Észak-Magyarország, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-02 / 284. szám
1987. december 2., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 ! A KNEB előtt a vetőmag-ügy A legutóbbi tíz év alatt a termesztett növényfajták 70 százaléka új, nagyobb termőképességű és jobb minőségű fajtára cserélődött ki. Jelentősen bővült a választék. Az 1975. évi 467 államilag elismert fajtával szemben jelenleg 580 nemesítétl növényfajta közül válogathatnak a mezőgazdasági nagyüzemek. Ennek több, mint kétharmada hazai ne- mesítésű. Az őszi búza, a napraforgó, a lucerna, a kender, a hagyma és más zöldségféle magyar nemesitől a világ élvonalában haladnak. Ahol a hazai nemesítés nem versenyképes — kukorica, burgonya, cukorrépa — ott külföldi licencre épül a vetőmagellátás. A hazai növénytermesztés európai színvonalú eredményei nem utolsósorban annak tulajdoníthatóak, hogy a hazai nemesítés, a külföldi eredmények adaptálása jó színvonalú, a vetőmag-termeltetés, -ellenőrzés és -ellátás szervezett, megbízható. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata 65 mezőgazdasági nagyüzemben, tíz kutatóintézetben, a vetőmag-termeltető, -forgalmazó és szakirányító szervezetekben az eredmények mellett azt is nyilvánvalóvá tette, hogy a gazdaságok nem hasznosítják megfelelően a nagyhozamú növényfajtákban rejlő „biológiai robbanó tölteteket". A vizsgálat által feltárt kiaknázatlan tartalékok felsorolását kezdjük a fajta- kiválasztással. A döntéshez az információk igen sokré*- tűek. A saját termelési tapasztalatok összevethetők a Növénytermesztési és Minősítő Intézet, a termelési rendszerek, a kutatóintézetek fajtakísérleti eredményeivel, a termeltetők és forgalmazók, a szakirodalom információival. Azért mégsem mindig igazán jó, az üzemi adottságoknak megfelelő a vetőmag-kiválasztás, mert a különböző fajták eltérő talaj-, termőtáji, sajátos agrotechnikai igényeit, az optimális ökológiai feltételeket a termelők rendszerint nem eléggé ismenik. Részben ezzel magyarázható bizonyos türelmetlenség és kapkodás a fajtaváltásban. A gazdaságok igen gyakran 2—3 év után — különösen az őszi búzánál, a kukoricánál, a napraforgónál — új fajták vetésére térnek át. Esetenként a gazdaságok olyankor is import- vetőmagvakkal próbálkoznak, amikor a hazai fajták kiváló minőségűek. Táblatörzskönyvi adatok alapján dokumentálható, hogy az őszi búza vetésterületének 36 százalékán és a napraforgó 52 százalékán használt importfajták nem termettek többet, mint a hazai fajták, beltar- talmi értékük sem volt jobb. Esetenként tehát a „kísérletező és vállalkozó kedv" akadályozza a már használt fajták jobb megismerését, termőképességük teljesebb hasznosítását, az indokolatlanul gyors fajtaváltás többletköltségét, némelykor fölösleges devizakiadást okoz. A fajtakiválasztást gazdaságossági megfontolások vezérlik: minél kisebb ráfordítással, minél nagyobb terméseredmény. bevétel elérése a oél. Bár az ellátásnak — akár hazai, akár importfajtákról legyen szó, — nincsenek devizális vagy egyéb korlátái, mégis sok üzem kifogásolja, hogy a megrendelt vetőmagféleséget nem kapja meg. Az időben — a termeltetés megszervezése előtt — leszerződött vetőmagszükségletek kielégítése persze többnyire zavartalan, a „bolti kiszolgálással" van baj. A vetőmag- termeltetés megszervezésében ugyanis nem tudják követni a veszélyesen változó igényeket. Jellemző például, hogy az előzetes igénybejelentéseket a rendelőknek mintegy a fele a folyó termelési és értékesítési tapasztalatok nyomán módosítja. A változások iránya pontosan nem prognosztizálható. így azután évről évre választék- heli hiányok és feleslegek mutatkoznak. A vetőmagexport 80 százaléka úgynevezett bértermeltetés. Jól jövedelmező tevékenység, kedvező irányba alakítja a mezőgazdaság termelési és exportszerkezetét, de a növekvő tengerentúli konkurencia miatt az 1987-re leszerződött terület a korábbi 72 ezer hektárról 47 ezer hektárra csökkent. így még élesebb megvilágításba kerül a kiváló magyar ne- mesítésű vetőmagvak alacsony exporthányada. A kutatóintézetek, a nemesítők, a vetőmag-előállítók és -forgalmazók nem találták meg 'a közös külpiaci érdekeltséget. Miközben a növénytermelés tömegproduktumai mind nagyobb ráfizetéssel értékesíthetőek a világpiacon, a magyar nemesítők és vetőmagtermelők szellemi-szakmai teljesítményét elherdáljuk. Mindössze 20 magyar fajta került állami elismertetésre a nyugat-európai országokban. Több kiváló • fajtánk pedig külföldi márkával kerül értékesítésre. A hatásos anyagi érdekeltség hiánya egyébként másutt is a fejlődés fékje. A hosszú átfutási idejű, nagy munkaigényű nemesítő tevékenységet például gyakran kiszorítja a már bevált külföldi fajták gyorsan, biztos eredményt ígérő honosítása. A hazai intézetek és a nemesítők anyagi elismerése ugyanis jóval szerényebb mint az importfajtákért fizetett díjazás. Vagy egy másik gond. A terméshozamok növelése mellett a fajtaválasztásban nem :kap megfelelő hangsúlyt a termék minősége, a bel tar talmi értékek javítása. Néhány növénynél és vetőmagnál, például a cukorrépánál, a napraforgónál megszűnt a termésmennyiség, a súly kizárólagossága. Legfontosabb növényeinknél, a búzánál, a kukoricánál viszont a vető- magárak nem tükrözik kellően a fajták termőképességét, beltartalmi értékeit, a vetőmagvak szaporítási fokát. A felvásárlási árak sem honorálják megfelelően a jobb minőséget. Íme az európai színvonalú magyar növénytermesztésben és nemesítésben is mennyi az elvetett, az elvetélt lehetőség. A jövedelmezőségért, a verseny- és exportképesség fokozásáért folyó kiélezett küzdelemben nem mondhatunk le hasznosításukról. K. J. Helyzetjelentés A Szerencsi Cukorgyárból # A LEGSIKERESEBB KAMPÁNY m befejezés előtt a cukorrépa átvétele «I GONDOK A FŰTŐOLAJ SZÁLLÍTÁSÁBAN A miskolci vasútigazgató- ság épületében- fürgén kezdenek kattogni a telexgép billentyűi. A közlés első sorai tisztes kitüntetéshez is alapot szolgáltatnak: „A kampányban szerzett eddigi tapasztalataink alapján örömmel állapítjuk meg, hogy a cukorrépa-szállítást a MÁV minden eddigit felülmúló szervezettséggel végezte, jelentősen elősegítette feladataink teljesítését. Sajnos..." A folytatás már nem ilyen biztató. A Szerencsi Cukorgyárban Pál György igazgató a következőket mondja: — A miskolci és a debreceni vasútigazgatóság, s közvetlenül a szerencsi állomás dolgozóival, vezetőivel sok éve jó együttműködésben munkálkodunk. Az idei répakampány is minden eddiginél jobban sikerült. — Számunkra ez alapvető. Szabolcs, Hajdú, Borsod megyéből érkező cukorrépa, a gyártáshoz szükséges segéd- és fűtőanyag, az innen kiinduló melléktermék (nyersszelet, melasz) és a cukor mennyisége megközelíti az egymillió tonnát. Ennek 80 százalékát a vasút szállítja. A cukorrépa helyszíni átvételénél a 99 százaléknál tartunk, s ha minden jól alakul, december 18-án az utolsó szállítmány is beérkezik a gyárba. Ily módon csaknem 46 ezer tonna cukrot állítunk elő. Kormos Sándor, szállítási osztályvezető: — A répa szállítását szeptember közepén kezdtük meg. A MÁV minden tekintetben alkalmazkodik a gyár igényeihez, valóban szolgáltató szervezetként működik. Így többek között hat 20—20 kocsiból álló fordavonatot állított be, amely kizárólag a mi rendelkezésünkre áll. A debreceni igazgatóság — amely a cukorrépának több mint kétharmadát szállítja — külön összekötőt jelölt ki, aki minden reggel 6 órakor jelenti a kocsik indítását, s várható érkezését. A szerencsi állomással éjjelnappali kapcsolatban állunk. Az osztályvezető érdekes, s elgondolkoztató megjegyzése: a cukorrépa 75 százalékgi a Nyírségből, az Alföldről érkezik. A MÁV- nál a megrakást, az indítást tekintik teljesítménynek. A nyűg viszont a miskolci igazgatóságé, közvetlenül a szerencsi állomásra nehezedik. Az állomás gondját az is növeli, hogy 11 dolgozóval megcsappant a létszám, így jóformán minden embernek kettő helyett kell dolgoznia. Idézet a géptáviratból: „Sajnos a tartálykocsi-ellátásban most már súlyos gondjaink vannak. Jelentős mennyiségű fűtőolajat tároltunk a Bélapátfalvi Mészkőbánya Vállalat telepén, amit onnan kell Szerencsre szállíttatnunk ... Már csak 4 napos készlettel rendelkezünk:” Naponta 3—5 kocsi érkezik. Az igazgató kérése szerint viszont 6—8 tartálykocsi fűtőolajra van szükségük a gyár egyenletes és biztonságos üzemeltetéséhez. A miskolci vasútigazgató- ság már intézkedett. Ennek alapján napi 6—10 tartály- kocsi fűtőolajat szállít a helyszínre. Megjegyzendő: a gond abból ered, hogy kevés az ilyen szállítójármű, néhány üzemben nem nagyon törekszenek ezek gyors kiürítésére. Pedig ezzel más üzemben okoznak feszítő gondokat. Csorba Barnabás A kulcs: kétkedni a korábbi megoldásban Egy sikeres „nehéz ember ” Parkinson szerint a rendetlenség a kreatív emberek sajátja. Ha igaz e mondás, Tóth András, az Észak-magyarországi Vegyiművek M 2-es üzemének vezetője az íróasztalán tartott feljegyzései alapján is kreatív ember. És ahogy azonnal rátalál az asztallapján lévő látszólagos összevisszaságban is az ott megbúvó adatokra, az jelzi, jól eligazodik a látszólagos káoszban. Tudom róla, hogy gépész- mérnök és gazdasági mérnöki tanulmányokat is folytatott, eljutott az abszolutóriumig, de végül is ebből diplomát nem szerzett. Nem jött össze — válaszolja. Az egyetemet 1975-ben fejezte be és egy évvel később már megszületett az első újítása. Máig összesen 33 újítás szerzője, társszerzője. Hogyan alakult az életútja? — Talán szerencsém volt — mondja egyszerűen —, hogy az ÉMV-nél 1975-ben tervezőként kezdtem. Bekerültem a mély vízbe, sokat tanultam, formálódott a szemléletem, és már az elején az Alkotó Ifjúság pályázat alapján összejött egy csapat. Csináltunk egy heterogén hab-érlelő berendezést. Ez az időszak a hetvenes évek vége, igen jó lehetőséget adott a fiatalok felfutásához. Én is először csoportvezető, majd 1980-ban gépészeti technológiai osztályvezető lettem. Ezután szerveztem egy csapatot gépészeti fejlesztésekre és diagnosztikára. Ettől kezdve már komoly újítási tevékenységbe kezdhettünk. Én mindig oda lyukadok ki, hogy azon a területen, amivel éppen foglalkozom, kételkedni kezdek a korábbi műszaki megoldás, vagy megoldások tökéletességében. Végiggondolom, nem lehetne-e ezt, vagy azt másképpen csinálni. Az embert valami alapvető kétkedés hajtja. De az igaz, hogy akkor kell valamit megcsinálni, ha szőrit a dolog, mert akkor az eredmény is látványos. — Mi az oka annak, hogy általában csoportban dolgozik? — Elsősorban a kontrollálás miatt. így az ember megtakaríthatja a zsákutcák egy részét, mert már a dolgok elején többször át kell gondolni a folyamatot, hiszen több véleménnyel ütköztetve jut előre az ügy. Zsákutca még így is marad elég. — Mi volt az első nagyobb munkájuk? — A Nehézipari Műszaki Egyetemmel közösen készítettünk egy cirkulációs zártrendszerű vákuumszivattyút, amit finomabb desztillációk- nál lehet felhasználni. Eleinte úgy tűnt, hogy ez egy jó exporttermék is lehet, de a nyugati cégek kiszorítottak bennünket a piacról. Később műanyagokkal kezdtünk foglalkozni. Szintén csapatmunkával, kifejlesztettünk egy jó hatásfokú polipropilén ventilátort az agresszív véggázok elszívására. Ebből az ÉMV-ben harminc működik, 8—10 darabot pedig más cégeknek adtunk el. Készítettünk továbbá polipropilén bélésű acéltornyokat is, mert más anyag nem bírta ki a gyártási eljárást. Ugyancsak jelentős az az ötfokozatú gőzsugár vákuumszivattyú, amit kifejlesztettünk a tiolkarba- mátok gyártásához. Ebből is adtunk el más vállalatoknak, egyebek között Balatonfűzfőre es a dohányiparnak is. Nemrég foglalkoztunk a teflon csővezetékrendszer kialakításával is. Ez a műanyagféleség, bár hőre lágyuló, a lágyulása és elpárolgása között igen kicsi a különbség, így a megmunkálás, alakítás igen nehéz feladat. Az első megoldás a T- idom kialakítása, ez év márciusában született meg, ezt követően bemutattuk a BNV-n is a 90 fokos könyökkel együtt. Azóta megszületett a hagyományos szelep és a kompakt átfolyós figyelő teflonozott változata. Most dolgozunk a teflonozott membránszelep előállításán. A teflon szinte minden vegyületnek ellenáll, és 300 Celsius-fokig használható. Igen jelentős tehát az a terület, ahol használni lehet — mondja Tóth András. Eddig az volt a gond, hogy nem tudtak megbirkózni ennek a kitűnő műanyagnak az alakításával. Most, hogy ezt sikerrel megoldották, beküldik a Hungarokorr ’87 pályázatára is. Mit hozhat a jövő? Ha abból indulunk ki, hogy két éve a polipropilén toronnyal az Alkotó Ifjúság országos pályázatán különdíjat kaptak, a ventilátorral pedig 1986-ban szerepeltek a nemzetközi innovációs kiállításon, ez az újabb lehetőség talán még nagyobb jövőt ígér . . Hajdú Gábor Nyereséges az első magyar-japán vegyes vállalat Nyereséggel zárja első évét a Polifoam Műanyagfeldolgozó Kft., az első magyar—japán vegyes vállalat. Az alapítók az előzetes gazdaságossági elemzések alapján erre az esztendőre még nem számoltak felosztható nyereséggel, ám a vállalat termékei a vártnál kelendőbbnek bizonyultak, s a gyors fejlesztések is bővítették értékesítési lehetőségeiket. A vállalat az idén előreláthatóan 150 millió forint árbevételre tesz szert, ami ha szerény mértékben is, de már nyereséget biztosít az alapítóknak. . A társaság a múlt év közepén kezdte meg az itthon addig nem gyártott polietilén habok gyártását. Az új termékből először építőipari szigetelőanyagokat állítottak elő japán technológia alapján, majd saját fejlesztéseik eredményeként kempingcikkekkel, cipőipari kellékekkel szélesítették a választékot. Alig egy hónapja ismét új termékkel jelentek meg; polietilén habból készítenek egyfajta szigetelő, a falak hideg sugárzását megszüntető anyagot a tapéták alá. Az új termékeket a hazai ipar, s különösen a magánerőből építkezők nagy érdeklődéssel fogadták. A lakosság jobb ellátása érdekében a gyár területén mintaboltot is nyitottak. Mindennek eredményeként az idei második félévben már háromszorosát állítják elő az első hat hónapban megtermelt értéknek. A vegyes vállalat újdonságait külföldön is kezdik megismerni, az idén mintegy 6—7 millió forint értékben exportálnak tőkés országokba. A polietilén hab és az abból készült termékek a fejlett ipari országokban is csak alig néhány éve használatosak, ám a külső piacokra ennek ellenére sem könnyű betörni. A Polifoam- termékek piaci bevezetéséhez az alapítók egyike, a C. Itoh japán kereskedöház is segítséget nyújt kiterjedt üzleti hálózata révén. Két hét múlva indul útnak Algériába az a szállítmány, amelyre éppen a japán kereskedőház közreműködésével kötötték meg az üzletet. Indítómotorok szerelése az Autóvillamossági Felszerelések mezőkövesdi gyárában.
