Észak-Magyarország, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-09 / 264. szám

1987. november 9., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Kerekasztal-beszélgetés Á lejáratokról Miskolcon még újnak mi­nősíthető forma az a ke- rekasztai-beszélgetés, ame­lyet 'nemrégiben tartottak meg az MHSZ-székházában. Egy adott téma szakértői foglaltak helyet a terem közepén, s őket vette körül a hallgatóság karéja. Utób­biak kérdéseket tehettek föl akár írásban, akár szó­ban, a beszélgetés közben. A téma rnár nem volt ilyen új, ugyanis a cigány bűnö­zésről fejtették ki vélemé­nyüket, álláspontjukat a résztvevők. Rögtön egy kérdéssel kezdődött a beszélgetés, me­lyet az egyik hallgató jut­tatott el dr. Horváth Tibor­hoz, az NME Állam- és Jogtudományi Kar dékánjá­hoz, a megyei bűnmegelő­zési tanács társelnökéhez, a beszélgetés levezetőjéhez. Miért a bűnmegelőzési hó­nap keretén belül kerül sor­ra a cigányság beilleszkedé­sének kérdése? Válaszában kifejtette, hogy ez a téma nem csupán rendőri és bün­tetőjogi kérdés, hanem tár­sadalmi gond is. Azt is hoz­záfűzte, hogy a bűnözés, az alkoholizmus, a kábítósze­rezés nemcsak a cigányokra jellemző. Maga a cigánybűnözés szó egy rendőri szakzsargon, és ez ' nem azonos azzal, hogy csak a cigányok bű­nöznek — mondta dr. Ton- hauzer László, rendőr őr­nagy. Körülbelül 400 ezer cigány él Magyarországon, közülük 1500—2000-re tehe­tő azon családok száma, akik szervezett bűnözéssel „foglalkoznak". Ez a rétgg lejáratja a többi, becsületes cigányembert. Ám a már említett bűnözőréteg akti­vitása — mármint a bűnö­zésben — jóval nagyobb a nem cigányokénál. Emiatt a fokozottabb negatív meg­ítélés a társadalom részéről, s azért is. mert jóv.al töblb, a nagy nyiLvánosság előtt elkövetett cselekmények szá­ma. így a drasztikus, erő­szakos tettek is, amelyek nagyobb megütközést válta­nak ki a lakosság körében. Tóth Károly. a megyei rendőr-főkapitányság mun­katársa is szolgált néhány adattal. Megyénkben mint­egy 80 ezer cigánylakos él. Ez a megyei összlakosság 10 százaléka. Kifejtette, ahol több a cigány, több a bűnö­zés is. Ebből a szempontból kiemelkedik Miskolc, Encs és Űzd. Dr. Szirtesi Zoltán, az Országos Cigánylanács el­nöke arról beszélt, hogy milyen a belső rétegződés a magyarországi cigányságnál. Három nagy törzs él ha­zánkban, ezen belül tizen­két csoport. Addig nem lesz beilleszkedés — fejtette ki —, amíg a cigányság nem valósítja meg a belső in­tegrálódását. Ugyanakkor csak bizonyos rétegek bű­nözéséről van itt szó. Arról, hogy hogyan lehetne csök­kenteni a bűnözést; úgy vé­lekedett, hogy jó lenne, ha a megyei cigánytainácsok elnökein túl, lennének egy- egy területen (mondjuk megyénként) vajdák. Dr. Vajda Zsuzsanna szo­ciológus egy szociológiai vizsgálat, felmérés tapasz­talatai alapján három ré­teget említett. Az egyikben azok a cigányok találhatók, akik a 60-as években saját erőből házat építettek, be­járnak dolgozni. A másik­ban azok vannak, akik a 70-es években akartak ten­ni: ők már kaptak segítsé­get, ám lavírozni is megta­nultak, azaz minden lehe­tőséget igyekeztek kihasz­nálni. Egv részük. A másik részük pedig bűnözik. S a harmadik réteg tagjai vég­képp elmaradtak. Ők a be­illeszkedésnek semmiféle jelét sem mutatják. Lakatos Menyhért, a Ma­gyarországi Cigányok Kul­turális Szövetségének elnö­ke. a történelmi gyökerektől kezdve, egészen napjainkig végigvezette a magyarorszá­gi cigányság életét, kutatva, s egyben több ponton rá­mutatva az okokra, melyek a beilleszkedési nehezítet­ték. Sok mindenről szó esett még a kerékasztal-megbe­szélésen (iskolai végzettség és a bűnözés kapcsolatáról, az egészségügyi kérdésekről stb.). Vélhetően a leglénye­gesebb dolog az, amit már az írás elején ismertettünk, s amelyet dr. Horváth Ti­bor mondott: a cigányság beilleszkedési kérdése társa­dalmi gond. (mészáros) Néphadseregünk egyik mis­kolci alakulata ünnepi állo­mánygyűlést rendezett abból az alkalomból, hogy 25 év­vel ezelőtt hozták létre. A már nyugállományba vonult, vagy máshová helyezett, egykori parancsnokai, más vezető beosztású tisztjei is részt vettek a megemléke­zésen. Bakk Sándor százados, a parancsnok politikai helyet­tese megnyitója után az ala­kulat által 15 éve patronált 6. Számú Általános Iskola úttörői színvonalas műsort adtak, majd a parancsnok, Korcsmáros Sándor mérnök alezredes mondott beszédet. Az alakulat negyedszáza­dos tevékenységének ismer­tetése során hangsúlyozta, hogy a folyton korszerűsí­tett haditechnikai eszközök használatának tudnivalóit a sorállomány tagjai mindig magas szinten sajátították el. Ezt a különböző szem­léken és hadgyakorlatokon mindahányszor bizonyítot­ták. Az is bizonysága fel- készültségüknek, hogy több szakasz a „Kiváló" cím bir­tokosa. A feladatok megoldásában a kommunista tisztek, tiszt- helyettesek és a sorállomány ifjúkommunistái vonzó pél­dát mutatnak. A KlSZ-szer- vezet elismerésre méltóan vesz részt a katonák szak­mai és politikai képzésének szervezésében. művelődési lehetőségük megteremtésé­ben. A szervezet a többi közt a KISZ Központi Bi­zottsága által meghirdetett „Jövőnk a tél!" akció lébo­nyolításából is kiveszi á ré­szét. Az alakulatnál a 25 év alatt számos magas rangú parancsnok, technikus, mér­nök nevelődött. Beszéde után a parancs­nok több tisztnek jutalmat adott át. majd a politikai helyettese felolvasta a ma­gasabb egység és az alaku­lat parancsnokának az év­forduló alkalmából kiadott parancsát. Az alakulat nem várt kitüntetésben is része­sült. Mivel az. említett ál­talános iskola kisdiákjainak nevelését hatékonyan segíti, megkapta az Ü ttörőszövet- ség Országos Elnöksége „Gyermekekért" oklevelét és emlékplakettjét. T. I. Szerződéssel sem kell senkinek... Szövetkezet Szendröben — Tizenhatezer ember el­látásáról gondoskodunk, ti­zenöt községben és két ta­nyán. A falvak közül tíz olyan van, amelyben ezer­nél kevesebben laknak. A körzethatárunk meghaladja néhol a hatvan kilométert, ez megnöveli a szállítási költ­séget. Hiába nevelünk után­pótlást, képeztetünk tanuló­kat, mert Debrétére, Viszló- ra senki sem akar kijárni dolgozni —, kezdte a beszél­getést Veres József, a Szend- rő és Vidéke Áfész elnöke, aki hus'onhól éve dolgozik és születése o.a él itt, így minden gondját, baját, örö­mét át érzi a községnek, s a szövetkezetnek. Nyolcvan kereskedelmi és vendeglátóipari egysége mű­ködik az áfésznek, kétszáz- húszán produkálnak 310 millió forint éves árbevételt. Ebben az évben nyolcmillió­ra tervezik a nyereséget. Őket joggal érheti az a vád, hogy kevés boltjuk dolgozik az új üzemelési forma sze­rint, hiszen mindössze !) ven­déglátó és 4 kereskedelmi egységük szerződéses. Mi­kor erről kérdeztem az el­nököt, keserűen, mosolyogva válaszolt: — Igen. joggal érhet ben­nünket ez a vád, de nehogy azt gondolják, ez azért van, mert mi nem akarjuk az új formákat meghonosítani. Az elmúlt időszakban 15 üzletet hirdettünk meg, s ebből csak egyre volt pályázó. Ilyen az arány minden év­ben. Debrétén hatvanan él­nek. s az átlagéletkor is hatvan felett van. A vásár­lói igények ehhez igazodnak, ki venné ki szerződésbe ott az üzletet? Természetesen az áfésznek sem nyereséges, de a szövet­kezeti vagyon megóvása mi­att még kell tenniük, ezen­kívül a tagok érdeke is így kívánja, s ellátási kötelezett­ségük is van. Egy ilyen kis szövetkezet, képtelen önerő­ből bármit is építeni, felújí­tani, ezért minden lehetősé­get megragadnak, vagy ahogy az elnök fogalmazott, „ösz- szekoldulják a pénzt”. Szö- vosz-támogatással Rakacán és Alsótelekesen tették rend­be az élelmiszerboltot. A megyei tanács támogatásával önkiszolgálót építettek Szend- rő ellátatlan területén. Az el­maradott térségek felzárkóz­tatási programjában Debré­tén alakították át az üzle­tet, valamint Viszlón és Fel- sőtelekesen. A nehéz anyagi körülmé­nyek mellett, azért a tervek­ről is hallhattunk. A szend- rői mezőgazdasági szakbolt­ban —, amely egyedüli a környéken — a forgalom nö­velése érdekében szeretnék a választékot bővíteni. A me­gyei tanács támogatásával Szalonnán az iparcikket, Ki- rálykúton a boltot hozzák rendbe. A szendrői ABC- áruház már tíz évvel ezelőtt úgy épült, hogy majd egy emelet ráhúzásával ideköltö­zik a ruházati bolt is. Ed­dig ennek megoldása vára­tott magára, most ezt is meg szeretnék valósítani, hiszen a sok apró bolt állagmeg­óvása jóval többe van, mint egy nagy új épületé. Hozzájuk tartozik a Ra- kaca-tó és környékének el­látása is. Az utóbbi időben megnövekedett az idegenfor­galom is, nem beszélve az itt levő, közel 300 hétvégi házról és a 12 vállalati üdü­lőről. Naponta, nyáron négy és fél ezren is megfordul­nak a közkedvelt, még csen­des tónál, ekkor kevésnek bizonyul az egyetlen élelmi­szerüzlet és a három büfé­falatozó. Elkelne egy étte­rem, de az előbbiek üzemel­tetése is csak időszakos, mert igény télen nincs rá. A kis üzletek boltvezetői­nek megpróbál az áfész se­gíteni az árubeszerzésben. Fő- boltosi rendszert alakítottak ki, amellyel az alapellátást és a műszaki cikkek beszer­zését megoldják. Háromezer tagjuk mintegy hatmillió fo­rint célrészjegyet vásárolt, amelyet az állóeszköz-fej­lesztéshez használnak fel, s e korántsem könnyű helyzet ellenére sok-sok kezdemé­nyezéssel megpróbálnak ered­ményesen gazdálkodni. Orosz B. Erika nz ÉSZAK­és a miskolci rádió LENINVÓROSBHN Fogászati busszal az iskolától a rendelőig Nem vágyunk el innen... Mutasd a torkod, Péterke! — Mi a baj Péterke? Megint beteg vagy? Már mondták reggel a bölcsiben, hogy éjszaka kinn volt ná­latok az ügyeletes doktor bácsi. Mutasd, hol fáj? — kezdte a vizsgálatot dr. Sólymos Katalin, a leninvá- rosi gyermekgyógyászat cso­portvezető főorvosa. Péter, láthatóan gyakori „vendég” itt, csöppet sem izgul, min­dent megmutat a doktor né­ninek, s csak akkor görbül sírásra a szája, amikor le kell feküdnie a vizsgálóasz­talra. — Hogyan alakulhat ki ilyen közeli kapcsolat gyer­mek és orvos között? 'Be­szélgetésünket már a főor­vosnő szobájában folytatjuk. — Ezt talán a személyi feltételek nagyszerű alaku­lásával magyarázhatnám, de hogy megértse, kicsit vissza kell mennünk az időben. Az első gyermekgyógyász a városban dr. Regéczy Zol­tán volt, 1970-ben kezdte itt a munkát, azután 1972-ben kerültünk még ketten ide, dr. Knöchel Renáta és én. Körzetekben rendeltünk. Ak­kor sem az erőmű, sem az új TVK nem volt még. Ahogy fejlődött az ipar, s a város, úgy nőtt. a gyermeklétszám és bővült a körzetek száma. Ma már öten vagyunk, s három éve együtt, ebben az új létesítményben. Minden körzetben két védőnő és egy asszisztensnő segíti munkánkat. A körzeten kí­vül mindannyiunknak van egy bölcsődéje, óvodája, ál­talános iskolája. Mintegy 1200 gyermek tartozik hoz­zánk. Ennyiük sorsát nem nehéz figyelemmel kísérni. Így alakulhat ki személyes jó kapcsolat a gyermekek­kel és a szülőkkel. — Amikor a váróterem­ben beszélgettem az anyu­kákkal, mindannyian elis­meréssel szóltak az itteni munkáról, s azt is mondták, vannak olyan területek, ■amelyekben az országosnál is jobb eredményt ért el az intézmény. így van ez? — így igaz. Ezt főként az anya- és csecsemővédelem területén mondhatjuk el. Évek óta elsők vagyunk — a tavalyi évet kivéve — a koraszülés és a csecsemő­halálozás megelőzésében. S hogy el ne kiabáljam, eb­ben az évben még egyetlen csecsemőhalottunk sem volt. Országos szinten a legjob­bak voltak eredményeink az anyatejes táplálásban. Ná­lunk nincs anyatejbegyűjtő állomás, hanem háztól há­zig oldjuk meg a szállítást. Tápszert addig nem írunk a babáknak, amíg a védőnő meg nem győződik arról, hogy valóban nincs teje az édesanyának. Olyan vezető védőnő dolgozik a terüle­ten — Felföldi Irén — aki­nek az élete a munkája, s e területből írta szakdolgo­zatát is. Annyiszor megy ki egy-egy olyan családhoz, ahol az anyuka nem akar szoptatni — sajnos ez a mai fiatalok között általános gond —, amíg meg nem győzi az anyatej fontossá­gáról a mamát, s rá nem beszéli a természetes táplá­lásra. — Ügy tudom, a megyé­ben elsőként csatlakoztak a fogszuvasodást megelőző programhoz, s valami újí­tást is bevezettek az isko­lafogászat terén? — A városban évek óta kapják a gyermekek a fluor - cseppeket az óvodákban és az iskolákban. Ezt a védő­nők ellenőrzik. A városkör­nyéken fél éve vezettük be. Ebben az évben azonban bevontuk az otthon lévő három év alatti korosztályt is. A gyeden, gyesen lévő kismamáknak a védőnők egy deciliteres üvegekbe ki­szerelve kiviszik, megtanít­ják a használatát. Dr. Már­kus Gábor fogszakorvos szerkesztett hozzá egy köny- nven érthető használati uta­sítást, amelyet a TVK nyomdája sokszorosított. A kis ismertetőn azt is meg­találják a szülők, hogy mi­ért fontos már ilyen kor­ban alkalmazni a cseppeket. Az általános iskolákban pe­dig az 1—4. osztályosok Dentocar tablettát kapnak, és délben Elmex-zselés fog­mosás is van. Idén kaptunk egy dentál-nővérstátust, ezt betöltöttük, s a nővér jár az iskolákba, óvodákba is, tanítja a gyermekeket a helyes fogápolásra. Az új­donság pedig a fogászati busz. Minden fogorvosnak van egy napja, amikor csak iskolafogász, de ezen a na­pon nem rendelik ide az osztályokat, hanem csak öt­hat gyermeket, időre. A busz, amelyet a tanácstól kaptunk, elhozza és vissza­viszi a gyermekeket az is­kolába, így nem zavarjuk a tanórák rendjét, és: biz­tosított a folyamatos keze­lés. A kis betegek névso­rát és gondjait számítógé­pen dolgozzák föl. — Nincsenek szűkösen ennyiféle tevékenységgel eb­ben az új épületben, s va­jon betölti-e megfelelő funk­cióit ez a direkt gyer­mekgyógyászat céljára épült komplexum? — A tervezés pillanatától kikérték az orvosok véle­ményét, ami egyáltalán nem megszokott dolog. így aztán mi dönthettük el, hogy mek­kora rendelőkre, vizsgálók­ra van szükségünk, s mi­lyen speciális szobákra. En­nek köszönhetjük, hogy he­lyet kapott a kényelmes rendelők mellett egy siket­szoba is, ahol elvégezhetjük a hallásvizsgálatokat. Nem kell Miskolcra utazni az öt­éves státus-; a pálya- és a katonai alkalmassági vizsgá­latokra. — Biztosítva van-e a szakmai fejlődés lehetősége? Egy-egy területen ugyan­is gyakran panaszkodnak az orvosok, hogy nem juthat­nak el a kongresszusokra. — Nálunk ilyen nincs. Igaz, mindenki nem mehet el egy tudományos ülésre, de mi választjuk ki ma­gunk közül, és akit dele­gálunk, utána beszámol a hallottakról. Ezt anyagilag is támogatja az intézmény. Havonta egyszer a Gyer­mekegészségügyi Központban van továbbképzés, ahol min­dig olyan érdekes, aktuális témák szerepelnek, hogy örömmel megyünk. Az igaz­gató főorvosunk olyan ma­gas szakmai és emberi kö­vetelményeket támaszt, hogy nem engedhetjük meg a la­zítást. Igaz, a fizetésünk is a követelményekkel ará­nyos, jóval az átlag felett van. — S ön hogy érzi itt ma­gát, fiatal főorvosként, s megbízott igazgatóhelyettes­ként? — Nagyon jól. Jó a kol­lektíva, segítő szándékú, újítani kész embereket ho­zott össze az élet. Nekem ez még csak a második munkahelyem. Vásárosna- ményben kezdtem a pályá­mat, így sok tapasztalatom nincs. Három éve neveztek ki főorvosnak, s ebben az évben megbízottként igaz­gatóhelyettesnek. Ezek mi­att több társadalmi funkció­ról le kellett mondanom, de a szakmai dolgok idő­igényesek, együtt nem megy. Aki egyszer hozzánk kerül, s „megfertőzi” őt a gár­da munkaszeretete, kezde­ményezőkészsége, az nem vágyik innen el. obc

Next

/
Oldalképek
Tartalom