Észak-Magyarország, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-03 / 259. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1987. november 3., kedd Mihail (Folytatás az 1. oldalról) gyorsabban, legjobban, legigazságosabban oldjanak meg. Megtett utunk — annak hősi és drámai mivolta — magától értetődően gondolatokat ébreszt kortársainkban. Történelmünk csak egy van, s ez a történelem megváltoztathatatlan. Bármilyen érzelmeket váltson is ki, ez a történelem a miénk és kedves nekünk. Ma visszatekintünk azokra az októberi napokra, amelyek megrengették a világot, szilárd lelki támaszt, megszívlelendő tanulságokat keresünk és találunk is bennük. Mindig újra meg újra meggyőződünk a Nagy Október által választott szocialista út helyességéről. Az emberiség történelmi ••'fejlődésének objektív logikája vezetett ehhez a mérföldkőhöz. Az októberi forradalom — a civilizáció fejlődése útjainak minden ellentmondásossága és változatossága ellenére is — törvényszerű következménye volt egy sok évszázados harc eszméi és gyakorlata fejlődésének, amely harcot a dolgozók a szabadságért és a békéért, a társadalmi igazságosságért, a nemzeti, szellemi és osztálykizsákmányolás ellen vívtak. Az 1917-es év megmutatta, hogy korunk fő társadalmi alternatívája — választás a szocializmus és a kapitalizmus között. Megmutatta, hogy a XX. században nem lehet előrelépni másként, csakis a magasabb rendű társadalmi formáció, a szocializmus útján. Ez az alapvető lenini tétel ma sem kevésbé időszerű, mint akkoriban, keletkézékor volt. Ez a dinamikus társadalmi fejlődés törvény- szerűsége. Az oroszországi forradalom a legjobb emberi elmék — a múlt nagy humanistáitól kezdve egészen a XIX. és XX. századi proletárforra- daimárokig — felszabadító törekvéseinek csúcspontja, almainak megvalósulása volt. 1917 magába szívta a nép önálló fejlődésért és függetlenségért vívott harcának, a történelmünkre jellemző haladó nemzeti mozgalmaknak, az antifeudális paraszti felkeléseknek és háborúknak az energiáját. Testet öltött benne a XVIII. századi fel- világosítóknak, a dekabrista mozgalom hőseinek és vértanúinak, a forradalmi demokrácia lánglelkű vezéreinek szellemi útkeresése, kultúránk nagy személyiségeinek erkölcsi aszketizmusa. Országunk sorsa szempont,- , jából döntő jelentőségű volt az az idő, amikor a XX. század hajnalán Vlagyimir Iljics Lenin magával ragadta elvbarátainak egységbe forrott csoportját az új típusú oroszországi proletár- párt létrehozásának útján. Ez .a hatalmas lenini párt indította rohamra a népet, annak legjobb, legbecsületesebb erőit a régi világ ellen. Október sikerének alapjait az 1905—1907-es első oroszországi forradalom rakta le. Ekkor születtek január 9. keserű tanulságai, a decemberi moszkvai barikádok elkeseredett hősiessége, a szabadságért vívott küzdelem sok ezer ismert és névtelen harcosának hőstettei, de innen eredeztethetnek az első munkástanácsok, a szovjethatalom mintaadó szervei is. A Nagy Október győzelme az 1917-es februári forradalom vívmányaiból is táplálkozott: ez volt az imperializmus korának első győzelmes népi forradalma. A februári győzelem után a forradalom hihetetlen gyorsasággal indult fejlődésnek. A forradalom főszereplői a katonaruhát öltött munkások és parasztok voltak. 1917 tavasza megmutatta az össznépi mozgalom hatalmas erejét. Egyidejűleg megmutatkoztak e mozgalom korlátái is, a forradalmi tudat e szakaszban tapasztalható ellentmondásossága, a történelmi tehetetlenségi erő, amelynek következtében a színről tárvozó kizsákmányoló osztályok egy ideig kihasználhatták a nép győzelmének gyümölcseit. A februári forradalom adta október kezébe a fő fegyvert: a hatalomnak az újjászületett szovjetek képében történő megszervezését. Február jelentette az igazi demokratizmus, a tömegek gyakorlati politikai nevelése első tapasztalatát, amely a a kettős hatalom bonyolult viszonyai között keletkezett. Február a maga nemében egyedülálló .abból a szempontból is, 'hogy lehetővé vált a hatalom békés átke- rülése a dolgozók kezébe, mely lehetőség sajnos a történelmi körülmények miatt nem vált valóra. Február fontos történelmi szakasz volt .az októberhez vezető úton. A februári forradalomban résztvevő osztályerők bonyolult szövevényében és szembenállásában Lenin zseniálisan látta meg a szocialista forradalom győzelmének lehetőségét. Az áprilisi tézisek e történelmi körülmények között a tudományos előrelátást testesítették meg és a forradalmi .cselekvési program mintaképét jelentették. Lenin nemcsak a polgári demokratikus forradalom szocialista forradalomba történő átnövésének logikájára mutatott rá, hanem ennek a folyamatnak a formájára is — a szovjeteken és az azok bolsevizálásán keresztül vezető útra. Ennek az útnak a .lényege az volt, hogy segíteni kell a tömegeknek saját harcuk értelmének felismerésében, és a forradalom saját érdekükben történő tudatos véghezvitelében. A februártól októberig tartó időszakban gyors társadalmi változások mentek végbe, a tömegek politikailag éretté váltak, konszolidálódtak a forradalom erői és élcsapatuk, a lenini párt. Abban az időszakban — februártól októberig — rendkívüli erővel mutatkozott meg Leninnek és társainak politikai művészete, amely tanulságos példája .a forradalmi gondolkodás és cselekvés élő dialektikájának. A párt vezetése megmutatta, hogy képes a kollektív alkotó útkeresésre, szakítani tud azokkal a sztereotípiákkal, jelmondatokkal, amelyek még tegnap, egy más helyzetben kifogástalannak, az egyedül lehetségesnek tűntek. Elmondhatjuk, hogy a lenini gondolatmenet, a bolsevikok egész tevékenysége — amit a munkaformák és módszerek gyors váltása, rugalmasság és rendkívüli taktikai döntések, politikai bátorság jellemzett — ragyogó példája a dogmáktól mentes, valóban dialektikus, új gondolkodásmódnak. Az igazi marxisták—leninisták így és csakis így gondolkoznak és cselekszenek, különösen a fordulópontot jelentő, kritikus időkben, amikor a forradalom és a béke, a szocializmus és ,a haladás sorsa dől el. Térjünk vissza 1917 áprilisához: a szocialista forradalomba történő átmenet lenini programja sokaknak, köztük barátóknak és ellenfeleknek is utópiának, majdhogynem a korlátlanul szárnyaló képzelet szülöttének tűnt. Az élet azonban megmutatta, hogy csak ez a program válhatott és vált is a forradalom továbbvitelének politikai alapjává, lényegében a társadalom megmentésének, a nemzeti katasztrófa elkerülésének alapjává. Emlékezzünk 19.17 júliusának napjaira. Mekkora fájdalommal kellett a pártnak lemondania a Minden hatalmat a szovjeteknek! jelszaváról. Mást azonban nem lehetett tenni, mert a szovjetek egy időre az eszerek, a mensevikek és más, az ellenforradalommal szemben erőtlen csoportók kezébe kerültek. Milyen érzékenyen tartotta kezét Lenin a forradalom pulzusán, .milyen zseniálisan határozta meg a szovjetek újabb újjászületésének kezdetét. A szovjetek a harc folyamatában valóban .népi jelleget öltöttek, s ez lehetővé tette, hogy a győzelmes fegyveres felkelés szerveivé, majd a munkás-paraszt hatalom politikai formájává váljanak. Mindezek nem csupán a nagy forradalom történetének lapjai. Állandóan emlékeztetnek bennünket, a ma élőket arra, hogy a kommunistáknak mindig .az éJen kell haladniuk, képeseknek kell lenniük bátor döntésekre, a jelenért és a jövőért viselt teljes . felelősség vállalására. Az októberi forradalom emberek millióinak hatalmas áttörése volt, amely ötvözte a munkásosztály alapvető érdekeit, a parasztság évszázados vágyait, a katonák és matrózok béke- óhaját, a soknemzetiségű Oroszország népeinek lefoír- hatatlan vonzalmát a szabadság és a világosság iránt. A bolsevikok pártja képes volt arra, hogy megtalálja a legfontosabbat a különböző érdekek bonyolult összefonódásában, egyesíteni tudta a különféle irányzatokat és törekvéseket, és ezeket a forradalom fő kérdésének — a hatalom kérdésének — megoldása felé irányította. A proletárdiktatúra állama már az első — a földről és a békéről szóló — dekrétumaiban tettekkel adott választ a kor követelményeire, nemcsak a munkásosztály alapvető érdekeinek adott hangot, hanem a nép abszolút többségének törekvéséit .is kifejezte. Ma fel kell idéznünk az októberi napok még egy nagyon fontos, elvi jelentőségű tanulságát. Napjainkban különösen aktuális a lenini válasz arra a kérdésre, amelyet az élet, a forradalmi valóság vet fél, .nevezetesen arra, hogy milyen viszonyban áll egymással a szocializmushoz vezető út elméleti „modellje” és a szocialista építés tényleges gyakorlata. A marxizmus—leniniz- mus, mint alkotó tanítás .nem kész receptek és dok- trinális előírások gyűjteménye. A marxista—.leninista tanítástól idegen .a szűk látókörű dogmatizmus. Ez .a tanítás szorosan összekapcsolja az újító elméleti gondolatokat a gyakorlattal, a forradalmi harc menetével. Ennek tanulságos példája a Nagy Október. Mint ismeretes, még a korabeli munkásmozgalom jelentős személyiségei közül is sokan elzárkóztak .attól, hogy törvényszerű jelenséget lássanak az októberi szocialista forradalomban: szerintük az nem „a szabályok szerint” zajlott le, nem állt összhangban a kialakult elméleti nézetekkel. Az orosz- országi kapitalizmus — vélekedtek — 1917 októberére nem teremtette meg a szocializmus minden szükséges anyagi és 'kulturális feltételét. Ügy gondolom, tanulságos és hasznos felidézni, hogyan válaszolt Lenin forradalmunk e bírálóinak. „A s zo c isii zmus megterem tés é- hez — mondják önök —, civil.izáltságra van szükség. Nagyon helyes. De miért nem teremthetjük meg mi .idehaza élőbb a civiíizált- ságnak olyan előfeltételeit, mint a földesurak kiűzése, az oroszországi tőkéseik kiűzése, azután kezdve meg a haladást a szocializmus felé?” Azok, akik dogmatikusain, mereven értelmezik a marxizmust, nem értették még e tanítás lényegét — forradalmi dialektikáját. Pedig éppen ez jellemzi Lenin egész október utáni tevékenységét. Éppen ez tette lehetővé, hogy a lehetséges és a lehetetlen határán állva politikai és erkölcsi hőstetté váljék a breszti béke, amely megóvta több ezer ember életét, magát a szocialista haza létét. Vegyünk egy másik példát. Lenin, ugyanúgy, mint Marx és Engels, meg volt győződve arról, hogy a forradalom fegyveres védelmét a népi milícia látja majd el. A konkrét körülmények azonban más megoldást követeltek. A népre kénysze- rített polgárháború, a külső intervenció új megközelítést tett szükségessé. Lenin .rendeletére létrehozták a munkás-paraszt Vörös Hadsereget. Ez új típusú hadsereg volt, amely múlhatatlan dicsőséget szerzett a polgárháborúban és a külföldi intervenció visszaverése során. Keserves megpróbáltatásokat hoztak ezek az évek a fiatal szovjethatalomnak. A maga kérlelhetetlen egyszerűségében és ridegségében merült fel a szocializmus létének vagy nemlétének kérdése. A párt egyesítette és mozgósította a népet a szocialista haza, az októberi vívmányok védelmére. Az éhes, rongyos ruhás, mezítlábas vöröskatonák szétverték a jól képzett, jól fel- fegyverzett ellenforradalmi hadsereget, amelyet bőségesen elláttak mindennel Nyugat és Kelet imperialistái. A polgárháború tüze elborította az egész országot, eljutott minden családhoz, felforgatta a megszokott életmódot, az emberek lelkivilágát és sorsát. Ebben az élethalálharcban győzött a nép akarata, milliók törekvése az új élet felé. Az ország mindent megtett, hogy segítsen a fiatal hadseregnek, a Lenin által meghirdetett jelszó jegyében élt és tevékenykedett: „Mindent a győzelemért!” Mindörökre megőrizzük a legendás hősök — a bátor tengerészek és lovas katonák, a fiatal Vörös Hadsereg harcosai, parancsnokai és a vörös partizánok — hőstetteinek emlékét. Ök védték meg a forradalmat, örök dicsőség nekik! iMély forradalmi dialektika érvényesült az új gazdasági politikáról hozott döntésben is, amely lényegesen kiszélesítette a szocializmussal, annak felépítése útjaival kapcsolatos elképzelések horizontját. Vagy vegyünk egy másik kérdést. Lenin, mint ismeretes, bírálta a „szövetkezeti szocializmus” korlátozott jellegét. Az októberi forradalom, a hatalom megszerzése után kialakult konkrét körülmények között azonban új módon vizsgálta a kérdést. „A szövetkezetekről” című cikkében kifejtette nézetét a szocializmusról, mint a „civilizált szövetkezetek” társadalmáról. E'bben állt az ereje és bátorsága a marxista dialektikának, amely kifejezte a forradalmi tanítás lényegét, és ezt .alkalmazta oly ragyogóan Lenin. Ügy gondolta, hogy az új társadalom építése során ,/nemegyszer kell még javítgatnunk, alakítgatnunk, újra kezdenünk”. Valóban sokszor kellett javítgatnunk és .alakítgatnunk a megkezdett művet, hosszadalmas és szívós harcot kellett vívnunk, fordulatokban gazdag, forradalmi jellegű történelmi folyamatokat éltünk át. 'És ezek nagymértékben megváltoztatták előrehaladásunk körülményeit, feltételeit. Minket, magunkat is megváltoztattak —- megedzettek, tapasztalatokkal, tudással gazdagítottak, növelték bizonyosságunkat a forradalom sikerét illetően. Ha világtörténelmi léptékkel mérjük az általunk megtett utat, újra és újra meggyőződhetünk arról, hogy rövid idő alatt .elértük azt, amihez másoknak évszázadokra volt szükségük. A szocialista forradalom egy olyan országban ment végbe, amely .a kapitalizmus fejlődésének közepes szintjén állt, ipara nagymértékben koncentrálódott, lakossága túlnyomó részét a parasztság alkotta, s mélyen gyökerezték a feudalizmus, sőt a még korábbi társadalmi formációk maradványai. Oroszország hatalmas tudományos és kulturális vívmányokat adott a világnak, de lakosságának háromnegyede írástudatlan volt. Az országot a végletekig feldúlta az imperialista háború és koldusbotra juttatta a hozzá nem értő vezetés. Az új élet építéséheznem volt minta, az alkotó megoldások fáradhatatlan keresésére volt szükség. A kommunisták pártja számára világos volt a cél: a forradalom, és a szocializmus útja, a szovjethatalom. Lenin éppen erre .az útra vezette a pártot. A tömegek élő, alkotó tevékenységének eredményeként a sokféleképpen rétege- ződött Oroszország igen bonyolult anyagából kikristályosodtak a jövendőbeli szocialista rend elvei és normái, a társadalom szervezetének korábban nem Ismert formái. A néphatalom formáival, a tulajdon társadalmasításának útjaival és korlátáival, a szocialista termelés megszervezésével, az új, elvtársi fegyelem megteremtésével, az .embernek az új társadalomban elfoglalt helyével és szerepével kapcsolatos, kezdetben tisztán elméleti elképzelések pontos megfogalmazást kaptak, reális, élő tartalommal teltek meg. Október legfőbb értelme az új élet megteremtésében van. Ez nem tört meg egyetlen napig sem. Még a lélegzetvételnyi időszakokat is arra használtuk fel, hogy építsünk, hogy keressük a szocialista jövőhöz vezető utakat. A húszas évek elején lendült fel leginkább a népi kezdeményezés és alkotás. Ezek az évek a szocialista újító szellemnek, a munkás- osztály és a dolgozó parasztság közötti szövetség optimális formái kutatásának, a dolgozó ember sokoldalú érdekeinek megvalósítását szolgáló mechanizmus kialakításának valódi forradalmi laboratóriumává váltak. A párt a termelés és a fogyasztás megszervezésének hadikommunista módszereiről — amelyeket a háború és a pusztulás kényszerített rá — áttért a társadalmi valóság befolyásolásának rugalmasabb, gazdaságilag megalapozott, „szabályos” eszközeire. Az új gazdaság- politika intézkedései a szocializmus anyagi alapjának a megteremtésére irányultak. Mostanában mind gyakrabban folyamodunk Iljics utolsó munkáihoz, az új gazdaságpolitika lenini eszméihez, igyekszünk átvenni ezekből a tapasztalatokból mindazt az értéket, amire ma szükségünk van. Természetesen hiba lenne egyenlőségjelet tenni a NÉP és mai tetteink közé, hiszen ma egészen más fejlődési fokon állunk. Országunkban ma már nem létezik az az egyéni parasztság, amellyel a szövetség megteremtése meghatározta a húszas évek gazdaságpolitikájának leglényegesebb céljait. A NEP-nek azonban ennél távlatibb célja is volt. Űj társadalmat kellett építeni. Ahogy Lenin írta: „Ne közvetlenül a lelkesedésre építsünk, hanem a nagy forradalom szülte lelkesedés segítségével a személyes (Folytatás a 3. oldalon) 70 ev a tablókon Tegnap a Diósgyőri Vasas Művelődési és Oktatási Központban munkás- mozgalmi és Lenin-emlék- kiállítás nyílt. A nagy októberi szocialista forradalom győzelme 70. évfordulójának megünneplésére a Lenin Kohászati Művek rendezvénysorozattal készült, ennek egyike ez a kiállítás, melyet a Magyar—Szovjet Baráti Társaság nevében Koszti Lajos nyitott meg. A novemlber másodikétól húszadikáig megtekinthető kiállítás tablóin fotók, korabeli újságcikkek, s egyéb dokumentumok mutatják be a Szovjetunió eredményeit, fejlődését.
