali szoba egyben étkező is stb. Ilyen esetben ügyelni kell arra, hogy a falak és bútorok, valamint a szőnyegek és egyéb textíliák színét, min­táját hogyan válogatjuk ösz- sze. Ugyanis tudni kell, hogy az amúgy is kis he­lyiségben a sok bútordarab mellett még a színek hely­telen kiválasztása is fokoz­hatja a zsúfoltság érzetét. 1. Az ülőgarnitúra legyen a. lehető legkisebb méretű, s a huzat minél semlege­sebb színű, lehetőleg minta nélküli. 2. Az ülőbútorokra elhe­lyezett párnák huzala lehet élénkebb színű, például ha a narancssárga vagy zöld közötti árnyalatokban válo­gatunk, ezekhez jól illik a fekete-fehér kiegészítő. 3. A padlókárpit halvány árnyalatú legyen, például mohazöld vagy világosszürke 4. Világos tapéta, hal­vány, nem domináló, vagy rusztikus mintával. 5. Az étkezőt se rendez­zük be masszív bútorokkal. Ha túlságosan kicsi a hely, még összecsukható székeket is vásárolhatunk. A vászon­borítású, fémvázas ülőbúto­rok huzata vékony, nem feltűnő csíkozású. 6. A függöny ebben az esetben világos, díszítés és fodor nélküli legyen. Ha megoldható, egészen a pad­lóig érjen. Á gyermek és a tévé Pszichológusok véleménye szerint az ember műveltsé­gére éppoly döntő hatással van a környezete, mint az iskola tájékoztató, tudatfor­máló tevékenysége. Éppen ezért a mind jobban elter­jedő televízió igen hatásos nevelője a gyermekeknek. Nem szabad azonban elfe­lejtkeznünk arról sem, hogy egyúttal a leghatásosabb ne­velésgátló is, ha nem vigyá­zunk arra, hogy gyermekünk csak a korának megfelelő adásokat nézhesse. Vannak szülők, akik le­rázzák a felelősséget maguk­ról, azzal a kényelmes ál­lásponttal: ha a gyermek nem érti, mindegy, hogy mit néz, ha megérti, akkor már úgyis megnézhet mindent. Ez nagyon helytelen és a lel­ki higiénia szempontjából káros felfogás, nem is be­szélve most arról, hogy a sok ülés mozgásszegény élet­módra neveli a gyermeket: a szemeinek sem tesz jót a sok tévézés; az idegrendsze­rét megviseli a tévében le­játszódó eseményözön. A tévé, a kis „házimozi” lehet a gyermek barátja, a szülőnek segítőtársa a neve­lésben — de csak akkor, ha élünk és nem visszaélünk e lehetőséggel. Sanyika verekszik az iskolában. Verekedett már az óvo­dában is. Az óvó néni nem is egyszer szólt az anyukának (az apukát három éven át egyszer sem látta), hogy baj van, mert Sanyika állandóan verekszik. — Nem is az a nagy baj, hogy verekszik — mondta az óvó néni, hiszen minden fiú ezt teszi, de Sanyika okkal, ok nélkül, a legkisebb vélt sérelemre — üt. Verekszik, ha egy játékot nem vehet ki a másik kezéből, verekszik, ha az asztalnál nem ő kap először, verekszik, ha a sétához sorba állnak, ha a játszótéren szerét ejtheti. Ugyanez van most az iskolában. A tanító néni az üzenő­füzetben már háromszor hívta az anyukát, mire az végre bement. A tanító néni is panaszkodott. Már félnek Sanyikától a gyerekek, nem akar senki mellé ülni. mert zavarja a tár­sát. Ha óra alatt hozzászól a társához, és az csendre inti. Idejében készülődjünk karácsonyra Sok jele van annak, hogy Petőfi — pontosan 140 év vei ezelőtt — írott Pató Pál úr című versének és visz- szatérő sorának, „Ej, rá­érünk arra még”-nek a fricskája ma is célba talál. Emberek tömegében él ele­venen a hajlandóság a kü1- lönféle teendők elodázására. Decemberbe lépve például ugyan felködlik a családo­sokban, hogy nyakukon a karácsony, de mert az min­dig annyi kiadást, kapko­dást, lótás-futást, veszödsé- get okoz, olyanformán le- gyintik el, hogy „jobb rá nem is gondolni”. Aztán a készülődés helyetti utolsó pillanatban mindezt meg­bánják. Igaz, az egésznek nem könnyű nekikezdeni. Min­denekelőtt a karácsonyra szánható összeget illetően kell dűlőre jutni. Mennyire telik — eladósodás nélkül. Aztán következik az „elő­irányzat" elosztása egyfelől magára az ünnep „rezsijé­re”, fenyőre, díszekre, alkal­mi csomagolóanyagra, pos­taköltségre; továbbá az ün­nepi ételekre, italokra, más- ielől a megajándékozandók testre szabott meglepetései­re fordítható összegre. A hozzátartozók, barátok sze­mély szerinti számbavétele során támadhatnak kevésbé zsebbe vágó, ám mégis örö­möt szerző ajándékötletek Mert mi más célja lehet a karácsonyi ajándéknak, mint az, hogy örömöt szerezzenek vele, hogy kifejezésre jut­tassa az illető iránti fi­gyelmet, gyengédséget. Az utóbbi évtizedekben valóságos sportot csináltak abból a szülők, illetve a felnőttek, hogy a gyerekeket minél drágább, minél látva nyosabb ajándékokkal hal­mozzák el, mintegy „jóváté­telként” azért, mert a szü­lő idejéből kevés jut neki. Ám nem ez a legnagyobb baja a drága játéknak, ha­nem az, hogyha nem Lego, Márkiin, vagy más építő, alkotásra késztető, képzelet­serkentő játék, akkor csak hamar megunható unalom­űző. Gyermeke és szülője válogatja persze, de tartós öröm forrása lehet — ol­csón — a házilag előállí­tott szerszámos láda lécek­kel, szögekkel, kalapáccsal fogóval, amelyekkel — ha kisebb sérülések árán is — a 6—10 éves gyerek megta­nulhatja a velük való bá­násmódot, „felnőtt" munkát végezhet. És kollektív szó­rakozást nyújthat az anya vagy a nagyanya varrta kesztyűs bábszínházi bábuk sora, ugyancsak házilag tá- kolt felállítható, kinyitható- összeesukható paravánnal, és mindez otthoni használt ru­hából, lécekből, különösebb hozzáértést nem kívánva. December eleji nekigyür- kőzéssel karácsonyig elké­szülhetnek szapora lustakö­téssel vagy horgolással. A réteges öltözködés divatos kellékei, a bebújós és gom­bos mellények, olyan szín­ben és olyan hanyagul ló­gós fazonnal fiatal felnőt­tek, kamaszfiúk és -lányok számára, amilyent gépi kö­téssel kapni sem lehet, a butikokban pedig szinte megfizethetetlen. A viszonylag olcsó nád­vagy gyékénykosár házila­gos kiképzése habszivacs alátéttel, régi sálból vagy divatjamúlt nyári ruhából való kibéleléssel varródo­bozzá, kötéstartóvá — ugyan­csak célszerű, nőknek való ajándék. A nyakkendőt viselő fér­fiak bizonyára örülni tud­nak egy olyan, a szekrény­ajtó belsejére akasztható 6—7 centis közökkel hor­golt hálónak, amelynek lyu­kaiba egymás mellé és egy­más alá akaszthatok a nyak­kendők, vagyis szem előtt van a nyakravaló-készletük. Ezeket az ötleteket csak gondolatébresztőnek szántuk, arra híva fel a figyelmet, hogy már nincs idő a halo­gatásra: oda a patópálosdi- val! Ny. A. akkor a pad alatt csendben belecsip, utána pedig a szü­netben jön a haddelhadd. A tanító néni — mint mondta — már mindent megpró­bált szép szóval, büntetéssel. Olyankor Sanyika meghúzza magát — aztán mintha mi sem történt volna, folytatja a verekedést. Legutóbb szülői értekezleten az egyik szülő hozta szó­ba: a kisfiát olyan csúnyán megverte Sanyika, hogy véres lett a szeme, orvoshoz kellett vinni. Erre aztán megindult a szóáradat, legalább tizenöt szülőnek volt személyes pa­nasza a verekedös Sanyikéra. Házi fodrászat Sokszor megesik, hogy # sem időnk, sem ked­vünk fodrászhoz men­ni, de a megemelt szolgál­tatási árak is hozzájárulnak, hogy inkább otthon mosunk hajat, és próbálunk frizu­rát kreálni magunknak. Há­rom ötletünk ehhez nyújt némi segítséget. 1. Egészen rövid hajból, korhatár nélkül alkalmaz­ható. A hajat fejtetőről elő­re fésüljük, és jobb oldal­ra irányítjuk. Fésű segít­ségével és tenyerünk élével széles hullámokat nyomko­dunk, alakítunk, amit az­után hajcsipesz segítségével rögzítünk. Ha megszáradt. kézzel fellazítjuk a hullá­mokat, s a frizurát lakkal lefújjuk. 2. Hosszú hajból, közvet­lenül a fül alatt úgy készí­tünk copfot, hogy közéfo­gunk egy-egy színes szala­got vagy vékony muszlin­kendőt. Utána egészen elöl, koszorúszerűen megtűzzük a copfot. 3. A félhosszú hajat még nedvesen, a fültől lefelé sok vékony copfba fonjuk. Ha megszáradt, kibontjuk, a fejtetőn simára keféljük, s a többi hajat a tarkónál megtűzve, egy nagy göndör kontyba alakítjuk ki. Finom csemege: a burgonyakörte Hozzávalók: 1 csomag bur- gonyapehely, vagy 1 kg bur­gonya, 10 dkg őrölt mandu­la, 10—12 szem czegfűszeg. zsiradék a kisütéshez. Előírás szerint elkészítjük kissé sűrűre a burgonyape- helyből a masszát, vagy burgonyából pürét főzünk. Kihűlve szalámiformára ala­kítjuk, majd a kb, 3 cm átmérőjű rolnit egyforma nagyságú darabokra vágjuk föl. A darabokból kis „kör­téket” formálunk, s ezeket a mandulareszelékbe alapo­san beleforgatjuk. A „körte” csücskébe egy szegfűszeget dugunk, majd forró olaj­ban, vagy zsírban arany­sárgára sütjük, és melléje befőttet tálalva, még mele­gen kínáljuk. Végül is a mama nem hallgathatott tovább, szót kért: — Nagyon sajnálom — mondta —, de én igazán nem értem, hogy miért verekszik a gyerek. Ahányszor csak megtudom otthon, hogy verekedett, jól elverem. De kap még az apjától is, amikor az hazajön. Megígérem, kedves szülők, hogy ma nagyon el fogom verni Sanyikét! Amikor vége lett. a szülői értekezletnek, a tanítónő visz- szatartotta Sanyika édesanyját. Csak ennyit kérdezett tőle: — Anyuka, nem lehet, hogy Sanyika éppen azért ve­rekszik, mert otthon folyton őt verik?! A mama csodálkozó szemekkel nézett: — Gondolja? Gondolja a tanító néni?!... Hogy ez még soha nem jutott az eszembe ... Talán még nem volt késő a figyelmeztetés. Talán . ..

Next

/
Oldalképek
Tartalom